"Kérem szépen..." - mennyit enged a feléből?  

Kedves János!
.
Hát azért úgy látom van Benned némi indulat... No nem azért mondom, mintha jómagam nem hasonló (fenét hasonló, azonos!) véleményen lennék. Én csak 5 hónapot ültem előzetesben, de elég volt ahhoz, hogy még ott bent elkezdjek írni egy könyvet. Azt szeretném vele elérni, hogy a magyar cégvezetők világosan lássák a rendszer lényegét, ne ártatlan szűzleányként kerüljenek be a katonai bordélyba, azaz a magyar államapparátus fogaskerekei közé. Ezt a kis esszédet is kötelező olvasmánynak írnám elő minden magyar cégvezető számára.
.
Kár, hogy a tömegmédia csak a tömeghülyítéssel foglalkozik és az ottani szerkesztők nem olvassák a portfolio-t vagy ha olvassák is, nem írnak, nem beszélnek róla. Így az utolsó mondatodat ezért úgy tudom csak olvasni, hogy előbb nemigen, inkább csak utóbb majd jóra fordul minden...
.
Addig is hajrá, védd meg az igazad!

linyi
köszönöm a figyelmeztetést és a támogatást. Nyilván nem ismerem a kettőnk helyzete közötti különbséget, de úgy vélem nekem sokkal könnyebb, mint másnak, három okból.
Elsősorban a családi háttér az, amelyik segít, mert nem beszél le arról, amit csinálok, hanem okosan átveszik velem a mindig változó helyzetben az új kérdésekre adandó válaszokat, ezzel is segítenek. A másik a nyilvánosság, ami ha igen korlátozott is (erre visszatérek), de mégis jót tesz, mert ha már kínomban üvöltenék, inkább írok, amit kötelezően lehoz a Matőke, meg a BÉT (lásd a gyorsjelentéseimet) meg hát a Portfolio. A harmadik a tenisz, ami fizikailag karban tart és azt hiszem nem kínos bevallanom, hogy még ebben a legnehezebb utolsó időszakban is a teniszpartikhoz igazítom a határidőnaplómat.
Az én jó apám, aki végigélte a huszadik századot válaszolva arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett túlélni ostromot, államosítást, ÁVO-t, 56-ot, Kádárt, mindent; érdekes dolgokat mondott. Ebből a válaszából tanulva minden reggel a komplett túlélőkészlettel indulok (hátha a sitten zárok aznap); és felidézem, hogy Ő is, ha lehetett minden nap teniszezett. Egyszerű, nem?
A negyedik paraméter a szuverenitás érzete. Igen izgalmas és relaxáló, ha személyesen találkozik az ember ennek az államszervezetnek nevezett masztodon döntéshozó alkalmazottaival (államtitkár, adóhivatali elnök, rendőrtiszt, bíró, végrehajtó, jogász stb.) Látványos igazság, hogy nem az emberek rosszak, hanem maga az államigazgatás rendszere. Ez a rendszer „az inkább vesszen száz ártatlan, mintsem szabaduljon egy bűnös” elméletre épül és ezáltal mikroszekundumokra villan fel a rendszerben a józan ész; ez borzasztó, rettenetesen ideg- és személyiségőrlő lehet. Hidd el, hogy az összes bajával együtt még mindig jobb a szuverén lét, mint ennek a rendszernek a kiszolgálásában részt venni. Kétségkívül nagyobb az anyagi biztonsága egy közhivatalnoknak és fűtjük, világítjuk az irodáját, kifizetjük a telefonjait, a repi ebédeit, a titkárnőket, akik jó kávéból főzve teszik le a napi koffeinadagot és sok minden mást, de ezeknek az embereknek a szervezete sokkal jobban elhasználódik az értelmetlen rendszer kötelező követése miatt, mint a miénk. Volt egyeztetés, amiről úgy jöttem ki, hogy visszaemlékezve a tárgyaló felek arckifejezésére, a meghökkenésüket látva, ahogyan követni próbálták az én gondolatmenetemet; rájöttem: nagyon fontos szempont, hogy gondoskodjanak az emberről, fizessék a rezsijüket és megmondják nekik, mi illik és mi nem, de ez gyermeki – azaz felnőtt számára – flusztráló lét. Én felnőttnek és szuverénnak érzem magam és ez harmóniát ad, és a belső harmónia az egészség alapja.
Az engem illető nyilvánosságról, röviden. Sokat segít egy ilyen esszé megírása, tehát köszönöm, hogy hozzám szóltál. Jóllehet hülyét kapok, amikor húsz perceken, vagy hasábokon át olyasmik kerülnek nagy nézettségű, vagy olvasottságú médiumok által reflektorfénybe, amiknek egyetlen célja van, hogy ostobaságban és szegénységben tartsák mindazok többségét, akik majd egyszer szavaznak. De a vita, a nehéz helyzet kezelése élesíti az elmét. Az én konzekvenciám annyi, hogy ma a politikus célja (kimondatlanul) az ostoba és a szegény választó szellemi és anyagi színvonalának alacsonyan tartása, hiszen egy szegénynek és ostobának könnyebb hihetőt ígérni. Ígérni tudnak csak, hiszen az alattuk biztonságban melegedő közigazgatást már a közigazgatásból érkező iniciatívák miatt a meggondolatlan gombnyomogatásukkal lemerevítették, minden értelemben. A józan ész, a gazdasági és politikai racionalitás már felesleges, elérhetetlen cél; a szegény és alulművelt embereknek pedig ígérünk annyit, amnnyit éppen muszáj – persze figyelve arra, mit ígér a másik. A nyilvánosság meg ehhez asszisztál, tisztelet a kivételnek.
Gondolom pár közigazgatásban dolgozónak kinyílik a bicska a zsebében… Hát a végére jöjjön egy friss példa:
A Fővárosi Önkormányzat képzett embere határozatában azzal utasította el a kérelmemet (vonná vissza az elmaradt iparűzési adók okán ellenem kivetett inkasszót), hogy a HUMET nincsen csődvédelem alatt… VISZONT ……. az adóhivatal képzett embere azért nem fogadta el elsőre a méltányossági kérelmemet, mert határozatában megállapította, hogy a HUMET csődvédelem alatt áll.
Szóval nyugodtan becsukhatjátok a bicskát kedves képzett közhivatalnokok, ha sértve éreznétek magatokat. Ostoba, merev és értelmetlen az a közigazgatás, amelyet szolgáltok. Túl sokan vagytok ahhoz, hogy használhatót produkáljatok és túl kevesen ahhoz, hogy ne féltsétek a munkahelyeteket.
Kosárlabdázó csapattársam, házassági tanúm, testi leki jóbarátom, szegény dr. Vathy mondta mindig, hogy „hülyékkel nem lehet kosárlabdázni” és leült a cserepadra, ha nem passzoltak a csapattársak, hanem csak futottak, dobtak, faultoltak. Amikor én is rájöttem mennyire igaza van, én is cserét kértem és kimentünk elszívni egy cigit. Isten nyugtassa, Ő bölcs ember volt és 46 éves korában elment.
Van egy olyan érzésem, hogy Romániában előbb fizetnek majd euróval, mint itthon. De vállalkozó vagyok, tehát optimista. Bízom abban, hogy előbb-utóbb majd csak jóra fordul minden….

