Csak a tények kedvéért: sosem védtem volna olyan vehemensen Izraelt és a zsidókat, ha nem látnám azt a gyűlöletet. amely egyesekből feléjük árad.
Ha vitapartner nem tart mértéket, magam sem érzem kötelezőnek.
APampa által belinkelt cikkből egyértelműen kiderült, hogy Izrael és a palesztinok között addig nem lesz béke, míg az Irán által pénzelt és hadifelszereléssel ellátott szélsőséges palesztin szervezeteket, csoportocskákat valaki meg nem tudja fékezni. Az is egyértelmű, hogy a palesztin kormány nem vállalkozik erre, mert ehhez gyenge és megosztott, a Hamasz támogatását pedig biztosan nem tudja elnyerni ehhez.
Persze a másik oldalt sem kell félteni. Ilyenkor látszik meg, hogy egy kormány illetve kormányzó párt számára mennyi cselekvési gátat egy poltikalag erős szélsőjobb, amely továbbra is hamis illúziókban ringatja magát arról, hogy Izrael képes lesz azokat a "szent" területeket megtartani, netán visszaszerezni amelyeket a hatnapos háborúban sikerült bekebeleznie.
Ismét kilátástalan a palesztin-izraeli békefolyamat
Kitekintő - Illés Erzsébet
2008. 03. 04. 08:35
* Napi Hírlevél
* Cikk küldése e-mailen
* Nyomtatás
Az Ön e-mail címe
Ellenőrző kód
Tárgy
Ismét kilátástalan a palesztin-izraeli békefolyamat
Címzett e-mail címe
Az Ön e-mail címe
További üzenet néhány sorban
Ellenőrző kód
Alig három hónapja, hogy Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke és Ehud Olmert izraeli miniszterelnök ünnepélyes keretek között ígéretet tettek: minden lehetséges erőfeszítést megtesznek azért, hogy 2008 vége előtt békemegállapodást tudjanak kötni, rendezve abban az összes vitás kérdést. Erőfeszítéseik – ha az utóbbi időszak ellentmondásos intézkedései annak mondhatóak – kevésnek bizonyultak. Úgy tűnik, a magas szintű találkozók során egyedül abban sikerült egyetértésre jutni, hogy a békefolyamatban nem történt előrelépés, 2008-ban előreláthatóan nem lesz békeszerződés.
Az eredmények elmaradásának legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a ciszjordániai zsidó telepek folytatódó bővítése, valamint az izraeli célpontok elleni palesztin rakétatámadások aláássák a békefolyamatot. Ez kétségtelenül igaz, annak ellenére, hogy a felek éppen ezek leállítására tettek ígéretet Annapolisban, amikor vállalták a közel-keleti közvetítő kvartett által 2003-ban kibocsátott útitervben meghatározott kötelezettségeik azonnali teljesítését.
Izrael folytatta Har Homa dél-kelet jeruzsálemi telep bővítését arra hivatkozva, hogy jogában áll a már meglévő telepek bővítése a "lakosság természetes szaporulata" miatt. Később Olmert elismerte, hogy ezzel megszegi az útitervet, az Izraeli Lakás- és Építésügyi Minisztérium a napokban mégis újabb tervezetet nyújtott be több mint 1100 lakás építéséről Kelet-Jeruzsálemben és a környékén.
Az erőszak eszkalációja megállíthatatlan, a palesztin rakétatámadások és az izraeli válaszcsapások az annapolisi konferencia óta több mint kétszáz emberéletet követeltek. A helyzet súlyosbodását jelzi az izraeli Dimóna városában február 6-án elkövetett merénylet, amely 2007 januárja óta az első öngyilkos merénylet Izraelben és 2004 óta az első, amelyet a Hamász vállalt magára.
A probléma gyökerét azonban nem a zsidó telepek és a palesztin szélsőségesek jelentik, sokkal inkább az ezek hátterében álló tényezők: a végleges békekötést elodázni kívánó izraeli politika, valamint a Fatah és a Hamasz közötti palesztin belviszály.
Ehud Olmert a társadalom egységének és miniszterelnöki székének megőrzése érdekében nem kíván érdemi kérdéseket tárgyalni és végleges békeszerződést kötni, ami rányomja bélyegét a palesztin-izraeli találkozókra. Tulajdonképpen arról tárgyalnak, hogy miről tárgyaljanak, a találkozók után pedig egymásnak teljesen ellentmondó bejelentések hangzanak el.
A legutóbbi, február 17-i jeruzsálemi találkozó napirendjén például annak megvitatása szerepelt, hogy a fő kérdéseket – határok, Jeruzsálem, zsidó telepek, menekültek visszatérése – egyszerre tárgyalják, vagy Jeruzsálem „kényes” kérdésének tisztázását utoljára hagyják. A találkozó után Olmert bejelentette, hogy Abbász hozzájárult, hogy Jeruzsálem státusáról az egyeztetések utolsó szakaszában tárgyaljanak. Saeb Erekat palesztin főtárgyaló a New York Timesnak adott interjújában ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy Jeruzsálem, a határok és a menekültek ügye elválaszthatatlan. Mi több, egy meg nem nevezett izraeli forrás szerint Jeruzsálem témája fel sem merült a megbeszélésen.
A már-már polgárháborúvá fajuló palesztin belső ellentétek meggátolták egy életképes béke létrejöttét. Amíg ugyanis a palesztin iszlamista mozgalom nem ismeri el az Amerika és Izrael támogatását élvező Abbász elnököt a palesztin nép által tárgyalásra felhatalmazott képviselőnek, addig - a szervezet szóvivőjének szavaival - a „Hamászt [és a társadalom egy részét] nem fogja kötelezni az a békeegyezmény, amelyet Mahmúd Abbász palesztin elnök esetleg aláír Izraellel”.
Reményt adott a belviszály rendezésére Egyiptom békéltetési kísérlete, amelyet a Hamász üdvözölt, Abbász viszont a Hamász gázai "puccsának érvénytelenítését" és az előre hozott választások megtartásához való hozzájárulást követelve elutasított. A Hamász szóvivője felfoghatatlannak, érthetetlennek nevezte, hogy az elnök „feltételek nélkül kész tárgyalásokat folytatni Izraellel, ugyanezt azonban megtagadja saját palesztín testvéreitől.”
Egy palesztín polgárháború esélyét növeli, hogy a Gázai övezetben a 2005-ös izraeli kivonulás óta államszervezet hiányában megerősödő hamullák (klánok) a Hamásszal szembeni csalódottságra építve önállósodtak, ellenőrzésük lehetetlenné vált. Az Izraelre kilőtt kasszam rakéták egy részét nem a Hamász, hanem a fegyvercsempészettel foglalkozó klánok tagjai indítják, ezért a Hamásznak, még ha akarná is, csak korlátozott lehetősége lenne az Izrael elleni rakétatámadások fékentartására.
Egy 2008-as békeszerződés ma már elérhetetlennek látszik, a felek beérnék egy palesztín állam létrehozásáról szóló elvi megállapodással, melynek - izraeli vélemény szerint - csupán annyiban kellene részleteket tartalmaznia, hogy a következő két-három évben alkalmazni lehessen. Ez visszalépést jelent a békefolyamatban, mégpedig az 1993-as szintre, amikor már elfogadtak egy Elvi Megállapodást, amely pontosan a palesztín állam létrehozására való hajlandóságot fogalmazta meg a vitás kérdések rendezése nélkül.
Izrael feltételezett célját ezzel elérné, nevezetesen, hogy átmeneti megállapodásokkal a végleges rendezést kitolja a láthatlan jövőbe, a palesztín területeket továbbra is ellenőrzése alatt tartva. Palesztín részről viszont végzetes következményei lehetnek a késlekedésnek: fennáll a veszélye, hogy a Abbász békepolitikája és maga a Palesztin Hatóság is megbukik és helyére egy iráni befolyás alatt álló, iszlamista vezetés lép. De a gázai klánok ellenőrizhetetlenül növekvő hatalma akár egy új Szomália rémképét is felfestheti, ami kitűnő táptalajt szolgáltathat az al-Kaidának, lenullázva mindent, ami eddig a közel-keleti rendezésben eredménynek volt elkönyvelhető.
A lakosság visszatelepülése szerintem elég merész gondolat. Nem ott kezdődik a béke, az már legfeljebb a tartós béke után jön el. De valószínűleg akkor sem.
Mi sem szívesen hallunk 15 millió román betelepülőről. És még csak nem is harcolunk velük évek óta.
Mi lesz veled világ?
Mint mindennek ezeknek is van hatásuk a Magyar tőzsdére.
Ezt most találtam nagyon érdekes,demokrácia értelmezés.
link