Gonoszság, háború és zűrzavar A jelek közül sok ijesztő és borzalmas. A próféták arra figyelmeztettek, hogy a földön hatalmas zűrzavar, gonoszság, háború és szenvedés lesz. Dániel próféta azt mondta, hogy a második eljövetelt megelőző időszak oly nyomorúságos lesz, amilyet a föld még nem látott . Az Úr kijelentette: „…meghidegül az emberek szeretete, és megsokasodik a gonoszság”. „És minden dolog mozgásban lesz; és… minden embert félelem száll meg”. Földrengésekre, betegségekre, éhínségre, hatalmas viharokra, villámlásokra és mennydörgésekre kell számítunk. Jégesők pusztítják majd el a föld termését. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy szerte a világon háborúk lesznek: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről… Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen”
A háborúknak akkor lesz vége, ha már senki sem akar hadba vonulni. Isten királysága – az égből uralkodó valóságos kormányzat – hamarosan teljes leszerelést valósít meg a bolygónkon, és megtanítja békében élni az embereket. A Biblia arról biztosít minket, hogy Isten „elrendezi hatalmas, messzi nemzetek ügyeit. Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Mikeás 4:3).A Biblia azt tanítja, hogy Isten királyságának uralma alatt nem lesznek kormányok, melyek az önző érdekeiket helyezik előtérbe. Az állampolgárokat nem kényszerítik majd lázadásra igazságtalan eljárások. Mivel nyoma sem lesz a hátrányos megkülönböztetésnek, etnikai viszályokat sem kell átélnünk. Mindezek miatt a háború a múlté lesz. „Nem ártanak és nem pusztítanak – ígéri meg Isten –, mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (Ézsaiás 11:9).
"A pusztulás csaknem mindig összefügg Isten igazságosságával és
mindenhatóságával. Ahol kell, ott szorongatással, romlással állítja meg a
gonoszt: pusztító ítélete olykor átmeneti, ideiglenes érvényű, mert a
bűnös megjobbításáért, megtérítéséért teszi, máskor végleges büntetés
gyanánt alkalmazza." Szerintem Isten - vagyis az a lény, entitás, akit Istennek nevezünk, egyéb mellett, mint mondjuk Univerzum, stb-stb - szerintem nem ítél. És nem büntet. Mert az ítélet vádból fakad, hogy: te bűnös vagy. Mert a büntetés abból fakad, hogy: valami rosszat akarok, hogy legyen veled. És ez nem történhet szeretetből. Nem történhet Istenből - aki a Szeretet - és tőle. Akiből ezek lehetnek, azok olyan dolgok, amikben Isten nem vesz részt. Mert nincs meg a lényében. Mert ez nem ő, akiben ez van. Szerintem.
Pusztulás Emberek, népek sorsában, a természeti világban végbemenő romlás, nyomorúság, megsemmisülés, halál, elveszés, ami testi, lelki, anyagi vonatkozásban jelent átmeneti vagy végleges rosszat (h. harisut, sáchat, ábad, Ábbadón, dakká, heresz, chebela, kid, möhumáh, möchittáh, sód, seber, sibbárón, só, g. apóleia, olethrosz, kathairészisz, szüntrimma). Okozója lehet maga az ember is. Aki bűnös úton igyekszik anyagi javakhoz jutni, az azzal együtt pusztul el, mint Simon mágus is (ApCsel 8,20). A meggazdagodás vágya alkalmas arra, hogy az embert tőrbe, esztelen, káros kívánságokba vigye, amelyek végül is a pusztulást okozzák (1Tim 6,9). A bolondnak a szája, a szűkölködőnek a szegénysége okozhat pusztulást (Péld 10,14-15). Aki felnyitja a száját, arra romlás vár (Péld 13,3; 18,7). Az uralkodó belepusztul abba, ha elfogy a népe (Péld 14,28). Jézus mindenkit figyelmeztetett arra, hogy a tágas kapu, a széles út végső veszedelemre visz, ennek ellenére vannak sokan, akik azon járnak (Mt 7,13). Akik veszedelmes eretnekséget csempésznek be Jézus Krisztus gyülekezetébe, hamis tanításokkal a megváltó Urat megtagadják és másokat a megtagadásra rábírnak, önmagukra hoznak hirtelen veszedelmet (2Pt 2,1). Azok, akik az új ég és új föld ígérete beteljesítésének türelmes várása helyett az ígéreteket elcsűrikcsavarják, belepusztulnak (2Pt 3,16). Akinek nem kell a Megváltó, annak útja romlásra, nyomorúságba, pusztulásba visz (Róm 3,16). Akinek hatalom van a kezében, visszaélhet azzal és emberek pusztulását okozhatja, pl. egy király, aki nem békét, hanem romlást akar (Ez 7,26-27). A hamis prófétákra pusztulás vár, éjszaka, sötétség száll, hogy ne jövendölhessenek (Mik 3,6). A pusztulás csaknem mindig összefügg Isten igazságosságával és mindenhatóságával. Ahol kell, ott szorongatással, romlással állítja meg a gonoszt: pusztító ítélete olykor átmeneti, ideiglenes érvényű, mert a bűnös megjobbításáért, megtérítéséért teszi, máskor végleges büntetés gyanánt alkalmazza.
