Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
T mutyi Úr! A Kollegák leírták: van bőven tanulnivalója. És még nem is említették a kockázatkezelést, MM-t, R/R-t, ...stb. A sok hsz helyett ezek böngészése célszerűbb lenne. Pl a tnapelőtt említett megbízható brokijától is tanulhat.
Csak óvatosan, ha ebből a poziból kis bukóval ki tud szállni. (Vigyázzon az oti is jól tudja égetni a lét.) A piacon bármi (BÁRMI) megtörténhet! Ha úgy gondolja, h mutyizzák a BÉT-et (mutyizzák!!) akkor ne sopánkodjon ezen, keressen más piacot. Vannak globál piacok is, nézzen körül! Vigyázzon a nyugdíjára, sok sikert!
Tökéletesen leírtad a részvényt, meg a helyzetet.
Mostanra én is beláttam, hogy rossz céget választottam befektetésnek.
Megnéztem, akkor 5300ér vehettem volna OTP, szép kis haszon lett volna rajta mára, ha semmit nem csinálok vele akkor is.
Plusz sokkal nyugodtabb lennék.
Ebben meg veszteséges a számla, meg az ideg is dolgozik.
Dupla a tanulópénz.
Egyszer szabaduljak meg ebből.
Azért a kalkulációd némileg sántít. Az ingatlan értéke relatív, akkor ér annyit ha van aki megveszi. Jelenleg nincs. Működő cégeknél jobb esetben a cég alaptevékenységhez kötődő működési eredménye határozza meg az értékét, és nem az hogy papíron mi szerepel a mérlegében. Egyébként meg illikvid a papír, nincs meghatározó tulajdonos, magas a közkézhányad. Lefordítva nincs elég vevő, miközben van elég eladó.
Nagy kockázat nagy nyereség (vagy veszteség)
De ezen az áron a Rábánál az utóbbit nem hiszem.
Rába pedig azért veszi mert ég a pofájukon a bőr hogy névérték alatt értékelik a munkájukat !
Tőlem azt írsz, amit akarsz. Mint ahogy én sem tettem mást, csak leírtam, amit gondolok. (Azért a nagy mutyihadjáratban a médiatörvényt majd olvasgasd, hátha mások másként vélekednek..)
Sőt azt veszel és adsz el, annyin amennyin, és akkor, amikor akarod (és tudod). De ha mindaz igaz, amiket írogattál - különösen, hogy full nyugdíjmegtakarítással (gyaníthatóan nulla közeli korábbi tőzsdei tapasztalattal) beleültél egy többnyire illikvid midcap-be -, akkor csak sok szerencsét szeretnék kívánni, mert szükséged lesz rá.
Nem szabad idegeskedni és kapkodni,ha egyszer a Rába veszi saját részvényeit,816 Ft on is,akkor az biztos hogy jó lesz,ök tudják milyen bejelentések lesznek,és milyen növekedés előtt áll a cég,el ne képzelje senki,hogy azért veszik,hogy a kis részvényeseket meg mentsék.
Egy nyugdíjat megért ember már megtapasztalta élete során, mindenben meg kell fizetni a tanulópénzt, úgyhogy fel is készültem rá itt a tőzsdén is, hogy meg kell majd, de azt nem gondoltam, hogy ezzel a Rábával kell egyből.
Nem értem, de azt nagyon nem, hogy itt van ez a cég aminek van termelési részlege, nem is akármilyen, nevezzük gyárnak, meg van egy frekventált helyen található értékes telke, nevezzük ingatlannak.
Amire pancserláma úr azt mondja sokakkal egyetemben, hogy megér legalább 10 milliárd Ft-ot. Az biztosnak látszott életem során és úgy is volt, hogy az ingatlan, mint olyan, amint a neve is mutatja, minden körülmények közt megtartja az értékét, kisebb mozgások plusz-minusz vannak az idők során, de az ténylegesen ingathatatlan.
Ha most ez 10 milliárd Ft, a részvény db számmal elosztom, akkor kijön 750 Ft/db részvényár. Most meg 810 Ft a reál ár.
Akkor a gyár csak 60 Ft-ot ér ezek szerint, vagy hogy van ez?
Ezt nem értem, mert amikor befektettem a pénzem ebbe, én úgy számoltam, hogy 750 az ingatlan, 750 a gyár, az 1500.
Úgy jó árnak látszott a 859 ft vételi ár, de most mégis mínuszban vagyok valamiért, amire józan paraszti ésszel gondolkodva nem kapok magyarázatot, valami bonyolultabb dolognak kell itt lennie, amit én még nem értek, meg kell tanulnom.
Mindenesetre azért vagyok ilyen szomorú, ezért ez az őrlődés, keseredettség, mert ezt én a mai tőzsdei tudásszintemmel, egyszerűen logikusan gondolkodva fel nem foghatom, miért van ez így.
Miért vagyok én veszteségben egy jónak mondott cég befektetésemmel?
Itt valami mutyi lehet.
Elég sokat vettem, ha most piacin eladnám, akkor megnéznénk a 740-et újra, ahogy kinéz a vételi oldal, azt meg senki nem akarhatja, én sem szeretnék market marker lenni, egy dupla aljat rajzolni a grafikonon, pláne akkora veszteséget realizálni. A pénzt bankból, illetve magánnyugdíjpénztárból raktam ebbe, mert ott nagyon mutyiztak a nyugdíjmegtakarításommal, hozam az ablakba, másra nem szívesen bíznám egy egész élet munkájának eredményét megint, azt szeretném, ha én járnék jól, nem pedig mindenki más mutyis. Nyugdíjas vagyok, nem kell már dolgozni, ráérek tanulgatni a tőzsdézést, itt sok ragadhat az emberre, ha figyel, közben jókat fórumozgatunk.
Mert a fórum arra való, hogy véleményt formáljon az ember, lehet az jó, rossz, semleges, amit lát, gondol az ember leírhatja szabadon.
Szabad?
Ha így látod, akkor add el piacin, kösd le bankba, és szilveszterre _biztosan_ nullán leszel. És ha dolgozol ahelyett, hogy naponta háromszor beírod a 859-et a topikba, akkor még nyerőbe is kerülhetsz. Mindenki jobban járna.
Itt csak tökfilkók vannak pakliban.
Olyanok aki belevettek/vesznek.
Vége a félévnek, sajnos a bizalom szemernyi szikrája sem látszik afelé, hogy esetleg nyereségesen gazdálkodott a cég ezalatt.
Elnézve az árfolyam mozgását egy vaskos féléves veszteséget várnak megint a befektetők.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama