Orbán: szeretnénk, ha már az idén vissza lehetne lépni az állami nyugdíjrendszerbe  

Kötelező lesz 20 évesen dolgozni?
...vagy járulékot fizetni?
;-)

De tudod mit! Legyen 24% az a bizonyos 16%!

De kinek elég a bruttó bérének 24%-a nyugdíjas éveire, különösen, ha a 16. évben már nem kaphat semmit...?!

S ha az állami részből mindenkép megkapod a 75%-od, akkor mire is jó a MNYP-i megtakarítás? A havi járulékod 4,5%-ért?! Vagy neked többet írnak jóvá az egyéni számládon, mint a levont járulék 95,5%-a???

Ez a reakció csak erősíti a gyanum, hogy te sem hallottál ilyet...

"Ha valaki beéri nyugdíjasan a mindenkori bruttója 16%-ával, az megengedheti magának!"

Hát ha az állami 75 százalék után is megkapja ugyanazt a "hozamot", 16/8*25,5=51%, akkor igen. Az együttesen 67 százalék, a mai átlagbér nettója pedig a bruttó 67,5 százaléka.

De miből jött ki a 16 %? Talán 8 százalék járulék, 40 év befizetés, 0 reálhozam, 20 év nyugdíj? A nyugdíjkorhatár rövidesen 65 év lesz, tehát a befizetés inkább 45 év. 20 év nyugdíj 65 éves kor után nagyon szép lenne, de keveseknek adatik meg. Legyen az átlag 15 év (nincs annyi), akkor már 45/15*8 = 24 százalék jön ki, nem 16. Ha az állami rész hozama jobb (szerinted az), akkor magasabb lesz az átlagnyugdíj, mint az átlagbruttó. Király lesz nyugdíjasnak lenni, alig várom.

Nem lepsz meg, a helyedben én sem hallottam volna...

Ha valaki beéri nyugdíjasan a mindenkori bruttója 16%-ával, az megengedheti magának!

Persze én nem írnám le az állami részt sem, de az biztos, hogy a rendszer jelenlegi működése hibás (magasak a MNYP-ak működési költségei és nem nyújt fedezetet a 76%-os állami rész a jelenlegi kifizetésekre) és a többség számára fenntarthatatlan, s minden bizonnyal ezt látta meg az előző kormány is, amikor fel akarta számolni a magánnyugdíjpénztári rendszert. Az más kérdés, hogy az ő modellükre való átállás Alkotmánysérő lett volna, ha az átalakítással együtt nem adnak (nem tervezték!), hogy bárki, aki önként lett a kötelező MNYP-i tag visszaléphessen a régi rendszerbe.

S különösen izgalmas a kérdés akkor (s jobban megérthető a korábbi és a mostani átalakítási kísérlet), ha Simor tegnapi nyilatkozatát figyelembe vesszük. Simor azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy tudomása szerint 2014-től az államadósság részeként ki kell majd mutatni a nyugdíjtartozásokat is!!! (Amit szerintem már 1997-ben meg kellett volna tennünk, ha azt akartuk volna, hogy jól működjön ez a rendszer!)

S mint ahogyan eddig enki nem tudott altarnaítvát mondani a jelenlegi helyzetre, megerősödtem abba, hogy a jelenlegi helyzetben (IMF, költségvetés, 3%) nincs más olcsó és kevésbé fájó megoldás, mint az állami nyugdíjrendszer fedezettségének a MNYP-i tagdíjakkal való feltöltésére.
Ugyanakkor fontos, hogy a következő 14 hónap után egy olyan új konstrukció álljon elő, ami beavatkozás nélkül működőképes 14 éven túl is!

Minimum három pillér kell, és mindenki szabadon dönthessen, hogy az új felállásban melyik megoldást választja, de ebben a rendszerben olyan állami nyugdíj kell, ami kezeli azt az elmúlt 12 évben is kezelhetetlennek maradt társadalmi problémát is, hogy lesznek olyanok, akik nem teszenk szert akkora megtakarításra, ami elegendő lesz számukra nyugdíjas éveikre (mindenkire kötelező minimumjárulék -> minimumnyugdíj).

