Mi lesz az ősi gyökereiddel, történelmeddel, hagyományaiddal, sokszínű kultúráddal, egymást maró, mégis "európai" népeiddel, köztük velünk, magyarokkal?
Megtalálják-e, kivívják-e gyermekeid múltadhoz méltó helyedet, szerepedet a világban?
(voltatok vagy 500 an mi ? beteg ez a nép még mindig .. nem tud megszabadulni semmilyen rabláncától )
én is majdnem mindegyik /csak/ civilesen kint voltam a csajszimmal ..
voltam a szakszervezetin is , és elcsodálkoztam mennyi külföldi volt .. fél európa reprezentálta magát / magyar szót egy szált se hallottam , pedig voltak ott a rahedli buszok olvastán .
Igen, volt olyan is, meg olyan is, ahol több mint 200.000-en voltunk, igaz 3 nap alatt és voltak "külföldiek" is, de ők mindannyian tudtak magyarul, mert az volt az anyanyelvük...
Rabláncot nem láttam rajtuk, legalábbis a lelkükön már nem volt! Olyan érzés volt, mintha egy normális világban élnénk. Sokan nem is akartak hazamenni a mások által nekik csinált műéletbe...
ahhoz képest kellene a népi rabláncot hasonlítgatnod , hogy más ennél jóval öntudatosabb népű országokban milliónyian vannak kint az utcán csak 1 db megmozduláson , ha a civileket a kormánytól valamilyen /és ennél sokkal kisebb/ atrocitás éri..
franciaországban a parasztoktól elvont kisebbnek számítható kormányzati támogatási elvonás miatt az egész országban megállt az élet - minden parisba vezető út el volt torlaszolva - több közt .
tehát attól függ , honnan nézed a cuccot ... sztem még itthon nagyon gyenge a civil kurázsi .
Az, de változik.
A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.
A láncoktól való szabadulást mindenkinek saját magában kell elkezdenie.
Az összefogás képességét pedig úgy fogjuk tudni visszaépíteni, hogy tetteinkben is (f)elismerjük: jogos egyéni érdekeinket nem a közösség érdekei ellenében, hanem azok megvalósításán keresztül tudjuk érvényre juttatni! (Például a francia parasztok is ezt teszik.)
Amíg mindenki csak a saját érdekéért hajlandó tenni, a közösség rovására próbál boldogulni, addig csak néhány becstelen "jóljáró" lesz, az összes többi veszíteni fog és még utálja is egymást. Ehhez pedig szerves mikro és makro közösségek kellenek: család, rokonság, barátok, falu, település és nemzet is!
"A hazai össztermékhez mért államadósság a 27 uniós tagország közül 14-ben meghaladja a 60 százalékos határértéket, derül ki az Eurostat friss jelentéséből. Az EU statisztikai hivatala szerint a tavaly év végi állapotok alapján Görögországban volt a legnagyobb - 142,5 százalékos - a GDP-arányos államadósság. A második Olaszország 119 százalékkal, a harmadik pedig Belgium, 96,8 százalékkal."
Az szép lesz, amikor Brüsszel segítséget kér Brüsszeltől!
"A piacgazdasági státusz, a fegyverembargó és az emberi jogok továbbra is érzékeny témák az Európai Unió és Kína közti párbeszédben - derült ki a csütörtöki gödöllői EU-Kína stratégiai párbeszédet követő sajtótájékoztatón." link
A kötvényeseknek, többek között az eurózóna bankjainak is el kell fogadniuk, hogy egyes országok, például Görögország, adósságuk futamidejének meghosszabbítását vagy a csődesemény egyéb enyhébb változatait kérik - fejtette ki véleményét a CNBC-nek nyilatkozva Bill Gross, világ legnagyobb kötvényalapját kezelő Pimco vezetője.
"Spanyolországi tüntetések: „Izland a mi példaképünk!”
„Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni”, „talpra Spanyolország, mint Izland tette” – ilyen és hasonló jelszavakat láthatunk manapság a spanyolországi tüntetéseken, és valljuk be, elég meglepő, hogy ez a pár százezer lakosú apró sziget ekkora hatással lehet az európai kultúrában régóta fontos szerepet játszó, 46 millió lakosú Spanyolországra.
Minek köszönhető ez? Nagyrészt annak, hogy dugig tömik a fejünket a közel-keleti „demokráciacsináló” missziókkal – lásd: Líbia – nehogy véletlenül észrevegyük, hogy a büszke vikingek kései utódai a maguk kis jeges országában megtették azt, amit a nagy európai kultúrák nem tudtak: karakánul szembeszegültek a cionista rendszerrel, nem alkudtak meg és egy igazi népi forradalmat és a legjobb értelemben vett nagybetűs demokráciát valósították meg.
