Lehet, hogy 50 bázisponttal olcsóbban is elmenne, de abban biztos vagyok, hogy erre a forrásra stabilan építenek. Bármikor elinflálható, a mögötte álló réteg nem fog politikai követelésekkel fellépni - ellentétben a nagy külső szereplőkkel.
Egyelőre nem igazán jön ki a matek a felújítással, látszik is a használt kínálaton. Másfél-két éve minden befektetésileg népszerűbb környék tele volt frissen és sokszor igényesen felújított lakással, most meg alig található ilyen. Az új módi, hogy a közepes állapotúaknál simán bejelöli a jóember, hogy "felújított", mert 7 éve festettek és frissen raktak fel új sötétítőt. :) Eladási kényszer viszonylag szűk rétegnél van. Akik használtból mennek újba, itt lehetnek is gondok a növekvő gap miatt. A másik csoport a spekik, akiknél 10-20% nagyon sok pénz lehet adott esetben. Ha a kínálat mennyiségét nézzük, lehet is látni, hogy a befektetőknél népszerűbb környéken sokkal inkább stabil, mint ahol jellemzően saját lakhatásra vásárolnak. A panel egy külön történet, azzal most nem foglalkoztam.
Az ingatlanvásárlás mindig kockázat, ami az alkalmi vételekre fokozottan igaz. Tudniuk kellett (vagy kellett volna), hogy ott a XII. kerületben 60-ért nem kapnak telket. Szégyellheti magát minden érintett, aki részt vett a tranzakcióban.
Teljesen értem az érvelésed és azt is, hogy működhet élesben a dolog, de ha rosszhiszemű eladó lennék (nem vagyok), semmire nem mennél egy ilyen foglalóval. Fogadjunk, hogy találok olyan feltételt, hogy menekülni akarsz az üzlettől és még a pénzed is nálam van. :)
Abszolút. Eladóként sem szeretném, hogy valaki néhány százezer forintot rám tukmáljon valami sajtcetli ellenében, hogy aztán azon vitatkozzunk, ki mit ígért. Írásos ajánlat, aztán szerződésterv, ha megegyeztünk. Ha meg sorban állnak, eláraztam. :)
"A foglaló azért létezik, hogy egyik fél se tudjon könnyen kihátrálni majd az adás-vételből." Így van, de nemcsak arról van szó, hogy kihátrálni ne tudjon, hanem egy komoly biztosíték lehet bármilyen jelentős szerződésszegés esetére, tehát magát a teljesítést biztosítja kárátalány formájában, ahol nem kell bizonyítanod az elszenvedett kár mértékét. Értem és megértem az álláspontod, habitus kérdése, én viszont kifejezetten kerülöm a felesleges kockázatot és a licitet is. Olyan volt, hogy alku nélkül vittünk lakást sok vevőjelölt elől, olyan viszont nem, hogy ügyvéd nélkül foglalózzunk. Egy korrekt, precíz vételi nyilatkozat simán megoldás szokott lenni a tapasztalatom szerint, ha gyorsan ott a szerződésterv is az eladónál.
Szerintem átmeneti intézkedés lesz. Ha jól látom, arról szól a történet, nehogy pénzhez jussanak az önkormányzatokban trükközve a pártok. Persze addig nem kellett bezárni ezt a kaput, míg minden jelentősebb önkormányzat az övék volt, folyhatott a közpénz számolatlanul magánzsebekbe. Ebből is látszik, ha cél lenne, simán meg lehetne fojtani a korrupciót, pontosan ismerik a csatornákat.
Öreg hiba foglalót adni az alku megkötésekor, rossz esetben futhatsz a pénzed után, tulajdonképp semmi garancia rá, hogy az összeget viszontlátod valaha. Biztonságos és elterjedt módszer, hogy a szerződés megkötésekor fizetjük, ahol az eladó letétbe helyezi az eljáró ügyvédnél a tulajdonságáról való lemondó nyilatkozatot arra az esetre, ha te teljesíted a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségedet. Innen kezdve csak extrém esetben fordulhat elő, hogy nem jutsz hozzá a tulajdonjoghoz. A foglaló összegén felül adott esetben egyébként további kárigénnyel is felléphetsz, ha az eladó nem teljesít. Ingatlannál a lehető legtöbb kockázatot ki kell zárni, nagy összegekről van szó. Egy valóban jó ügyvéd rengeteget tud segíteni ebben. Ha valami nem klappol vagy nincs megfelelő együttműködés, állunk tovább.
Számomra tökéletesen irracionális, hogy valaki pont a magyar ingatlanpiacban lássa a kockázatmentes befektetést. Katasztrofális demográfia, menekülő fiatalság, zombilanddá váló vidék, lezüllő oktatás és egészségügy, leértékelésre építő versenyképtelenség, széteső államigazgatás, járadékvadászatra berendezkedő, a jelentős gazdasági és közhatalmi pozíciókat véglegesen monopolizáló, az államot fogságba ejtő politikai elit. Ez az igazi roncsderbi.
Simán meg lehet csinálni, még hamarabb is. :) Kell hozzá tehetség,
szorgalom, meg némi szerencse, de baromira nem ez az átlag. Egyéni
megoldások mindig vannak.
Valóban álságos, ahogy előkelő idegenként beszél. A kötvényprogram tulajdonátrendezési stimulus, a likviditás a mellékhatás. Egyébiránt tényleg vannak vagy lettek volna eszközök. Ilyen például a MÁP+, ami egyfajta kamatemelésként működik, de ha cél lett volna a kordában tartás, meg lehetett volna átmenetileg adóztatni a befektetési céllal vásárolt ingatlanokat, ám pont az ellenkezője történt, amikor 5 év után adómentessé tették az elért nyereséget, vagy 3 évig felhasználhatóvá az illetéket a következő vásárláshoz és sorolhatnám a többi lazító intézkedést.
Ha Budapestről és használt lakásokról beszélünk, a kínálat egyelőre stagnál, a kereslet viszont a tavaszi árakon már gyakorlatilag eltűnt. A jó hír az eladóknak az, hogy reális árazás mellett még most is viszonylag hamar találnak vevőt. Azt látom, hogy ami észszerű áron kerül föl, el is viszik. 3-4% bruttó hozam mellett ez jól is van így.
Így van, mindig az a kérdés, hogy ki fizeti a piaci és a támogatott közötti különbséget, nincs ingyen ebéd. Lehet-e kétsége bárkinek is afelől, hogy az ország egyik legnagyobb mutyi intézménye jönne létre?
"Megoldási javaslatként az MNB két példát hoz: a bécsi városi bérlakásprogramot" A saját építtető cégek kimentésére nagyszerű megoldás. Mindig az adófizető a legjobb vevő. Nem árérzékeny.
