Topiknyitó: saru 2007. 02. 03. 08:30

Mi lesz veled Magyarország?  

a tegnapi falbontó események is végképp feltették bennem a kérdést, hogy mi lesz az országgal?, mert véleményeket hallani a FIDESZ-ről, Gyurcsányról, holott a kérdés az, hogy mi lesz veled Magyarország?, erre kell a választ keresni!
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
_pampa 2014. 09. 29. 11:16
Előzmény: #45459  Törölt felhasználó
#45460
Keresgéljél benne. Azt pl. nem említik, hogy amikor a jelölő szervezet felszólította, hogy adja vissza az EP mandátumát tőlük is "függetlenedett"

Igazi "falevél".

"1980 és 1986 közt a Pénzügyminisztériumhoz tartozó Pénzügykutató Intézetben dolgozott. A nyolcvanas években „Rikárdó Dávid” néven írt a szamizdatokban közgazdasági cikkeket. 1987 és 1989 között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közgazdasági főosztályvezető-helyettese volt, 1989 és 1991 közt az MNB ügyvezetője. 1990 és 1995 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke, ezzel párhuzamosan 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség vezetője, majd 1991 és 1995 között a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója volt. Az 1990-es választásokon a budapesti területi listáról az MSZP színeiben került be a parlamentbe, azonban két hónappal később lemondott. Az MSZP-be hol belépett, hol elhagyta. Párttagságát saját elmondása szerint 1991-ig tartotta meg.

Pénzügyminiszterként (1995-96)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1995. március 1-je és 1996. február 29-e között pénzügyminiszter volt. Ugyanazon a napon lett pénzügyminiszter, amikor a kiigazítási csomagja társszerzőjének tekintett Surányi György a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Miniszterként Békesi Lászlót követte, utóda a későbbi miniszterelnök, Medgyessy Péter volt. (A gazdasági kiigazítást sürgető Békesi lemondása után Horn Gyula miniszterelnök először Medgyessyt kérte fel pénzügyminiszternek, aki azonban nem vállalta, illetve más forrás szerint[6] a koalíciós partner SZDSZ őt nem fogadta el. Békesi egyben Horn pártbéli riválisa is volt, a párton kívüli Bokros, akit Suchman Tamás ajánlott és végül elvállalta a posztot, azonban nem.)

Politikusként Bokros Lajos máig (2009 márciusa) tartja a népszerűtlenségi rekordot (1995 októberében a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 9%-os „népszerűségi” rátát mért a számára[7]).

Politikai helyzetének megromlásához hozzájárult végkielégítési ügye, illetve a bankkonszolidációból kimaradt Budapest Banknak titokban nyújtott 12 milliárd forintos tőkejuttatás ügye.

Rövid, de konfliktusokkal teli pénzügyminisztersége idején többször is azzal fenyegetett, hogy le fog mondani, erről viccek is születtek. Amikor végül tényleg távozott, a kormányülésen egy kollégájától kért papírra írta meg lemondását, majd egy napra kikapcsolta a telefonját is.[8]

A „Bokros-csomag”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Searchtool right.svg Bővebben: Bokros-csomag
A Bokros Lajos nevéhez fűződő, 1995 márciusában bejelentett „Bokros-csomaggal” pénzügyminiszterként meghatározó szerepet játszott az ország gazdasági stabilitásának megteremtésében: elkezdte a szociális ellátórendszerek reformját, a felgyorsuló privatizáció bevételeit az államháztartás adósságainak törlesztésére használta fel. Pénzügyminisztersége idején a kormány és a Magyar Nemzeti Bank a hatalmasra duzzadt folyó fizetési mérleg hiányt aktív árfolyampolitikával fogta vissza, a forint csúszó leértékelésével kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremtett.

A „Bokros-csomag” intézkedéseit sok politikai, közgazdasági, illetve alkotmányjogi kritika érte.[9] Sokan még a szükségességét is vitatták, vagy pedig a rendszerváltás utáni elhibázott gazdaságpolitika miatti tűzoltásnak tartották.[10] A baloldalon is sokan (például Ferge Zsuzsa[11]) túlzottan radikálisnak értékelték a pénzügyi megszorításokat. A csomag meghirdetése után bizonyos társadalmi csoportok (például az egyetemisták) tüntetésekkel tiltakoztak ellene. A magyar közgazdászok is csak a csúszó leértékelést és a vámpótlék bevezetését fogadták egyöntetű szakmai elismeréssel, a többi pénzügyminiszteri intézkedés megalapozottsága vitákat váltott ki és egy részüket az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A kiigazítás egészét viszont a nemzetközi pénzügyi intézmények és a befektetők is üdvözölték.

A Horn-kormány a csomag hatására veszített népszerűségéből, ezért sokan ma is ezt tartják az 1998-as választási vereség legfőbb okának – noha mások szerint viszont a reformfolyamat megtorpanása, a politikai demagógia térnyerése, illetve a Tocsik-ügy tehető felelőssé érte. Bokros Lajos kinevezése után alig egy évvel lemondott, azonban miniszteri tevékenysége megteremtette az alapot Magyarország OECD-be való belépéséhez. Számos értékelés szerint a „Bokros-csomag” és a Horn-kormány első időszakában végrehajtott radikális privatizációs program (elsősorban a bankrendszer magánosítása) hozzájárult az 1996 és 2000 közötti időszak gyors gazdasági növekedésének megalapozásához.[forrás?]

A „Bokros-csomag” a korabeli művészvilágot is megmozgatta, ennek legismertebb megjelenése Verebes István és Kern András kabaré-kisfilmje volt, A főgonosz címmel.[12]

Köztes évek (1998–2009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Miniszteri posztjáról való lemondását követően rövid időn belül külföldre távozott: a Világbank Európáért és Közép-Ázsiáért felelős igazgatója lett, többek között Horvátországban és Lengyelországban dolgozott kormánytanácsadóként. 2009 februárjában a Nemzetközi Valutaalap tanácsadójaként járt a krízis sújtotta Ukrajnában.

Burány Sándor, az MSZP kispesti elnöke szerint Bokros 1996-ban újra belépett az MSZP-be, a kispesti szervezetbe, de tagsága később megszűnt, mert nem járt se pártrendezvényekre, se tagdíjat nem fizetett. Maga Bokros azonban határozottan tagadta, hogy belépett volna a pártba.[13][14][15]

Rendszeresen publikál külföldön és Magyarországon; 2003 decembere végén az Élet és Irodalomban (ÉS) megjelent, a nagy elosztórendszerek radikális reformját sürgető 130 pontja jelentős visszhangot váltott ki. Az ÉS 2004 tavaszán könyv formájában kiadta az újságban megjelent cikkeit.

Pénzügyminiszterségének tizedik évfordulóján (2005. március) kitüntették volna a Magyar Köztársaság egyik magas állami kitüntetésével, de ezt visszautasította, mivel nem találta megfelelőnek az indoklást. (Kimaradt belőle pénzügyminiszterként végzett munkájának méltatása.)

A Közép-európai Egyetem (CEU) professzora. 2005 decemberétől[16] az intézmény gazdasági irányításáért felelős vezérigazgatójává nevezték ki, ezt a posztot 2008 végéig töltötte be.[17] 2006 januárjában az oktatási és a pénzügyminiszter az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdasági Tanácsának vezetőjévé nevezte ki. A CEU-n makroökonómiát, költségvetési politikát és a rendszerváltó országok gazdaságpolitikai alternatíváit oktatja.