Izland
Fussuk át először az izlandi eseményeket.
2008 – a válság éve Izlandra is eljött, minek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott – államosítják a legnagyobb bankot
2009 – nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítik, a politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak – ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamatra kéne törleszteni 15 év alatt, ami véglegesen romba döntené Izlandot
2010 – az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás legyen, de az elnök ezt nem ratifikálja és már januárban kijelenti, hogy őneki ezt először konzultálnia kell az EU-val (az meg világos, hogy mit jelentene). Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak és márciusban megtartják a népszavazást, amiben 93%-ban (természetesen) elutasítják a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak – a többiek menekülőre fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése.
2011 – februárban, a lakosok által a lakosok közül közvetlenül kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtja az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre.
Összefoglalva: kormány lemondatva, felelősök felelősségre vonva (többnyire le is csukva), népszavazás a „kölcsönök” visszafizetéséről, amelynek az eredménye természetesen az, hogy a lakosok nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket a politikusok vettek fel az ország rovására, nagy bankok államosítása – majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politika-formáló tényező, nem pedig a politikus. Azt hiszem, kezdjük érteni, miért nem kötik az európai lakosság orrára, mi folyik Izlandon... Azért azt a fegyelmet is vegyük észre, amivel a tömegmédiában dolgozó több ezer újságíró mindeddig – a parancsot szigorúan betartva – meg sem pisszent. De az internet korában már nem lehet dolgokat sokáig eltitkolni."
A kínai miniszterelnök David Cameron brit és Orbán Viktor magyar (az unió soros elnökségét betöltő Magyarország) miniszterelnökével, valamint Angela Merkel német kancellárnál tesz személyes látogatást. link
"Az euró történetének legmélyebb válságát éli, és ennek következményei ma még megjósolhatatlanok.
Tekintve, hogy a kérdés messze túlmutat magán az euró nevű valután, mert a válság mögött az egész európai integráció súlyos problémái húzódnak, érdemes a dolog mélyszerkezetét is végiggondolni. Nem is beszélve arról, Magyarország jövőjét is döntő módon befolyásoló összefüggésről van szó.
Abból érdemes kiindulni, hogy a pénz valójában mindig egyfajta hatalomesszencia. Látszólag ugyan anyagi struktúra, közvetítő funkciót ellátó technikai eszköz, de ez a látszat csak addig tart, amíg nem látjuk be, hogy ez a nagyon anyagi valami egy teljesen szellemi dologra, a hitre és bizalomra épül. Amint ez megrendül, az egész pénzrendszer összeomlik. Az 1946-os magyar hiperinfláció drámaian mutatta ennek konkrét megjelenését. Ez a logika megfordítva is működik, mint ahogy legutóbb a dollár esetében is láthattuk. Az amerikai valutának az uralkodó nézetrendszer logikája alapján jelentősen gyengülnie kellett volna, de nem ez történt, mert a világ – látszólag legalábbis – „irracionálisan” viselkedett. Romlik ugyan az Egyesült Államok gazdaságának üzleti megítélése, csökken a kamatláb (most már lassan nullára), de a világ mégis növeli a keresletét az amerikai államkötvények iránt. Valójában persze racionális viselkedés ez, mert egy szimbolikus mozzanatra épül, az amerikai globális birodalom hosszú távú fennmaradásába és stabilitásába vetett, egyelőre rendíthetetlennek látszó hitre.
És mi a helyzet az euróval? Ennek megértéséhez először az Európai Uniót mint hatalmi egyezségrendszert kellene szemügyre venni. Nyugat-Európa nagy tőkestruktúráinak kiegyezéseként indult el annak idején az európai integráció. Kezdetben a térségen belüli stratégiai verseny mérséklése, illetve a nagy és előnyösebben hozzáférhető fogyasztópiaci tömbök megteremtése volt a cél. Ám amíg az integráció egyre inkább a perifériákat fogadta be, addig a külső gyarmatokat kvázi belső gyarmatokká tették. Az, hogy gyarmatokról van szó, evidencia: ezen országok által a nyugati bankoknak fizetett adósságszolgálat, valamint a kivont profitok tömege egy nagyságrenddel nagyobb, mint az ide visszajuttatott támogatási transzfereké. A szorosabb integrációval némileg emelték ezeket a transzfereket, aminek volt racionális indítéka. Írország esetében a stratégiai fekvés, valamint az ír–angol konfliktus csökkentése volt az alapvető indíték 1973-ban. A mediterrán országok, Görögország 1982-es, Spanyolország és Portugália 1986-os felvétele esetében a veszélyesen instabil társadalmi és politikai helyzet javítása volt a cél.
