Devizahitelesek nyertek pert - Évek óta folyt jogtalan kamatemelés  

Utólag semmi nem kerül a szerződésbe. Az azonos termékek fogyasztói, végig ugyanazt a a kockázatot viselik, végig ugyanazt az árat fizetik.

Abból a szempontból van azonos súlya a tájékoztetásnak, hogy te mentesíteni akarod a fogyasztót minden felelősség alól, bármilyen tájékoztatást kap.

A kockázat költséget jelent, de ha számodra megnyugtató, ablakok semmilyen kockázatot nem hárít annak át, amely eredetileg őket terhelte volna szerződéskötéskor.

"Utólag semmi nem kerül a szerződésbe. Az azonos termékek fogyasztói, végig ugyanazt a a kockázatot viselik, végig ugyanazt az árat fizetik."

Mellébeszélsz.

Akira arról beszélt, hogy a kamatemelések, egyéb díjtételek (pl. kezelési ktg) emelése nagyobb volt a külső változások által indokoltnál, hiszen ezzel akarták a jól fizető ügyfelekkel kompenzálni a tervezettnél több rossz fizető miatti többletbeszteségeiket.

Valóban nem állítottam olyat, hogy utólag belekerülne valami a szerződésbe, habár az egyoldalú szerződésmódosítás valami ilyesmit jelent - nem?

Tehát arra szerződünk, hogy a kezelési költség 1%, meg ara, hogy ezt a bank az ügyfél előzetes hozzájárulása nélkül korlátlanul emelheti (külső, várt vagy nem várt körülményekre hivatkozva) pl. 10%-ra. Valójában ez a 10% egy utólagosan belekerült érték a szerződésbe - nem?

Ehelyett az volna a korrekt, ha azt írnák, 1% a kezelési költség, és a külső körülmény megváltozása, azaz, ha a nemfizető adósok aránya növekszik, akkpor azzal egyenes arányban növekszik a kezelési költség. 1%-nyi nemfizető ügyfélarány növekedés esetén 2%-ponttal növekszik a kezelési költség.

Ez utóbbi nem is szerződésmódosítás, hiszen előre, pontosan meg van határozva, hogy milyen esetben mennyivel emelkedik a kezelési költség.

Ha ezt így, részletesen és érthetően leírták volna a szerződésben, és nem csak általános lehetősége lenne a hitelszerződésben külső körülményekre hivatkozva korlátlanul díjat emelni, akkor valóban korrektebb lenne a szerződés, de az elterjedt formájában nem ez volt - ha jól sejtem...

Jól érzékeltetted a példákkal a különbséget. És ugyanez igaz a kamatra (meg nyilván minden más tételre is). Nem az a baj, ha az nem fix, hanem az, ha az átláthatatlanul, kiszámíthatatlanul, egyoldalúan, tetszőlegesen változtatható.

Így van! A magam részéről nem azzal tudok hozzájárulni a vitához, hogy pontosan levezetem a pénzügyi kockázatok kezelésének pénzpiaci technikáját, hanem arra az egyszerű elvre, hogy ha valahol kockázat (bizonytalanság) van, azt azonosítani, megmérni, beárazni és kockázatkezelési megoldáson gondolkodni nem hiábavaló dolog. Leginkább azért, mert ha az árazásnál az derül ki, hogy ezt az árat úgysem fizetné meg senki, akkor az intő jel lehet arra, hogy azt a bizonyos tevékenységet talán nem is kellene végezni.

Ha ez a gondolkodásmód elfogadható bárki számára, akkor talán azon is érdemes lenne elmélázni, hogy mennyire volt helyes ezeket a kockázatokat kezeletlenül áthárítani olyanokra, akik azt pláne nem képesek kezelni.

Egy utolsó gondolat még a fentiekhez: a kockázatos tevékenységek árát MINDIG meg kell fizetni valakinek. Vagy előre annak, aki a kockázatos tevékenységet végzi (beleértve ez esetben a hitelnyújtót és a hitelfelvevőt is), avagy utólag a kockázat eredményét (kárt) elszenvedőknek, ill. amennyiben ők erre nem késpesek (lásd adósmentés), akkor az egész társadalomnak.

A végén úgyis meg fogja fizetni valaki a számlát.

Az én szakmám arról szól, hogy inkább azok és inkább előre fizessék meg a számlát, akik a kockázatos tevékenység (itt: hitelezés, hitelnyújtás) alanyai, hogy fel tudják mérni, belevágjanak-e a kockázatos tevékenységbe ilyen áron.