Angol, spanyol és orosz nyelven felsőfokon beszél, németül középfokon tud,[18] valamint beszél horvátul és románul.[forrás?] Alapfokú szlovák nyelvismerettel rendelkezik.[19]

Bokros Lajos neve több más magyar közgazdászéval együtt (mint Surányi György, Király Júlia, Simor András) szóba került a magyar médiában mint Járai Zsigmond 2007 márciusában távozó Magyar Nemzeti Bank-elnök lehetséges utódja.

2009 januárjában az Élet és Irodalomban A reform kritikus tömege címmel jelentetett meg egy tanulmányt a válságból kivezető úttal kapcsolatban, ami jelentős vitát váltott ki.[20][21] A tanulmány folytatása februárban jelent meg a Népszabadságban A reform kritikus hiánya címmel.[22]

Az Európai Parlamentben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2009-ig csak viszonylag távoli kapcsolatot őrzött meg a politikával, bár voltak időszakok, amikor e kapcsolat kevésbé volt távoli. 2006. januárjában Bokrost tiszteletbeli elnökének választotta az MSZP Ésszerűség és felelősség platformja. 2007 májusában azonban lemondott erről a tisztről, miután több kérdésben is vitába keveredett a platformmal, többek közt a platformtól eltérően és az SZDSZ-hez hasonlóan támogatta a több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetését.[23]

2009-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) országos elnöksége őt kérte fel a párt EP-listavezetőjének. A döntést az MDF országos választmánya 48 : 44 arányban március 7-én megszavazta és ezután többen (például Kószó Péter, Olajos Péter, Csáky András) jelezték, hogy emiatt kilépnek a pártból.[24] Másnap a Hír TV kérdésére válaszolva Bokros nem zárt ki egy MSZP–SZDSZ–MDF válságkoalíciót, amelyet ő vezetne.[25] A 2009-es EP-választáson végül az MDF 5,3 százalékot kapott, így Bokros európai parlamenti mandátumot szerzett.

Kormányfőjelöltsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2009. március 9-én az MDF elnöke azt javasolta, hogy az Országgyűlés konstruktív bizalmatlansági indítványról szavazva Bokrost állítsa Gyurcsány Ferenc kormányfő helyére.[26]

Amikor Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én az MSZP kongresszusán felajánlotta távozását, a szóba jöhető utódok közül Bokros elsőként jelezte, hogy vállalná a miniszterelnökséget.[27] Bokros jóval korábban, már a 2006-os zavargások után jelezte, hogy elvállalná a kormányfői posztot, akkor azonban nem volt politikai támogatása. Miután Surányi György nem vállalta a felkérést, az SZDSZ - a további tárgyalásokat megszakítva - március 27-én Bokros Lajost nevezte meg jelöltjének, ahogy korábban az MDF is. A külföldről hazatérő Bokros azonban másnap bejelentette, hogy nem vállalja a felkérést, mivel a szocialisták már elutasították programját.[28]

2009. december 12-én az MDF országos küldöttgyűlése nagy többséggel Bokrost választotta a párt miniszterelnök-jelöltjévé a 2010-es országgyűlési választásokra.[2] Az MDF mindössze 2,66%-ot ért el a választásokon, így kiesett a parlamentből. Bokros sem tudott egyéniben győzni, így a továbbiakban az Európai Parlamentben politizál."
Törölt felhasználó 2014. 09. 29. 10:53
Előzmény: #45458  _pampa
#45459
"Bokros eddigi politikai pályafutása saját területén hasonlít a felsorol személyek "munkásságára"."

Akkor ezt most fejtsd ki légyszi részletesebben. Miket tett, az miben hasonlít a felsoroltakra szerinted. És persze sok indoklás.
_pampa 2014. 09. 29. 10:50
Előzmény: #45455  Törölt felhasználó
#45458
Bokros eddigi politikai pályafutása saját területén hasonlít a felsorol személyek "munkásságára".

Amennyiben az ellenzék számára csak a népszerűség,nyerési esély számít, lényegtelen az alkalmasság, tényleg "celebet" kellene indítaniuk.

Botka sokkal jobb jelölt lett volna mint Bokros,ráadásul már bizonyított, hogy mennyire jó városvezető politikus.

szvsz
szivacs
szivacs 2014. 09. 29. 10:44
Előzmény: #45450  ts3
#45457
Ez nem szerepelt a cikkben, honnan és kitől idézted?

Amúgy a személyen túl a kijelentésről is van véleményed?
_pampa 2014. 09. 29. 10:43
Előzmény: #45454  Törölt felhasználó
#45456
Nem lehet saját véleményem erről?
Csak egy párt "véleményét" képviselhetem?

Kezdesz megint komolytalan lenni.

szvsz
Törölt felhasználó 2014. 09. 29. 10:41
Előzmény: #45452  pampa
#45455
Nem egészen világos, hogy Bokrosnak szerinted mi köze a Győzike félékhez...

"Szerintem Pákó esetleg Győzike vagy Kelemem Anna, Berki, Dopemen...stb....jobb jelölt lenne.
"Vicc ország.""

Szerintem a vicc az ez a mentalitás.
Törölt felhasználó 2014. 09. 29. 10:36
Előzmény: #45452  pampa
#45454
Látom dübörög a kampány... Méghogy nem vagy aktivista, hagyjuk.
Csakisazigazat
Csakisazigazat 2014. 09. 29. 10:33
Előzmény: #45452  pampa
#45453
Tegnap kis családommal a diósgyőri várban jártunk miután megnéztem a neten ,mi is lett az egész közel 3 milliárdos felújításból,személyesen is meg kellett néznem.A pofám leesett ,amikor rádöbbentem ,hogy a közel 4 milliárdos felcsúti aréna szinte ingyen volt ehhez képest.Semmi nagy dolog nem történt ,semmi komoly amire akár 500 milla is ráfogható lenne.Valakik megint jól kerestek,biztos a várszomszédok!
pampa 2014. 09. 29. 08:33
Előzmény: #45431  pampa
#45452
Reszkess Budapest! Jön a "megmentő"!!! :)))

Szerintem Pákó esetleg Győzike vagy Kelemem Anna, Berki, Dopemen...stb....jobb jelölt lenne.
"Vicc ország."

Mit keres a politikában az az ellenzéki tömörülés ( MSZP-DK-EGYÜTT-PM) aki még egy esélyes jelöltet sem tud kiállítani?

"Az Index úgy tudja, hogy hétfőn jelentik be a főpolgármester-jelölt döntését.
Visszalép hétfőn a főpolgármester-jelöltségtől Falus Ferenc, tudta meg az Index. A lap szerint a visszalépésről már a múlt héten elkezdődtek az egyeztetések, a Falus mögött álló pártok (MSZP, DK, Együtt-PM) hétfőn döntenek hivatalosan a visszaléptetésről.

Falus visszalépését mindhárom pártból megerősítették. A lap értesülései szerint Falus a közvélemény-kutatásokon jobban álló Bokros Lajos javára fog visszalépni, és az MSZP, a DK és az Együtt-PM is beáll a MoMa jelöltje mögé.

Hozzáteszik, hogy Bokros esélyeit növeli Tarlóssal szemben, hogy Magyar György is hamarosan visszalép a javára. A közvélemény-kutatások szerint Bokros a legnépszerűbb ellenzéki jelölt.

