Hosszú távú gondolkodásra és összefogásra van szükség a lakossági pénzügyi szolgáltatásoknál - mondta a Magyar Nemzeti Bank elnöke a történelemtanárok 22. országos konferenciájának nyitó előadásán Budapesten szombaton. Simor András is meghívott...
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=173898
bár én részben minden hsz.-sal egyet tudok érteni, azért ez durva csúsztatás: "Hol voltak akkor azok a figyelmeztető szavak, amik most le ejnye-bejnyézik a "kis tudatlan" fogyasztót?"
voltak akkor is vészharang-kongatások bőven, csak akkor senki sem figyelt oda rájuk
keress rá ebben a cikkben arra, miket írtak Bártfai-Mager Andreáról:
ezzel viszont maximálisan egyet tudok érteni:
"Úszott a kocsi, meg egy pár millió. Fájdalmas, de elviselhető. A lakás az más! Nem azokra gondolok, akik harmadik vagy negyedik ingatlanukat vették befektetés gyanánt."
A hozzászólásom két részből állt. Az első a lakáshitelekről, a második a fogyasztási hitelekről szólt.
Nem hiszem, hogy az emberek többsége átgondolatlanul "ugrott" volna bele egy 20-25 éves szerződésbe. Hol voltak akkor azok a figyelmeztető szavak, amik most le ejnye-bejnyézik a "kis tudatlan" fogyasztót? Utólag a tőzsdén is meg lehet mondani, mit kellett volna lépni. Ha a "profik" (akikek tanulniuk kellett a gazdasági folyamatokról és elméletileg két-három lépést előre kell látniuk ezáltal) akkor nem figyelmezettek vagy nem akartak, ne most okoskodjanak, mit kellett volna csinálni.
A fogyasztási hitelek nem érdekelnek! Megégették magukat, na bumm. Úszott a kocsi, meg egy pár millió. Fájdalmas, de elviselhető. A lakás az más! Nem azokra gondolok, akik harmadik vagy negyedik ingatlanukat vették befektetés gyanánt.
"Akik behúzták a nagy tömegeket, nagyon jól tudják, hol és hogyan lehet manipulálni az embereket." Természetesen "manipuláció": másképpen tág értelemben marketing tevékenység, szűkebben fogyasztói szegmensek, fogyasztói csoportok stb., majd eszközök mint reklámok, pr, árképzések, stb. Az nem mentség, hogy hát már minden "cigánynak van", akkor nekem is kell. Végső soron akkor is az ügyfélnek, fogyasztónak önmagának kell eldönteni, mi az amit megengedhet magának. Én "nem sok javat birtoklok", mégis kínosan ügyelek arra, hogy anyagi eszközeim bármikor több mint elégseges legyen, illetve ha hitelszerződést kötnék, akkor a kölcsön visszafizetése biztosítva legyen fedezet révén, akár elvesztem az állásomat, akár tragédia történne, stb. A bankok olyanok, mint más cégek, eladni akarnak, tehát természetes, hogy "mézes madzagot húznak el" az ügyfél előtt (miért? a lakásépítő, ruházati, élelmiszer, stb. cégek, utazási irodák, autógyártók, hightech cégek nem ezt csinálják? felkeltik a "vágyat, hogy megvásárold). Szóval hidd el, nincs itt semmiféle összeesküvés, az emberek nagyrészének belülről kell átgondolnia, hogy a hitel mint termék egy drága dolog, a kölcsönnek ára van, amit meg kell fizetni azért, hogy a meg nem "termelt javat" időben előbb élvezheted. Nem hiszem, hogy van értelme túl mélyen belemenni abba, hogy ki miért hogyan került nehéz helyzetbe. Egy biztos: senki nem fogja helyettük kifizetni a tartozást, mindenkinek önmagának kell mérlegelnie, hogy mennyi terhet bír el, mint ahogy a tőzsdén is önmagunk felelünk a befektetési döntéseinkért !
Még valami eszembe jutott-e kapcsán. Itt a rövid távú gondolkodást kifogásolja Simor úr.
