Annyit mondok nektek mióta az asszonyt FIRE-ba tettem, kiesett havi legalább 150e a családi költségvetésből. Ráadásul a gyereknek kocsi kellett, lett egy nyaraló stb. Én tartok el egy feleséget, két gyereket, magamat, egy házat, egy nyaralót, és két kocsit. Hatalmas a felelősségem. Minden bejövö /kimenő pénzt írok, magamra semmit nem költök, vért izzadok hogy fenntartsam a családot. Csak mondom. Kurvára nehéz.
Bocsi, ezt nem tudhattam és ez így teljesen más. Nekem az anyukám volt beteges, mellrákból kigyógyult, de visszatért a tüdején. Nemrég vesztettük el őt, öt évig húzta, Teljesen önellátó volt, az utolsó hónapban volt csak teljesen ránk szorulva. Ennek ellenére óriási teher volt számunkra is, nem az, hogy foglalkozni kellett vele, mivel nővérem bevállalta a nagyját, de én is bármikor rendelkezésre álltam. Lelkileg nem tudta feldolgozni, hogy rákos, hihetetlen halálfélelme és pánikrohamai voltak, ami pokollá tette az életét. Folyamatosan valamije fájt, amin nem tudtunk segíteni. A depressziótól alig tudott járni, a folyamatos panaszkodás ("úgyis öngyilkos leszek")minket is kínzott. Minden nap megálltam nálunk, sokszor a fél napomat ott töltöttem, hogy erőt adjak neki. Öt évig szenvedett a ráktól, úgy, hogy az igazi rákos tünetek csak az utolsó hónapban jelentkeztek.
Igen. Ez ráadásul ez egy újabb gondolati szálhoz vezet, a "családi vagyon" és házassági vagyonszerződésekhez illetve a családi költségvetéshez. Ezen is csodálkozni szoktam, bár egyrészt megérthető, ha nagyon nagy a vagyoni különbség az egybekelő felek között és kötnek szerződést a korábban felhalmozott vagyonról, hogy az mindenkinek a sajátja marad. Viszont másrészről a közös élet vagyonközösséget is jelent, (szigorúan nézve a közös élet kezdetétől), és fura, hogy akit szeretek, ne osztanám meg még akár a korábban szerzett vagyonomból származó előnyöket is. Persze nem jó eset az sem, ha minden közös, azán, ha válás van mindennek a felét viszi a másik fél. Hát, ja ezek se egyszerű kérdések. A másik, a napi költségek fedezésének kérdése. Itt is vannak akik ezen sem közösködnek, ez már több mint furcsa. Szóval, hogy van az egyiknek is külön költségvetése, a másiknak is, illetve egy közös rész. A házasság régen élet és vagyonközösség volt, jóban rosszban, ahogy az esküben is leteszik a felek. :) És akkor vannak ezek a különcködések. :)
Bele se gondoltam hogy van aki nem családilag (férj-feleség) értelmezi a fire-t... oké, hogy valakinek épp könnyebben és jobban megy, de hát a házasságban nincs te vagy én meg olyan hogy hátrahagyjuk a "gyengét". Meg hát ha már megvan a fél fire, akkor nincs beláthatatlan távolságra a teljes sem.
Nálunk családi fire hozzáállás van, másképp nem is tudnám értelmezni. Párom is relatív jól keresett (sok munkával ahogy lenni szokott), és nagyon ért a spóroláshoz, hasonló a hobbink (közös az utazás, természetjárás, neki utazáson kívül a kert és a sütés-főzés), ezek nem feltétlen drága dolgok (fiatalként a hátizsákos laza budget utazás is nagyon szuper). Ő már fire, és a fenti hobbi állandó elfoglaltságot is jelent neki. Én full otthonról dolgozom, így sokat vagyunk együtt, külső szemlélő a napi rutinunkat már a valódi nyugdíjasokéhoz hasonlíthatja. Ami kellett nála, hogy bátrabban tegye a megtakarítást kockázatosabb eszközbe, ezt meg kellett mutatni neki, és mai napig segítek minden adásvétel lebonyolításban. Ő képtelen arra, hogy felkutassa es elemezze az egyes cégek fundáját. De a chartok természetét egészen jól látja, van, hogy jobb belépési pontot talált valamibe, mint én. Ma már tetszik neki, komoly excel táblája van, ő kezeli a részvény és etf statisztikánkat.
Ez egy másik nagy kérdése a dolognak. Magam is jól meglepődem, mert mindig azt feltételeztem, hogy aki fire-ozik, az a családi fire-t érti ez alatt. Aztán pl. szembejött a Takács Szabolcs (a 30-as nyugdíjas) a Fridi műsorban, ahol kiderült, ja, ő már ezer éve fire, de az asszony ugyanúgy tolja 8-16-ig. Akkor van egy srác, aki szintén felvállalta a nevét asszem Adam Sanyo (közel jár a fire célhoz) és ő is ugyanúgy nyilatkozott erről. Az alapállás úgy tűnik az ez esetben, hogy mindenki magának építgeti az egyéni fire-t, aztán, ha kapcsolatba lép, vagy házasságra csak akkor jönne ki a matek, ha a pár is ugyanezen ügyködik és előre is haladt a témában. Így általában ha össze is jön, valószínű csak az egyik félnek. És itt jön képbe megint egy ellentmondás. Mert ugye az lenne, hogy aki már fire, azt csinál amit akar, akkor amikor akarja ésatöbbi. De, ha a pár egyik fele ugyanúgy melózik, akkor ez lesz a szűk keresztmetszet ebben a vonatkozásban. A másik, hogy míg a fire fél bármit csinál, miközben a párja meg robotol, és szintúgy nem tudnak többet együtt lenni? Kicsit fura, de úgy tűnik, ez így van. Most nem kitérve arra, hogy nyilván már ez is sokkal nagyobb szabadságot és lehetőséget ad általában véve persze.
Ha már így rákérdezel.. a kisebbik fiam tartósan beteg, állandó felügyeletet igényel. Nagyrészt őt gondozza. Nekem kemény lapjárást hozott az élet. Nyilván ha erős egézséges gyerekeim lennének még dolgozna.
