https://www.facebook.com/share/1GYSGbpfhB/
Anton Bendarjevskiy gondolatai Ukrajna NATO tagsagarol:
Ukrajna NATO tagságról való lemondása (Zelenszkij tegnapi nyilatkozata alapján) egyrészről jelzi az ukrán pozíciók elmozdulását, másrészt valójában leginkább arról szól, hogy a tárgyalásokban Kijevnek most valódi kompromisszumot kell mutatnia, és vélhetően a területek esetleges feladása továbbra sem tartozik a kompromisszumok közé. Ezért a NATO-tagságról való lemondás lett az a kompromisszum, amivel Zelenszkij Berlinbe a Witkoff-fal való találkozóra érkezett.
Valójában Ukrajna NATO-tagsága utoljára 2008-ban volt ténylegesen realitás, azóta nem. Sőt, valójában itt hármas hazugságról van szó:
1️⃣ A NATO hazudott Ukrajnának, hogy majd egyszer fel fogják venni őket (jól láthatóan Finnország és Svédország NATO-felvétele pikk-pakk megtörtént, időhúzás nélkül);
2️⃣ Oroszország hazudott arról, mintha Ukrajna esetleges NATO-tagsága lenne a háborút elindító fő ok, noha pontosan tudták ők is, hogy rövid- és középtávon nem volt realitása, és valójában orosz birodalmi ambíciókról volt szó, nem a NATO-ról;
3️⃣ Ukrajna pedig hazudott a saját lakosságának, hogy most már mindjárt a NATO tagjai lesznek, hogy már-már karnyújtásnyira van a nyugati katonai szövetség tagsága. Nem volt.
🔙Nézzük meg, hogyan változott 2008 óta a NATO és Ukrajna viszonya. 2008 volt ugye az az év, amikor teljes realitással merült fel Ukrajna, Moldova és Georgia NATO tagsága, és Vlagyimir Putyin személyes megjelenésére volt szükség az azévi NATO csúcson, Bukaresten, hogy ez meghiúsuljon. Putyin. Személyesen. Egy NATO csúcson. Egy EU és NATO tagországban. Akkor még előfordult.
Putyin személyes részvétele után Németország és Franciaország is blokkolni kezdte Kijev esetleges tagságát, noha az Egyesült Államok akkor még támogatták volna. Egy akkoriban még gyenge Oroszország mellett az ukrán tagság még működhetett volna, de a 2010-es évektől kezdve már nem. Ugyanakkor a német és francia vétó mellett az is gátolja az ukrán tagságot, hogy az ukrán fegyveres erőkben és titkosszolgálatokban akkor még nagyon magas volt az oroszok penetrációja, ami az egész nyugati katonai szövetséget exponálta volna.
És mi lett végül a bukaresti NATO-csúcs eredménye? Egy önbecsapó dokumentum. A kulcsmondatokat a Bukaresti nyilatkozat (2008. április 3.) 23. pontja tartalmazza:
„A NATO üdvözli Ukrajna és Grúzia euroatlanti tagsági törekvéseit a NATO-ban. Ma megállapodtunk abban, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek.” ("NATO welcomes Ukraine’s and Georgia’s Euro-Atlantic aspirations for membership in NATO. We agreed today that these countries will become members of NATO.").
“Will become”. Aha. Vagyis a NATO tagjai lesznek. Majd egyszer. Ki tudja mikor. De mi persze ezt támogatjuk.
Ugyanez a bekezdés rögtön hozzá is tette a feltételt: „A MAP [Tagsági Akcióterv] a következő lépés Ukrajna és Grúzia számára a tagsághoz vezető közvetlen úton.”
Vagyis megígérjük, hogy majd egyszer valamikor tagok lesznek. DE a tagsághoz az akcióterv, a MAP teljesítése kell. Ám a MAP-ot Németország és Franciország végig, konzekvensen blokkolták, 2014-et követően is.
A rákövetkező NATO csúcson mindegyike mindig visszanyúlt Bukaresthez, és a bukaresti-csúcs döntését ismételték meg. Tehát hiába mondja Moszkva, hogy Ukrajna veszélyesen közel került a NATO-hoz, valójában épp Putyin fellépésével és a német és francia vétóval úszott el az ukrán NATO-tagság - de még 2008-ban, és azután semmilyen előrelépés nem történt ebben.