Ez a sok hitelfelvétel (az állami hitelekre gondolok) nem más, mint elodázni az elkerülhetetlent. Görgetjük a szart magunk előtt. Egy egy újabb hitellel miért lesz jobb? Annak a hitelnek az összegét, amit utoljára felvesz az ország, miért lenne könnyebb kifizetni X év múlva, mint ha azt ma tennénk meg. Az állam sem tud kikecmeregni az adósságból (a sok "szakemberével"), akkor mit fikázzák itt a polgárokat, hogy nem volt elég felelős döntés.
Ma mi a felelőssége egy politikusnak egy hitelfelvétel kapcsán? Ő felvesz (és elkölti) mi meg fizetjük.
"Ebben van a lényeg: rossz vagy gyenge fizetőképességű tömegek jutottak ingatlanhoz,"
Amikor döntöttek az ingatlanvásárlás mellett (a többivel nem foglalkozom, mert nem létszükség, így az elvesztésük sem tragédia), olyan helyzetben voltak, hogy felelős döntésként értékelték a lépésüket. Én sem gondoltam volna egy ekkora mértékű forintgyengülést. Aki meg az állását is elvesztette, annak az akkori törlesztőrészlet is fizethetetlenné vált. Hogyan lehet így felróni saját hibaként hétköznapi embereknek ezt, amikor "dörzsölt" spekulánsok mentek tönkre az összeomlásban?
"Megismerkedtek egy olyan életérzéssel, illetve olyan életvitellel amire anyagi értelemben nem voltak felkészülve,"
Persze, mert elhúzták az orruk előtt a mézesmadzagot. Ki ne szeretne félévente egzotikus tájakon nyaralni? Ki ne szeretne egy mások által még nem használt autónak a tulajdonosa lenni? Ki szeretné úgy érezni, hogy kevesebb a szomszédjánál, barátjánál, stb?
Akik behúzták a nagy tömegeket, nagyon jól tudják, hol és hogyan lehet manipulálni az embereket.
Hiszen egy egész iparág épül a fogyasztási cikk eladásának a felfuttatására. A vállalatok dollármilliókat költenek reklámkampányokra. Egy a lényeg, hogy minél többen vegyék (és minél többet) a termékemet. -Felőlem vehetik akár hitelből is, mit bánom én! Erre meg ugrottak a bankok.
Ha az emberi gyengeségre rádobnak még egy lapáttal, az ugyan olyan gusztustalan dolog, mint az, hogy utána az embereket okolják felelőtlenségüket kihangsúlyozva.
"Hiszen elérhető az elérhetetlen számukra." Ebben van a lényeg: rossz vagy gyenge fizetőképességű tömegek jutottak ingatlanhoz, ültek bele kocsiba, jutottak el távoli tájakra és használtak fogyasztási cikkeket. Látszólag megszüntek a társadalmi különbségek, hiszen mindenki birtokolni kezdte a jóléti javakat - hitellehetőség révén. Megismerkedtek egy olyan életérzéssel, illetve olyan életvitellel amire anyagi értelemben nem voltak felkészülve, illetve nem volt biztosítva a fedezete. Még mindig emlékszem a 80-as évekre: nagy értékű ingatlan, nyaraló, autó birtoklása, utazások, stb. olyan szimbólumok voltak, melyek mögött valódi anyagi háttér volt. Ma már ezek "hétköznapi" dolgok, hiszen "bárki" képes időlegesen élvezni ilyesmiket, de a számlát előbb-utóbb fizetni kell !
Nem mindenki, nyilván.
De ha jobban belegondolsz, nagyon sokan passzióból adósodtak el. A passzió mondjuk nem jó szó erre. Inkább azt mondanám, hogy nem voltak körültekintőek és/vagy a könnyebb utat választották.
Szerintem az emberek nem az új autójukat siratják.
A rendszerváltáskor megemelték a régi lakáshitelek kamatait. Biztos emlékeztek, hogy volt is téma abban az időben.Egyoldalú szerződésmódosításnak hatott. Aztán persze gyorsan megmagyarázták, hogy törvényes. Akkor azt mondták, ha valaki ki tudja fizetni egy összegben, megteheti a régi kamattal számolva.