Törölt felhasználó2023. 12. 16. 20:12
#930
mindenki a múltba réved,és mi van a jelennel?hiszen ki van hirdetve az EVANGÉLIUM amit Jézus megigért.ja hogy senkit sem érdekel?mert a sötétség leple van még rajta.nemsokáig.
Végváradalom A B egyik markáns gondolata, miszerint Isten e mostani, az ember bűnei és vétkei miatt tökéletlenné, zűrzavarossá vált világkorszaknak véget vet és egy egészen új világkorszakot kezd el. Ezen eseményekkel az emberiség történelme végső céljához érkezik. Ez a látásmód a történelmet összefüggő időfolyamnak tekinti, amelybe Isten ítélete az idők végezetén, emberi beavatkozás nélkül, felülről tör be (Dán 2,34). Az ÓSZ a bizonytalan, messze jövőbe helyezi ezt az utolsó napot (ld. ÚR NAPJA; UTOLSÓ ÍTÉLET), az ÚSZ-re a közeli vég várása jellemző.Az izráeli végváradalom nem egységes képzet, hanem a különböző prófétai, ill. apokaliptikus iratokban többféle motívummal találkozunk. A leggyakoribbak: a) Isten megítéli bűnös népét (Ám 8,8k; 9,3k; Zof 1,15); b) egyúttal megítéli a népeket is (Jóel 3,12), c) megváltja és újra helyreállítja egész Izráelt (Ézs 29,18; 5l,1kk); d) békességet és áldást ad az egész emberiségnek (Ézs 2,1kk; Mik 4,1kk); e) elküldi a messiás-királyt (Ézs 9,1kk; 11,1kk; Mik 5,1kk; Zak 9,9). E motívumokat esetleg befolyásolhatták az iráni/perzsa eszkhatológia képei, noha az »utolsó napok« látomásai már a bírák korában is ismertek lehettek.A fogság előtti Izráelben már élt az a reménység, hogy Isten legyőzi népe ellenségeit és ezzel egyidejűleg, az isteni üdvtervnek megfelelően (ld. ÜDVTÖRTÉNET), a történelmet a maga céljához juttatja. Eleinte ezek a motívumok az izráeli képzetkörön belül mozogtak és az üdvösséget csak Izráel számára várták, feltételezve természetesen a nép belső megújulását. A babiloni fogság azonban és az ehhez kapcsolódó újjáépítési kor (Ezsd, Neh) megsemmisítette ezeket a reményeket. A 6-5. szd.-i dávidi származású helytartóknak (Sésbaccar, Zerubbábel) még rövid időre sikerült ugyan erős, messianisztikus jellegű nemzeti ébredést kiváltaniuk, bukásukkal azonban végleg megpecsételődött e messiási képzetek sorsa. A dávidi dinasztiát Nehémiás kora után (Neh 12,22) többé nem is említik a kánonikus iratok.A visszatérés, majd az újjáépítés nehéz időszaka egyáltalán nem hasonlított a prófétai jövendölésekben hatalmas képekben megrajzolt üdvkorszakhoz. A hőn óhajtott beteljesedés újra a távoli jövő reménye lett. E csalódások megmutatták, hogy a várt üdvösség a jelenlegi világ történelmi menetében nem érhető el, a megváltás nem e világi, belső folyamatok végeredménye. Ehhez a transzcendenciának be kell törnie a történelembe, Isten erőszakos beavatkozására van szükség, aki egyedül képes arra, hogy az eljövendő üdvkorszakot e történelmen túli világban megvalósítsa. Elhalványodtak a Dávid házából való szabadítóra, az Úr szenvedő szolgájára és az Izráel maradékára vonatkozó jövendölések, egyedül az »Úr napja« motívum maradt fenn és fejlődött tovább. Ezzel lehetőség nyílott