Nekem ezzel is szerencsém volt, mert 25 évig üzletkötő voltam, eladás után kaptam a jutalékot, kötetlen munkaidővel. Állandó partnerekkel, nem házalós és telefonálós porszívóárus. Gyakorlatilag nem volt főnököm, ránk bízták, hogy minél többet keressünk, ezzel a cég is jól járt. Mivel nem voltam alkalmazott, azt csinálhattam mellette, amit akartam, volt, hogy 4 cégnek dolgoztam be. Éppen nemrég kerültek elő a régi papírjaim, volt időszak, mikor 26 órát dolgoztam naponta, mert 4 darab munkaszerződésem volt 8+8+5+5 órára. Ezek az órák csak azért voltak beleírva, hogy valami szerint tudják lekönyvelni a teljesítményt. :-) A kilencvenes évek elején kezdtem, a cég annyira komolyan gondolta, hogy sokat költöttek az iskolázásunkra. A tapasztalat mellett sokat tanultunk az előadásokból, így nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a nagyon kevés képzett üzletkötők közé tartozom. Most ugyanezt csinálom, csak fix fizetéssel.
Mi a dolga? Mert az én feleségemet nem elégítette ki a háztartás menedzselése. Nem lehet reggeltől estig takarítani, főzni, gyereket nevelni. Főleg, ha a nagyok már nem igényelik a babusgatást.
A páromnak borzalmas munkahelye volt kicsinálták idegileg.Mindezt szánalmas gombokért . Kezembe vettem a dolgokat, kivettem onnan. Azóta ő FIRE , megnyugodott, teszi a dolgát. Sajnos kellett. A nők nagyrésze elkészül idegileg 50 felé. Anyám is így volt és sokan mások is. Nem bírják annyira mint mi.
Szia! És mit csinálsz kötetlen munkaidőben, ha nem vagyok indiszkrét? Én is az unalomtól félek, ugyanakkor a mindennapos baszogatás, amit alkalmazottként tűrnöm kell egy szar főnöktől, az biztosan nem fog hiányozni.
Feleségemnek sem kellene dolgoznia, de neki is jót tesz a napi rutin, meg a munkatársak. Három gyerkőc miatt huzamosabb ideig itthon volt anyaságin, de nagyon szürke volt az élete.
Mikor a feleségemnek sikerült nagyon szar fizetéssel elhelyezkednie az állami szférában, én akkor kezdtem meg a korai nyugdíjamat élvezni. Megfordultak a szerepek, én vittem kislányomat a suliba, főztem (szeretek főzni), délután a különórákra hordtam, aztán vártam haza. Ráadásul akkor kezdett el kínozni a lábfájás, egyszer a bokám, máskor a térdem gyulladt be, kellemetlen fájdalmas volt minden mozdulat. Vándorló gyulladás, körbejárt térdtől lefele. Közbe jött még a kovid is. Korábban nagyon sok mindent elterveztem, mit fogok itthon megcsinálni, de nagyon gyorsan megszoktam a semmittevést, fórumozást, internetet böngészve. Unatkozás volt az egész napom. Nem boldogított ez az állapot. Két éve újra munkába álltam, igaz kötetlen munkaidővel, magam ura vagyok és még fizetnek is érte. Több korábbi tervemet nekiálltam megvalósítani. Sokkal jobban érzem magam így, ha van feladat.
Nem. A férfi dolga elöször az aszonyt rakni FIRE-ba, hogy a családi élet nyugodtabb legyen. Én is így tettem. Nyilván ha valami vezető vagy nagymenő akkor nem. De ha egy alkalmazott egy szar fizetéssel akkor olyan sokat nem veszítesz.
Engem azért érdekelne, hogy a családos embernek mit jelent a FIRE? A feleség és a gyerekek is élvezhetik a nagy szabadságot, vagy ez 1 személyre érvényes. Én FIRE-zek, az asszony meg jár dolgozni?
BUÉK. Ha eléred az anyagi függetlenséget, akkor onnantól van egy bármikor lehívható opciód kiszállni a mókuskerékből. Már ez önmagában jelentősen csökkenti a stresszt és ezáltal javítja az életminőséget. Saját tapasztalat.
Todok én is hasonló példát, de szerencsére inkább az ellenkezője a jellemző. Ami viszont a statisztikákból kiolvasható, hogy a magányosan élő emberek között magasabb a korai halálozás. Ma már a korai halálozás kockázati között, a magányt együt emlgetik az alkoholizmussal és az elhízással.
Több embert ismerek, hogy mikor elmentek nyugdíjba, jöttek a betegségek. Nem tudom, hogy milyen összefüggés van közötte, lehet csak véletlen, mert jött volna ez úgy is. Az életkor hozza.
Én azt gondolom, ha a hobbiddal tudsz annyi pénzt keresni, hogy szépen megélsz belőle, az is valamilyen szintű FIRE. Például van egy utazásszervező ismerősöm, akinek úgy indult a vállalkozása, hogy imádott utazni, intézkedni. Most összeköti a kellemeset a hasznossal, minden héten úton van. Ráadásul olyan kapcsolatai épültek ki, hogy már az intézkedés része sem megterhelő. Mások azért veszik ki szabadságukat, hogy utazhassanak, ő meg hogy lehessen otthon. :-)
"előbb-utóbb mindenképpen eljön egy olyan fordulópont, amikor már valószínűleg értelmetlen tovább növelni az alapvagyont." ... Nagyon egyetértek. Viszont mivel a vagyonépítés inkább egy készség, nem egyszerű felélni, amit előtte felépítünk.
Akkor én félreértettem a FIRE fogalmát, azaz inkább rossz helyeken tájékozódtam, mert úgy olvastam erről, "A FIRE (Financial Independence, Retire Early) mozgalom egy életmód mozgalom, melynek célja az anyagi függetlenség elérése, és a hivatalos nyugdíjkorhatárt bőven megelőzően az aktív munkától való visszavonulás." Én nem szeretnék az aktív munkától visszavonulni, mert több dologgal is foglalkozok, ami örömmel tölt el. És... "This is where Coast FIRE comes in. Unlike the traditional FIRE movement which tries to get you to retirement as soon as possible, Coast FIRE focuses on saving up enough for your future retirement then coasting until you get there. This subtle difference means that you don’t have to penny pinch for decades and you can work on something you enjoy in the meantime. This strategy is not only less stressful than traditional FIRE, but it also provides more flexibility." ...ahogy a lent említett bejegyzésben írják.
Igen, egyetértek, a biológia és a matek adja higy fiatalon kell és lehet megtolni amikor van energia rá és a kamatos kamat dolgozik. Aztán öregedve lehet csókkenteni a tempót. Az pedig hogy ne költsünk el mindent menet kózben hanem legyen egy jelentősebb vagyoni hátter, ami akár a nulla munka eseten is biztonságot ad, az elet bizonytalanságaiból és ezek kivedeseről szól. Aztán hogy mit kezdünk magunkkal ha már nem muszáj a munka (akár tenyleges nyugdíj akár fire miatt) az mar nagyon egyén és helyzetfüggő. Ezert is vannak a leágazásai.