Na ebből tanulva és akkortól mutatom a középső ujjamat a bankoknak, ha jelentkeznek a szipi-szupi hitellehetőségeikkel. Egy hitelt fogadok el tőlük, az akciós kamat és kezelési költség mentes ajánlatukat. És azt is csak úgy, ha az összeg a számlámon figyel.
Ettől függetlenül sajnálom azt a nagy tömeget, akit elkápráztatnak a csilli-villi hülyeségekkel és "ráébresztik " őket, hogy az mennyire kell nekik. Mennyivel boldogabbak lesznek tőle (mert megérdemlik) és most azonnal. Fizetni meg ráér később is. Persze ennek nagy az ára (de ez csak apró betű) és ki is foglakozik olyankor vele. Hiszen elérhető az elérhetetlen számukra.
A félreértés elkerülése végett mondanám, hogy mindenki felelős azért amilyen szerződést aláírt.
Csak azt akarom érzékeltetni hogy a magyar hitelfelvevők nem voltak egy kényelmes és a körülmények által is szabad döntéshelyzetben, -amelyben csak is a kockázatok és feltételek kényelmes megfontolt mérlegelése alapján dönthettek.
Én nem vitatom hogy a hitelt felvevők felelősek azért amilyen szerződést kötöttek! Nem ez a mondandóm célja.
Pusztán az hogy bemutassam sokan kényszerhelyzetben voltak a körülmények által.
"Devizahitelt főként nem tájékozatlaságból, hanem kényszerből vettek fel az emberek."
- Milyen kényszerből ?
"A forinthitelek olyan drágák voltak"
- Így van, legalább ezt felfogta a többségük és nem mászott bele erőn felül !
"És most nem tudnak egy hozzávetőlegesen hasonló összeget kifizetni dev.hitel törlesztésként."
- Pontosan ebben van az árfolyamkockázat: az mindig változik összetett feltételek miatt. Tehát aki beleugrott, az azt vállalta, hogy a világ egyik leggyengébb devizáját keresve, törleszteni fog a világ egyik legerősebb devizájában akár évtizedekig is. Frankó döntés volt, és közben fogalma sem volt, hogy micsoda devizaspekulációba ment bele !
"A problémai gyökerei: magas forintkamatok és alacsony fizetések."
- Való igaz, ez csak megerősítette a bölcsebb embereket, hogy el a kezekkel a hiteltermékektől !
"A magasabb pénzügyi kultúra ebben a helyzetben arra lett volna jó sokaknak, hogy eleve bele se fogjanak a családalapításba, ingatlanvásárlásba, egyáltalán semmibe."
- Korábbi években sem tellett mindenkinek önálló kéglire, mégis megtörténtek a családalapítások.
"Esetleg arra hogy elhagyják ésszerűen az országot."
- Ez a lehetőség mind a szegények, mind a jómódúak részére elérhető, akárcsak az EU más polgárainak is.
Devizahitelt főként nem tájékozatlaságból, hanem kényszerből vettek fel az emberek.
Sokan ha tisztában voltak is a kockázatokkal nem tehették meg hogy mást válasszanak. Mert az eleve magasabb törlesztőrészletek miatt hitelképtelenek lettek volna!
A forinthitelek olyan drágák voltak, hogy szinte megegyezett volna a törlesztőjük a most megemelkedett árfolyamon számolt dev.hitel törlesztőjével.
Az eredmény: Már az elejétől fogva nem tudtak volna egy ekkora forinthitel törlesztőt fizetni! És most nemtudnak egy hozzávetőlegesen hasonló összeget kifizetni dev.hitel törlesztésként.
A problémai gyökerei: magas forintkamatok és alacsony fizetések.
A magasabb pénzügyi kultúra ebben a helyzetben arra lett volna jó sokaknak, hogy eleve bele se fogjanak a családalapításba, ingatlanvásárlásba, egyáltalán semmibe. Esetleg arra hogy elhagyják ésszerűen az országot. Vagy hogy ésszerű pénzügyi kockázatokat vállalva kiköltözzenek a híd alá.
És gondolom ehhez egyetértően bólogattak a történelemtanárok .Vajon hányan ülnek közülük devizahitelben?
Miért nem a matematikatanárok konferenciáján bölcselkedett?
