Szendergő kápolna tövében,
Gubbaszt a síró fájdalom.
Mögé lopakodik a sápadt hold,
Hogy nyugodtan álmodjon.
Ingét tépi magányos fának,
Az elszabadult, őrült vad
Neveletlen őszi szél,
Mely úgy süvít a völgyön át,
Mint démoni kétségbeesés.
Pizsamába öltözik a város,
S békében aludni tér.
Paplan alatt írom a verset,
A zseblámpám fényénél,
Mint a múltbéli kisfiú,
Egyszer Karácsony éjjelén.
Ráncos homlokomra
A gond szótlanul kiül,
Lassan az értelem,
Rímet farag itt belül.
A fáradt szél bejár
Minden zeget - zugot,
S valamit a hajnal
Fülébe súgott.
Ruhát vált a mező
Félőn szürke a táj,
Leborotvált mindent
A fagy,
Kőkemény lett a sár.
Megbotlik a szarvas,
Utolérte az ólom halál.
Csörgedező kis patak
Jégpáncél alatt sírdogál.
Éj sötétje nagyokat lép,
Siet elhagyni a völgyet
Ahol élek én.
Követi őt a hajnal,
Bújj ide mellém!
Hagy olvadjon az éj,
Meztelen testünk,
Izzó tüzénél.
ahová én megyek
nem jöhetsz velem
bár tudom, gyűlölsz
de mégis szeretsz
az fáj néked
félsz, elveszítesz
az is, hogy
nem hajtom
válladra fejem
megtenném
de szégyellném
könnyeimet
kikezdenék
hófehér bőröd
keserű sós
éles, mint
vakító fény
lelkem
láva tüze
gyógyíthatatlan
sebet éget
vagy sebet gyógyít
kinek lelke beteg
ahová én megyek
nem jöhetsz velem
bár tudom gyűlölsz
de még is szeretsz
árulók lettek
az évek
mint mezítelen
testemet
lelkemet sem takarják
csalfa selymek
csak rám kell mutatnod
bolond ez az ember
hisz te ismersz
álruhámat rég levetettem
pedig az ég is akkor szép
ha tiszta kék
csak sokan nem látják
villámok mögött is
a kék eget
felégethet erdőt, mezőt
megállítani akkor
sem tudja az időt
ám a vihar
van kit magával ragad
máshol már süt a nap
kit elrabolt a vihar
öröké vihar marad.
ZENEBOX - Portfoliósok kedvenc zenéi
Ide rakjuk be a Portfoliósok által kedvelt zenék linkjeit. Szerencsétlen Lelkisegély topikot ne offoljuk már teljesen szét.
Mindjárt rakok is be egy számot, hogy megjöjjön a hangulat!
link
:-))))