"Hirtelen az ember nem is tudja, mit reagáljon...
De, ha lenyugodva végiggondoljuk, rádöbbenünk, hogy igazuk van. A gyermekeink a tükreink, amit feléjük üzenünk azt fogják visszatükrözni. Mit is üzenünk mi "felnőttek" évek, évtizedek óta? Miért is akarnának itthon maradni? Milyen jövőképet láttatunk Velük?
Nem szeretnék itt és most válaszolni a kérdéseimre, hiszen mindenki tudja a választ, aki itt élt az elmúlt 20 évben. Aki olyan "szerencsés", hogy régebb óta, az még jobban tudja mire gondolok. Én csak azt szeretném jelezni felétek, hogy a gyermekeinknek, ahhoz, hogy velünk maradjanak, többet kell adnunk az ígéreteknél.
Nem elég Nekik, hogy reménykedjenek! Akkor sem, ha a remény egy nagy és erős Magyarország, és akkor sem, ha egy Európába integrált multikulturális autonóm terület. Úgy gondolják, hogy a remény az remény marad, ahogy ezer évek óta az. Nekik ennél több kell. Több kell ahhoz, hogy boldogok legyenek, több kell ahhoz, hogy biztonságban családot alapítsanak. Nem akarnak keserűen reménykedő szülők lenni, nem akarnak létbizonytalanságban megöregedni. Nem akarnak minimálbérből egy kiöregedő társadalmat eltartani. Anyagi biztonságra, munkahelyekre, nyugalomra, mosolygásra és szeretetre vágynak. Ezért nem ítélhetjük el őket.
Tudom, tudjuk, hogy ezt jórészük külföldön sem fogja elérni. Tudom, hogy ott is sokan meg fognak keseredni, és hazátlanul, gyökértelenné válva fognak megöregedni, de most fiatalok, akik bíznak magukban és csak szavakkal, nem fogjuk tudni meggyőzni őket. Most azt látják, hogy itthon semmi sem működik, csak az ami onnan jött, ahova vágynak. Azt látják, hogy nem érünk rá Velük foglalkozni, mert egész nap a megélhetésért küszködünk. Azt is látják, hogy ennek ellenére, nem növekedünk és egyre bizonytalanabb a helyzetünk. Azt hallják, hogy a politikusaink hazudnak, a vállalkozóink csalnak, a tanáraink éhbérért dolgoznak, hogy a munkásaink fele le van "százalékolva", a gyáraink bezártak, a termőföld műveletlenül pihen, a hiteleinket nem tudjuk fizetni, és hogy egyre rosszabb, egyre csak rosszabb minden... Azt is hallják, hogy a pártok, az állam csak ámítja a népet, de valójában tehetetlenek, hogy az erős multik bekebeleznek mindent és ez ellen az ember semmit sem tehet, hogy elviszik mindenünket az "idegenek", hogy összeesküdött a gazdag világ ellenünk, hogy ebből épül máshol egy "szép, új világ", miközben mi elszegényedünk és csendben elsüllyedünk...
Ezt látják, ezt hallják a gyerekek, ha nem is tőlünk, de rólunk, felőlünk, másoktól, médiánkból. Nem is dönthetnek másképpen, mint hogy innen menni kell. Persze megtehetnénk, hogy elzárjuk Őket másoktól, a médiától, de előbb vagy utóbb ez mindenhova beszivárog és a hangulata, a rezgései utat találnak a legpallérozottabb elmékbe is.
Szerintem itt és most csak egy megoldás, egy megoldásunk marad. Összefogással, gyorsan és hatékonyan megtalálni és létrehozni, olyan közösségeket, nagy közösséget, Uram bocsá' nemzetet, amely tud mutatni kitörési pontokat, ezeken keresztül biztos megélhetést és olyan jövőt, melyet csak itthon, csak nálunk érhetsz el. Egy olyan jövőt, amely után vágyakozhat egy gyerek. Olyan értékeket melyek a gyermekek számára is sokat jelentenek. Legalább az alapjait le kéne tudnunk gyorsan rakni, legalább az utat meg kéne tudnunk mutatni, ahhoz, hogy jogosan mondjuk Nekik: Maradjatok! Maradjatok, mert ezt, meg ezt kéne tenni, látjátok mi megtettük és máris ennyivel jobb lett.Maradjatok, mert ha tovább ezen az úton mentek akkor Nektek minden elérhetővé válik, amire vágytok, amire vágyunk, hogy Nektek meglegyen! Maradjatok, mert úgy szeretnénk elmenni erről a világról, hogy megtettünk mindent, mi tőlünk tellett, és közben foghattuk a kezeteket!
Gondolkodjunk, beszélgessünk, szövetkezzünk össze, mert sok idő már nincs rá. Ha elmennek hiába történik bármi, itt fogunk keserűen és csalódottan magunkba maradni és úgy végezzük be, hogy jobb esetben utánunk is csak a remény marad... M.Z. KVSZ."