... és korlátlanul...

tehát, ha az benne lett volna a devizahitel szerződésben, hogy a törlesztés max 20%-kal emelkedhet, mert a bank az efeletti kockázatot lefedezi, akkor a hitelfelvevő egyértelmű, számszerűsíthető mértékű kockázatot vállalt volna.

De az is korrekt, ha ez nem 20%, hanem 100%. Persze az nyilván ijesztő lett volna, így a bankok a kockázat mértékét nem mutatták be elég egyértelműen, hogy még többen vegyen föl hitelt.

De mondok egy példát. A kórházban a sebészeten aláíratnak veled egy papírt, hogy a műtéted kockázatos. De nem számszerűsítik. Vállalod, vagy nem vállalod?

Az USA-ban viszont számszerűsítik. Annyira, hogy több alternatív megoldást is javasolnak, az egyikre azt mondják, hogy 10% az átlagos halálozási ráta, de nálunk csak 7%, mert a mi intézményünk erre szakosodott. 150.000 dollár. A másik terápia csupán 40.000 dollár, de az átlagos halálozási ráta 25%, s annyi nálunk is.

Na, látod, hogy miért fontos, hogy beárazzuk a kockázatot és ne csak úgy általánosan hívjuk föl a figyelmet a kockázatra?

Mellébeszélést.

Több hatóság vizsgálta a kamatemelések mértékét (érdekes a csökkenést senki), de egyik sem tudta kimutatni, amit mondasz, vagyis az emelések nem haladták meg a költségek emelkedését.

De akira nem is ezt állította. Azt mondta, utóbb terheltek olyan kockázatot az ügyfelekre (a "jó" ügyfelekre, amelyekről korábban nem tájékoztatták őket.

"De akira nem is ezt állította. Azt mondta, utóbb terheltek olyan kockázatot az ügyfelekre (a "jó" ügyfelekre, amelyekről korábban nem tájékoztatták őket."

Igen, ez a legdurvább... nem tájékoztatták előre arról, hogy attól is emelkedhet a törlesztő, hogy a bank befogad gyenge minősítésű adósokat, így sok lesz a nem fizetők aránya, amely a kezelési költségek korlátlan emelkedését is jelentheti.

Látod, nem tudod, mit beszélsz.

Az egyoldalú módosítás azt jelenti, hogy folyamatosan fenn lehet tartani a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyát, vagyis a pénz használatáért az adós mindenkor annyit tartozik fizetni, amennyibe az ténylegesen kerül.. A bank természetesen nem emelheti korlátlanul árait, mert akkor saját magát árazná ki a piacról.

Amit te írsz, az azt jelentené, hogy a számos kockázati tényezőt és annak aránya változását előre lehetne látni, tételesen beírni a szerződésbe. Vlójában azonban ezen tényezők bekövetkezése, aránya, ezek egymásra hatása teljesen kiszámíthatatlan, sőt, az ügyfél számára kockás papíron ellenőrizhetetlen. Ezért bízta az ellenőrzést a jogalkotó egy szakértő szervezetre, a PSZÁF-ra.

Tehát sejtés és ismét alaptalan .

Megint tévedsz, a rossz adósok befogadása nem a kamatokban, hanem a céltartalékokban mutatkozik meg. Tehát megint feltételez el valamit, megint vádaskodsz, megint tévedsz.

"A bank természetesen nem emelheti korlátlanul árait, mert akkor saját magát árazná ki a piacról. "

Szerintem pedig te beszélsz zöldségeket.. ha egy adós elkötelezte magát egy bankhoz 20 évre, nem olyan könnyű és olcsó átszerződni egy olyan bankhoz, aki kedvezőbb kondíciókkal kínálja a hitelét, mint a régi bank az egyoldalú szerződésmódosításával.

A hitelszerződés nem túl "likvid" szerződés, hasonló, mint egy 20 éves hűségszerződés a mobilszolgáltatóddal...