S ha a MNYP-i ág megmarad (tehát nem visszalépésből lenne megodva a kérdés, hanem inkább takarlkosságból és járulékemelésből), akkor azt is teljeskörűen szabályozni kell, jelentős költslégcsökkentéssel, hogy ne csak a tényleges befizetésünk 95,5% legyen nyugdíjalapunk, hanem legalább 99%-a, mert a 95,5% jóváírás és az 1%-os remélt reálhozam nem hozza meg a várt eredményt még az átlag felett keresők számára sem!!!

Nem szerencsétlenkedhetünk tovább a nyugdíjpénztárakkal
2009.10.12 07:47

Az utolsó percben vagyunk, hogy az alapjaiban elhibázott nyugdíjpénztári rendszerünkkel kezdjünk valamit. A megoldás nem a megszüntetés, de a mai formájukban a pénztárak - ezer meg ezer ok miatt - alkalmatlanok arra a szerepre, amit nekik szántak. Márpedig tőkefedezeti pillér nélkül a jelenlegi rendszer könnyen felborulhat, muszáj tehát valahogyan úrrá lenni a káoszon, és valóban piaci alapon működő intézményeket faragni a suta téeszeinkből.

Nagyon nem jó ez így. Recseg-ropog az egész szerkezet, és ha teljesen össze nem is dől, a bizalom nagyon fogytán. Ha van még egyáltalán bizalom, és ha tényleg össze nem dől. Ha és ha és ha. Túl sok bizonytalansági tényező ez ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük: jól működő magánnyugdíjpénztári rendszerünk van. Mert nincs is.

A szürke hétköznapokon sem működik a rendszer

Nem a tavaly és az idei első negyedévben elszenvedett veszteségekről van szó, mert azok tényleg védhetetlenek voltak, nem az a baj. Az a baj, hogy egyetlen rossz év el tudta vinni a megelőző kilenc eredményét, ami nem a rossz évben elkövetett hibák, hanem az előtte lévő évek gyenge működése miatt volt lehetséges. De mindegy is, ezzel már nem lehet mit kezdeni, megtörtént. Azt sem lehet garantálni, hogy soha többé nem lesznek ilyen veszteségek, de talán nincs is értelme ilyen hosszú távú garanciáknak egy hatékonyan működő rendszerben.

Azt viszont talán megpróbálhatnánk elérni, hogy legalább az alapvető működés szintjén mutassanak fikarcnyi életképességet a magánnyugdíjpénztárak, ami viszont mindenféle küszködés ellenére is egyre kevésbé megy. Erre utal a PSZÁF nem régiben napvilágot látott határozatdömpingje is, tizenkét pénztár kapott a nyakába tizenhét esetben bírságot, a korábbi bírságolási gyakorlathoz képest nem jelentéktelen összegben, nem jelentéktelen ügyekben.

Persze van olyan nyugdíjpénztár, ahol a felügyelet nem talált éppen bírságolni valót, de a többségnél igen, és miközben az Erste magánnyugdíjpénztár eseténél még hihettük, hogy csak elszigetelt esetről van szó (nem kis naivitás kellett hozzá), most már egyértelmű vált a közvélemény számára, amit az ágazatban mindenki tudott, talán már évekkel ezelőtt: a nyugdíjpénztárak sokszor képtelenek ellátni azokat a feladatokat, amiket a jogalkotás a kilencvenes évek végén, illetve azóta rájuk rótt.