De, ha lenyugodva végiggondoljuk, rádöbbenünk, hogy igazuk van. A gyermekeink a tükreink, amit feléjük üzenünk azt fogják visszatükrözni. Mit is üzenünk mi "felnőttek" évek, évtizedek óta? Miért is akarnának itthon maradni? Milyen jövőképet láttatunk Velük?
Nem szeretnék itt és most válaszolni a kérdéseimre, hiszen mindenki tudja a választ, aki itt élt az elmúlt 20 évben. Aki olyan "szerencsés", hogy régebb óta, az még jobban tudja mire gondolok. Én csak azt szeretném jelezni felétek, hogy a gyermekeinknek, ahhoz, hogy velünk maradjanak, többet kell adnunk az ígéreteknél.
Nem elég Nekik, hogy reménykedjenek! Akkor sem, ha a remény egy nagy és erős Magyarország, és akkor sem, ha egy Európába integrált multikulturális autonóm terület. Úgy gondolják, hogy a remény az remény marad, ahogy ezer évek óta az. Nekik ennél több kell. Több kell ahhoz, hogy boldogok legyenek, több kell ahhoz, hogy biztonságban családot alapítsanak. Nem akarnak keserűen reménykedő szülők lenni, nem akarnak létbizonytalanságban megöregedni. Nem akarnak minimálbérből egy kiöregedő társadalmat eltartani. Anyagi biztonságra, munkahelyekre, nyugalomra, mosolygásra és szeretetre vágynak. Ezért nem ítélhetjük el őket.
Tudom, tudjuk, hogy ezt jórészük külföldön sem fogja elérni. Tudom, hogy ott is sokan meg fognak keseredni, és hazátlanul, gyökértelenné válva fognak megöregedni, de most fiatalok, akik bíznak magukban és csak szavakkal, nem fogjuk tudni meggyőzni őket. Most azt látják, hogy itthon semmi sem működik, csak az ami onnan jött, ahova vágynak. Azt látják, hogy nem érünk rá Velük foglalkozni, mert egész nap a megélhetésért küszködünk. Azt is látják, hogy ennek ellenére, nem növekedünk és egyre bizonytalanabb a helyzetünk. Azt hallják, hogy a politikusaink hazudnak, a vállalkozóink csalnak, a tanáraink éhbérért dolgoznak, hogy a munkásaink fele le van "százalékolva", a gyáraink bezártak, a termőföld műveletlenül pihen, a hiteleinket nem tudjuk fizetni, és hogy egyre rosszabb, egyre csak rosszabb minden... Azt is hallják, hogy a pártok, az állam csak ámítja a népet, de valójában tehetetlenek, hogy az erős multik bekebeleznek mindent és ez ellen az ember semmit sem tehet, hogy elviszik mindenünket az "idegenek", hogy összeesküdött a gazdag világ ellenünk, hogy ebből épül máshol egy "szép, új világ", miközben mi elszegényedünk és csendben elsüllyedünk...
Ezt látják, ezt hallják a gyerekek, ha nem is tőlünk, de rólunk, felőlünk, másoktól, médiánkból. Nem is dönthetnek másképpen, mint hogy innen menni kell. Persze megtehetnénk, hogy elzárjuk Őket másoktól, a médiától, de előbb vagy utóbb ez mindenhova beszivárog és a hangulata, a rezgései utat találnak a legpallérozottabb elmékbe is.
Szerintem itt és most csak egy megoldás, egy megoldásunk marad. Összefogással, gyorsan és hatékonyan megtalálni és létrehozni, olyan közösségeket, nagy közösséget, Uram bocsá' nemzetet, amely tud mutatni kitörési pontokat, ezeken keresztül biztos megélhetést és olyan jövőt, melyet csak itthon, csak nálunk érhetsz el. Egy olyan jövőt, amely után vágyakozhat egy gyerek. Olyan értékeket melyek a gyermekek számára is sokat jelentenek. Legalább az alapjait le kéne tudnunk gyorsan rakni, legalább az utat meg kéne tudnunk mutatni, ahhoz, hogy jogosan mondjuk Nekik: Maradjatok! Maradjatok, mert ezt, meg ezt kéne tenni, látjátok mi megtettük és máris ennyivel jobb lett.Maradjatok, mert ha tovább ezen az úton mentek akkor Nektek minden elérhetővé válik, amire vágytok, amire vágyunk, hogy Nektek meglegyen! Maradjatok, mert úgy szeretnénk elmenni erről a világról, hogy megtettünk mindent, mi tőlünk tellett, és közben foghattuk a kezeteket!
Gondolkodjunk, beszélgessünk, szövetkezzünk össze, mert sok idő már nincs rá. Ha elmennek hiába történik bármi, itt fogunk keserűen és csalódottan magunkba maradni és úgy végezzük be, hogy jobb esetben utánunk is csak a remény marad... M.Z. KVSZ."
Mi lesz veled Magyarország?