Megnéztem pontosan az elmúlt évek NATO dokumentumait Ukrajnáról. A nagy háború előtti évben, 2021-ben pont ugyanazokat a mondatokat ismételt a záró nyilatkozat, mint az előző években:
„Megismételjük a 2008-as bukaresti csúcstalálkozón hozott döntést, miszerint Ukrajna a Szövetség tagjává fog válni, és a Tagsági Akcióterv (MAP) a folyamat szerves része.” („We reiterate the decision made at the 2008 Bucharest Summit that Ukraine will become a member of the Alliance with the Membership Action Plan (MAP) as an integral part of the process.”).
Aha, persze, fog válni, majd egyszer. Ekkor már az amerikaiak sem voltak hajlandóak ezt a NATO tagságot megadni, hogy ne eszkalálják a helyzetet Oroszországgal.
A háború kirobbanása után, 2022-ben még szintén nem történt semmilyen előrelépés. 2022-es madridi csúcstalálkozó:
„Teljes mértékben támogatjuk Ukrajna veleszületett jogát az önvédelemhez, és jogát ahhoz, hogy megválassza saját biztonsági elrendezéseit.” („We fully support Ukraine’s inherent right to self-defence and to choose its own security arrangements.”)
Látszólag az áttörés 2023-ban történt, vagyis a háború második - de valójában csak a kommunikációban, mert konkrét intézkedés még akkor sem következett be. 2023-ban Vilniusban a NATO hivatalosan is eltekintett a Tagsági Akciótervtől (MAP), ami korábban kötelező lépcsőfok volt. A nyelvezet azonban továbbra is feltételes maradt ("amikor a feltételek teljesülnek").
„Ukrajna jövője a NATO-ban van.” (...) „Úgy döntöttünk, hogy Ukrajna csatlakozási útját két lépésről egy lépésre rövidítjük [a MAP eltörlésével].” (...) „Abban a helyzetben leszünk, hogy meghívást küldjünk Ukrajnának a Szövetséghez való csatlakozásra, amikor a Szövetségesek egyetértenek és a feltételek teljesülnek.” („Ukraine’s future is in NATO. (...) We have decided to shorten Ukraine’s path... from a two-step process to a one-step process. (...) We will be in a position to extend an invitation to Ukraine… when Allies agree and conditions are met.”
A legerősebb nyelvezete a 2024-es washingtoni nyilatkozatnak volt, azonban a nyelvezeten túl annak sem volt semmilyen konkrét folytatása, sem intézkedése. Csak a kommunikáció:
„...továbbra is támogatjuk [Ukrajnát] a teljes euroatlanti integrációhoz, beleértve a NATO-tagságot is, vezető visszafordíthatatlan úton.” „[A NATO új támogatói intézkedései] ... hidat képeznek Ukrajna NATO-tagsága felé.” („...continue to support it on its irreversible path to full Euro-Atlantic integration, including NATO membership.” / „...constitute a bridge to Ukraine’s membership in NATO.”)
Visszafordíthatatlan úton - irreversible path. Aha. Minden út visszafordítható. Ez újabban ki is derült. 2025-ben a hágai csúcson Ukrajna már meghívást sem kapott a NATO-csúcsra, sőt, maga a tagság témája is látványosan lekerült a napirendről. A tagság konkrét lépései helyett inkább a gyakorlati támogatásra helyezték a hangsúlyt.
Hozzáteszem, hogy olyan nincs, hogy örökre, ahogy “visszafordíthatatlan” sincs. Semmi sem akadályozza meg Ukrajnát, hogy miután esetleg most alkotmányba foglalja a semlegességet és a NATO tagság kizárását, hogy majd egyszer 10-20 év múlva, amikor a jelenlegi orosz vezetés már nem lesz hatalomban, esetleg Oroszország is meggyengül - tehát ha a külső körülmények is engedik - akkor újra megváltoztassa az alkotmányt, és belépjen a NATO-ba. Elvégre Finnország példája is pont erről szól.