Kedves János!
.
Személyesen nem ismerlek és nem vagyok Humet Rt. befektető, de félig-meddig ismerve a történetet meg itt a Portfolióban tett hozzászólásaidat, csak kitartást tudok kívánni. Hasonló cirkuszt csináltam/csinálok végig magam is, de nekem nem sikerült megmentenem a cégemet és ezt a mai napig bánom, a mai napig azon rágódom, mit rontottam el, hogyan tudtam volna az ésszerűtlen (és persze négy év gyötrés után leállított) állami bevatkozás ellenére megmenteni azt.
.
Vigyázz az egészségedre, ezek az évek triplán számítanak, és sok sikert kívánok!
.

ja és még valami:
.
a HUMET-R pezsgőtabletta nagyon finom volt, kár hogy már nem lehet kapni...
.
szerintem messze verte ízében a jelenleg is kaphatókat, összetételében pedig tényleg egyedülálló (volt???), a többi cég termékéhez képest

Tisztelt Civin Úr!
A hatályos 2003. évi XCII. tv.-hez kapcsolódó alkalmazandó joggyakorlat szerint adókülönbözet méltányossági eljárás során NEM elengedhető.
Szankciók: adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék pótlék IGEN.
Tehát ha a 34 millió adókülönbözet, akkor NEM lesz méltányosság.
Egyébként meg őszintén kívánok sok sikert és kitartást küzdelmeihez.

Van egy levelezőm a sok közül, aki "Tábornok" megszólítással illet, így aposztrofál a nekem küldött leveleiben. Ezt a titulust ezennel magamra véve bejelentem, hogy az APEH-Humet háborúnak az a része ezennel lezárult, amíg az ellenfélnek volt muníciója. Innen mi jövünk, mert ezt a három gyönyörűséges esztendőt nem hagyom szó nélkül.
Még egyet ehhez a megállapodáshoz. Ha nem így állunk, agyonverve; a 34 milliónak perrel nekimentem volna, de két okból nem teszem. A cél a túlélés és nem az újabb frontnyitás volt. Másodszor fogalma sincs senkinek arról, hogy ez a 34 millió hogyan jön ki, mert a határozat(ok) számhalmazából nem volt levezethető. 17 hónap sitt és húsz millió a közvetlen kár, egyelőre legyen elég ennyi. Bízva a hitelezők és az alaptőke-emelésre kész részvényesek jóindulatában most már by the way foglalkozom a jó hírnevemmel, meg a részvényeseket ért milliárdos kárral. Azt hiszem a csődegyezség összejön és azt követően eladom ezt a terméket, már csak azért is, hogy lássuk mit vesztettünk igazán ebben a gyönyörűségekkel teljes három esztendőben.