Jó reggelit mindenkinek :-)
most hogy a lányaim a pályaválasztás előtt vannak, én is gondolkodom, hogy pályát módosítok -
lehet hogy elmegyek színésznek - régen amatőrként szerettem csinálni - és még fiatal vagyok :-))
:))) igen. A színpad... az maga a csoda... bármi és bárki lehetsz bármit megtehetsz....ott szabad az ember, szenved és az őrületig képes extázisba esni, gyűlöl és szeret, ha kell mindenkit magához ölel, de már tiporja is maga körül a világot...
Mai napig imádom azt a világot. Sokszor, amikor egyedül vagyok, még mindig gyakorlok. Egy kis ének, egy kis vers, a régi szerepek... és természetesen beszédtechnika.
Hiányzik, de anno döntenem kellett a két világ között és ezt választottam. Ma pedig már öreg vagyok hozzá. :)
Tőzsde? Az egy szerelem :DD
Egy izgalmas, jó játék és a minden lehet világa :D
A színház és filmművészetből jó néhány éve átigazoltam a számok világába. S mint kiderült, minden hitem és tehetségem ellenére, ebben a világban jobban boldogulok. Itt minden egyértelmű, vagy legalábbis egyértelművé lehet törni...
És nincsenek azok a bizonyos díványok sem :)
Igazad van! Volt egy matek tanárom szakközépben. Fúúú nagyon nem szerettem. Utolsó napon azt mondta: Művésznő, majd hívjon meg egy előadásra. És tanuljon fegyelmet. ( színház és filmművészetre mentem tovább és kezelhetetlen öntörvényű kis fruska voltam)
A fegyelem úgy ahogy megy
Az előadás tekintetében pedig gellert kapott az életem :)
Ma már, jó szívvel gondolok rá. Sokat tanított minket az életre a történeteivel.
egis topik