A hvg.hu információ szerint a visszalépés mögött az áll, hogy az ellenzéki pártok tartottak attól, hogy Falus szereplése demotiválja a baloldali szavazókat, és ennek a fővárosi kerületek jelöltjei látnák a kárát."

szvsz
csendben 2014. 09. 29. 08:07
Előzmény: #45450  ts3
#45451
O.V.-t sok dologgal lehet vádolni,de azzal,hogy "korrekt",azzal nem...
ts3 2014. 09. 28. 21:01
Előzmény: #45449  szivacs
#45450
"Szavai szerint a politikai korrektség, amely a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan "taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől".

Őlég nagy bajban lesz az ország, ha ez a szerencsétlen sokáig hatalmon marad.
szivacs
szivacs 2014. 09. 28. 19:32
#45449
2014. szeptember 27. 10:25

Szabad szemmel szinte követni is nehéz volt az elmúlt napok gázellátással kapcsolatos híreit, amelynek hátterében vélhetően az áll, hogy a fűtési szezonhoz vészesen közeledve - hagyományosan az októbertől március végéig tartó időszak - továbbra sem rendeződött még az európai ellátás szempontjából kulcsfontosságú ukrán gázellátás ügye.

Ukrajna június 16-a óta nem kap földgázt Oroszországtól, amely normál esetben egyébként az ország gázigényének közel felét biztosítja. Az oroszok a több milliárd dollárra rúgó gázszámla miatt előrefizetésre kötelezték Ukrajnát, amely azonban amiatt nem fizet, mert álláspontja szerint az oroszok aránytalanul magas árat szabtak meg számukra.

Ukrajnán normál esetben az EU-ba irányuló gázszállítmányok több mint fele halad keresztül, így az EU gázellátásának biztonsága szempontjából kulcsfontosságú, hogy Ukrajna és Oroszország között rendezett viszony legyen a fűtési időszak alatt. Mint ismeretes, a 2009-es gázválság során az oroszok arra hivatkozva állították le a szállításokat, hogy az ukránok megcsapolják az EU-ba irányuló gázszállítmányokat.

Európa készül

Az európai gázipar már tavasz óta igyekszik felkészülni egy újabb gázellátási krízis kezelésére, amelyet jól mutatnak a tárolói szintek is. Az EU gázpiacán mintegy 82,9 milliárd köbméternyi tárolókapacitás érhető el, amelynek jelenlegi kihasználtsága 91%-os, vagyis számos országban szinte teljesen feltöltötték a tárolókat. A jelenlegi "európai tárolói készlet" 25%-kal magasabb, mint az egy évvel ezelőtti, ami által közel 15 milliárd köbméterrel több földgázzal gazdálkodhat most az EU egy ellátási krízis esetén, mint tavaly. Ez nagyságrendileg Lengyelország éves fogyasztásának megfelelő mennyiség.

Egy igazi gáztéboly közepén állunk

Magyarországon tárolna a Gazprom

Az elmúlt hetekegyik legjelentősebb hazai gázipari híre volt, ami szerint a Gazprom körülbelül félmilliárd köbméter földgázt tárolna a magyar tárolókban az ukrán feszültségekből kifolyólag. Magyarország a fogyasztásához mérten kifejezetten magas tárolói kapacitással rendelkezik, vagyis bőven lenne hely ennek a mennyiségnek a bértárolására. Ez a mennyiség egyébként várhatóan nem feltétlenül a magyar igények fedezésére szolgálna, hanem a környező országok ellátásra is.

Tegnap a szerb állami gázvállalat vezetője beszélt arról, hogy terveik szerint a fűtési időszakra 200 millió köbméter földgázt tárolnának Magyarországon. Mindezek mellett Magyarország is tovább kívánja növelni (saját) tárolói készleteit, míg a fűtési időszak elindításáig szinte csak napok, esetleg hetek maradtak hátra, ami azért fontos, mert az iparág gyakorlata szempontjából addig lehet kényelmesen, a lehető legnagyobb kapacitással a föld alá sajtolni a tárolni kívánt földgázmennyiségeket.

Mindeközben Magyarország tegnaptól bizonytalan ideig felfüggesztette - a Gazprom szemét egyébként nagyon is szúró - reverz szállításokat Ukrajna irányába. A hazai nagynyomású rendszert irányító FGSZ szerint erre azért volt szükség, mert nagymértékben megnövekedett a Magyarországra irányuló beszállítási igény, így korántsem lehetetlen hogy a Gazprom elindította hazánk felé a bértárolásra szánt mennyiségeket is. Az Ukrajnába irányuló szállítások leállításának időzítése a tekintetben mindenképpen szerencsétlen volt, hogy épp a héten járt a magyar miniszterelnöknél a Gazprom vezérigazgatója, így többen azt vélelmezik - például az ukránok - hogy Alekszej Miller látogatásának köze lehetett a szállítások leállításához. A kormány egyébként nem feltétlenül segítette a történtek értelmezését. Az illetékesek mindössze annyit nyilatkoztak, hogy "a kormány 2014. szeptember 26-tól tovább növeli a hazánkba irányuló gáz beszállítását, hogy felgyorsítsa a télre való felkészülést. A magyar gáztárolók feltöltése az elsődleges, mindent megelőző cél".

Lehet, hogy megússzuk a tárolók "megizzasztása" nélkül

Pénteken háromoldalú tárgyalásokat folytatott a téli gázellátás kérdésében Ukrajna, Oroszország és az EU. A berlini találkozót követően az EU energiaügyi biztosa igen optimistán nyilatkozott. Günther Oettinger elmondása szerint olyan megállapodás-tervezetet sikerült kidolgozniuk, aminek az elfogadására nagyon nagy esély van. A tervezet főbb pontjai az alábbiak:

Ukrajna a következő hat hónapban legalább 5 milliárd köbméter földgázt kap Oroszországtól ezer köbméterenként 385 dolláros áron. (A jelenleg érvényes ár 485 dollár.)
A Gazprom jóváhagyása nélkül nem mehetnek "reverz szállítások" Ukrajnába az EU-ból .
Ukrajna a meglévő gáztartozásából 2 milliárd dollárt törleszt október végéig, és további 1,1 milliárd dollárt utal az év végéig. A kifizetéseket az IMF garantálná.

A tervezetet még az érintett kormányoknak is jóvá kell hagyniuk, és a várakozások szerint jövő hétre körvonalazódhatnak is a kormányzati álláspontok. Amennyiben létrejön a megállapodás, akkor az alap esetben jelentősen csökkenti majd Európa téli gázellátással kapcsolatos jelenlegi kockázatait. Persze az elmúlt hónapok ukrán-orosz eseményeit nézve még ebben az esetben sem dőlhetnek nyugodtan hátra az európai országok vezetői, hiszen egy ilyen egyezséget valós vagy mondvacsinált indokokkal könnyen fel is lehet rúgni, így nem árt, ha továbbra is a "legrosszabb forgatókönyvek" alapján készülünk."
tuksz 2014. 09. 28. 16:08
Előzmény: #45447  _pampa
#45448
És a Gazprom bérlésének mi köze van a magyarországi ellátási biztonsághoz?

Mert mostanában azt hallom, hogy a magyarok biztonsága fontosabb mindennél... akkor a Gazpromé a fontosabb mindennél?

És te tényleg elhiszed, hogy a magyarok?
A feltevésed ez volt: "magyarok része".
Én meg erre azt válaszoltam, hogy olyan sosem volt. Egyébként, ha elolvasod és értelmezed, amit írtam, akkor rögtön rájössz, hogy mit "hiszek" és az nem az, amit "hitembe" akarsz adni.