Devizahitelnél ráadásul most már bankot se tudsz váltani, de eddig is a bankváltásnál:
- új hitelbírálat miatt a megugrott árfolyamok, eső ingatlanárak miatt könnyen alacsonynak bizonyulhatott a hitelfedezet,
- szigorodtak is a fedezethez képesti hitelösszegek, így a legtöbb devizahiteles már eleve váltani se tudott,
- oda-vissza buktad azonnal a teljes tőketartozásra a vételi/eladási spreadet (ami amúgy is magas volt, sok helyen 3-4%, ez 6-8% oda-vissza, brutál),
- szerződésmódosítás, előtörlesztés díjai, kb. 100e Ft,
- az új hiteligénylés miatt rakat adminisztráció és 50-100e körüli költség.

Hát így gyakorlatilag nincs meg a mobilitás. (ez az, amin mancival 3 éve is vitáztam, ő nem volt hajlandó elismerni az azonnal elbukott vételi/eladási spreadet).

A CT-képzés pedig ráfordítás. Ha a bank tartani akarja a profitot (a profitmaximalizáslás közgazdasági alapvetés, és a bankok törekednek is rá), akkor bevételt kell növelnie. Na, miből tudja ezt megtenni?

Lehetséges, hogy most már tiltja a törvény a vételi-eladási spreadet a devizalapú hiteleknél. A havi törlesztőnél biztosan így van, elő -és végtörlesztésnél nem vagyok benne biztos.

Javítok, mert késő volt már és hülyeséget írtam. Helyesen:
- oda-vissza buktad azonnal a teljes tőketartozásra a vételi/eladási spreadet (ami amúgy is magas volt, sok helyen 3-4%, de volt ahol 5 körül),

Ennek ellenére is folytatod a szerecsen mosdatást ? "Számos banki és szabályozói hiba vezetett oda, hogy a devizahitelezés ekkora problémává duzzadt Magyarországon - értett egyet a Portfolio.hu konferenciáján Felcsuti Péter, a Raiffeisen, és Karvalits Ferenc, a CIB korábbi vezérigazgatója,"
SZÁMOS BANKI HIBA... / vagy ők is tudatlanok ?

Te Manci, csak nem Felcsuti klon vagy álnéven, mert nehéz nem válaszolni ennyi butaságra, mint amit leírsz.

Tehát egyoldalú szerződésmódosítás: Máshol a fejlett és civilizált világban az adós és a bank megosztja a kockázataikat amik a pénzügyi szolgáltatáshoz kötödnek. Ez azt jelenti, hogy ha kedvezőtlenül változnak a szolgáltatási körülmények ennek a költségeit a bank korlátlanul nem terhelheti az ügyfeleire. Nálunk ez másképp van. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetőséget teremt a banknak, hogy szubjektív módon, előre nem meghatározott mértékben ügyfeleire terheljen olyan költségeket, amire akár általános ideológiát is gyárthat, tételesen nem kell elszámolnia, bizonyítania az ügyfeleinek.

A PSZÁF, vagy másképpen a Bankszövetség hivatalos érdekvédelmi szervét, most egy volt bankvezér vezeti. Az az abszurd körülmény, hogy egy banki felső vezető átmehet egy felügyeleti szerv élére, majd vissza bankvezérnek, majd ismét PSZÁF elnöknek a világ boldogabbik részén elő sem fordulhat az összeférhetetlenségi szabályok miatt. Mutyisztánban minden belefér, ezért a PSZÁF-ra talán nem elegáns dolog hivatkozni...

Manci erre is kénytelen vagyok reagálni. Amennyiben a hitelportfólió romlik, abban az esetben a bank költségei is emelkednek. A rossz hitelhez kapcsolódóan megnőtt költségeket a bank az ügyfeleivel, többekkközt a jó adósokkal fizetteti meg, oly módon, hogy a szolgáltatásban beállt kedvezőtlen feltételek miatt, a kamatokat, vagy járulékos költségeket, egyszeri díjakat emel. Ezért Akira bejegyzése áttételesen igaz!

Igen, pont erre gondltam akkor, amikor kibukott belőlem, hogy Manci ződségeket irogat... :)

Na ez egy tipikus ad-hoc szabályozás, amely ne az okokat és alapvető hibákat vizsgálta meg, csupán a sok-sok részletből kiragadott egyet-kettőt, és egy tollvonással megszüntette...