Közkeletű és általános tévhit, hogy a fire-osok célja, hogy összegyűjtsék a megfelelő szintű vagyont, majd utána ne csináljanak semmit. Csak éljék a "gazdag nyugdíjasok" improduktív életét. Ez nincs így. Itt éppen arról van szó, hogy igen, legyen meg a szükséges vagyonszint, ami akár azt is lehetővé tenné, hogy ne csináljon semmit, de ennek ellenére aki idáig eljut, általában akar továbbra is dolgozni, vagy valami kielégítőbb elfoglaltságot végezni, csak nem kényszerből, nem előírás szerűen, nem kötöttségből. Hanem önszántából, kedve szerint, lehetőségből. És ezzel meg is van a fire dolog sok ellentmondása közül az első, talán legnagyobb. Ahhoz, hogy elérd a célszámod, valószínűleg igen keményem kell dolgozni, félretenni, befektetni. Éppen azt csinálni, amit "ellen" ez kitalálódott. :) Amit írsz, szintén ellentmondás. Ha valaki már eleve olyan dolgot végez, amit szeret csinálni, akkor miért is akarná azt nem csinálni akár cost fire okán is? Akkor a cost fire-nek sincs értelme, mert akkor csinálja azt, amit szeret egész életében, költse el a pénzt menet közben ahogy gondolja, aztán, amikor igazi nyugdíjas lesz, akkor is meglesz a bő, és teljes állami nyugdíj, és akkor meg élhet nyugdíjasként. Szemléletem alapján eleve, ha az ember sokat dolgozik, és jól is keres, akkor mindenképpen lesz megtakarítása, itt csupán arról van szó, hogy nagyobb odafigyeléssel ezt lehet fokozni, és az élet folyamán alapból is eljöhet egy olyan dilemma, hogy akkor már igazából nem kell több pénz, és akkor miért is hajtja magát szrrá az ember, főleg más bizniszét tolva, alkalmazottként? A fire, nekem inkább csak egy alapból is működő természetes folyamat tudatosítása, egy meghatározott ideológia alapján egy terv szerinti pénzügyi folyamat. De, majd folytatom a többi és számtalan dilemmával. Még az életkorra visszatérve szintén egy abszurditás, ahogy nő az életkor, abszurd, de fogy az élettartam. Tehát eleve nő a vagyon, de csökken a hátralévő idő, tehát az életkorral inkább csökken a várható szükséges összeg. (Nem tekintve extrém váratlan nagyobb kiadásokat.) Ezt is érdemes végig gondolni, hogy előbb-utóbb mindenképpen eljön egy olyan fordulópont, amikor már valószínűleg értelmetlen tovább növelni az alapvagyont.
A korai nyugdíjnál fontosabbnak tartom, találni olyan foglalkozást, ami örömmel tölt el, mint egy hobbi. Nem érdekel a nyugdíj, értékteremtő munkát szeretnék végezni, amíg csak tudok. Tudom, hogy ez nehezen érthető annak, aki rüheli azt amit nap mint nap munka gyanánt csinál. Megpróbáltam már a leállást, de hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem én vagyok. Véleményem szerint, kivitelezhetőbb és kielégítőbb lehetőség egy Coast FIRE életmód, ami talán egy középút. https://ofdollarsanddata.com/coast-fire/
Az hogy kevés a poszt egy topikban, az csak annak probléma, aki a fórumon éli az életét. Amolyan kocsmának tekinti a fórumot, ahol a lelki nyűgjeit kiadhatja magából. Én jobban örülök, ha heti néhány, de pénzügyileg hasznos posztot olvasok inkább. Azzal is csökkentem a képernyő előtt eltöltött időt. Több idő marad a nekem értékes emberekre.
Én ebben már nem vagyok biztos. 2008 óta várom a megtisztulást, mert a közgáz könyvek azt írják, hogy a kapitalizmus gazdasága egy szinusz görbe és elengedhetetlen a szárnyalás utáni mélyrepülés. 2008-ban el is kezdődött, de a pénznyomtatással megfogták. Ilyen még nem volt, hogy olajjal oltották a tüzet. És működik, mert ha elég sok olajat locsolsz a tűzre azzal bizony eloltod. A könyveket csak arról tudják megírni, ami már volt és ki volt próbálva. Ha senki nem követeli vissza a kölcsönt kamatostul, akkor ezt bármeddig lehet pumpálni. Ha a gazdaság fékez, csak pénzt kell osztogatni és elindul a fogyasztás, vele meg a gyártás. Ez a kapitalizmus alapja. Az egy más kérdés, hogy a verseny csökkenése miatt elmaradnak a fejlesztések, mert nem kell a jobb, ha így is megélünk. Ami most van, már kezd átmenni a szocializmusba, mikor a szabad piac jótékony hatását felülírja a politika. Ársapkák, állami támogatások, állami szabályozások kellenek a /jólét fenntartásához" Ez meg szépen elkényelmesít. De hát marx is megmondta. A fejlett imperializmus következő lépcsőfoka a szocializmus, majd a kommunizmus. Lehet éppen most értünk meg rá, mert annakidején túl korai volt ráerőltetni a(z orosz) feudalizmusra ezt az elméletet? :-)
Én nem azt írtam, hogy az jó, ha beszéljünk mindenről topik lesz egy "szakmai" közönség helyett, de ezzel nagyon leszűkül a kör és egy idő után elfogy a téma. Meghal a párbeszéd. Mikor az FF topikban János elkezdte korlátozni a hozzászólások témáját, sokszor kiesett a jobb oldali 40-es listából, ezért nagy volt a pangás. Elég nagy erőfeszítés volt, hogy a modi napi szinten a "szem előtt" tartsa a témát. Aztán megenyhült és máris előre lépett.
Nem kell átírni a közgáz könyveket. Egyelőre úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben és soha nem lesz már összeomlás. Éppen ilyen egy ciklus vége. Csak ez is tarthat hosszú ideig. Szerintem még addig jó, amíg nem bizonyosodik be, hogy a gazdasági ciklusok igen is élnek és köszönik, jól vannak. Mert akkor a másik irány keveseknek lesz olyan jó, mint, ami most van. Egyelőre mindent elkövetnek a szabályozók, hogy kiiktassák az alapvető gazdasági törvényeket, látszólag sikerrel, de kiiktatni biztos nem tudják, ellenben késleltetni, kitolni a ciklus határait igen. Viszont ez egyben azt is jelenti, ha igaz, hogy minél később jön a kijózanodás, annál nagyobb és komolyabb lesz, csak a másik irányban.