arra, hogy a végidőre vonatkozó reménységek új kifejezési formát találjanak az apokaliptikában (ld. APOKALIPTIKA; ESZKHATOLÓGIA). Az apokaliptika az egész világtörténelem menetét, értelmét, de különösen is annak végét értelmezi. Az apokaliptikus gondolkodás szerint a történelem isteni menetrend szerint megy végbe, amely a kezdettől, a különböző korszakokon át, a világ végső állapotáig tart. Fő témái: a gonosz lelkek, akikben az istenellenes gonosz erők megszemélyesülnek (Sátán, ördög, Beliál); az angyalok lázadása, akik megpróbálják Isten világában magukhoz ragadni a hatalmat; a gonosz lelkek harca Istennel, amely e világkorszak végén hatalmas küzdelemmé növekszik; gyakori természeti katasztrófák, a világ pusztulása, Isten nagy ítélettartása, a kiválasztottak győzelme és boldogsága az eljövendő új világkorszakban. A végső idők eseményei hamarosan bekövetkeznek. Éppen ezért az Isten és a Sátán közötti küzdelem egyre élesebbé válik. Az apokaliptikusok célja az volt, hogy a zsidó népben a legnagyobb politikai elnyomatások idején (Kr. e.-i 2. szd.) tartsák a hitet és a reményt.A nagy Ézsaiás-apokalipszis (Ézs 24-27) ítélet formájában írja le a végső idők eseményeit, Isten országának a felállítását: Isten súlyos, kozmikus méretű katasztrófák közepette minden mennyei és földi ellenségét legyőzi és végül újra helyreállítja Júdát. E történelmi ábrázolás zárópontja az igazak feltámadása. Az egész apokalipszist énekek és himnuszok szövik át, amelyek a gonosz erők bukásáról szólnak. A Leviátán legyőzése után Jeruzsálem újra feltámad, visszatér a szétszóródott nép. Ézs 34-35 (az ún. »kisapokalipszis«) a népek fölötti eljövendő ítéletet hirdeti meg. Különösen Edómot fogja Isten kíméletlenül elpusztítani. De azután új világkorszak következik, amikor a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak és a pusztában forrás fakad. Akkor a megváltottak, a jól megépített úton, ujjongva visszatérnek a Sionra (Ézs 35).Az ÓSZ egyetlen kánonikus apokalipszise a Dán. A könyv különböző apokaliptikus ábrázolásokat tartalmaz: a négy világbirodalom és Isten országa, amely hasonló ahhoz a kőhöz, amely emberi kéz érintése nélkül, felülről gördül alá a világba (2,37-45); Isten ítélete a tengerből feljövő négy fenevad fölött, az Emberfia megjelenése (7,1-27); a fogság 70 évének magyarázata (9,20-27); a világtörténelem menetének lelepleződése Círustól IV. Antiokhoszig.Az ÚSZ-ben lépten-nyomon meglátszanak az apokaliptikus gondolkodás nyomai. Mk 13 par legfontosabb kérdése, mikor jön el a vég (13,4), és milyen üldöztetéseket kell még addig Isten népének kiállania (13,9-13). A túlfűtött parúziaváradalmat az e világi történelmi események periodizálása tartja mederben, anélkül azonban, hogy az Emberfia visszajövetelének bizonyosságát bármikor is megkérdőjelezné. Jézusnak az utolsó időkről szóló beszéde a zsidó apokaliptika sok elemét tartalmazza. A 2Thessz 2,1-12 Krisztus visszajövetelét megelőző antikrisztus »parúziájával« kapcsolatosan ad