Anton Bendarjevskiy gondolatai Ukrajna NATO tagsagarol:
Ukrajna NATO tagságról való lemondása (Zelenszkij tegnapi nyilatkozata alapján) egyrészről jelzi az ukrán pozíciók elmozdulását, másrészt valójában leginkább arról szól, hogy a tárgyalásokban Kijevnek most valódi kompromisszumot kell mutatnia, és vélhetően a területek esetleges feladása továbbra sem tartozik a kompromisszumok közé. Ezért a NATO-tagságról való lemondás lett az a kompromisszum, amivel Zelenszkij Berlinbe a Witkoff-fal való találkozóra érkezett.
Valójában Ukrajna NATO-tagsága utoljára 2008-ban volt ténylegesen realitás, azóta nem. Sőt, valójában itt hármas hazugságról van szó:
1️⃣ A NATO hazudott Ukrajnának, hogy majd egyszer fel fogják venni őket (jól láthatóan Finnország és Svédország NATO-felvétele pikk-pakk megtörtént, időhúzás nélkül);
2️⃣ Oroszország hazudott arról, mintha Ukrajna esetleges NATO-tagsága lenne a háborút elindító fő ok, noha pontosan tudták ők is, hogy rövid- és középtávon nem volt realitása, és valójában orosz birodalmi ambíciókról volt szó, nem a NATO-ról;
3️⃣ Ukrajna pedig hazudott a saját lakosságának, hogy most már mindjárt a NATO tagjai lesznek, hogy már-már karnyújtásnyira van a nyugati katonai szövetség tagsága. Nem volt.
🔙Nézzük meg, hogyan változott 2008 óta a NATO és Ukrajna viszonya. 2008 volt ugye az az év, amikor teljes realitással merült fel Ukrajna, Moldova és Georgia NATO tagsága, és Vlagyimir Putyin személyes megjelenésére volt szükség az azévi NATO csúcson, Bukaresten, hogy ez meghiúsuljon. Putyin. Személyesen. Egy NATO csúcson. Egy EU és NATO tagországban. Akkor még előfordult.
Putyin személyes részvétele után Németország és Franciaország is blokkolni kezdte Kijev esetleges tagságát, noha az Egyesült Államok akkor még támogatták volna. Egy akkoriban még gyenge Oroszország mellett az ukrán tagság még működhetett volna, de a 2010-es évektől kezdve már nem. Ugyanakkor a német és francia vétó mellett az is gátolja az ukrán tagságot, hogy az ukrán fegyveres erőkben és titkosszolgálatokban akkor még nagyon magas volt az oroszok penetrációja, ami az egész nyugati katonai szövetséget exponálta volna.
És mi lett végül a bukaresti NATO-csúcs eredménye? Egy önbecsapó dokumentum. A kulcsmondatokat a Bukaresti nyilatkozat (2008. április 3.) 23. pontja tartalmazza:
„A NATO üdvözli Ukrajna és Grúzia euroatlanti tagsági törekvéseit a NATO-ban. Ma megállapodtunk abban, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek.” ("NATO welcomes Ukraine’s and Georgia’s Euro-Atlantic aspirations for membership in NATO. We agreed today that these countries will become members of NATO.").
“Will become”. Aha. Vagyis a NATO tagjai lesznek. Majd egyszer. Ki tudja mikor. De mi persze ezt támogatjuk.
Ugyanez a bekezdés rögtön hozzá is tette a feltételt: „A MAP [Tagsági Akcióterv] a következő lépés Ukrajna és Grúzia számára a tagsághoz vezető közvetlen úton.”
Vagyis megígérjük, hogy majd egyszer valamikor tagok lesznek. DE a tagsághoz az akcióterv, a MAP teljesítése kell. Ám a MAP-ot Németország és Franciország végig, konzekvensen blokkolták, 2014-et követően is.
A rákövetkező NATO csúcson mindegyike mindig visszanyúlt Bukaresthez, és a bukaresti-csúcs döntését ismételték meg. Tehát hiába mondja Moszkva, hogy Ukrajna veszélyesen közel került a NATO-hoz, valójában épp Putyin fellépésével és a német és francia vétóval úszott el az ukrán NATO-tagság - de még 2008-ban, és azután semmilyen előrelépés nem történt ebben.