"Tehát az Gazprom ellopta saját magától a saját tulajdonát képező gázt"

Tehát, amit megvettünk!! (lekötöttük!!) és hozzánk nem érkezett meg (mert elzárták a csapokat, meg el fogják) az a Gazpromé?
Tényleg jó üzleteket kötnél... az oroszoknak!
_pampa 2014. 09. 28. 15:35
Előzmény: #45446  tuksz
#45447
Nem a magyaroknak bérelték ki,hanem a szabad kapacitást bérelte ki a Gazprom.

Te tényleg azt hiszed, hogy pl. az osztrákok látják el az ukránokat gázzal napjainkban? Megveszik a Gazpromtól,elutaztatják Bécsig,ott visszafordítják és átadják az ukránoknak...logikus...

Tehát az Gazprom ellopta saját magától a saját tulajdonát képező gázt....igaz csak a felét....

Érdemes itt "lógni" lehet sokat "okosodni".
tuksz 2014. 09. 28. 14:48
Előzmény: #45445  _pampa
#45446
Mégis ki bérelte ki a magyaroknak, amikor most vettük meg hatalmas veszteséggel (jóval többet, mint ami kell)? Vagy megvettük, hogy bérelhessük?
Ez tényleg jó üzlet... valakinek!

"Mi részünk" soha nem is ment Ukrajnába. Mások része ment a mi vezetékünkön, amiért vélelmezem fizettek. Isten óvjon minket, hogy nem szerződést rúgtunk fel ezzel, mert utána fizethetünk!

"Magyarország miért blokkolná?"

Mert "Magyarország" Putyin kutyája?
Látod te sem tudsz magyarázatot adni a dologra, pedig te vagy a megmondóember... nekem nem szoktak olyan jó ötleteim lenni.

"Ellenben az ukránok már elzárták azt a vezetéket"

A Gazprom nem ukrán cég (hanem orosz), de ez ne zavarjon!
(Az Ukránok legfeljebb megcsapolták, de mivel két jellegzetesen korrupt és hazug ország szava áll egymással szemben, az a véleményem, hogy annak a felét az ukránok, a felét az oroszok lopták el.)
_pampa 2014. 09. 28. 14:35
Előzmény: #45444  tuksz
#45445
Valószínűleg nem az ellátás került veszélybe hanem kibérelték a magyar tároló kapacitást és azt töltik fel.
De mivel ez a gáz itt lesz ezért a magyar lakosság számára jelent biztosítékot.

Nem is azt zártuk el, hanem a mi részünket nem küldjük tovább Ukrajnába hanem töltjük a tározóba.

Amennyiben az ukránok mástól vesznek gázt az Magyarország miért blokkolná?

Ellenben az ukránok már elzárták azt a vezetéket amin KIFIZETETT gáz érkezett volna Európába!
Ennek ellenére velük kell szolidárisnak lennünk!

szvsz
tuksz 2014. 09. 28. 13:17
Előzmény: #45443  _pampa
#45444
1) Nem a legkomikusabb az, hogy egész nyáron, sőt még pár hete is azt hallgattuk, hogy semmi baj a töltöttségi állapottal, most meg, hogy Viktor találkozott a Gazprommal, hirtelen veszélybe került az ellátás.

2) Az Oroszországból érkező gázt aligha tudjuk elzárni, mert egész EU gázimport 40%-a az Ukránokon megy keresztül.

3) Ellenben érkezhet nyugatról gáz (teljesen mindegy, hogy kié, meg honnan jött), no annak az útját valóban el tudjuk zárni. Minden bizonnyal ezt zártuk el és nagyobb gond lesz az, ha ezért a tranzitért valaki már fizetett az országnak (ugye ennek a részleteit nem tudjuk, csak a politikai visszhangot)....

de nem olyan nagy gond, mert ha van is ilyen, akkor legfeljebb fizetik a magyar adófizetők az esetleges kártérítéseket, mint az összes többi szabadságharc költségét, hisz "rezsicsökkentés" van. (Hát azért vannak a magyar adófizetők, igaz?)
_pampa 2014. 09. 28. 10:05
Előzmény: #45432  pampa
#45443
Ebben az ukrán-orosz-magyar gázvitában az a legkomikusabb....miszerint az orosz gáz Ukrajnán keresztül érkezik Magyarországra és mi vagyunk a "hunyók" azért mert nem adunk gázt az ukránoknak hanem a saját téli tárózónkba töltjük...

Valószínűleg annyiért amennyiért tőlünk veszik a gázt az oroszoktól is vehetnek.
szivacs
szivacs 2014. 09. 27. 19:13
Előzmény: #45435  signal2
#45442
NE FÉLJETEK4

2SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) – élt 24 évet.

„Seregesen senkik jönnek,
megrabolnak, elköszönnek
gúnnyal, szabadon,…”
(Ady Endre, 1912)

Ezúton tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy alapításának és sikeres működésének 24. évében, „hosszan tartó, súlyos” támadások után, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsának indoklás nélküli döntése és a SZIE Szenátusának ezt megerősítő határozata alapján, Orbán Viktor 3. kormánya, Balogh Zoltán felügyelő minisztersége, Tőzsér János rektorsága, Gyuricza Csaba dékánsága és Urbányi Béla mb. intézetigazgatósága idején, 2014. szeptember 30-án megszűnik a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés egyetemi képzési programjának hazai kidolgozója, gondozója, a határokon innen és túl ismert és elismert SZIE KTI.
Intézetünk Magyarország és benne a felsőoktatás remélt megújulása jegyében fogant, az 1990-es „rendszerváltó reménységek” egyik szülötte volt. Felsőoktatási értelmiségi műhely, egyúttal emberi-szakmai közösség, amely közel negyedszázadon át a páratlan magyar természeti értékek megőrzésén, agráriumunk és vidékünk megújításán, az ehhez szükséges „szellemi infrastruktúra” kialakításán, egy felelős magyar (agrár)értelmiség felnevelésén munkálkodott. Olyan értelmiség kinevelésén, amely tudatosan vállalja a természet, a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék iránti - létéből, küldetéséből fakadóan rá háruló - felelősséget. Olyan értelmiség felnevelésén, amely képes lehet a természeti és az ember formálta tájnak, valamint az elődeinktől örökölt szellemi, kulturális környezetnek megfelelő természetvédelmi, mezőgazdálkodási, környezetgazdálkodási, terület- és vidékfejlesztési feladatok összehangolt ellátására.
Ehhez a korábbi – kizárólag technológiai és természettudományos területekre koncentráló, „csőlátó” – képzésünket meg kellett haladnunk, a technológus szakemberképzésről továbblépő – a mezőgazdálkodást a természeti rendszerekkel és a vidéki közösségekkel valamint a földhöz („ager”-hez) kötődő kultúránkkal, az agrikultúrával ismét egyesítő – új szakértelmiségi képzési irányra volt szükség. Ennek – a fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, a környezet- és tájgazdálkodás programjának – megvalósítását és az ehhez nélkülözhetetlen kutatási, oktatási, nevelési szellemi infrastruktúra fejlesztését tekintette küldetésének az a szakmai műhely és egyben emberi közösség, amelyet 2014. szeptember 30-áig, erőszakos megszüntetéséig, lerombolásáig Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetnek, vagy önálló fogalommá válva egyszerűen csak KTI-nek neveztek.
A történések és a végső kudarc okainak részletes elemzését egyszer bizonyára majd érdemes lesz elvégezni. Ám nekünk, akik annak idején, az 1980-as évek végén különböző szakterületekről érkező, zömében harmincas, negyvenes éveikben lévő egyetemi oktatók voltunk, és ezt az irányt, az agrár-felsőoktatás megújítását közel negyedszázada - a rendszerváltás később illúzióvá vált őszinte hitével - kezdeményeztük majd elindítottuk, programját kidolgoztuk és tartalmilag sikerre vittük, nekünk magunknak is számot kell vetni a történtekkel. Tartozunk az utánunk jövő generációknak is azzal, hogy az elhallgatások, csúsztatások, mi több hazudozások közepette legalább vázlatosan rögzítsük a KTI kialakulásának, felemelkedésének és bukásának általunk igaznak vélt történetét, az események egyfajta értékelését, amely önmagában is számos tanulsággal szolgálhat, sokat elmondhat viszonyainkról. A krónikás szerepét a szak- és intézetalapítók egyikeként, a létrehozásban és működtetésben alapító igazgató-helyettesként majd 15 éven keresztül igazgatóként közreműködő, most nyugállományba készülő „csapattagként” mások helyett is magamra kell vállalnom, meghagyva persze a részletes elemzés és ítéletalkotás jogát és lehetőségét az utókor számára.