Miért nem a nemzeti alaptanterv kialakításakor lobbizik a "fogyasztó" tudáshalmozása mellett?
Ha mindenki kellőképpen fel lenne világosítva, rájönne mennyivel jobban jár, ha a már megkeresett pénzéből venne meg bármit is! A bankok meg konganának az ürességtől. Kinek az érdeke az ember tudatlansága? A pénz hatalom? Hol van a sok pénz, a bankoknál? Mennyire van ráhatásuk a képzési rendszerre a bankok mögött álló tulajdonosoknak? Vajon képviseltetik az érdekeiket politikai körökben? Valaminek csak kell lennie, különben nem hördülne fel Európa "civilizált" fele, egy bankadó hallatán.
Tehát az emberek rövid távon gondolkodnak és ennek a magyarázata a tudás hiánya.
Ezek szerint a bankok nem így tesznek. Ők a megfelelő tudás birtokában tudnak hosszú távon is gondolkodni.
Akkor hogy is van ez jelzáloghitel válság? Most vagy látták előre és tudták mi fog történni (esetleg rá is segítettek), vagy ugyan úgy tök hülyék. Melyik titulust vállalják jobban?
A banki pénzforgalom növelése mellett kiállni most, amikor adóztatni fogják az automata készpénzfelvételt, lehet nem a legaktuálisabb. Vagy a bankok esetleg bevállalják, hogy juttatnak terminálokat a legutolsó kiskereskedőnek is az országban? Mert enélkül megint azok lennének hátrányban a multikkal szemben.
És még egy utolsó kérdés, hogyan oldanák meg készpénzforgalom nélkül a "nokiásdobozt"?
Törölt felhasználó2012. 10. 07. 16:03
Előzmény:
törölt hozzászólás
#5
A lakosság nagy része azért "hülye", mert drágák a banki szolgáltatások ? Ezt te sem gondolod komolyan. A banki szolgáltatások jelentős része kétségkívül drága, de ennek oka igen összetett. Az is igaz, hogy minimálbéres vagy közel azon szinten élők számára sok banki termék nem megfelelő, illetve nem potenciális ügyfél. A bankok is hibásak, hiszen a társadalom azon (alsó) rétegei felé nyitottak a lakossági szegmensben, amelyek köztudottan gyenge fizetőképességűek, és a finoman szólva hiányos pénzügyi tudásuk pedig csak fokozta a bekövetkező problémákat. A banki szolgáltatások "termékek", amelyeknek ára van - ha "leveszed a polcról" meg kell fizetned az árát ! Na ezt kell elször megérteni és semmiféle demagógiáról nincs szó ! Az alacsony jövedelműek számára max. folyószámla és átutalás a normális. Az átlagjövedelműek számára jöhet az előbbieken túl a fogyasztási/ingatlan hitelek, illetve , megtakarítási termékek. A kiemelkedő jövedelműek számára pedig következnek a magasabb szintű termékek: értékpapír,deviza,kötvények,biztosítások,privát banki szolgáltatások, stb.
Itt nem a banki szolgáltatások drágasága a lényeg, hanem az, hogy a lakossság jelentős része alapvető pénzügyi ismereteknek sincs birtokában, illetve nem tudja felmérni a kapcsolódó kockázato(ka)t. Általánosan elterjedt, hogy "engem a pénzügyek nem érdekelnek", de devizahiteles konstrukciókba vakon beleugranak 20-30 évre elkötelezve magukat, holott fogalmuk sincs a kockázatokról. Ugyanez vonatkozik persze a forintalapú fogyasztási hitelekre is, eszméletlen, hogy mennyire nem tudják sokan kiszámolni, hogy valójában mennyi is az annyi. Elképesztőnek tartom azt a jelenséget is, hogy megélhetésre vesznek fel kölcsönt (ha nem tud megélni, ugyan mi a bánatból fogja kamatostul visszafizetni később ?), hiszen ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy mégjobban megdrágítja az alapvető fogyasztását. Szerintem is előbb a fejekben kéne először rendet tenni, megérteni a termékek célját, működését, költségét, valamint felmérni az egyén kockázattűrő képességét.
Simor: érthető, de káros az emberek rövid távú gondolkodása
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=173898