Amit én látok ismerősi körben, ők sikeres életet visznek külföldön, normális karrierrel, de ezek olyan szakmák, olyan skillsetek, amivel bárhol lehet boldogulni. Ezt azért hoztam be, hogy ebben könnyebb egy mai fiatalnak, hogy simán ki lehet menni 22 évesen, vagy 26 évesen és kint karriert csinálni - ez sokkal kevésbé volt meg 20-30 éve. Viszont persze tök jó, külföld, de azért ez azzal jár, hogy 15-20 évnyi szociális kapcsolatot hagysz magad mögött, nincsenek ott a szülők segíteni a gyerekkel és teljesen újra kell építeni a baráti kapcsolatokat is - amit lehet, erre is látok példát, de azért külföldi vagy és nem az anyanyelved az, bármennyire is jól beszéled a nyelvet. Én tényleg nagyon jól tudok angolul (C1 nem csak papíron, hanem a valóságban is), sok-sok éve angolul dolgozom, de nem vagyok olyan szellemes és kifejező, mint magyarul és nem is leszek valószínűleg sosem. És tök jó, hogy akkor karácsony körül rohanva végigjárod a barátaidat - nekem nagyon sok ismerős ezt csinálja, hogy évi egyszer itthon van 2 hetet és akkor annyira van be táblázva, hogy X-el ebéd, Y-nal vacsora, Z-vel tali másnap reggel, nagyobb összejövetel holnapután, ami emberileg feltölt, de közben szuper fárasztó is mert mindenre van idő, csak pihenni nincs.
Én úgy látom, hogy hiába van lehetőség a tőzsdén, nem biztos, hogy ez hasznot hoz. A látszat ellenére nem mindenki tud megélni a tőzsdézésből. Persze ha a hozzászólásokat olvasod, úgy tűnik mindenki milliókat keres naponta, aztán ha visszaolvasol, vannak szép bukók is. Csak azzal senki nem dicsekszik és nem köszönik meg a rossz tanácsot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tőzsde csak egy óriásira fújt lufi, virtuális nyerőkkel. Ez bármikor megfordulhat és lehet realizálni a veszteségeket. Régebben ha valaki 10%-os éves hozamot elért, címlapra került, most a napi duplázás is kevés.Ez szembe megy a közgazdaság tudományával. Így vagy egy óriási krízist tolunk magunk előtt, hála a jegybankok manipulálásának, vagy át kell írni a közgáz könyveket.
Pénzkereset, életmód abszolút passzol ide, meg hát mindenki arról ír, amiről akar - de a lakás/ingatlanban sokszor ilyen magánéleti meg c****zós meg politikai hsz-ek dominálnak - na azt itt nagyon nem lenne jó, arra maradjon meg az. illetve közéletnek, gazdaságnak is van helye, ha az szakmai alapokon van és nem érzelmi ventillálás.
A FIRE gondolom a pénzkeresetről szól és annak a legészszerűbb beosztásáról. Nem csak a tőzsdén kaszinózva megszerzett vagyon. Ha csak szigorúan a FIRE-hez lehet hozzászólni el fog halni ez a topik is. Ha megnézed a sikeres topikokat, 60-70 százalék beírás nem szigorúan a témával kapcsolatos. Ahol ezt megkövetelik, lassan elfogynak a hozzászólások és megy a süllyesztőbe.
A 90-es évek közepén kezdtem dolgozni. Az első fizum kb. 75000 Ft volt. A rendszerváltás előtti időkben voltam gyerek. Akkor is mindenkinek kva nehéz dolga volt. Hitelre lehetett lakást venni, autót is (Wartburgunk volt :) még egy is hobbikert is összejött a szüleimnek, de hangsúlyozom, hogy mindezen felsorolt dolgok, két felnőtt alkalmazott egész életbeli megtakarításaiból jött össze, hitelből, részletre. Nem nagyon dőzsölt senki sem. Több pénze csak a vállalkozóknak volt, akik kisvállalkozók voltak, vagy akik fusiztak, maszekoltak. Nem volt semmiféle tőzsdézésre lehetőség, sem tudás. Ezerszer könnyebb a mai fiataloknak, néhány tízezer forintból, már elegendő pénzügyi, tőzsdei tudáshoz lehet jutni, persze tanulással, szorgalommal, majd néhány százezer forinttal már akár a világ tőzsdei piacaira is ki lehet lépni online. Nem egy nagy truváj ennyit összeszedni akár alkalmazottként sem. Csak nyilván mindenkinek az a nehéz, amiben éppen van, és nincs mihez viszonyítaniuk, de ezért írtam le, hogy nagy vonalakban milyen volt az átlagember élete akkor, amikor én voltam gyerek, illetve fiatal. Értve ez alatt két keresős alkalmazotti réteget, a bérből fizetésből élőket.
Ezt látom én is főleg ha szűkítem a csóró, de tanult/képzett ismerősökre: jelentős része külföldön kötött ki. "Ha már csóró vagyok, akkor legyen nyugaton az."
Én személy szerint karriert nem tudtam csinálni, pedig nálam 22-32 között a heti 60 óra lazán megvolt. Ebben a tíz évben ha volt is szabadságom, akkor abból maszek meló lett vagy szakmai képzés. Sajnos karrier szempontjából senki maradtam, továbbra is mindenki a főnököm és nekem nincs egy úgynevezett alárendeltem sem, de a cerkám elég vastagon fog. Ha most felkínálnának egy átlagos (magyar) felsővezetői pozit (milyen is az?) akkor megmondom őszintén hogy nem cserélnék anyagi és szabadság szempontokból sem. Nyilván itt nem egy OTP, MOL meg hasonló igazgatótanácsára gondoltam. A (fat) fire még nincs meg. Még. Hogy visszakanyarodjak a témához.
Amiben egy mostani fiatalnak könnyebb, hogy külföld könnyen elérhető. Belelátok egy-két szakmába, vannak olyan helyek, ahol a frissen végzettek 30-35%-a eleve külföldön kezd, és akik közül itthon kezdenek, 2-3 év után mennek külföldre dolgozni. Sok olyan sztorit láttam, hogy kimegyünk 1-2 évre megpróbálni. Aztán hopp, jól érezzük magunkat, jó a fizu, jön a gyerek, lakást/házat már itt veszünk és soha nem jönnek haza. Ilyen sztorit baráti körben meg céges körben láttam - nem túlzok - 15-öt biztosan az elmúlt 10 évben.
A szüleim falujában a háziorvos 82 éves. Minimális tudással, de óriási tapasztalattal. Mikor át akarták tőle venni a praxist, állítólag 100 ezer eurót kért érte. Rossz nyelvek szerint ez csak az 1 éves "mellékese".