Ami a kezdetet illeti, nehéz azt egy időponthoz kötni. A változások ugyanis általában nem egy csapásra, hanem hosszú érési folyamat, lassú eszmélés eredményeképpen következnek be. Mégis ez a közös történetünk talán az 1988. november 12-i, mintegy 600 résztvevővel megszervezett kiskunmajsai agrárfórummal kezdődött, amelyre Dobos Károllyal, Szakál Ferenccel és Gábriel Andrással, kedves korábbi professzoraimmal, tanáraimmal majd kollégáimmal együtt magam is elutaztam. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudtuk: agrár- és vidékügyekben ez lesz az első olyan komoly, országos ellenzéki összejövetel, amelyről a hivatalos média is tudósit, és amelynek résztvevői komoly retorziókra is számíthatnak. (Ezen a tanácskozáson, nyilvános fórumon – a televíziós felvételeken is látható módon - magam is felszólaltam, aminek következtében pl. az Egyetem személyzeti vonaláról „jó szándékú” figyelmeztetést kaptam: jobb lesz, ha más munkahelyet keresek magamnak, itt ugyanis „nem jósolnak nekem hosszú karriert”.)

De ennél lényegesen fontosabbá vált a későbbiekben, hogy itt találkoztam több olyan korombeli kollégával – pl. Ónodi Gábor építésszel, Podmaniczky László agrárközgazdásszal és másokkal -, akik ugyancsak úgy gondolták, hogy az agrár-felsőoktatásban is jelentős tartalmi és intézményi változtatásokra van szükség. Olyan kollégákkal, akik szinte egyszerre érezték meg, hogy a környezethez, a tájak eltérő adottságaihoz alkalmazkodó, környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziókban egyaránt elfogadható eredményeket adó, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására és elterjesztésére van szükség. Ez azonban nem csak más típusú, hanem szélesebb körű ismereteket is igényel, mint az „egy-ügyű”, kizárólag a termelés és a befektetői tőkemegtérülés hatékonyságának növelésére törekvő, iparszerű mezőgazdaság, vagy inkább biológiai ipar technológiai folyamatainak puszta irányítása.

Az ezt követő szélesedő – Bakonyi Gáborral, Kiss Józseffel, Mézes Miklóssal és másokkal bővülő - „kemény mag” egymásra találása, az érlelődő közös gondolkodás és belső viták után a változtatási szándék első, komoly meghökkenést okozó közös akciója 1990 legelején történt. Ekkor generációnk több tagjával – a vezetés számára is némiképp váratlanul - szórólapokon és plakátokon követeltük, hogy a pártállam kiszemelt következő rektora helyett az egyetem kollektívája maga választhassa meg vezetőjét. A kezdeményezéshez óvatosan bár, de egyre többen csatlakoztak, és az akció számunkra is váratlanul komoly sikert hozott: az évek óta Rómában, a FAO központban dolgozó, így a helyi érdekköröktől és -összefonódásoktól távol került, széles látókörű, az agráriumot és a vidéket érintő európai és világfolyamatokra rálátó volt professzorunk, Kocsis Károly lett az Egyetem rektora.

Vele, aki a nemzetközi trendek ismeretében maga is komoly változtatásokat látott szükségesnek a felsőoktatásban, és az általunk körvonalazott iránnyal maga is szimpatizált, gyorsan megértettük egymást. Nagy lelkesedéssel és hittel vetettük tehát bele magunkat az általa elindított, tartalmi, intézményi és szervezeti átalakítást célzó egyetemi kerekasztal-tárgyalásokba. 1990 nyara a változtatás reményével, előkészületeivel, felfokozott várakozásokkal és lázas egyeztetésekkel zajlott, és eleinte úgy tűnt, hogy sikerülhet az egész egyetemet ezen új irányba fordítani. Őszre azonban kiderült, hogy a fordulathoz, az intézmény egészének megmozdításához nincs meg a kritikus tömeg, és az ortodox iparos, technológus, nagyüzemi képzési irány csak igen nehezen lesz változtatható. Ekkor született az a döntés, hogy karközi kezdeményezésként, kisebb léptékben, új szak kidolgozásával kezdjük el a változtatást. Erre akkor két út kínálkozott.
• Az egyik lehetőség az új, környezetgazdálkodási agrármérnöki szak alapításával egyidejűleg karalapítási folyamat indítását jelentette volna. Akkortájt több egyetem is ezt a megoldást választotta, melynek következtében akkor az országban több új kar jött létre néhány tanszékkel és tanszékenként akár 3-4 oktatóval.
• Egy másik út – amelyet végül is rektorunk, Kocsis Károly professzor javaslatát elfogadva választottunk – az építkezést a tartalom felől kezdte meg, és a szerves fejlődésben tartalmilag megerősödő szak számára irányozta elő az intézményesülést, a szakgondozó intézetté majd karrá válást.

Mai tudásunk birtokában és a végkifejlet ismeretében persze az első megoldás valószínűleg jobb lett volna, elkerülhetővé tette volna a program valamint az azt összeállító közösség hányattatásait, szinte folyamatos támadását, erodálását majd mai tönkretételét. Az összeállított korszerű - a maga idejében valóban a világ élvonalába tartozó - program, Kocsis Károly professzor, a Rektori Konferencia akkori elnöke menedzselésével bizonyára sikeres karalapítást eredményezhetett volna. De más döntés született, és 1990 decemberében karközi környezet- és tájgazdálkodási szak alapítását és indítását kezdeményező felhívással, nyílt levéllel fordultunk oktató kollégáinkhoz. Azóta ettől az időponttól számítjuk a szak és az azt gondozó Intézet alapításának kezdetét. Ebben – azon túl, hogy a kiinduló helyzetértékelést és a legfontosabb alapelveket rögzítettük – kértük a kollégákat, hogy egyetértésük esetén, tudományterületük specialitásainak ismeretében tegyenek javaslatot az új szak tartalmára és működésére. Felhívásunkhoz a különböző gödöllői karok és tanszékek munkatársai közül azonnal közel 30 oktató csatlakozott. Számuk hamarosan meghaladta az 50-et, és 1991 tavaszára összeállt egy olyan szerkezet és képzési program valamint oktatói közösség, amely lehetővé tette szakalapítási és indítási kérelem benyújtását az engedélyező szervekhez. A kérelmet az Egyetemi Tanács, az Agrár-felsőoktatási Intézmények Rektori Kollégiuma, az MKM, a KTM továbbá az MTA illetékes osztálya is megtárgyalta, és a szak alapítását valamint indítását egyaránt támogatta, az FM pedig 1992 augusztusában engedélyezte. Az újonnan alapított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szakon a képzés Gödöllőn, az országban elsőként, de Európában is a legelsők között, 1992 szeptemberében, felmenő rendszerben, nappali tagozaton 35 hallgatóval megkezdődött. Gondozására 1994-ben, kari jogállású, „funkcionális kari” szervezeti egységként jött létre a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, a KTI.