Megnéztem pontosan az elmúlt évek NATO dokumentumait Ukrajnáról. A nagy háború előtti évben, 2021-ben pont ugyanazokat a mondatokat ismételt a záró nyilatkozat, mint az előző években:
„Megismételjük a 2008-as bukaresti csúcstalálkozón hozott döntést, miszerint Ukrajna a Szövetség tagjává fog válni, és a Tagsági Akcióterv (MAP) a folyamat szerves része.” („We reiterate the decision made at the 2008 Bucharest Summit that Ukraine will become a member of the Alliance with the Membership Action Plan (MAP) as an integral part of the process.”).
Aha, persze, fog válni, majd egyszer. Ekkor már az amerikaiak sem voltak hajlandóak ezt a NATO tagságot megadni, hogy ne eszkalálják a helyzetet Oroszországgal.
A háború kirobbanása után, 2022-ben még szintén nem történt semmilyen előrelépés. 2022-es madridi csúcstalálkozó:
„Teljes mértékben támogatjuk Ukrajna veleszületett jogát az önvédelemhez, és jogát ahhoz, hogy megválassza saját biztonsági elrendezéseit.” („We fully support Ukraine’s inherent right to self-defence and to choose its own security arrangements.”)
Látszólag az áttörés 2023-ban történt, vagyis a háború második - de valójában csak a kommunikációban, mert konkrét intézkedés még akkor sem következett be. 2023-ban Vilniusban a NATO hivatalosan is eltekintett a Tagsági Akciótervtől (MAP), ami korábban kötelező lépcsőfok volt. A nyelvezet azonban továbbra is feltételes maradt ("amikor a feltételek teljesülnek").
„Ukrajna jövője a NATO-ban van.” (...) „Úgy döntöttünk, hogy Ukrajna csatlakozási útját két lépésről egy lépésre rövidítjük [a MAP eltörlésével].” (...) „Abban a helyzetben leszünk, hogy meghívást küldjünk Ukrajnának a Szövetséghez való csatlakozásra, amikor a Szövetségesek egyetértenek és a feltételek teljesülnek.” („Ukraine’s future is in NATO. (...) We have decided to shorten Ukraine’s path... from a two-step process to a one-step process. (...) We will be in a position to extend an invitation to Ukraine… when Allies agree and conditions are met.”
A legerősebb nyelvezete a 2024-es washingtoni nyilatkozatnak volt, azonban a nyelvezeten túl annak sem volt semmilyen konkrét folytatása, sem intézkedése. Csak a kommunikáció:
„...továbbra is támogatjuk [Ukrajnát] a teljes euroatlanti integrációhoz, beleértve a NATO-tagságot is, vezető visszafordíthatatlan úton.” „[A NATO új támogatói intézkedései] ... hidat képeznek Ukrajna NATO-tagsága felé.” („...continue to support it on its irreversible path to full Euro-Atlantic integration, including NATO membership.” / „...constitute a bridge to Ukraine’s membership in NATO.”)
Visszafordíthatatlan úton - irreversible path. Aha. Minden út visszafordítható. Ez újabban ki is derült. 2025-ben a hágai csúcson Ukrajna már meghívást sem kapott a NATO-csúcsra, sőt, maga a tagság témája is látványosan lekerült a napirendről. A tagság konkrét lépései helyett inkább a gyakorlati támogatásra helyezték a hangsúlyt.
Hozzáteszem, hogy olyan nincs, hogy örökre, ahogy “visszafordíthatatlan” sincs. Semmi sem akadályozza meg Ukrajnát, hogy miután esetleg most alkotmányba foglalja a semlegességet és a NATO tagság kizárását, hogy majd egyszer 10-20 év múlva, amikor a jelenlegi orosz vezetés már nem lesz hatalomban, esetleg Oroszország is meggyengül - tehát ha a külső körülmények is engedik - akkor újra megváltoztassa az alkotmányt, és belépjen a NATO-ba. Elvégre Finnország példája is pont erről szól.
OROSZ-UKRÁN háború