Így nyilvánvalóan nem mehet tovább

A probléma nyilvánvalóan nagyon sok gyökérrel bír, amiket tényleg nehézkes felszámolni, nem is nagyon akaródzik senkinek hozzákezdeni, legalábbis azon az oldalon, ahol valóban tehetnének valamit. Az egész ott kezdődött, hogy a nyugdíjreform során politikusaink egy régi időkből itt ragadt, de kétségtelenül bájos idilltől megrészegülve pirospozsgás asszonyok és izmos férfiak közös akaratából működő pénztárakat vizionáltak, és engedve a nosztalgiának, lényegében pénzügyi téeszeket hoztak létre. Tipikus "akkor még jó ötletnek tűnt" helyzet, amiből az egész mai abszurd, teljesen piacidegen szituáció következik.

A pénztári szektorban a színfalak mögött és a felszínen is egyértelmű a mozgolódás. Tükrözi ezt a jövő heti pénztárkonferencia programja is, ahol reméljük, az előadások érdemi javaslatokról és lépésekről fognak szólni, a szokásos púder nélkül. Sajnos egy ágazat, amelyik csak a fennállásának tizedik évében mondhatta el először magáról, hogy van olyan szerveződése, amely az szektor nagy többségét (de nem az egészet) összefogja, még nehezen tud nyomást gyakorolni a jogalkotásra, ezért a kevés kínálkozó alkalmat alaposan meg kell ragadni.

A pénztárak gyenge működéséért persze túl egyszerű lenne csak a pénztári vezetőket hibáztatni, de remélhetőleg ők maguk sem tagadják felelősségüket a kialakult helyzetben. Az indokaikat többnyire ismerjük, és ezek egy része bizonyos keretek között meg is állja a helyét, hiszen a kezüket kétségtelenül megkötik a folyamatos változások és az ezzel párhuzamosan egyre szigorúbb adminisztratív korlátozások. Az is világos, hogy a pénztárak nyakatekert költségszabályozása nem mindig teszi lehetővé a legprofibb szakemberek alkalmazását. Pedig szükség lenne rájuk.

A pénztártag szolgáltatást vár, ez pedig még nem az

Ha ráadásul átlagos pénztártagként tekintek magamra, akit a sors éppen ahhoz a pénztárhoz sodort, amelyik épp a legnagyobb bírságot kapta a nyakába (és tavaly ősszel is benyelt egy hasonlót), akkor a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen kihívásokat jelent a kissé idejétmúlt módon, elavult megközelítésben és eleve rossz modellben működő pénztárak számára, hogy végre engedelmeskedjenek a modern idők szavának.

Minden pénztártag elvárja, hogy olyan szolgáltatást nyújtsanak neki, aminek keretében például a pénze nem kallódik lényegében gazdátlanul fél évet, csak mert a pénztár egyszerűen nem tudja feldolgozni az adatokat.Ugyan a pénztárak szerint nem kallódik, hiszen azonnal befektetik a klasszikus portfóliónak megfelelő összetételű függő portfólióba, de ez köszönő viszonyban sincs azzal a portfólióval, amire valójában szerződtem. A pénzem tehát megvan, csak nem úgy és nem ott, ahogy és ahol kellene (nem beszélve az ekhós tagdíjak homályos helyzetéről).

A problémák tehát sokrétűek és egyáltalán nem könnyen megoldhatók, de mindezekkel együtt is úgy tűnik, szükség van tőkefedezeti elven működő pillérre, legalábbis a nyugdíjrendszer jelenlegi keretei között. De az is biztos, hogy nem a mostani formában, akár a szervezeti struktúrát, akár a napi működés, nyilvántartás hibáit tekintjük. Tovább már nem lehet halogatni a nyugdíjpénztári ágazat akut gondjainak gyors kezelését és a nyugdíjpénztári rendszer hosszú távú működését helyes mederbe terelő, átfogó szabályozást sem.

------------------------------------------------------------------------------ --
www.portfolio.hu - link

Pedig még a magyar válogatott is megverné bármelyik válogatottat, ha az ellenfél "önbizalma" akkora lenne, hogy csak egy játékossal szállna szembe a magyar válogatottal...

A felosztó-kirovó rendszerbe befizetett pénz olyan, mint a gépjárműbiztosítás, ha nem ér kár, akkor sem kapod vissza (nem megtakarítasz abban a konstrukcióban, hanem jövedelmed arányában fizetsz egy nyugdíj "biztosítási" járulékot)...

Mint ahogyan a MNYP-ban levő pénzedet sem kapja meg senki, ha a nyugdíjfolyósítás másnapján elhunysz!

Talán, ha szövegkörnyezetet is mellékelsz...
...ugyanis én nem hallottam még erről a 100 kft, 273 kft, 400 000 kft-ről...

"A magyar emberek inkább bíznak az államban, mint magukban.
Ezért nem jutunk sehova..."

Ott a pont! Ez tetszik... :) Nagyon igaz a többségre...

Én szeretném az állami NyP-ban lévő pénzemet MNyP-be átvinni...
Most, hogy meghirdették a "szabad választást" milyen lépéseket kellene megtennem ezért??

A 400 k-ra gondoltam.

link

A Monetáris Tanács tagja döntését indokolva úgy fogalmazott, hogy "a jövő nyugdíjasainak helyzetét alapvetően az addig zajló demográfiai folyamatok határozzák meg, valamint az, hogy a gazdaság milyen helyzetben lesz a nyugdíj kifizetésekor".

...van aki tovább lát az orránál?

Azt nem vitatom, de gyaníthatóan ők vannak kevesebben sajnos. Túl optimista vagy ebben, sokan azt se tudják, hogy mi az a bef.alap, még a nyugdíjpénztárat se nagyon tudják, csak fizetik, mondom, kérdezz meg pár embert, aki nem pénzügyi területen dolgozik.
Ehhez vedd hozzá a most várható általános bizalomvesztést, mert az mindegy, hogy magán vagy önkéntes, a nyugdíjpénztár per pill.szitokszó...

OTTER neked is szól a kérdés:

Már többször hallottam a kormány képviselőitől, meg kis táblácskán is láttam, hogy 100 kft befizetés a mnyp-ben az elmúlt 10 év alatt 273 kft lett, (vagy annyival gyarapodott) az államnál meg 400 000 kft.

A 273-at értem, nem számoltam ki, de el tudom hinni. De hogy jön ki a 400 000 ?

A piac alapszabálya, ha valami nagyon drágán működik és mégis van rá igény vagy kényszer, akkor előbb-utóbb jön egy szereplő, aki olcsóbb és jobb...
Ez szolgálja a fogyasztót!

De azért azt nem vitatod, hogy aki tud választani a MNYP-ak portfóliói között (azok ugyanezen elvek mentén) tudnak a ÖNYP portfólióiból is választani, de talán még ugyanez a séma ráhúzható a NYESZ-es befektetésekre a számlavezetők befektetési alapjain keresztül...

simicska inkább 5000 db ólomgolyóval érje be :)
csak a királynak (0vinak) dukál 30000 db lövedék :)
szerintem az orbán-gyerekek a suliban azt hazudják, hogy az apjuk a Microsoftnál programozó vagy buzibárban táncol :) és nem is járnak messze a valóságtól ezzel :) épp csak a Parlament nevű buzibárban 0viék a magyar oligarchákkal pornóznak :) és a nézők nem önként fizetnek a showműsorért :) ám a többi stimmel
(újkori hasonlattal: sikeres az orbán-kormány, mint a TDK-részvények a XETRA-n)

valahogy úgy képzelem, hogy a magánnyugdíjpénztárkban talált pénz könnyen jön és megy. lehet például mvm-nek forrást biztosítani, hogy megvegye az oroszok mol pakettjét 30000 Ft/db áron. Simicska helyében beérném 5000Ft/db jutalékkal.

arra tippelnék, hogy mráz ágostonnak egyetlen forint bevétele sem származott még a piacról. tehát amikor a paternalizmusért rimánkodik, akkor a saját nyomorát vetíti a magyarokra.