E viszonylag gyors kezdeti sikerekben fontos szerepet játszott, az építkezés egyik fontos mérföldkövének bizonyult, hogy az általunk nagyra becsült professzoraink közül Stefanovist Pál akadémikus úr, a Talajtan professzora, a környezetvédelmi szakmérnöki képzés korábbi gödöllői elindítója, az MTA Agrártudományok osztályának hajdani elnöke - Kocsis Károly rektor úr közvetítésével, megkeresésünkre és kérésünkre - elvállalta az új irány kidolgozását kezdeményező akkori „csikócsapat” majd a szak és az azt gondozó intézet vezetését. De ugyancsak fontos fejleménynek bizonyult, hogy Menyhért Zoltán, Szakál Ferenc majd mások mellett Cselőtei László, Horváth László és Kovács Margit, tudományterületeik méltán elismert professzorai is közösséget és személyes közreműködést is vállaltak a kezdeményezésben, vagy pl. Győri-Nagy Sándor, Kelemen Janka és Lábadi Károly a szakhoz kapcsolódó humán képzési terület kialakításában. Az emberi közösség- és műhelyformálásnak fontos fejleménye volt továbbá Keszthelyi Kamillóné, Matild csatlakozása az induló közösséghez, aki egy olyan hallgató- és oktatóbarát, emberi Hivatalt alakított ki a szak körül, amit az elembertelenedő, személytelenné váló, gépies felsőoktatás közegében azóta is méltán emlegetnek mindazok, akik azt és annak lelkét, közülünk sajnos korán távozott kedves kollégánkat, Matildot megismerhették. A halálával keletkezett űrt Szabó Péterné, Magdika hasonló lelkülettel és odaadással igyekezett betölteni, szintén nagyszerű munkatársunkká vált. A kifelé tudatosan nyitó műhelyben azután, az idő előrehaladtával olyan kiváló külső kollégák is oktatói szerepet vállaltak, mint például Andrásfalvy Bertalan, Balázs Géza, Bardócz Zsuzsa, Darvas Béla, Elek Sándor, Holnapi Dénes Márton, Gyulai Iván, Horváth Lajos, Illés Zoltán, Kerekes Sándor, Kerényi Attila, Kiss Károly, Krassay László, Kresz Albert, Lóczy Dénes, Murányi Attila, Pusztai Árpád, Roszík Péter, Székács András, Tardy János vagy például Vajnáné Madarassy Anikó. Köszönettel tartozunk nekik, hiszen ez akkor – az agrárium és a képzés ökoszociális irányváltását, megújítását alapvetően elutasító, de legalábbis lekicsinylő, mosolyogva fogadó, ortodox iparos agrárközegben és annak egyetemén – egyáltalán nem volt személyes kockázat nélküli lépés.

Nem volt ugyanis egyszerű a kizárólag technológiai, termelési kérdésekre koncentráló szakképzés – e többfunkciós mezőgazdasági, fenntartható környezet- és tájgazdálkodási modellnek megfelelő – átalakítása, és e folyamat igazán még ma sem fejeződött be, sőt visszafordulni látszik. A fenntarthatósági elvek a szakképzési hierarchiában „felülről lefelé” terjedtek. Először a postgraduális (1974: okl. környezetvédelmi szakmérnök képzés, Gödöllő), majd a graduális egyetemi képzésben jelentek meg (1992: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak alapítása és indítása, Gödöllő; 1997: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak indítása, Debrecen). Ezt követően terjedtek át a graduális főiskolai (1992: víz- és környezetgazdálkodási képzés, Szarvas; 1997: környezetgazdálkodási agrármérnök képzés, Gyöngyös; 1997: tájgazdálkodási mérnökképzés, Mezőtúr) majd a középfokú képzésre. A fenntarthatóság, a környezet és a vidéki térségek társadalmi problémái oktatásához való viszony megváltozásának időben egymást követő lépcsőfokait a felsőfokú szakképzésben olyan megfogalmazások, vélemények jellemezték, mint pl. az alábbiak:
• „Nincs rá szükség! Ez a zöldek és a szociálpolitika dolga! Nekünk termelnünk kell!”
• „A fenntarthatósági és környezeti kérdéseket a tárgyak építsék be saját tananyagukba!”
• „A fenntarthatósági és környezeti kérdések jelenjenek meg önálló tárgyak formájában!”
• „Legyenek önálló szakok
- önmagában a környezetügy területén (pl. környezeti mérnök)
- más szakmákhoz kötötten (pl. környezetgazdálkodási agrármérnök)!”

Közösségünk ez utóbbi álláspontot képviselte. Az általunk alapított és indított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szak a fenntartható (értékőrző) mezőgazdálkodás és vidékfejlesztés területeire olyan „generalista típusú”, „nemcsak a fát, hanem az erdőt is látó” agrármérnökök képzését tűzte ki célul, akik
• ismerik a környezet- és tájgazdálkodás főbb területeinek (mezőgazdasági célú környezethasználat/agrártermelés, környezet- és természetvédelem, környezet¬elemzés, -tervezés, -alakítás) alapjait, belső összefüggéseit és e területek kölcsönhatásait;
• rendelkeznek azokkal a legfontosabb ökológiai-, mezőgazdálkodási-, műszaki-, jogi-, közgazdasági-, társadalmi ismeretekkel és az agrári¬umhoz kapcsolódó humán műveltséggel, amelyek képessé teszik őket a természeti és az ember formálta tájnak valamint az örökölt szellemi környezetnek megfelelő területfejlesztési, vidékfejlesztési, környezet¬gaz¬dálkodási feladatok ellátására és koordinálására, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására, továbbfejlesztésére és gyakorlati megvalósítására.

Az e programot kidolgozó, az azonos értékrend és világlátás alapján természetesen kiválogatódott oktatói, emberi, értelmiségi közösség tehát a fenntartható környezet- és tájgazdálkodás kutatási, fejlesztési, felsőfokú képzési és tanácsadási feladatainak magas szintű ellátását tekintette hivatásának, küldetésének és életprogramjának. Ez a közösség munkájával, törekvéseivel hozzá kívánt járulni a magyar agrárium megújításához, fenntartható fejlődési pályára állításához, természeti értékeink, tájaink és ezzel egy élhető környezet fenntartásához, továbbá a magyar gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék megerősítéséhez. A KTI-nek az új irány megfogalmazásában, képzési programja kidolgozásában és indításában játszott meghatározó szerepét, úttörő tevékenységének országos elismerését mi sem jelzi jobban, mint hogy a környezetgazdálkodási agrármérnöki szak egyetemi és főiskolai szintű képzési követelményei „Az agrár-felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről” szóló, 146/1998. (IX.9.) számú Korm. Rendeletben, az Intézet oktatási programja alapján kerültek rögzítésre.

