2003. január 16. különleges napként vonulhat be a nemzetközi pénzügyek történetébe. A nemzetközi spekuláció ugyanis - legjobb tudomásom szerint - ilyen irányú mûveletet sohasem hajtott végre. A devizapiaci intervenciók az elmúlt évtizedekben - és a globális tõkemozgások liberalizálása nyomán mind gyakrabban - a nemzeti devizák védelmében, leértékelési nyomás kivédésére zajlottak. A leértékelést a nemzeti jegybankok a birtokukban lévõ devizatartalékok folyamatos eladásával igyekeznek elkerülni mindaddig, míg a devizatartalékok beáldozásának értelmét látják, illetve ennek költségeit hajlandóak még viselni. A devizatartalékok azonban végesek, s korlátozott az a volumen is, amennyit ilyen mûveletre a jegybankok hajlandóak rászánni. Amikor a spekulációs támadás méretei olyan hatalmasak - emlékezetem szerint Soros 70 milliárd dollárnyi alapot gyûjtött össze és vetett be az angol font 1992. õszi megrendítésére -, hogy a jegybankok nem képesek állni a rohamot, engednek és leértékelnek.
Ha a valutaválságokat végignézzük, a leértékeléseknek többnyire fundamentális okaik voltak és az ilyen hadjáratok többnyire úgynevezett árfolyambuborékokat pukkasztottak szét. Soros Györgyöt tehát csak a laikusok helyezhetik a "gonosz birodalmába" - az õ ideje mindig akkor jött el, amikor túlértékelt valuták árfolyama pattanásig feszült. Gondoljunk az 1985. évi dollár, az 1992. évi angol font, majd a távol-keleti devizaválságokra, de akár a cseh koronára is.
A magyar forint esetében azonban unikumnak hatott, hogy a nemzetközi spekuláció további felértékelõdésre játszott, akkor amikor a fundamentális tényezõk ezt már végképp nem támasztották alá. Ha és amennyiben a spekulánsok stratégái behatóbban vizsgálták volna a magyar terepet, minimum tavaly késõ õsz óta, beláthatták volna, hogy a magyar gazdaság ilyen rövid idõn belül ( 2001. májusától...) nem képes határtalan rugalmasságot tanúsítani nemzeti valutája felértékelõdésével kapcsolatban.
A felértékelõdési spekulációban a jegybank viszont korlátlanul képes állni a spekulációs rohamokat, hiszen a jegybank az egyedüli, amely korlátlan pénzkibocsátásra képes a nemzeti határokon belül. Hát ezért különbözött az a nap a szokásos spekulációs támadásoktól. A leértékelésre irányuló spekuláció idején a spekulánsok jólesõ érzéssel távoznak a kasszától a "kemény" külföldi devizával, amelyet még olcsón kicsiklandoztak a védekezõ jegybanktól. A magyar esetben azonban valóban csapdába futottak bele és ez a csapda mint egy guillotine csapódott le mögöttük. A guillotine szerepét az játszotta, hogy a jegybank becsapta az orruk elõtt a likviditástöbblet szokásos jegybanki eszközének, a betétbefogadás ajtaját. Enélkül mégcsak ellettek volna a forintszázmilliárdok az MNB 2 hetes betéti konstrukciójában, 6.5 %-on, kockázatmentesen....
A devizaspekulánsok sanyarú kilátásaitól fordítsuk inkább tekintetünket a forintpiacra. Ez az elmúlt napokban olyan állapotokat vett fel, mint a nyári Elba áradása.
Zabolátlanul ömlik szét a likviditás a pénzpiacon és beláthatatlan az a mód, ahogyan normális medrébe majd visszavonul. Mint hallottuk annak idején, az apadás esetenként nagyobb kárt okozhat építmények alámosásával, mint maga az áradás. Hát ez az alattomos "alámosás" zajlik most a pénz- és tõkepiacokon....
Korai még pénzelméleti konzekvenciát levonni az elmúlt egy hét történéseibõl. Bizonyos azonban, hogy a nemzeti pénzmennyiség ilyen váratlan és óriási felduzzasztása jegybank részérõl csak hiperinflációs nyomásra történt valaha is. Ilyenrõl a magyar gazdaságban jelenleg szó sem lehet, nem kevésbé azért, hiszen ennek fedezete, az 5+ milliárd euróra becsült devizatömeg ott van a jegybank birtokában. A teljes devizaliberalizációr a tekintettel bárki, bármilyen forinttulajdonos - nem pusztán a spekuláció pórul járt lovagjai - lehívhat külföldi devizát ebbõl a halomból. Ettõl a gondolatkísérlettõl azonban itt és most inkább eltekintek és ráhagyom az olvasóra. Bizonyos azonban, hogy a felértékelõdére játszó spekuláció kivédésének ez a történelmileg újszerû eszközrendszere - a monetáris bázis végtelen rugalmasságát próbára tevõ kísérlet - nem kevés tanulsággal szolgál még.....
Nem értem a felértékelésre való spekuláció miért olyan különleges. Nem ez folyik a cseheknél meg a szlovákoknál is? A lengyelek is küzdöttek hasonló problémákkal.
Kíváncsi vagyok, meddig bírják a külföldiek 3.5%-os betéti kamattal (-jutalékok) és 5%-os árfolyamveszteséggel a forintpiacon. Ha elfogy a türelem, mekkora kiáramlásra lehet számítani?
Miben különbözött az a nap?.....
Ugrás a cikkhezHa a valutaválságokat végignézzük, a leértékeléseknek többnyire fundamentális okaik voltak és az ilyen hadjáratok többnyire úgynevezett árfolyambuborékokat pukkasztottak szét. Soros Györgyöt tehát csak a laikusok helyezhetik a "gonosz birodalmába" - az õ ideje mindig akkor jött el, amikor túlértékelt valuták árfolyama pattanásig feszült. Gondoljunk az 1985. évi dollár, az 1992. évi angol font, majd a távol-keleti devizaválságokra, de akár a cseh koronára is.
A magyar forint esetében azonban unikumnak hatott, hogy a nemzetközi spekuláció további felértékelõdésre játszott, akkor amikor a fundamentális tényezõk ezt már végképp nem támasztották alá. Ha és amennyiben a spekulánsok stratégái behatóbban vizsgálták volna a magyar terepet, minimum tavaly késõ õsz óta, beláthatták volna, hogy a magyar gazdaság ilyen rövid idõn belül ( 2001. májusától...) nem képes határtalan rugalmasságot tanúsítani nemzeti valutája felértékelõdésével kapcsolatban.
A felértékelõdési spekulációban a jegybank viszont korlátlanul képes állni a spekulációs rohamokat, hiszen a jegybank az egyedüli, amely korlátlan pénzkibocsátásra képes a nemzeti határokon belül. Hát ezért különbözött az a nap a szokásos spekulációs támadásoktól. A leértékelésre irányuló spekuláció idején a spekulánsok jólesõ érzéssel távoznak a kasszától a "kemény" külföldi devizával, amelyet még olcsón kicsiklandoztak a védekezõ jegybanktól. A magyar esetben azonban valóban csapdába futottak bele és ez a csapda mint egy guillotine csapódott le mögöttük. A guillotine szerepét az játszotta, hogy a jegybank becsapta az orruk elõtt a likviditástöbblet szokásos jegybanki eszközének, a betétbefogadás ajtaját. Enélkül mégcsak ellettek volna a forintszázmilliárdok az MNB 2 hetes betéti konstrukciójában, 6.5 %-on, kockázatmentesen....
A devizaspekulánsok sanyarú kilátásaitól fordítsuk inkább tekintetünket a forintpiacra. Ez az elmúlt napokban olyan állapotokat vett fel, mint a nyári Elba áradása.
Zabolátlanul ömlik szét a likviditás a pénzpiacon és beláthatatlan az a mód, ahogyan normális medrébe majd visszavonul. Mint hallottuk annak idején, az apadás esetenként nagyobb kárt okozhat építmények alámosásával, mint maga az áradás. Hát ez az alattomos "alámosás" zajlik most a pénz- és tõkepiacokon....
Korai még pénzelméleti konzekvenciát levonni az elmúlt egy hét történéseibõl. Bizonyos azonban, hogy a nemzeti pénzmennyiség ilyen váratlan és óriási felduzzasztása jegybank részérõl csak hiperinflációs nyomásra történt valaha is. Ilyenrõl a magyar gazdaságban jelenleg szó sem lehet, nem kevésbé azért, hiszen ennek fedezete, az 5+ milliárd euróra becsült devizatömeg ott van a jegybank birtokában. A teljes devizaliberalizációr a tekintettel bárki, bármilyen forinttulajdonos - nem pusztán a spekuláció pórul járt lovagjai - lehívhat külföldi devizát ebbõl a halomból. Ettõl a gondolatkísérlettõl azonban itt és most inkább eltekintek és ráhagyom az olvasóra. Bizonyos azonban, hogy a felértékelõdére játszó spekuláció kivédésének ez a történelmileg újszerû eszközrendszere - a monetáris bázis végtelen rugalmasságát próbára tevõ kísérlet - nem kevés tanulsággal szolgál még.....
Szegõ Márta
vezető közgazdász
HVB Bank