Én nem látom ilyen negatívan. Én csináltam komolyabb karriert és több ismerős, barát is csinált karriert úgy, hogy a szülők 'senkik' nem voltak (pozíciót tekintve!), nem tudtak ilyen téren segíteni (azon túl, hogy azt a szemléletet, hogy a tanulás, munka érték átadják - ami önmagában fontos). Igaz a 20-as éveimben 55-60 óra alatt nem nagyon dolgoztam. Lehet előre jutni most is, de iszonyat melót bele kell tenni. Szerintem a 90-es évek vadnyugata ilyen téren több lehetőséget adott. nade, nagyon félre mentünk a FIRE témától, én szeretném, ha ez a fórum nem lenne ilyen általános kesergő meg ci****ozó fórum, mint a lakás/ingatlan topic..
Ez mindenhol így van, nyugaton is. Régebben is az orvos fia lett az orvos, hiszen pénzük is volt rá, meg a lehetőség is. Most esetleg annyi az előny, hogy ha jól csinálod, megpróbálkozhat maszekban, ha szerencséd van még hitelt is tudsz rá intézni. Nekem több orvos ismerős mondta, nyugaton sem méznyalás az orvos élete, általában végig kell járni a ranglétrát. Magyarországon az egészségügy egy nagy maffiahálózat, lehetetlen kapcsolatok nélkül előrelépni. Ezért is szaladnak ki külföldre a fiatal orvosaink. Ez állítólag már elindul az egyetemnél, mikor az orvoscsemeték nem potyognak ki a vizsgákon. Egyik ismerősöm csemetéje oda jár, a vizsgastressz miatt csupa egészségügyi problémával küszködik, többen közülük pszichológushoz járnak, hogy tudják kezelni a terhelést
Körbenézem a szüleim körében és ott látok pár igencsak befutott managert, cégvezetőt, cégtulajdonost, stb, akik már 15-20 éve is ott voltak ahol. Azóta csak kapaszkodnak a székbe és el nem engedik. Körbenézek a barátaim, ismerőseim körében (sokkal nagyobb a merítés) és azt látom hogy hiába van nemzetközi tapasztalat több orszából, több világnyelv nyelv folyékony ismerete, diploma (akár több is és nem, nem másod, meg bsc-re msc, hanem önmagában teljes értékű, részben párhuzamosan végzett 2 nappali tagozat) 1 kivételével mind utolsó vonalas beosztott és lett 1 felsővezető. Ahol pedig az előző generiációs befutott, ott a gyerek is megnyerte magának a karriert, pozíciót - de nem azért mert bármiben is jobb mint a kapcsolat nélküli, hanem... szóval le vannak osztva úgy ~15-20 éve már a lapok. Egy háború, egy rendszerváltás, egy valami hasonló kell ahhoz, hogy új leosztás jöhessen. Akinek ez pedig ma nem tetszik, az elmehet - ugyanúgy utolsó vonalas - beosztottnak nyugatra persze. Nyilván ez 30 éve nem volt opció.
Minden kornak meg vannak az előnyei és hátrányai. A 90-es években lehet kisebb volt a konkurencia, de kevesebb is volt a lehetőség. A nagy vállalatoknál megvoltak a bebetonozott emberkék és nagyon nehéz volt újat bevinni. Meg nem is nagyon értettük még az új rendszert. Nem voltak egyértelmű törvények, szabályok. Nem beszélve a maffiáról, ami a bűnüldözés összeroppanása miatt azonnal átvette az irányítást. A másik baj, hogy az iskolák gyakorlati analfabétákat termelnek, még mindig. Az egyetemen a programozói mérnök szakon úgy telik el 3 év, hogy egyetlen rendes programot nem készítettek.
Nem azt mondom, hogy a 90-es években könnyű volt karriert csinálni és mindenkinek összejött. De könnyebb volt, mint később. Miért? Ha most pályakezdő valaki (félreértés ne essék: én már a 40 felé közeledek, nem magamról írok, hanem leírom a helyzetet), akkor olyanok vannak előtte a cégben, akiknek van 10-15 év tapasztalata, sokaknak külföldről is, nyelveket mindenki tökéletesen tud, a vezetőknek van vezetői tapasztalata. Na most a 90-es években hiába volt vki 40 vagy 45 éves, ugyanúgy nem volt sem vezetői, sem külföldi, sem multi tapasztalata és nyelveket sem beszélt jobban, mint egy egyetemről frissen kikerült valaki - sőt. Egész egyszerűen akkor egy fiatal tudásban, tapasztalatban közelebb volt egy 35, 40, 45 éves emberhez, mint most. Ettől függetlenül most is lehet karriert építeni, én is annak idején meglehetősen fiatalon lettem multi vezető, de sokkal, de sokkal nagyobb a verseny, mint a 90-es években volt.
Azt azért hozzátenném, hogy a saját autó és a mobiltelefon nem a dorbézolás miatt volt, hanem munkaeszköz. Alapjában spórolós természetű vagyok, most sem szórom a pénz.
Nekem óriási szerencsém volt. 1990-ben nem vettek fel a fősulira, ezért el kellett helyezkednem, segédmunkásként. Annyit kerestem, hogy 2x tele tankoltam az autót és el is fogyott. Külföldről kaptam egy nagyon jó ajánlatot, de a feltétel az volt, hogy 5-10 évre el kell köteleznem magam. Akkor még kötelező volt katonáskodni, így ez esett. Édesapám gyorsan intézkedett, hogy minél hamarabb tudhassam le a szolgálatot. Akkor volt egy olyan lehetőség, hogyha őstermelő vagy, 5 hónap után leszereltetnek, mint "szociális eset". Aztán ez nem jött be, így leszolgáltam az egészet. A katonaság után elkezdtünk gazdálkodni, ha már meg van az őstermelői és ahova jártam vetőmagért, megszólítottak, hogy üzletkötőt keresnek, de nem alkalmazottként, hanem jutalékért szerződve. Zöldfülűként belevágtam és eljött a méznyalás ideje. Nem volt konkurencia. Kötetlen munkaidő, igaz az összes költség a saját zsebemet terhelte. Egy év után, 1994-ben saját autóval, mobiltelefonnal és elég vastag pénztárcával éltem fiatalságom. Apám vezető funkcióban a tizedét kereste. Itt csak az volt a baj, ahogy erősödött a konkurencia, kezdett hullani a csillag.. A fizetésem nem csökkent, de nem is emelkedett, így szépen utolértek a többiek.
Budapesten szoftverfejlesztőként főállásban az első munkahelyemen 2.02 USD-t kerestem óránként. Ráadásul nem az hogy feketén, hanem feketelyuk-feketén, mert aláíratták velem hogy KP-ban megkaptam a fizetést, de pár nappal később egy trópusi szigeteki bankból érkezett az eurós utalás, amit az erstés számlán rögtön (2000 forintos kezelési díjért) egy rettenetes árfolyamon Forintra váltott. Szép emlékek! ..