Ami az intézményi kereteket és a szak vezetését illeti, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) 1994-es létrehozását követően annak igazgatója Stefanovits Pál akadémikus úr lett, a helyettesi teendők ellátására pedig én kaptam megbízást. 1996 és 2010 között – Stefanovits professzor úr visszavonulásától, államtitkári kinevezésemig - az Intézet vezetését én láttam el. Munkámat két helyettesem, Ónodi Gábor és Podmaniczky László, majd a feladatok szaporodásával hozzájuk csatlakozva Kriszt Balázs segítette.

A szak iránt jelentősen növekvő érdeklődés hatására 1998 februárjában az Egyetemi Vezetői Kollégium egyetértésével, Székely Csaba akkori rektorunk támogató felkérésére az Intézet vezetése tézisszerű, belső vitaanyagként vázolta a KTI önálló egyetemi karrá válásának koncepcióját, a folyamat elindításának és ütemezésének tervét. Azt a vezetői értekezlet fő vonásaiban elfogadta, majd egy – a meglévő karok kapacitásait kisebb mértékben érintő – részletes intézményfejlesztési terv kidolgozását kérte, 9-10 új – az intézeti profilokhoz kapcsolódó, komplex tudományterületeket gondozó – tanszék létrehozásával. Ez alapján, a fejlesztés első lépéseként 1999 januárjában az Egyetemi Tanács döntése alapján a KTI-ben előbb 5, majd ugyanezen év novemberében újabb 5, új tudományterületeket gondozó, az Egyetemen addig nem volt tanszék, korszerű tanszéki struktúra jött létre az alábbiak szerint:
• Alkalmazott Etológiai Tanszék
• Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszék
• Környezetgazdaságtani Tanszék
• Kultúrökológiai és Környezeti Kommunikációs Tanszék
• Környezeti Elemek Védelme Tanszék
• Ökológiai Mezőgazdasági Tanszék
• Tájökológiai Tanszék
• Természetvédelmi Tanszék
• Területi Tervezési Tanszék
• Térinformatikai Tanszék

Időközben az Egyetemi Tanács határozata alapján a KTI szervezetébe került át az Egyetem - Gödöllői Tájvédelmi Körzethez tartozó - 270 ha-os babatvölgyi területe és az azon található lovarda valamint lúdtenyésztési kutató állomás is, melyek együtteseként létrejött a Babatvölgyi Ökológiai Modellközpont, mint az Intézet tangazdaságága. A KTI kollektívája elkészítette annak fejlesztési tervét, amelyet az Egyetem és a kormányzat közös környezet- és természetvédelmi modellközponttá kívánt fejleszteni, és mint közös fejlesztési projekt a magyar-holland kormányközi együttműködési programba is bekerült. Az Intézet tehát a 2000. január 1-én megalapított Szent István Egyetembe, mint annak a Gödöllői Területi Irodához tartozó, 10 tanszékből, 1 modellközpontból és tangazdaságból, valamint Intézeti Hivatalból álló, önálló kari jogállású egysége került. Ezt követően a SZIE új Egyetemi Tanácsa 2000 áprilisában – az Intézet valamint partnerei: a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, illetve a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet előterjesztése alapján és együttműködésében – létrehozta a SZIE-KTI Kihelyezett Génmegőrzési és Nemesítési Tanszékét.

A fenti fejlesztési folyamat eredményeként létrejött egy olyan – összesen 91 teljes és 28 részmunkaidős munkatársat foglalkoztató, közel 400 környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató tanulmányait irányító és saját tantárgyaival az egyetem több szakjának oktatási programjában is aktívan közreműködő intézeti struktúra, amely minden tekintetben megfelelt az egyetemi karokkal szemben támasztott követelményeknek. Az Intézet karalapítási kérelmét a rektorral, Szendrő Péter professzorral egyetértésben, 2000 májusában terjesztette az Egyetemi Tanács elé, amit az egyhangúlag támogatott. Egyidejűleg felhatalmazta a rektort, hogy 2001. január 1-el a KTI bázisán, annak továbbfejlesztésével kezdeményezze a SZIE-n egyetemi szintű Környezetgazdálkodási Kar alapítását.

A rektor által 2010 júliusában - a MAB (gödöllői belső „közreműködéssel és ráhatásra” kialakított) elutasító valamint az FTT támogató véleményével az 1. Orbán kormány oktatási miniszteréhez, Pokorni Zoltánhoz - beterjesztett karalapítási kérelem azonban nem hozta meg a várt eredményt, azt az OM elutasította. Ebben különböző, külső és egyetemen belüli akadályozó háttérerők is jelentős szerepet játszottak, amelyek közül egy zavarkeltő kezdeményezést talán külön is érdemes megemlíteni. A Mezőgazdaságtudományi Kar ugyanis Heltai György professzor - korábbi rektor-helyettes, majd 1999-ig a kar dékánja - vezetésével egyidejűleg, a karalapítási kérelemmel párhuzamosan környezetmérnöki szak indítása iránti kérelmet nyújtott be ugyanazon engedélyező szervekhez. Ez erősen gyengítette, majd – mint utólag kiderült – meg is akasztotta a Környezetgazdálkodási Kar megalapítására vonatkozó kezdeményezést, és helyette a Mezőgazdaságtudományi Kar kapott engedélyt a környezetmérnöki szak indítására. A korábbi önálló, sikeresen működő és egyre több hallgatót vonzó kari jogállású szakgondozó intézet, a KTI így nemcsak, hogy nem vált karrá, hanem 2001-től - addigi önállóságát is elveszítve - a Mezőgazdaságtudományi Karba került. A Kar pedig ezzel egyidejűleg - a KTI által hozott profilokra és szervezetre építve - nevét Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karra változtatta.

Az, hogy a KTI mindezek ellenére viszonylag nyugodt körülmények között folytathatta egészen 2012-ig szakmai munkáját, az nagymértékben Dimény Judit és Csányi Sándor dékánoknak volt köszönhető, akik a KTI kollektíváját, szervezettségét, magas színvonalú oktatási, kutatási, tudományos és jelentős hallgatói létszámot vonzó valamint kimagasló forrásteremtő, a Kar finanszírozási helyzetét is jelentősen javító tevékenységét elismerték és nagyra értékelték. Ezt a megbecsülést az is jelezte, hogy egy-egy időszakban három kollégánk – Barczi Attila, Kriszt Balázs és Ónodi Gábor – is dékán-helyettesi feladatokat látott el mellettük a Karon. Sőt az egyetemi vezetésben is erősödő – mindenekelőtt Hornok László rektor-helyettes által képviselt – KTI-ellenességet is képesek voltak némiképp ellensúlyozni. Így vált lehetővé, hogy – bár a belső szervezeti átalakítások révén az Intézet tanszékeinek száma az időközben csatlakozott (a KTI-be „menekült”) Halgazdálkodási Tanszékkel együtt előbb (2007 áprilisában) 8-ra, majd (2008 júniusában) 6-ra olvadt, ám ennek ellenére szervezetileg és tartalmilag is továbbfejlődött.

