Mit szól Csányi Sándor a jegybanki javaslatokhoz?  

akira,

olvasdd el figyelmesen, amit írtam: nem adtam a szádba, hogy bárkit kipécéztél volna személy szerint, bár most a megfoghatatlan "a bankrendszer kivételezettjeit" mintha kipécéznéd...

manci,

Amellett, hogy gyakorlatilag szinte minden mondatommal (legalábbis az idézettekkel) egyetértesz, megint olyan dolgot tulajdonítasz nekem, amit nem írtam, nem mondtam. Igaz, ezt nem is idézted... nehéz is lett volna... :)

Nem írtam olyat, hogy ha többen is felelősök, akkor csak egyes szereplőket kell kipécézni bűnbaknak... Csak azt írtam, hogy a felelősöknek bűnhődniük kell... A hitelfelvevők bűnhődnek (már, ha az állam őket is meg nem segíti), de a bankrendszer kivételezettjei nem bűnhődnek. Csupán azok, akiket nem segítettek meg...

Na, ez az, ami az egyesek bűnhődésének, míg mások mentesülésének gyakorlata... nem az, amit én írok...

akira,

1. "A szerző politológus, közgazdász"
2. "abban egyetértek vele, hogy nincs abszolút igazságosság, és abszolút tévedhetetlenség, de szerintem érdemes törekednünk rá" - egyetértünk, de nem erről szól a cikk, hanem a bűnbakkeresésről (is)
3. "A hibázókat/felelősöket pedig meg kell büntetnie a társadalomnak" - ebben is teljesen egyetértünk, csak a felelősség kérdésében nem: Te abszolutizálod, én relatívnak tekintem, amit minden esetben külön kell megvizsgálni.
4. "ha nem tesszük, akkor alapból lehet hivatkozni arra, hogy hibázni emberi dolog, senki sem fog törekedni arra, hogy ne hibázzon." - ebben is egyetértünk, de nem lehet bizonyos közös felelősség esetén egyes szereplőket kipécézni bűnbaknak - a cikk erről is szól.

Szerintem pedig az a szabadság, ha szabad másként vélekednem bizonyos kérdésekben, mint pl. Balázs Zoltán, egy bölcsész oktató.

Egyébként pedig abban egyetértek vele, hogy nincs abszolút igazságosság, és abszolút tévedhetetlenség, de szerintem érdemes törekednünk rá, nem célszerű semmit sem tennünk e cél érdekében, csupán azért, mert nem létezik ez az abszolút cél.

A hibázókat/felelősöket pedig meg kell büntetnie a társadalomnak, mert ha nem tesszük, akkor alapból lehet hivatkozni arra, hogy hibázni emberi dolog, senki sem fog törekedni arra, hogy ne hibázzon. Ez volna az egyenes út az anarchiához...

Én is szoktam magamba beszélni,de ez...nagyon kemény ! :)
Gyerekek,gyerekek, szeretik a perecet ! :)

akira,

engedd meg, hogy nálam okosabb embereket idézzek:

"A válsághoz való jog
Balázs Zoltán

A hírgyártóknak mostanában könnyű dolguk van, amikor drámai címeket kell fogalmazniuk. A "valaha volt legnagyobb csőd," a "globális pénzügyi rendszer összeomlása" kellően figyelemfelkeltő címek, olyannyira, hogy mára átvették a gerincbizsergető fenyegetések és jóslatok között azt a főszerepet, amelyet hol a madárinfluenza, hol az orosz nagyhatalom viharos sebességű újjáépülése, hol az iszlám terrorizmus, hol pedig - ha más végképp nincs, akkor - a globális felmelegedés szokott betölteni. Mert valóban elég nagy a felfordulás, noha közel sem akkora, mint mondjuk egy valódi, humanitárius gazdasági katasztrófa esetén, amikor éhínséggel, járvánnyal, polgárháborúval, az életkörülmények valóban súlyos megnehezülésével kell számolni. A kapitalizmusban ilyentől nem kell tartani (a szocializmusban annál inkább kellett, de erre sokan valahogy nem akarnak emlékezni). Ez persze az összeomlás prófétáit nem zavarja. Máris alapvető változásokért kiáltanak, izgatottan és ügybuzgalommal.

Nincs igazuk.
A pénzintézetek tőkéjének is a bizalom a legfontosabb eleme. Ha ez elfogy vagy meging, nem lehet pénztőkével pótolni.