92ben az első fizetésem 10.000ft alatt volt. Úgy hogy mivel év második felében kezdetem semmi jövedelemhatárt nem léptem át, assszem nem nagyon voltak belőle. Múltkor elgondolkodtam, ha valami amcsival beszélgetve elsütném hogy az első fizum négyjegyű volt, a mostani meg hétjegyű azt hinné valami kurta menő vagyok :D
Ja, persze! Tudod hány embernek sikerült a multis karrier? Ezerből egynek! Ezt onnan tudom hogy ott voltam. Becsülettel tanultam , dolgoztam oszt mamahotel , álompanel, lada 2105, meg egy fizuből kijött egy menő nadrág+cipő kombó. Lófaszt se keresett az átlagember.
Az biztos, hogy ha valamikor, akkor a 90-es években volt a legjobb pályakezdőnek lenni. Mivel nem volt még nyugatos know-how és kezdtek bejönni a multik, illetve vállalkozni is akkor lehetett először 'rendesen', aki ügyes volt, a leggyorsabb karriert akkor lehetett csinálni. Erről rengeteg írás van, hogy hogyan lettek az egyetemről frissen kikerültek 5-6-7 év alatt topvezetők - idősebb konkurencia hiányában.
1990-1995 között azt sem tudta az ember lesz-e valaha munkája, nemhogy lakása. Több ismerősöm van aki végzett mérnökként az életben nem dolgozott a szakmájában, mert nem kapott munkát és kénytelen volt váltani. Minden időszaknak meg volt a maga előnye és hátránya. Persze az aki utolsó pillanatban beesett egy szolgálati lakásba és a munkáltató kénytelen volt eladni, mert nem tudta fenntartani az jól járt. Ja és akkoriban igaz "gombokért" lehetett lakást venni, de a fizetést is "gombokban" kaptunk, sokan abban sem, mert felszámolták a munkahelyét és 3-6 havi bértartozásokat temettek maguk alá.
Igen, amikor Te voltál 20 meg 25 meg 30 éves, kevés tőzsdei tudás volt elérhető, viszont cserébe gombokért lehetett ingatlant venni. Aki meg most 20-25 éves, az a világ összes tudásához hozzáfér, cserébe 100M alatt nincs már élhető lakás Bp-en és 50M egy másfél szobás panel. Szóval szerintem a mai fiatalok elcserélnék ezt a kettőt.
Az év legjobb trade-jei. Rafiban 2 komolyabb felfelé kör. Richterben 2 komolyabb felfelé kör. Disney több részletben be majdnem a legtetőn ősszel ki, +25%. Nike-ban egy nagyon rövid időre bent (ilyet szinte sosem csinálok, általában buy and holdot csinálok de ez nagyon látványos volt..)legalját elkapva, +16%-kal ki. De a legeslegjobb, hogy tartom az OTP-t, a Telekomot és a CIG-et, mindháromban baromi lentről vagyok bent. Legrosszabb tradek. Wizzair, 20 felett ki akartam szállni, végül nem tettem. Tartom, jövőre lesz visszapatt. Volkswagen túl sokáig hittem a fordulatban, végül csak 91-en szálltam ki, 15% bukó. 80-nál vissza akartam szállni, de nem tettem, de még szemezek vele.
Van egy kis pénzem (pár millió huf) HOLD OVK-ban és van önkéntes nyugdíjpénztáram is, az idei hozamot tekintve a saját kezelésű portfoliom (ami messze a domináns rész, 90% felett van) mindkettőt kényelmesen verte. Viszont. Az idei kifejezetten egy könnyű év volt tőkepiacokat tekintve, szóval izgatottam várom jövőre mit sikerül. Nehéz lenne belőni, mivel lennék elégedett 2025-ben, az elmúlt 2 év kicsit irreálisan magasra tette a lécet, viszont mivel most eléggé BUX felé vagyok súlyozva és a BUX-nak szerintem kiemelkedő éve lesz, azért a 15%-os éves hozamot megcélzom jövőre (ami messze az idei alatt van). Nekem többek között ez a két benchmarkom van, hogy tudom-e verni a HOLD-ot és az Aranykort. Nyilván mindkét esetben van egy pici költségelőny, de hát ez az előnye, ha az ember magának kezeli a pénzét.
19 évesen kezdtem dolgozni alkalmazottként, és 21 évesen már megfogalmazódtak bennem a következő célok: Ha dolgozom, akkor naponta legfeljebb néhány órát; az időt magamnak oszthassam be; ne legyen főnököm. Legyen annyi passzív jövedelmem, hogy még az előbbi munkára se legyek rákényszerülve. Ennek érdekében hajlandó vagyok szerény életszínvonalon élni. A passzív jövedelmet illetően, indexkövető alapokba fektetnék, viszont szeretek foglalkozni a tőzsdei cégek pénzügyi jelentéseinek elemzésével, a részvények felértékelésével és kiválasztásával. Éppen ezért indexkövetés helyett egyedi részvényeket tartok 17 éve, annak ellenére, hogy ettől nem várok a piacinál magasabb hozamot. Nincs konkrét időpont, hogy mikor értem el a célt, mert több fázisból állt, és mindig újabb célokat tűztem/tűzök ki magam elé. De azokat a fázisokat, amelyek a legfontosabbak számomra, 32-37 éves korom között sikerült elérni. Itt a topicban az eltérő elképzelések főleg abból adódnak, hogy néhányan szeretnének az átlagnál magasabb életszínvonalon élni munka nélkül (fat fire), míg mások hajlandóak egy keveset dolgozni, és nagyon szerényen élni (lean/barista fire). Ezzel nincs probléma, hiszen mindenkinek mások a céljai, igényei. A skála egyik és másik végén a befektetések értéke között hatalmas a különbség, és ez befolyásolja az elérésének az idejét is.
Írok én is egy kicsit. Van 3 dolog, ami egyaránt fontos. 1. Magas jövedelem. Minimum az átlag 2x, de ha lehet, annál is jóval több. 2. Fenntarthatóan magas megtakarítási ráta. Minimum a jövedelem 50%-a. Mivel ez egy maratonfutás, ezért passzolni kell az életvitelhez, nem kell mindenről lemondani, de valamiről biztosan le kell mondani. 3. Befektetés. Mivel senki sem zseni, ezért a cél a piaci hozam, nem több, de ez az elvárt. Nix ugtibugri, mert abból a többség nem jön ki jól. Konstans portfólió fix arányokkal, aztán hajrá. Ha ezt betartod, elég nagy valószínűséggel célba érsz.