tanítást. A Mk 13 képeivel és motívumaival írja le az 1Pt az univerzális fenyegetettségnek kitett keresztyén gyülekezet helyzetét. Jellegzetes kifejezései: »megszomorodni« (1,6: lüpeiszthai), »megpróbált« (1,7: dokimazein), »verés« (2,20: kolafizein), »türelem« (3,20: makrothümia), »tűz« (4,12: pürószisz). Az ÚSZ apokaliptikus könyve a Jel, ÓSZ-i és zsidó motívumok egész sorával hirdeti meg Isten országának eljövetelét, Isten és a Sátán közötti végső küzdelmet (12-14), és az istenellenes erők (Babilon) fölötti győzelmet (17-19).A drámai kozmikus események észrevétlenül következnek be, anélkül, hogy a napot és az órát bárki is tudná (Mk 13,30). Ezt az eseményt előkészítő, figyelmeztető jelek fogják megelőzni: az antikrisztus megjelenése, az általa okozott szenvedések (2Thessz 2,7.9; Jel 12,3; 13,1.11), az ég és a föld összeomlása (Mk 13,24; Jel 8,7kk), a 2Pt 3,7 szerint a világ tűzben való megégése (iráni, ill. az intertestamentális kor zsidóságából származó képzet, ld. ÚR NAPJA; UTOLSÓ ÍTÉLET), az Emberfiára utaló titokzatos jel (Mt 24,30). Ezen előjelek után az ég felhőin megjelenik az Emberfia, aki megjelenésével a Sátánt elpusztítja, majd az angyal trombitaszavára feltámadnak a halottak (1Thessz 4,16), és elkezdődik a végítélet, amely az új üdvkorszak kezdete (Zsid 9,28). A végső idők eseményeinek lényeges eleme a fényjelenség, a K felől felragyogó villám (Mt 24,27; Lk 17,24), amely meghirdeti az Emberfia dicsőségét (Mk 13,26). A másik lényeges elem a Krisztust körülvevő angyalok. A földi élete során rangrejtve járó Istenfia dicsőségéből különleges élethelyezetekben felvillant valami (születéskor, Lk 2, MEGDICSŐÜLÉSekor stb.), most azonban, eljövetelekor, végső pompájában ragyog. Ennek a dicsőségnek a kifejeződése a mennyei angyalsereg is. Az ég, amely eddig ugyancsak kivételes alkalmakkor nyílott meg (Jn 1,51; ApCsel 7,56; Jel 19,11), immár végleg nyitva marad. A Krisztus eljöveteléig tartó idő a hívő számára nem üres várakozás, hanem a felkészülés ideje (1Tim 6,12kk; 2Tim l,9kk; 4,1kk; Tit 2,11kk).
az esemény horizonton túliak társaságával együtt a legújabb becslések szerint nem is 100 hanem 1000 milliárd galaxis feltételezhető amelyek egyenként kb.100 mrd csillagot tartalmaznak, ez számokban kifejezve: 100,000,000,000,000,000,000,000,000,000. Tegyük kontextusba ezt a számot, egy felnőtt emberben nagyjából 36,000,000,000,000 db sejt van. Ha teoretikusan a földön 10 milliárdan élnénk akkor még 30.000 földnyi összes ember összes sejtje lenne egyenlő ezzel a számmal. Ha csak a kopernikuszi középszerűségi elvet nézzük akkor minden csillag mellett pont egy lakható bolygóval számolhatnunk tehát ennyi lehetséges helyszín adhat otthont az élet vagy értelem kifejlödésének a mai ismereteink szerint. Ez egy óvatos és nagyvonalú becslés de hát naaaa... ez még a véletlennek is nagy falat. Ráadásul előfeltétele, hogy nem végtelen az univerzum és nincsenek multiverzumok sem. Ellenkező esetben térdre kényszerűl a véletlen.