A nagy európai tőkestruktúrák tehát befektetettek a társadalmi stabilitásba. Ugyanez volt a helyzet a keleti bővítéssel is. Az innen kivont kamat- és profittömeg egy részét visszajuttatják ugyan, de csak azért, hogy így egy kicsit termékenyebb legyen ez a „külszíni fejtéssel kitermelhető munkaerő-lelőhely”. Paradox módon azonban, amikor hosszú történelmi készülődés után 1999-ben megszületett az új pénz, és ugyanekkor végre elfogadták a keleti bővítés 2004-es dátumát, nos, éppen ebben az időben kezdett elpárologni a szolidaritás. Ez részben visszavezethető „kényelmi szempontokra” is, a mediterrán országok és Írország már látszólag rendben vannak, és a keleti tömbnél sem fenyeget már a visszarendeződés. Ráadásul a nyugat-európai tőkestruktúrák iszonyú globális versenynyomás alá kerültek, mert az amerikai, japán és harmadik világbeli versenytársak fesztelenebbül hagyják ott a belső piacot a mesés profitokat ígérő Dél- és Kelet-Ázsia érdekében. A nyugat-európai konszenzus ezt a „fesztelenséget” a sajátos történelmi okok miatt eddig nem engedte meg. Ezért aztán marad a nemzetállami és a nemzetek feletti EU-állam folyamatos visszametszése, a szolidaritás fokozatos felmondása. Vagyis egyre kevésbé kompenzálják a kivont kamatokat és a profitot.
Ennek társadalom-újratermelési következményei (a csökkenő állami bevételek és növekvő kiadások miatt) elemi erővel törtek a felszínre. A planetáris pénzügyi csúcsragadozók pedig csak erre a jelre vártak, és azonnal rávetették magukat a védtelen perifériákra, ahogy azt Portugália, Izland, Görögország és Spanyolország, azaz a PIGS országok esetében látjuk. Paradox módon Görögország esetében kiderül: „ha kell”, akkor rengeteg pénz van, sokkal több, mint amennyi ahhoz kellett volna, hogy a válság ki se alakuljon. Csakhogy ezt az összeget a pénzhatalmi rendszer kapja! És most már csapdahelyzet van, ráadásul a pénzhatalmi rendszer zsarolja is az államot, és ezzel csak eszkalálódik a dilemma, mert az államnak nincs „saját” pénze, azt előbb-utóbb be kell hajtania az adófizetőkön. Vagy a tőke- vagy a munkaerő-tulajdonosokon. Ha az utóbbin, az veszélyesen destabilizálhatja a nyugati társadalmakat is. Ha a tőkén, az viszont az ő versenyhátrányukat hozza, ami hosszú távon egész Európa további térvesztéséhez vezet, és erre szívesen hivatkoznak is. De a legkritikusabb a már említett országok lakosainak a helyzete. Az ő sorsukra hagyása, ami küszöbön áll, harminc-negyven évvel visszavetheti őket gazdasági, társadalmi és politikai értelemben is. Tehát azzal, hogy kiléptetnék őket a rendszerből, az európai nagytőke szuperstruktúrája látszólag fellélegezhetne ugyan, de a súlyos következmények polgárháborús állapotot provokálnának ki. Az euró jövője kizárólag attól függ, hogy lesz-e valamilyen válasz erre a súlyos kihívásra, és ha igen, milyen.
Bogár László
Magyar Hírlap"
"Az adósságátstrukturálásnak nem szabad tabunak lennie - figyelmeztetett Rogoff, majd hozzátette, hogy a kormányfőknek meg kell érteniük végre, hogy nem képviselhetnek olyan álláspontokat, amelyek tarthatatlanok."
"A görög pénzügyminiszter három megoldást lát a helyzetükre a Reuters szerint: rendezetlen csőd, rendezett csőd 50 százalékos „haircut” mellett, vagy a július 21-i megbeszéltek teljesítik."
"Egy berlini ügyvéd keresetet nyújtott be Luxemburgban az Európai Bírósághoz Jean Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke ellen, azzal vádolva öt, hogy semmibe vette az Európai Unió szerződéseit, valamint az euróövezet megalapításakor hozott határozatokat. A gazdasági kérdésekre szakosodott ügyvéd keresetében idézi a német államfőt is, aki nemrég hasonló váddal illette az Európai Központi Bankot.