Hátralékba kerültem, mert a terv az volt, hogy legalább napi egy hozzászólást megejtek itt. :) Na, de akkor kezdem. Jelen esetben a fire-t meghatározó szempontokat veszem sorra, mert könnyen félrecsúszhat az ember, ha csak a végcélt látja, az odavezető utat nem. Az első alapvetés az életkor. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy valaki 25, 35, 45 vagy más egyéb életkorokban találkozik ezzel a sztorival, illetve dönti el, hogy ez neki kell. Úgy szoktam mondani, hogy ha a mai pénzügyi tudásommal 25 éves koromban rendelkeztem volna, akkor 10-15 éven belül már simán fire lettem volna. Mondom ezt úgy, hogy még koránt sincs minden tudás a birtokomban, ami a tartós pénzügyi, tőzsdei, befektetési sikerekhez kell. A klasszikus fire eleve azzal számol, hogy ez a folyamat legalább 10-15 évig fog tartani, amit szerintem sokan szintén nem vesznek figyelembe, tehát nem az egyik napról a másikra történő meggazdagodásról beszélünk. Jómagam (sajnos?) már a 40+ os generációt képviselem, de hozzátenném, hogy 25-30 éves koromban a tőzsde mint olyan, sem volt benne nemhogy a köztudatban, de szerintem még a hivatásosok sem tudták, hogy is kellene azt csinálni. Ez is egy torzítás, mert mindig jól hangzik az, hogy kezdd el és 10-20-30 éves távokon minden jó lesz. De könyörgöm, lehet, hogy az akkori korokban teljesen más lehetőségek voltak egyáltalán az embereknek ebben a tekintetben is. Nem volt elektronikus tőzsde például. Ebből a szempontból irigylem a mai 20-as generációt, mert minden rendelkezésére áll már: a feltételek és tudás megszerzésének lehetősége, ja mert azt se felejtsem, hogy az elméleti tudás megszerzésének lehetősége sem volt meg azokban az években, amikor én voltam fiatal. :D Most viszont akár magyar nyelven is már sok jó anyag van, most már igazából nem lehet kifogás. Az életkorral kapcsolatos problémákról akkor ennyit. Összefoglalva: végül bármikor érdemes elkezdeni, de jobb minél korábban és akkor sokkal könnyebb, gyorsabb és fájdalommentesebb lesz maga az egész folyamat.
Folyamatosan olvasom a az FF topikot, ahol látszólag a legnagyobb szakértők gyülekeznek. Ha visszaolvasol, látszik, hogy ott sem 100 százalékos a találati arány. Lehet irigykedni a duplázós pozíciókra, de egyik sem annyira bátor, hogy az egész tőkéjével megjátssza . Mivel ez leginkább a rulett piros vagy fekete fogadásra hasonlít, így csak a játszós pakkokat teszik fel.Ha bejön, már megy is a dicsekvés, ha nem, hát csendben elkárolják.
Akkor minden fix volt. Nem volt infláció követés. Ráadásul azt sem mondták, hogy amit megkapunk, abból még adót is kell fizetni, mert annak nagy része hozam lesz. Meglepődtem, milyen hozam, hiszen így is kevesebbet kaptunk, mint amennyit befizettünk. Hát az úgy volt, hogy a befizetett összegeknek kisebb része ment a spórolásra, az kamatozott. A másik része meg a biztosítás volt, ami csak úgy elúszott. A húsz év alatti kamatos kamat kompenzálta ki a biztosítási részt, így az már hozamnak számít, ami adóköteles. Persze ezt csak akkor magyarázták el, mikor lejárt a szerződés és én meg reklamáltam.
"Az utóbbi évek tőzsdei befektetéseiből nem lehet kiindulni, mert ez a "nem normális" időszak." . Ebben teljesen igazad van. A COVID és a háború kitörése öt éven belül kétszer is olyan mozgásokat okozott a tőzsdén, amilyenre korábban 10-15 évente volt példa. Ugyanakkor ha valaki jól megragadta ezeket a lehetőségeket, akkor komoly lépést tehetett egyfajta végső pénzügyi cél elérése érdekében. . Úgy gondolom, hogy aki pénzügyi befektetésekkel szeret foglalkozni és a F.I.R.E életmód lebeg a szeme előtt, annak az egyik lehetséges pénzügyi célja egy olyan kötvény/osztalékrészvény portfolió kialakítása, amelynek segítségével nemcsak a munkával hagyhat fel, hanem a klasszikus tőzsdei kereskedéssel is, mivel a kötvények kamatából és a részvények osztalékából meg tud élni. Ehhez viszont először jelentős vagyont kell felépítenie és ilyen helyzetben jó ugródeszkát jelenthetnek az olyan időszakok, amikor a tőzsde a padlón van. Elég csak megnézni az OTP chartját, hogy mekkorát ment a háború vagy a COVID után.
Az előbbiekben leírtak miatt, sokan tévedésben élnek. Az utóbbi évek tőzsdei befektetéseiből nem lehet kiindulni, mert ez a "nem normális" időszak. A normális az volt, hogyha valaki éves 10% százalék nyereséget el tudott érni, az a címlapokra került. Ez csak úgy tartható fent, hogyha az államok pumpálják ezt, a költségvetésük kárára. Látjuk is az államadósságok alakulását. Mindenki azt hiszi, a tőzsdén csak nyerni lehet és ezért hízik óriásira a piramis.
Nagyon nehéz úgy tervezni, hogy a jövőt nem látod és nem rajtad függ, milyen lesz. Mikor a gyerkőcöm született, már a szülő ágynál megjelentek a biztosítótól a keselyűk. Nulla évesen a legjobb biztosításba fektetni, főleg ha az spórolásos. Zöldfülűként meg is győztek. Mintha ma lenne, úgy emlékszem a beszélgetésünkre. Mikor határoztuk meg a célösszeget, megálmodtuk a 20 év múlva eljövendőt. Legyen a célösszeg 5 millió, abból kijön egy háromszobás lakás, egy használt autó és még költőpénz is marad. Akkor 2002-t írtunk és az akkori piaci árakból indultunk ki. Ma ezt olvasva nevetséges. Még egy pici telekre sem lenne elég, amit kaptunk és mivel az "1000" oldalas apróbetűs részt sem olvastuk, így nem is kaptuk meg az egész összeget, de ez már a mi bajunk, hogy csak a kedves hölgy által elmondottakra hagyatkoztunk. Így tervezzen az ember!
Emiatt nem kellett volna a számítógépet kérdezned, csak olvasd el a hozzászólásaimat. Az 1. pont.: Az ember nem abból gazdagszik, amit megkeres, hanem amit nem költ el. Persze itt nem az olyan befektetésre gondoltam, ami pénzt hoz, hanem amit csak úgy eldorbézolnak. 2. pont Van aki vagyont gyűjt, valaki meg élményeket. Gazdagon is meghalhatsz, mint a templom egere.