A jelenlegi felfordulás elsősorban a pénzügyi rendszert érinti, amibe bele kell értenünk nem csupán a bankokat és pénzügyi befektetési cégeket, hanem a lehetőségeiket rosszul értékelő, a kellő előrelátásról megfeledkező, a biztonságot a gyors jólétnövekedésért feláldozó polgárok millióit is. (Egy fontos melléktanulság a globalizáció hatalmi viszonyairól baloldali ízléssel gondolkodók számara: az általuk sokszor végletesen hatalmasnak és erősnek beállított pénzintézetek órák leforgása alatt semmisülnek meg. Nem volt az említett beállítás némiképp félrevezető?) Nevezhetjük ezt gigantikus piramisjátéknak is, ha akarjuk, mert sokak viselkedése ilyenre emlékeztet (mert nem csupán a bank akar növekedni és gyarapodni, a hitelt fölvevő is!); ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy minden hitelezési tevékenység valamilyen értelemben kockáztatás, mind a hitelfelvevő, mind a hitelnyújtó oldalán. Az értelmes, tehát nem hazardírozó és a csalás szándékát kizáró kockázatvállaláshoz bonyolult bizalmi feltételeknek kell teljesülniük. S mivel a modern pénz hitelpénz, ennek lényegében szintén a bizalomhoz van a legtöbb köze. A pénzintézetek tőkéjének is a bizalom a legfontosabb eleme. Ha ez elfogy vagy meging, nem lehet pénztőkével pótolni.

Egy olyan kifinomult bizalmi hálózat, mint a modern pénzügyi rendszer, rendkívül érzékeny mindenre, ami a bizalmat megingatja. A mostani válság is a rosszul fölmért jövőbeli lehetőségek, a túlzott költekezés és előrehozott fogyasztás (ingatlanvásárlás), az indokolatlan és megfontolatlan optimizmus erkölcsi hibáiból és egyszerű emberi tévedéseiből származik. Ezeket - ellentétben más rendszerekkel - a piac szinte törvényszerűen bünteti, éspedig pontosan a válság révén. A hibás, rossz viselkedés és téves számítás villámgyorsan leépíti a bizalmi kapcsolatokat, s ha sokan viselkedtek rosszul és hibásan, általános bizalmi válság alakul ki, aminek jólétcsökkentő hatása van. De hadd emlékeztessek a fentiekre: nem katasztrófára, hanem jól megérdemelt néhány százalékos jólétcsökkentésre kell felkészülnie elsősorban, de persze nem kizárólag azoknak, akik hibáztak vagy tévedtek. A piac maga bünteti meg a mohóságot és az ostobaságot.

A válság kétségkívül rossz, mint minden büntetés. Mögötte azonban egy nagyobb jó van, éspedig a szabadság. Nincs se szabadság, se erkölcsi felelősség, ha nincs jogunk tévedni és hibázni. De akkor sincs, ha a tévedés és hiba következményeinek elszenvedésétől meg akarjuk-e menteni magunkat, persze többnyire mások jólétének rovására.

Ám egy általános bizalmi válság mindenkit érint, az úgymond ártatlanokat illetve okosakat is - gondolhatják sokan, teljes joggal, s követelhetik a tévedés és hibázás jogának korlátozását, azaz a még szorosabb jogi, állami korlátok fölállítását a szabad cselekvés tere, a piac elé. Nekik azonban meg kell fontolniuk egyrészt azt, hogy az általuk kívánt jónak nincs-e túl nagy ára (a felelősségviselés kötelességétől és a hibákból való tanulástól, magyarán a szabadság üdvös következményeitől való megfosztás révén); másrészt azt, hogy a korlátokat fölállító és betartani köteles intézmények irányítói, a politikusok és hivatalnokok sem kivételek a tévedés és hibázás emberi sorsa alól; harmadrészt és ebből következően azt, hogy nem illúzió, sőt, ostobaság-e abban hinni, hogy létezik olyan rendszer, amelyben gyakorlatilag lehetetlen tévedni illetve hibázni.

Mindebből nem következik, hogy az említett ártatlanokon ne segítsen a közösség, ilyen vagy olyan mértékben. De tudomásul kell venni, hogy minden emberi közösség mint közösség szükségképpen egymás sorsát, jó és rossz döntéseinek következményeit is viselő egyénekből áll. Éppen ezért nem lehet segíteni sem az ártatlanokon úgy, hogy annak kedvező következményeit a rosszul viselkedők ne élvezzék. Nincs és nem is lehetséges tökéletesen igazságos intézkedéscsomag, sem olyan, amely más fontos értékeket, mint a szabadság és a felelősség, ne veszélyeztetne valamilyen mértékben. Politikai bölcsesség és éleslátás híján könnyű az üdvös válságból tartós bajt csinálni.

(A szerző politológus, közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet ügyvivője.)

manci,

Szerintem pedig ez az állításod nem felel meg a valóságnak:

"az a baj, hogy már megint teljesen alaoptalanul általánosítasz. Igyekeztem konkrét kérdéseket feltenni, amelyek konkrét válaszokat igényeltek volna. Ehelyett az az általános válaszod, hogy aki a pénzpiacon szerepel, annak MINDENT előre kell látnia, s ez alapvető elvárás részedről."

Nem, nem állítottam olyat, hogy mindenkinek mindent előre kellene látnia. Az, hogy valami belső vagy kölső ok miatt következik be, nem függ össze azzal, hogy előre látható, vagy nem látható. Lehet előre látni külső ok és lehet előre látni belső okok miatti veszteségeket is. És fordítva is.

Ha biztos lennél abban, hogy a házadba nem csaphat bele a villám, nem tennél rá villámhárítót és villám ellen se kötnél biztosítást. Ha nem vagy benne biztos, ergo előre látod, hogy ez bekövetkezhet, akkor igyekszel csökkenteni egyrészt a villámcsapás, mint külső ok bekövetkeztét (villámhárítóval), és mivel ennek ellenére nem tudod kizárni a villámcsapás bekövetkeztét (azaz továbbra is előre látod, hogy bekövetkezhet), még biztosítást is kötsz rá, hogy ha a villámcsapástól nem is tudod a házad megvédeni, legalább a pénzügyi veszteségtől megvédd magad...

A bankrendszer azonban más, nem a villámcsapás, mint külső ok (korábban ugye a világ pénzügyi központjainak természeti katasztrófa következtében történő megsemmisülésével példálóztam, mint külső ok), miatt ment tönkre (külső, utólagos segítség nélkül nyilván össze is omlott volna), hanem a bankrendszer belső folyamatainak hibái miatt.

Ezeket a belső folyamathibákat pedig részben már fel- és elismerték azok is, akik ezeket a hibákat elkövették, a kérdés az, hogy újra elkövetik-e ugyanezeket a hibákat, vagy egy részüket.

De, hogy ezek a hibák semmiképpen nem nevezhetőek külső oknak, az számomra egyértelmű, kötve hiszem, hogy ennek ellenkezőjéről meg tudnál gyűzni... :)

"Ugyanakkor vannak olyan történések, amelyeket a legkörültekintőbb vizsgálattal sem lehet előrelátni. Ezek a folyamatok más folyamatokat, más piaci szereplők szereplők piaci magatartását befolyásolják, akik nincsenek ráhatással az adott folyamatra. Az általad gyakran emlegetett professzionalizmus nem mindentudást, hanem kellő szakmai gondosságot jelent."

Az emberek által kialakított folyamatokról pedig badarság lenne azt állítani, hogy ne lenne az embereknek ráhatása. Persze n em minden szereplőnek, de nem is állítottam ezt, sőt:

"A kisbüfik persze mondhatják, hogy a változások nem tőlük függ, nem is látják előre, nem is igen értenek hozzá, de ha a kisbüfi valóban így gondolja, jobban teszi, ha más elfoglaltság után néz.
A bankrendszer viszont semmiképp sem mondhatja, hogy pénzpiaci mozgások, a hitelválság és egyéb pénzügyi anomáliák tőlük független, külső okra vezethetőek vissza, hiszen ez tipikusan az ő szakterületük, mint ahogyan a biztosítóké a természeti csapások hatásainak eloszlatása."

Ha egy rendszert (akár egy épületet) a "kellő szakmai gondosság"-gal alakítank ki, és az később mégis összedől, akkor az "nem nevezhető kellő szakmai gondosság"-nak...

akira,

az a baj, hogy már megint teljesen alaoptalanul általánosítasz. Igyekeztem konkrét kérdéseket feltenni, amelyek konkrét válaszokat igényeltek volna. Ehelyett az az általános válaszod, hogy aki a pénzpiacon szerepel, annak MINDENT előre kell látnia, s ez alapvető elvárás részedről. Ezzel szemben én azt állítom, hogy egyetlen piaci szereplő sem mindenható. Egyetlen piaci szereplő sem hordja tarsolyában a bölcsek kövét, még a nagy tőzsdei gurukat is gyakran éri meglepetés a piacon. S ez nem csupán a pénzpiac, de minden piac jellemzője. Ha ezt tagadod, a piac létét és alapvető jellemzőjét tagadod.

Vannak folyamatok, amelyeket előre ki lehet számítani, megfelelő módszerekkel és megfelelő információk birtokában ki lehet számítani HOZZÁVETŐLEGESEN, hogy abból mi várható. Ugyanakkor vannak olyan történések, amelyeket a legkörültekintőbb vizsgálattal sem lehet előrelátni. Ezek a folyamatok más folyamatokat, más piaci szereplők szereplők piaci magatartását befolyásolják, akik nincsenek ráhatással az adott folyamatra. Az általad gyakran emlegetett professzionalizmus nem mindentudást, hanem kellő szakmai gondosságot jelent.

manci,

Nem volt világos, hogy miben is ferdítettem volna a mondanivalódat, a mondatomat ugyan odabiggyesztetted, de nem inkokoltad... :)

Egyébként ha pusztán külső és belső okokról beszélünk, akkor nyilván a tőkepiaci kockázatok mindazoknak a belső, működésbeli kockázatai, akik a tőkepiacon jelentős erőkkel képviseltetik magukat, mint pől. a bankok és a biztosítók, más nagybefektetők. A kisbüfik persze mondhatják, hogy a változások nem tőlük függ, nem is látják előre, nem is igen értenek hozzá, de ha a kisbüfi valóban így gondolja, jobban teszi, ha más elfoglaltság után néz.

A bankrendszer viszont semmiképp sem mondhatja, hogy pénzpiaci mozgások, a hitelválság és egyéb pénzügyi anomáliák tőlük független, külső okra vezethetőek vissza, hiszen ez tipikusan az ő szakterületük, mint ahogyan a biztosítóké a természeti csapások hatásainak eloszlatása.

akira,

Kérlek, ne ferdítsd a mondanivalómat!

Nem a viszonzbiztosítók tönremeneteléről beszéltem, hanem azon biztosítókéról, akik neves, jóhírű biztosítókkal, prudensen (a Te szóhasználatoddal: profeszionálisan) fedezték kockázataikat, azonban a viszontbiztosító bedőlt, mondjuk azért, mert az irtózatosan magas tartalékaikat első sorban a pénzpiacon, a bankrendszerben "őrizték". Szerinted ez előrelátható? Külső vagy belső ok? A biztosítási rendszer törvényszerűsége az ilyen működés, vagy egyedi esemény?

Az a baj, hogy a kockázatkezelést valami objektív, fekete vagy fehér dologként kezeled, nem fogadod el, hogy vannak korlátai az előrelátásnak. Meg tudod mondani, hogy mi lesz karácsonykor? Fehér karácsonyunk lesz? Mert én csak az elmúlt évek tapasztalataiból, a változás trendjéből tudok levonni joibb-rosszabb következtetéseket, de nem tudok BIZTOSAT mondani. De ez biztosan csak az én belső hibám...

akira,

Kérlek, ne ferdítsd a mondanivalómat!

Nem a viszonzbiztosítók tönremeneteléről beszéltem, hanem azon biztosítókéról, akik neves, jóhírű biztosítókkal, prudensen (a Te szóhasználatoddal: profeszionálisan) fedezték kockázataikat, azonban a viszontbiztosító bedőlt, mondjuk azért, mert az irtózatosan magas tartalékaikat első sorban a pénzpiacon, a bankrendszerben "őrizték". Szerinted ez előrelátható? Külső vagy belső ok? A biztosítási rendszer törvényszerűsége az ilyen működés, vagy egyedi esemény?

Az a baj, hogy a kockázatkezelést valami objektív, fekete vagy fehér dologként kezeled, nem fogadod el, hogy vannak korlátai az előrelátásnak. Meg tudod mondani, hogy mi lesz karácsonykor? Fehér karácsonyunk lesz? Mert én csak az elmúlt évek tapasztalataiból, a változás trendjéből tudok levonni joibb-rosszabb következtetéseket, de nem tudok BIZTOSAT mondani. De ez biztosan csak az én belső hibám...

manci,

Kérlek, ne ferdítsd a mondanivalómat!

Sosem állítottam olyat, hogy a biztosítók nem mehetnének/nem mennek tönkre, csupán azt mondtam, hogy nem külső ok, pl. tűzvész miatt szoktak tönkre menni. Sokkal inkább akkor, ha nem tipukus biztosítói azaz véletlenszerűségre épülő kockázatokat vállalnak igen nagy mennyiségben, és azt nem is porlasztják (ld. AIG), de sokkal inkább azáltal vannak kitéve nagy veszélyeknek, hogy az irtózatosan magas tartalékaikat első sorban a pénzpiacon, a bankrendszerben "őrzik". Talán ennek kockázatait nem szükséges részleteznem...

Szóval a biztosítók egyrészt belső, alapműködésükre visszavezethető hibák, másrészt látszólag külső, a tőkepiaci veszteségek miatt veszíthetnek többet annál, mint amennyit a folyamatos működéshez elviselhető volna, viszont én ezt sem nevezném tisztán külső oknak, hiszen a biztosítóktól/viszontbiztosítóktól, akik a tőkepiac jelentős szereplői, talán elvárható, hogy professzionálisan kezeljék a tartalékaikat/befektetéseiket. Az újracsomagolt jelzálogkötvényekbe való befektetés pedig - se előre, se így utólag - nem volt valami professzionális döntés.

Szóval szó sincs róla, hogy én vakon megbíznék a viszont- vagy direktbiztosítókban, ill. fogalmilag kizárt lenne a problémák megjelenése.... Épp ellenkezőleg! Épp azt állítom, hogy a problémák legtöbbször belülről fakadnak, nem helyes külső okokra kenni, és nem helyes törvényszerűségként sem kezelni... :)

"2009 első kilenc hónapjában az egy évvel korábbinál 86 milliárd forinttal kevesebb, mintegy 604 milliárd forintnyi díjbevételt realizáltak a magyar biztosítók, s ez azt jelenti, a 2005-ös és a 2006-os év teljesítménye közötti szintre estek vissza.')"

Ezzel mit kívánsz igazolni?

"Botor példámmal csupán azza kívántam rámutatni, hogy vannak (bocsánat, lehetnek) olyan események, amikor bombabiztosnak tűnú feltételezések cáfolódnak meg, amelyeket én bizony - külső oknak tartok."

Na, ez a belső ok. Rosszul feltételeztél a bombabiztosnak TŰNŐ dolgok alapján, azaz kockáztattál és nem jött be. Ne kend másra, ha ász pókerrel a kezedben elbukod a partit... :)

akira,

nézd el nekem, hogy annyit értek a biztostáshoz, mint Te a bankrendszerhez. :-) Mindenetre jó tudni, hogy van egy szektor, amelyben fogalmilag kizárt a problémák megjelenése.

Ahogyan Te vakon megbízol a viszontbiztosítókban ("A viszontbiztosítókat nem szokták tönkretenni sem tűzvészek, sem természeti katasztrófák"), úgy bíztak meg a befektetők (és elsősorban nem a bankok) az amerikai jelzálogkötvényekben. Ennek ellenére láttunk már problémáka a biztosítási rendszer működésében is ("2009 első kilenc hónapjában az egy évvel korábbinál 86 milliárd forinttal kevesebb, mintegy 604 milliárd forintnyi díjbevételt realizáltak a magyar biztosítók, s ez azt jelenti, a 2005-ös és a 2006-os év teljesítménye közötti szintre estek vissza.'), és láttunk csődbe jutott biztosítókat is.

Botor példámmal csupán azza kívántam rámutatni, hogy vannak (bocsánat, lehetnek) olyan események, amikor bombabiztosnak tűnú feltételezések cáfolódnak meg, amelyeket én bizony - külső oknak tartok. Te tulajdonképpen azt mondod, hogy előre minden körülmény pontosan kiszámítható, de ezt cáfolja tőzsde és a szerencsejáték léte.Vagy akár az a tény, hogy a bankrendszer - sem belső "anomáliák, sem pedig külső körülmények miatt - egyáltalán nem omlott üssze, sőt, ellentétben a biztosítási szektorral, 2009-ben is nyereséges tudott lenni.

manci,

A példád azt igazolja, hogy nagyon messze állsz attól, hogy különbséget tudj tenni a valóban véletlen, külső ok, és a rendszerbe épített hiányosságokból fakadó belső okok között... :)

A viszontbiztosítókat nem szokták tönkretenni sem tűzvészek, sem természeti katasztrófák, hiszen a kockázataikat porlasztják egymás között, mint évezredekkel ezelőtt a kínai kereskedők, akik mindannyian tíz hajóba elosztották a saját áruikat, így ha egy elsüllyedt, csak a 10%-át bukták az árunak, igaz, minannyian... :)

Ha ennek ellenére tönkremennek, az belső hiba, hiszen nekik legtöbbször épp a külső okokból bekövetkező veszteségekre kell fölkészülniük, első sorban tartalékolással és kockázatporlasztással... Ha nem jól készültek erre föl, azt nem nevezném külső oknak. Mint ahogy azt sem, ha a belső működés anomáliái miatt összeomlik a bankrendszer.....

..amikor csomagolták, akkor még jó és friss és első osztályú volt az áru (ingatlan árak növekedtek)
....csak közben rohadt meg..
..mert pukkant az ingatlan piac

..szóval eredetileg jó ötlet volt (rövidebb távon)

akira,

hogy egy biztosítós példát hozzak: biztosítasz valamit, amit neked viszontbiztosít a jónevű Lloyd's. Igenám, de nem tudsz róla, hogy a Lloyd's biztosít egy hatalmas szibériai olajmezőt is, ahol hasonlóan hatalmas tűzvész pusztít, s a Lloyd's fizetésképtelen lesz, elúszik a viszontbiztosításod is. Ez most külső vagy belső ok? Körültekintően, prudensen jártál el, vagy sem? Elháríthatatlan, külső ok?

Körülbelül ennyire külső-belső ok a másodlagos jelzálogpiaci válság is: első osztályú csomagolásba rakták a valójában rossz jelzáloghiteleket.

manci,

Szerintem a pénzrendszeren belül bekövetkezett eseményeknek (mint a válság) nem külső, sokkal inkább belső oka van.

A külső ok pl. az lenne, ha valamilyen természeti csapás eltörölné a Föld felszínéről New Yorkot, Londont és Pekinget, és ennek következtében utólag kideríthetetlenné válna, kinek mennyi számlapénz-követelése volt a valóban külső (pénzrendszeren belüli) eseményt megelőzően...

Szerintem az egyik legnyagyobb tévedés az, hogy a válságot elháríthatlan, külső okokra "kenjük"... A pénzügyi válság nem természeti csapás, hanem társadalmi/gazdasági egyensúlyvesztés...

akira,

olvasd el a 2. titkot is: nem nyílik az olló, csak egy újszülöttnek új minden vicc.

A piac szabályozása pedig nem utólagos: amit Te utólagosnak ítélsz, az valójában egy rendkívüli külső ok kiváltotta restrikció, amely nem a rendszer pénznyelő által leírt működéséből fakad. A mostani restrikció egy rendszeren kívüli rendkívüli eseményre adott rendkívüli válasz.

Azt pedig soha nem mondtam, hogy nem kell szabályozás a bankrendszernek, mert pusztán a piac mindent megold. Az európai és benne a magyar bankrendszer éppen azért tudta életképesebben átvészelni (?) a válságot, vagy legalábbis hatékonyabb választ adni arra, mert jelentősen szabályozottabb, mint az amerikai. Csupán azt mondom, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen szabályokat hozunk, kiöntjük-e a csecsemőt a fürdővízzel együtt? Szerintem a történések az elmúlt egy évben éppen azt mutatják, hogy a jelenlegi szabályozás mellett is képes a hazai bankrendszer adekvát válaszokat adni a gazdasági környezet változásaira. Olyan ez, mint a metszés: lehet szakértelem híján csonkra vágni az egész fát, de lehet mesterien forgatva az ollót serkenteni a rekordtermést.

manci,

"elárulok Neked két titkot:
1. a bankrendszer évszázadok óta úgy műlödik, ahogyan azt pénznyelő írta, mert valóban ilyen a hitel és a forrás természete. A rövid lejáratú forrásokból megfelelően tudta finanszírozni a hosszú hiteleket is, a mostani, előre pedig nem látható és megtévesztő emberi sunyiságon alapuló kataklizma kell hozzá, hogy a működésben zavar keletkezzék."

Erre írtam azt, hogy az a probléma ezzel, hogy a hosszú eszköz (hitel), rövid forrás (betét) ollója fokozatosan nő (tekinthetjük ezt is a szabadságfok növelésének), és ez növeli a kockázatokat. Közvetlenül a hitelfelvevő kockázatát azzal, hogy a forrás kamatának emelkedése a hiteltörlesztésre is növelő hatással van, amely - ha egyre több hitelszerződésben nyitott az olló - nyilván egyre erősebben visszahat a bankrendszerre. Ezzel kapcsolatban pedig egyetértettél azzal, hogy törekedni kellene az olló nyílásának csökkentésére. Akkor miért is?

A pozitív adóslita szükségességét pedig ne állítsd be úgy, mintha elutasítanám, mindig is egyetértettem vele... De nem oldja meg az alapproblémát.

A szabadságfok növelése pedig igenis növeli a kockázatot (csökkenti a biztonságot), ez társadalmi-történelmi törvényszerűség. (Nézz utána: szabadság - biztonság)

"Azzal viszont egyetértek, "hogy jobban kellene törekedni a forrás-eszköz likviditásának egyensúlyára" de ezt a piac magától is megteszi (lásd a bankok mostani óvatos gyakorlatát). De ez alapvető működési követelmény független a lejárati összhang kérdéstől."

A piac megteszi, de szemmel láthatólag nem megelőzésképpen, szabályozás-szerűen, hanem utólag, ha azt tapasztalja, hogy nem fenntartható az olló túlzott nyitottsága, vagy folyamatos és vég nélküli nyitása...

Egyedül akkor van a piaci mechanizmusnak van értelme, ha valóban piaci a mechanizmus, azaz hagyják bedőlni a túl nagy kockázatot vállaló bankokat. Ezt viszont csak akkor, ha a bankokat nem engedik óriásira nőni, és a gazdálkodásuk is független (banközi hitelezés ez utóbbit kizárja).

Tehát a bankrendszer egésze nem szabályozható teljesen piaci mechanizmusokra, a globalizált gazdaságban működő globális bankrendszerben globális szabályozásra van szükség.

Mélyen egyetértek az FHB-val.

akira,

lehet, hogy droptól nem nagyon különbözik a véleményem. Ha ugyanis folyamatában nézzük az ügyet a másodlagos jelzálogpiaci kötvények kibocsátásaként jelentkező hitelezési csalás valóban jókora fogyasztási lufit fújt, amelynek kipukkadása nemcsak az abban résztvevőket, de az egész globális gazdaságot sújtotta, a hitelforrások kiszárításával. (ez mellesleg mutatja az általad korábban kárhoztatott hitel szerepét a gazdaságban). De ez nem a banki kockázatkezelés problémája, hanem a gazdasági környezetben jelentkező, igen erős marketing probléma (ahogyan Te mondtad: a fogyasztók elcsábítása), amely az egész gazdaságra kihat. Erre nem lehet megoldás egy pénzügyi ágazatra vonatkozó erős restrikció (pláne nem direkt módon), ez ennél sokkal bonyolultabb és átfogóbb megközelítést igényel. Ezért is érzem meglehetősen elnagyoltnak és sommásnak az EBRD javaslatát, amely megint a szokásos hibába esik, amikor egy kalap alá veszi egész Közép-Európát.

akira,

lehet, hogy droptól nem nagyon különbözik a véleményem. Ha ugyanis folyamatában nézzük az ügyet a másodlagos jelzálogpiaci kötvények kibocsátásaként jelentkező hitelezési csalás valóban jókora fogyasztási lufit fújt, amelynek kipukkadása nemcsak az abban résztvevőket, de az egész globális gazdaságot sújtotta, a hitelforrások kiszárításával. (ez mellesleg mutatja az általad korábban kárhoztatott hitel szerepét a gazdaságban). De ez nem a banki kockázatkezelés problémája, hanem a gazdasági környezetben jelentkező, igen erős marketing probléma (ahogyan Te mondtad: a fogyasztók elcsábítása), amely az egész gazdaságra kihat. Erre nem lehet megoldás egy pénzügyi ágazatra vonatkozó erős restrikció (pláne nem direkt módon), ez ennél sokkal bonyolultabb és átfogóbb megközelítést igényel. Ezért is érzem meglehetősen elnagyoltnak és sommásnak az EBRD javaslatát, amely megint a szokásos hibába esik, amikor egy kalap alá veszi egész Közép-Európát.