Az Európai Bírósághoz benyújtott keresetében Markus Kerber ügyvéd elsősorban azt veti Jean Claude Trichet szemére, hogy kezdeményezésére a vezetése alatt álló Európai Központi Bank válságba került országoktól felvásárolt államkötvényeket, holott ezt az Európai Unió szerződései, illetve az euróövezet létrehozását célzó megállapodások kifejezetten tiltják. Egyben felszólította a német államfőt is, hogy támogassa keresetét.
Mint Markus Kerber Christian Wulffhoz intézett soraiban hangsúlyozta, az államfő a Nobel-díjasok nemrég tartott lindaui találkozóján szintén szemére vetette az Európai Központi Banknak, hogy államkötvények közvetett felvásárlása útján siet a pénzügyi válsággal küzdő országok, elsősorban az athéni kormány segítségére, holott ezt a Központi Bank alapszabálya kifejezetten tiltja.
Keresetében a berlini ügyvéd feszegeti a Központi Bankra gyakorolt francia befolyás kérdését is, és ezzel kapcsolatban felrója Jean Claude Trichetnek, hogy megsértette a Központi Bank függetlenségét, amikor - úgymond - a francia államelnök utasításai szerint járt el. A Luxemburgban benyújtott per példa nélkül álló, mert eddig még soha senki sem követelte, hogy az Európai Központi Bank bíróság előtt kényszerüljön számot adni pénzpolitikai intézkedéseiről.
Vincze András (München)"
"Hat határállomást zárnak le a szlovák szakszervezetek kedden délután fél négy és négy óra között, hogy tiltakozzanak a nyugdíjkorhatár növelése, az adóreformok és az egészségügy magánosítása ellen.
A határblokádot megszervező Kovo szakszervezeti szövetség képviselője az MTI tudósítójának kérdésére elmondta, hogy a tiltakozó akció a szlovák-magyar határon az ipolysági (Sahy) és a migléci (Milhost) határátkelőket érinti.
A szlovák-osztrák határon a ligetfalui (Petrzalka), a szlovák-cseh határon a drétomai (Drietoma), trencsénmakói (Makov), míg a szlovák-lengyel határon a javorinai (Tatranská Javorina) határátkelőt fogja érinteni.
"Minden határátkelőn ott lesznek a lengyel, a magyar, az osztrák és a cseh kollégák is" - állította a múlt héten Emil Machyna, a Kovo elnöke. Hozzátette: jelképes blokádról van szó. További részleteket a tervezett tiltakozó akcióról máig nem közöltek. Csak anyit tudni, hogy a blokádot tájékoztató kampánnyal kötik össze. "Információs röplapokat fogunk osztogatni az áthaladó autósoknak" - állította a Kovo képviselője.
"Nem értünk egyet azzal, hogy csökkenjenek a nyugdíjak Szlovákiában" - jelentette ki Machyna korábbi sajtóértekezletén Pozsonyban. Szerinte ez csak tovább rontaná a lakosság általános életszínvonalát. "Ha a kormány tervei megvalósulnak, Szlovákiában 1,2 millió szegény ember lesz, akiknek problémáik lesznek a megélhetéssel" - szögezte le a szakszervezeti vezető.
Szlovákiában a kormány a nyugdíjrendszer átalakításán dolgozik. Több szakértő is azt állítja, hogy ha megvalósulnak a tervek, csökken a nyugdíjak átlagértéke.
A Kovo, amely az egyik legbefolyásosabb szakszervezeti szövetség Szlovákiában, ugyanakkor azt követeli, hogy a jövő évben legalább 4,1 százalékkal emelkedjen a minimálbér. Ebben a témában sincs egyetértés a kormány és a szakszervezetek között. A kormány a minimálbért a mai szinten szeretné hagyni.
Szlovákiában az utóbbi hónapokban erősödött a társadalmi feszültség, a lakosság széles rétegei elégedetlenek a kormány gazdasági és szociális politikájával.
MTI"
Mi lesz veled Európa?
Mi lesz az ősi gyökereiddel, történelmeddel, hagyományaiddal, sokszínű kultúráddal, egymást maró, mégis "európai" népeiddel, köztük velünk, magyarokkal?
Megtalálják-e, kivívják-e gyermekeid múltadhoz méltó helyedet, szerepedet a világban?
Múltad van, jövőd lesz-e?