Arra jó ez a FIRE, hogy sokaknak segít a megtakarítási szemlélet kialakitasaban, ha 100bol 99 ember oda eljut, hogy nem nullával vonul vissza 65 évesen, szerintem már volt értelme. A kompromisszumos visszavonulásban (ennyiből is elleszek majd ha erről-arról lemondok) én nem hiszek, inkább "rabszolgaság" de legyen meg amire vágyom, mintsem lemondjak fontos dolgokról egy kis plusz nyugalomért. Sokat elmond amúgy a magyar társadalomról, hogy a nyilvánvaló többség átszenvedi az életet, nem tud elégedett lenni a munkájával, helyzetével (abba bele se megyek, hogy természetesen felelőst is rögtön meg tud nevezni ezért a bunkó főnök vagy a szemet ofő szemelyeben). Valamelyik hírszerző podcaster mondta és nagyon igaza volt, hogy "there's dignity in all work". Picit itthon is rá kéne erre hangolodni, hogy ne kelljen az osztrák outletbe menni mosolygó kasszásértt
Jó ez a topik, sok megfontolandó gondolat van itt. A ChatGPT-s meghatározáshoz talán annyit tennék még hozzá, hogy kell a végső elhatározás is, ami az egyik legnehezebb dolog. A rokonom kialakított egy olyan portfoliót, hogy már három éve a teljes éves munkabére kétszeresét termeli meg vele, de mégsem meri otthagyni a munkahelyét, mert az a "biztos" (már amennyire egy munkahely biztos a mai világban.) . A pénz önmagában nem megoldás csak akkor, ha a bérrabszolga mentalitástól is megszabadulsz.
Nekem is bejön egy ilyen topik, remélem lesznek jó gondolatok. Nekem sok kérdőjel van a témával kapcsolatban annak ellenére, hogy kitűztem célnak valami ilyesmit, és ez irányban dolgozok és tervezek. Ott kezdeném, hogy sokféle fire van, nekem mivel a lehetőségem is ez irányban adottak csak, a klasszik fire elérése a cél. Ez azt takarná, hogy alkalmazotti fizetésből, idővel egyrészt egyre nagyobb részt megtakarítani, másrészt ezt egyre jobban befektetni, és hosszabb távon, x év után elérni a célt. Nyilván már ebből is látszik, hogy mennyire nem homogén ez a kérdés, mert létezik fire vállalkozásból, ingatlanból, örökségből, nagyobb extra bevételekből, nyereményből is. Nekem ezek nem fire-k, egyszerűen a fentiek miatt egyrészt ilyen lehetőségeim eddig nem adódtak, így marad a legnehezebb pálya, a saját erőből megvalósítás. A későbbiekben egy-egy általam problémásnak vélt kérdést próbálok kivesézni, természetesen saját szemszögből mert máséból nem tudom. :)
Még ezt is írta "ChatGPT barátunk", csak lemaradt a másolásnál (hiába, én ember vagyok, hibázom :))) : - "Összegzés: Ha 100 ember belevág a FIRE életmódba, nagyjából 20-40% érheti el a teljes célt, míg a többiek vagy részleges eredményeket érnek el, vagy időközben feladják. Azoknak, akik következetesek és rugalmasan alkalmazkodnak a változó körülményekhez, sokkal nagyobb az esélyük a sikerre."
Szintén a tőlem okosabbat, a ChatGPT-t kérdeztem: - "És a felhőben általad elért tanulmányok és elemzések szerint ha pl. 100 ember belevág, mennyi jár sikerrel ? " - "A FIRE életmód sikeressége nagyban függ az egyének körülményeitől, például a jövedelemszinttől, kiadási szokásoktól, piaci feltételektől és a fegyelemtől. Az elérhető tanulmányok és felmérések alapján pontos arányok nehezen megállapíthatók, de az alábbiakban összefoglalom, amit tudunk:
Becslések alapján: Azok közül, akik aktívan követik a FIRE életmódot, kb. 30-40% érheti el a teljes pénzügyi függetlenséget, ha hosszú távon tartják magukat a tervhez. Ez különösen igaz, ha viszonylag fiatalon (20-as, 30-as években) kezdik el.
Közös akadályok:
Sokan feladják a szigorú megtakarítást, mivel az életkörülmények (gyerekvállalás, egészségügyi költségek) változhatnak.
A pénzügyi piacok ingadozása (pl. válságok) szintén nehezítheti a célt, ha a befektetések rosszul teljesítenek.
A túlzott megszorítások érzelmi terhet róhatnak, ami miatt néhány ember kiszáll.
Részleges siker: A FIRE-t követők jelentős része, bár nem éri el a teljes korai nyugdíjazást, pénzügyileg biztonságosabb helyzetbe kerül, mint ha nem próbálkozott volna. Ők gyakran választanak egy "fél-FIRE" életmódot, amely részmunkaidős munkával kombinált függetlenséget kínál.
Kulcstényezők a sikerhez:
Magas kereset és alacsony költségek: A magas megtakarítási ráta (50-70%) nélkülözhetetlen.
Intelligens befektetési stratégia, amely figyelembe veszi a hosszú távú hozamokat és az inflációt.
A ChatGPT véleménye az alábbi a F.I.R.E. kapcsán: - "A FIRE (Financial Independence, Retire Early) életmód célja, hogy az emberek minél hamarabb elérjék a pénzügyi függetlenséget, így korán visszavonulhassanak a hagyományos munkavégzéstől. Ez szigorú megtakarításból, minimalista életmódból és tudatos befektetésekből áll, hogy a passzív jövedelem fedezze az élet költségeit. Az alapelv, hogy a jövedelem jelentős részét (akár 50-70%-át) félreteszik, és okosan fektetik be, például részvényekbe, kötvényekbe vagy ingatlanokba. A FIRE-követők gyakran a 4%-os szabályt alkalmazzák, amely szerint évente a befektetett vagyonuk 4%-át élhetik fel fenntartható módon. A mozgalom különböző irányzatai vannak, például Lean FIRE (minimalista életvitel) és Fat FIRE (magasabb életszínvonal fenntartása). Bár vonzó a szabadság ígérete, kihívást jelenthet a hosszú távú fegyelem, a jövőbeli kiadások pontos tervezése és a piacok ingadozásának kezelése. A FIRE lényege nem csak a korai nyugdíjazás, hanem az élet feletti pénzügyi kontroll megszerzése."
F.I.R.E. életmód (általánosságban)