a dinoszauruszokról és történetükről rakjál már be valamelyik szentkönyvből idézetet! vagy a 100mrd galaxisról! (ami ma jelenleg látható az univerzumban!) :))
Jön egy kövér bölény, ki félti népét, s úgy szónokol, akár a színpadon, nem tudni, vajon szolgált-e kémként, akikért szólni fog, azoknak árt nagyon. Egyedül van, s ereje nem lohad, folytonos küzdésre termett, maga mellé állít még másokat, kik Istent ismernek, s nem kegyelmet Fején vaskorona, mely a vállát nyomja, egyszer elárult már, egyszer visszavonta. Pannonföldre lépett Keletrôl az ördög, s a nép megválasztja, kit nemrég megdöntött. Pufók, kis ember a bölcs tanácsban, bolondnak tartják, s az is talán, mindig az igazság oldalán van, csak az igazság nincs az oldalán. Sokan nevetnek rajta majd, De a vidéki nép még nagyra tartja, s ki korán nevetne, magára hozna bajt, lesujt reá a csörgôsipkás kardja. Köpcös fogadós képtelen a Történész helyére lépni, Bagolynak csúfolják, de nem Madarak segítségét kéri, nem vár rá dicsôség, sem ôrség, csak elmulasztott lehetôség. Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik, rettentô monstrum a folyót elzárja, kôbôl és vasból van a szörnyeteg itt, s a legnagyobb várost fenyegeti árja. Háború fenyeget a nagy folyó miatt, elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad, Az emberi gonoszság ettôl visszariad, a két nép mégis megmarad barátnak. Zsarnoki eszme katonája sokáig, Keleten nevelik hazája ellen, hûsége idegen mezben kiviláglik, helytartó nem lesz a szabad szellem. Élére áll a reménytelen forradalomnak, bár sejthetô: nem lesz számára kegyelem, gyilkosai négy évig hazudoznak, temetik jeltelenül a díszhelyeken. Ki vállalná örökét, nem akad senki, népe emlékezni nem tud, csak temetni. Kelet helytartójaként kövér kis ember jön Pannonföldre, telve gyûlölettel. Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják, rövid országlása csúfos véget ér Erôszakos halálát sokan kívánják, hamis nevét kísérik átkok, a nép sosem felejti gyászos országlását, számûzetésben hal meg kárhozottan. Emlékmûvét ledöntik, képeit elégetik, az Úr írmagját is kiirtja onnan. Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte, s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.
Az első pecsét feltörése. » A második pecsét feltörése. » A harmadik pecsét feltörése. » A negyedik pecsét feltörése. » Az ötödik pecsét feltörése. » A hatodik pecsét feltörése. » 1Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” 2Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. »
Nagyon érdekes amit írtál, főleg az, hogy a fejlődés kezdeti szakaszában vagyunk. Ezt honnan lehet tudni? Mihez, vagy kihez lehet hasonlítani? "Ugyanazok vagyunk mint tobb tizezer eve"......én azt gondolom, éppen ez az, hogy jobbak vagyunk, mint más. Csak annak kell változni, ami valaminek nem felel meg. Ez az evolúció alapja. Sok élőlényt már nem is ismerünk, mert régen kihalt. Valamihez nem tudott alkalmazkodni. Legyen az ragadozó, növény, vagy parányi baktérium. Miért jó a szex?.....mert amelyik fajnak fájt, az nagyon gyorsan kihalt. Mindig kell valamilyen mézesmadzag, jutalom, különben nincs motiváció. Most ez a pénz lett és vagyon. A kapitalizmus hajtóereje a harácsolás. Ezt nagyon nehezen lehet kiverni az emberből. Sok ember hajlandó halálra gürizni magát, csak még több legyen. Ez valamilyen szinten biztosíték is, készülve a nehezebb időkre. Ha van tartalékod, tovább húzod és minél nagyobb ez, annál tovább. Ez még az állati ösztönből fakad, csak már hatványozódott. Én úgy látom, egy picit kezd ez megváltozni. A jólét annyira elkényelmesítette a z generációt, hogy lusta még a jólétet is megteremteni magának. Lehet ez lesz a fordulat.
"Hmm, a téridö korlátozza az elküldést? Szép kis mindenható ha várni kényszerül…." Te előállítasz valamit. Mondjuk papírból egy tárgyat meg vasból. Forma és méret ugyan az. És most szét akarod szedni őket alapjaira, mert kellenek valami másra. A papírt előbb fogod szétszedni, mint a vasat. Te alkottad mind a kettőt úgy, hogy tudtad a szabályrendszereit, amiket lefektettél előtte, hogy vagy papír vagy vas lesz belőle. Megsemmisítheted a papírt tűzzel is, de akkor nem lesz belőle semmi. Szétvághatod a vasat flexxel, de akkor sem lesz belőle már az, ami volt. Mi van, ha ilyesmi szabályrendszeren van az a dolog is, amit alkotott az alkotója a fenti dolognak? Hogy szétszedhetné a téridőt, hogy ne korlátozzon, de akkor megsemmisül ez, amiben vagyunk, mert hozzánk is köze van a téridőnek, ugye...?