E fejlődés jegyében a KTI az Állattudományi Alapok Intézettel közösen, Darvas Béla professzor vezetésével Kihelyezett Ökotoxikológiai Tanszéket alapított, a környezetgazdálkodási agrármérnöki szakon főiskolai végzettséggel rendelkezők számára egyetemi szintű kiegészítő képzést indított, és a természetvédelmi mérnök egyetemi szak indítási engedélyét is megszerezte. Ezen túl 6 tanszékével és két kihelyezett tanszékével, közel 100 munkatársával és több mint 500 – az általa gondozott szakokhoz kapcsolódó – hallgatójával nemcsak elindította a fenti képzési rendszer-átalakító és kutató-fejlesztő tevékenységet, hanem a „bolognai folyamat” keretében kidolgozta és 2006-ban illetve 2009-ben elindította a környezetgazdálkodási agrármérnök (KGA) és a természetvédelmi mérnök (TV) alap- (B.Sc.) és mester- (M.Sc.) szakokat is. Az Intézet a két általa gondozott szakon eddig immár több mint 2.000 diplomát adott ki. Emellett Menyhért Zoltán professzorunk vezetésével, a KTI bázisán a Környezettudományi Doktori Iskolát (KTDI-t) is megalapította, létrehozva ezzel a környezet- és tájgazdálkodás teljes felsőfokú képzési vertikumát, melyhez a SZIE-MKK időközben (a KTI indulása után mintegy 12! évvel) létrejött Környezettudományi Intézete (KöTI) is csatlakozott.

A KTI erejét és ütőképességét egyebek mellett olyan nagy hazai valamint EU-csatlakozási illetve EU-s projektekben játszott meghatározó szerepe is jelezte, mint például Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása vagy pl. a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) közreműködő kidolgozása, fejlesztése és koordinációja. De mindenképpen ide sorolhatók az NVT, AVOP, ÚMVP, VTT programok és tervek alapozó elemzései, az ÉTT rendszer bevezetése, a „Zöld belépő: EU csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” című MTA kutatási program agrár-tématerületi koordinációja éppen úgy, mint a DART, a NATUROPA, a CEESA (FP-5), a MEA-SCOPE (FP-6), a SENSOR (FP-6), RUBICODE (FP-6), az AE FOOTPRINT (FP-6), a CONVERGE (FP-7), a BIOBIO (FP-7) vagy a BIOCORE (FP-7), nagy nemzetközi projektekben való aktív, meghatározó részvétele is.

Bár 2012-ben, VM parlamenti államtitkári megbízatásomról történt lemondásomat követően – feltehetőleg ettől nem függetlenül, sőt kormányzati hátszelet, állami bátorítást érezve – az Intézet gyengítésére irányuló törekvések érezhetően felerősödtek, ám mindezek ellenére a KTI, mint a SZIE fenntarthatósági képzési alapműhelye, egészen 2014 áprilisáig, az országgyűlési választásokig szakmai, oktatási, tudományos és gazdasági értelemben is az Egyetem egyik legműködőképesebb intézete maradt, a programjai iránti érdeklődés pedig folyamatosan növekedett. Mindez világosan mutatta, hogy a minden tekintetben jól működő intézet átalakítására, még inkább megszüntetésére, - határon innen és túl, vidéki, közösségi, hallgatói valamint szakmai, felsőoktatási és K+F körökben egyaránt ismertté vált, jól csengő - nevének elvételére, tanszékei felszámolására észérvek nem hozhatók fel.

Ennek ellenére a dékán, Gyuricza Csaba a KTI-re vonatkozóan - a téma jelentőségéhez mérten döbbenetesen szűkszavú, a kari átvilágítás eredményeit valamint az Intézet megtartására és megerősítésére vonatkozó ajánlásait figyelmen kívül hagyó, indokokat egyáltalán nem tartalmazó, 2014. szeptember 5-én kelt, meglehetősen zavaros - megszüntető előterjesztést tett. Ebben szinte kizárólag - hihetetlenül primitív, jelmondatszerű, kommunikációs panelekben szokásos - meghatározatlan tartalmú általánosságok („koherensebb, szakmailag egységesebb, összefüggő szervezeti egységek” létrehozása, meghatározatlan „átfedések megszüntetése”, a KTI „átalakításának” elkerülhetetlensége, mint a „kari szerkezet átalakításának első lépése”, tehát legfontosabbnak ítélt teendője) szerepeltek. Ezen „előterjesztés” alapján, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsa 2014. szeptember 11-i ülésén a KTI nevű intézet indoklás nélküli megszüntetéséről és tanszékei feloszlatásáról döntött. A döntést a Szenátus 2014. szeptember 24-i ülésén megerősítette, ezzel véglegessé tette, hogy a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a SZIE-KTI 2014. szeptember 30-án megszűnik, 24 éves története véget ér.

Nem lehetnek persze kétségeink afelől, hogy itt nem csupán egy dékán magánakciójáról van szó. Ahol a politika által delegált - az Egyetemen munkaviszonyban egyébként nem lévő - „tartótiszt” számoltatja be, irányítja, utasítja az intézmény vezetését, ott nem a dékáni magánakciók és még csak nem is a belső ármány, irigység és másokon átgázoló erőszak vezet ilyen értelmetlen, az értékeket leromboló, barbár pusztításhoz. Az pedig, hogy dékánként, a vezetői státusban maradásának egyfajta előfeltételeként éppen annak kell az Intézet megsemmisítését, nevének elvételét, tanszékei feloszlatását szánalmasan szervilis módon végrehajtania, önként magára vállalnia, aki környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomáját éppen ebben az Intézetben szerezte, ettől a műhelytől kapta, az az ő – talán általa még fel sem fogott – személyes, emberi tragédiája.

A KTI története ezzel úgy tűnik egyelőre véget ért. Szellemisége azonban volt hallgatóiban és mindazokban tovább él, akik az elmúlt negyedszázadban munkatársaival és programjaival így vagy úgy kapcsolatba kerültek. Az Intézet által képviselt irányt az élet igazolta, arra nemcsak itthon, de a világban is egyre nagyobb igény mutatkozik. El kell jönnie tehát hamarosan újra a KTI idejének. Szomorú persze látni azt, hogy miközben az „önsorsrontó” Gödöllőn egy ilyen program, közösség és intézmény, mint amit a KTI egyfajta bejáratott védjegyként jelentett, a ledózerolás sorsára jut, azonközben azok a hazai és külföldi egyetemek, amelyek akár 5-10 évvel is később eszméltek és fedezték fel az irány és képzési programja fontosságát, azok – mint például Debrecen, ahol Pepó professzorék, a szak hozzánk képest 5 évvel későbbi indításához, éppen Gödöllőről, az alapító KTI-től kértek és kaptak ajánlást – jövőt építenek erre, és karuk elnevezésében is büszkén viselik a környezetgazdálkodást. Nagy kár bizony az alkotó közösség ostoba szétverésével, a barbár pusztítással és az értékek lerombolásával okozott időveszteségért, az elvesztegetett előnyért. Úgy látszik nagyon gazdag ez az ország, hogy még ezt is megengedheti magának.

Végül határozottan le szeretném szögezni, hogy a fentiek személyes folyamatelemző, helyzetértékelő magánvéleményemet tükrözik. A tények rögzítését, értelmezését és a folyamat tanulságainak megfogalmazását lelkiismereti kötelezettségemnek éreztem, és a leírtak leginkább az utókornak szólnak. Ezzel egy olyan valaki folyamat-értékelését, véleményét ismerhette meg az olvasó, aki az átélt események ismeretének biztos tudatával rögzítheti a tényeket, mert maga is végigküzdötte és aktív közreműködőként, negyedszázadon át belülről követte egy ígéretes, új kezdeményezés, a KTI sorsát, indulásának, felemelkedésének és lerombolásának folyamatát.

Gödöllő, 2014. szeptember 25. Ángyán József"
Törölt felhasználó 2014. 09. 26. 17:21
Előzmény: #45440  watson
#45441
A kivonás már meghaladja a birkamenetesek matematikai képességét.

Topik gazda

saru
4 4 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek