Itt ebben van a lényeg. A német háttérben. Félre értés ne essék, semmi bajom a németekkel, gyönyörű ország, fantasztikus nyelv, de az üzleti modelljeik nekünk kedvezőtlenek.
Aki nem jártas könyvelésben, kontrollingban, neki egy példa, hogy értse mi van MTEL-ben: példa valós, nyilván kicsit fiktív adattal, de az arányok érzékelhetőek:
Vegyünk egy német tulajdonú magyar céget. Megye központban.
Árbevétel 900 millió forint, német cég (bruttó) osztaléka 35 millió forint. Ez nem sok első ránézésre, 3,9% árbevétel arányos osztalék.
Ami a modell: a német tulajdonos be számláz kb. 100 milliót a cégnek az év során. Vérmérséklettől függően akár többet is. Tehát 15% közvetlen kimegy Németországba. Az már jó nekik.
Mi van itt? Van egy ügyvezető, magyar, egyetlen hozzáadott értéke, hogy kiválóan beszél németül. Havi bére, céges autója, bónusza összesen kb. Évi 30-35 millió Ft.
Szóval kinek éri ez meg? A németnek, és a magyar ügyvezetőnek.
Ugyanez megy itt is. Elgondolkodtató, bár a fentiek alapján nem meglepő, hogy mtel felső vezetésében rengeteg embernek még 1 db részvénye sincs. Miért? Mert nem kell nekik. Bruttó 1,5-3 Milla fizetés, céges prémium autó, béren kívüli tételek és év végi bónusz. Ennyi. Nem kell nekik más. Egyszerű munkavállalók, nem többek. Se agilitás, se tulajdonosi szemlélet. Egyedüli munkájuk, hogy Excel táblákat dobáljanak német honba. Ez egy munkahely nekik. Gyerek suliba, aztán 8-4-ig munka.
Miért kap állami tendereket MTEL? Muszáj, annyira sok a német befolyás, hogy egyszerűen elengedhetetlen. Sok embert foglalkoztatnak, cserébe a nagy lóvét kiviszik, de legalább csinálnak munkahelyet. Az államnak ennyi elég. Ez egy összeszerelő üzem, vagy egy ssc-re alkalmas ország. És ez is csak addig lesz így, amíg a bérek nem ütik ki a biztosítékot a külföldieknek. Utána pucolnak innen tovább: Románia, Bulgária, aztán végállomás India.
Van telekom részvényem, nem lebeszélni akarok, nincs érdekemben. De sajnos ezek így működnek.
Aki nem jártas könyvelésben, kontrollingban, neki egy példa, hogy értse mi van MTEL-ben: példa valós, nyilván kicsit fiktív adattal, de az arányok érzékelhetőek:
Vegyünk egy német tulajdonú magyar céget. Megye központban.
Árbevétel 900 millió forint, német cég (bruttó) osztaléka 35 millió forint. Ez nem sok első ránézésre, 3,9% árbevétel arányos osztalék.
Ami a modell: a német tulajdonos be számláz kb. 100 milliót a cégnek az év során. Vérmérséklettől függően akár többet is. Tehát 15% közvetlen kimegy Németországba. Az már jó nekik.
Mi van itt? Van egy ügyvezető, magyar, egyetlen hozzáadott értéke, hogy kiválóan beszél németül. Havi bére, céges autója, bónusza összesen kb. Évi 30-35 millió Ft.
Szóval kinek éri ez meg? A németnek, és a magyar ügyvezetőnek.
Ugyanez megy itt is. Elgondolkodtató, bár a fentiek alapján nem meglepő, hogy mtel felső vezetésében rengeteg embernek még 1 db részvénye sincs. Miért? Mert nem kell nekik. Bruttó 1,5-3 Milla fizetés, céges prémium autó, béren kívüli tételek és év végi bónusz. Ennyi. Nem kell nekik más. Egyszerű munkavállalók, nem többek. Se agilitás, se tulajdonosi szemlélet. Egyedüli munkájuk, hogy Excel táblákat dobáljanak német honba. Ez egy munkahely nekik. Gyerek suliba, aztán 8-4-ig munka.
Miért kap állami tendereket MTEL? Muszáj, annyira sok a német befolyás, hogy egyszerűen elengedhetetlen. Sok embert foglalkoztatnak, cserébe a nagy lóvét kiviszik, de legalább csinálnak munkahelyet. Az államnak ennyi elég. Ez egy összeszerelő üzem, vagy egy ssc-re alkalmas ország. És ez is csak addig lesz így, amíg a bérek nem ütik ki a biztosítékot a külföldieknek. Utána pucolnak innen tovább: Románia, Bulgária, aztán végállomás India.
Van telekom részvényem, nem lebeszélni akarok, nincs érdekemben. De sajnos ezek így működnek.
Mtelekom