"Az olyan fikciók, hogy nemzet, állam, ország, vallás az univerzumban nincs" Az univerzum a mi kitalált szavunk. Mint ahogy az is kitalált, hogy mi van benne és mi nincs. A képzeletünk mondatja velünk a dolgokat, ebben is. Talán. Illetve szerintem. :) És hogy miért talán és szerintem? Mert nagyon is meglehet, hogy a valóság az olyan mértékben szubjektív, hogy ezt jelenti a párhuzamos univerzum: az egyének egyedi világképe. És mint ilyen, állítások arról, hogy "ez van, mint valóság" az nem biztos, hogy kijelenthető igazságként, mint globális igazság. A leves egyszerre sós és sótlan. Mondjuk. :) Persze lehet, hogy mindez nem ilyen "őrült" szinten bonyolítható, és kell és van. De visszavezetve, minden az lehet talán - és vélhetőleg - amit az egyén - aki ha létezik :) - elképzeli azt, amit képzel az életről és ami neki így az igaz és való egyszerre.
Honnan tudjuk, hogy valóban emberek vagyunk? :) Lehetnénk egyébként akár egyszerű adatcsomagok is, amik egy nagy program részei, az alaplap a Föld, az utak a nyomtatott lapka szálai a különböző chipek közt, amiket épületeknek érzékelünk. :) És mindent, amit hiszünk magunkról és a világunkról, azt mind elképzeljük a "fejünkben" - mint ahogy elképzeljük, hogy az is létezik - és felépítjük így a világunkat erre a teóriára mindaddig, olyan mélységig elképzelve a létezést, hogy mi is létezünk valójában, mint egyén, mint személyiség, mint individuum. Bármi lehetünk és bármilyen céllal. Valami ilyen is kinéz így is meg úgy is. Szerintem. :)
bocs Nem előtte vagyunk hanem benne,és a második eljóvetel is megvolt,illetve ezért is már az Evangélium is kihirdetett-nem a biblia.Tehát benne vagyunk a lecsóban,de még a 7 csapás előtt vagyunk,ez viszont közel van ,nem is hinnénk milyen közel,már elküldetett az efezus /föld/ felé.
magyarul, mindenki saját maga, saját magát.ez a szemet szemért-vagy ,két lehetőség marad vagy a sötétség és halál vagy a Fény szolgálata és örök élet-e kettő közűl lehet választani,de szabad akaratból.minden embernek ez lesz az utolso-döntése-és itt már az utolso itéletnél vagyunk.
Egyebkent meg mindig eleg primitiv faj vagyunk, a kozossegi fejlodes kezdeti szakaszaban. De szerintem nem is jutunk tul messzire, mert addigra kinyirjuk magunkat. Vagy haboruval vagy kornyezetunkre gyakorolt hatassal. A penz es hatalom mindenek felett gondolkodassal, a manak elessel, a technikai fejlesztes eloterbe helyezesevel, amit nem kovet a jellem formalas. Ugyanazok vagyunk mint tobb tizezer eve, csak nem kovekkel hajigaljuk egymast akaratunk masra kenyszeritese okan, hanem bombakkal.
Ne kövessük a bálványimádók rendelkezéseit, és ne hasonlítsunk rájuk se öltözködésben, se ruházatban, se más effélében, ahogy írva van „Ne járjatok annak a nemzetnek törvényei szerint[, amelyet én elűzök előletek]”, s ahogy írva van „törvényeik szerint ne járjatok”, valamint figyelmeztet„Nehogy tudakozódjál utánuk”.
Sajnos annyira korlátolt és együgyű faj vagyunk, hogy mivel képtelenek vagyunk felfogni az univerzum méreteit és működését, ezért teóriákat, ezek mellé vallásokat gyártunk, hogy megnyugtassunk magunkat. Ez viszont bizonyítottan nem érte el a célját, hiszen a vallások mentén vagy arra (is) hivatkozba születtek a legkomolyabb konfliktusaink. Az olyan fikciók, hogy nemzet, állam, ország, vallás az univerzumban nincs. Csak a mi primitív létformánk része és működtető motorja, ellenkező esetben annyira nyomasztana minket a saját tudatlanságunk és céltalanságunk, hogy vélhetőleg káoszt okozna.
“ világvége akkor következik be, amikor az evangéliumot prédikációk révén a Föld minden népe megismerte már” Akkor hagyjuk békén az érintetlen törzseket meg ázsiai népeket és sok időnk lesz még.
MIÉRT VAN AZ EMBER A FÖLDÖN ?