Hasonlóra gondoltam akkor is, amikor az itt olvasott komnetek egy részéről azt állítottam, hogy a felszínt kapirgálják azzal hogy egy-egy részleten vitáznak, ahelyett, hogy hátrébb lépnének és egészében, alapjaiban kérdőjeznék meg a hitelezés konkrét gyakorlatának veszélyeit.

ugyanezt olvasva gondoltam, hogy be is linkelem, hiszen már nncs a főoldalon:

link

"Felcsuti és Karvalits: kollektív kudarcba fulladt a devizahitelezés
2013. május 8. 11:40

Számos banki és szabályozói hiba vezetett oda, hogy a devizahitelezés ekkora problémává duzzadt Magyarországon - értett egyet a Portfolio.hu konferenciáján Felcsuti Péter, a Raiffeisen, és Karvalits Ferenc, a CIB korábbi vezérigazgatója, akik számos értékes tanulságot is megfogalmaztak."

Mit is mondtam ezzel kapcsolatban a minap és már évekkel ezelőtt is már topikban?

Azt, hogy cinikus azt állítani, hoy a hitelfelvevők tehetnek a devizahitelezsé kapcsán kialakult helyzetükről, at írtam, hogy első sorban a bankok, aztán a szabályozók, és messze lemaradva tőlük a hitelfelvevők vonhatóak felelősségre a devizahizelezés válságáért és következményeiért.

Ehelyett az adófizetők fizetik (ld: adósmentés) a túlzott kockázatvállalás utólagos költségeit, ahelyett, hogy a valódi felelősök fizetnék...

De még ennél fontosabb lenne, hogy végre maguk a felelősök is felismerjék, hogy hibáztak, és önmaguktól átalakítanák a hitelezés kockázatkezelési módszereit és a szabályozását is.

Ezért is örülök, hogy végre a bankárok, exbankárok is hamut szórnak a fejükre...

Ezzel a véleményeddel maximálisan azonosulni tudok... :)

Egyetértek, azzal a különbséggel hogy ha a hitelportfolió romlik, akkor nem a költségei emelkednek, hanem a hitelezési tevékenység profitabilitása csökken, esetleg a vesztesége növekedik. És ez nem csupán nézőpont kérdése, ezért azt mondom, hogy a banknak eleve úgy kelene hozzáállnia, hogy a hitelportfolió romlásából fakadó költségeit neki kellene viselnie.

Ha mégsem így történik, az számomra olyan, mintha a mobiltársaságnak egyoldalú havidij-emelésre volna jogosítványa a hűségidőn belül. Hiszen a banknak az adósa 20-30 éves futamidejő hűséget írt alá - ugye?

Ezért a bejegyzésem nem csupán áttételesen igaz, hanem konkrétan is. És nem is először, hanem folyamatosan... :)
Hogy is mondta Besenyő M M I V István? Má' megint igazam van!

"Azt, hogy cinikus azt állítani, hoy a hitelfelvevők tehetnek a devizahitelezsé kapcsán kialakult helyzetükről, at írtam, hogy első sorban a bankok, aztán a szabályozók, és messze lemaradva tőlük a hitelfelvevők vonhatóak felelősségre a devizahizelezés válságáért és következményeiért."

Én másképpen fogalmaznék. Hogy Marika néni nem tudja fizetni a hitelét, mert túlnyújtózkodott a takarón, az leginkább Marikanéni felelőssége. Hogy túl sok Marikanénit engedett a rendszer felelőtlenül dönteni és ez már nemzetgazdasági szintű probléma és kockázat lett, az szabályozói és banki felelősség. A bank és a szabályozás között pedig szerintem a szabályozásé a nagyobb felelősség, a bank ugyanis egy profitorientált vállalkozás (mint bármelyik másik vállalkozás), ami adott szabályrendszerben a lehető legtöbb hasznot akarja. És ezt nem lehet a szemükre vetni. Az, hogy a bankrendszer egészségesen működjön, az meg szabályozási feladat.

"Megszokottnak nevezte ugyanakkor, hogy a kapitalizmusban előfordulnak a fellendüléssel és visszaeséssel járó ciklusok. A fék a rendszerben a lélektan, vagyis a félelem akadályozhatja meg, hogy a bankárok elkövessék ismét azokat a hibákat, amelyek a negatív következményekhez vezettek - mondta Felcsuti."

Ezzel nem értek egyet, a fék nem a félelem, hanem az óvatosság, a helyes kockázatkezelés. Ezen véleménye ismét meggyőzött arról,hogy még a mai napig nem azonosították az elkövetett hibák lényegét.

"Ez például Magyarországon azt jelenti, hogy nem lehet hitelesen frankhitellel előállnia egy banknak a jövőben. Ugyanakkor a devizahitelezés nem teljes ostobaság, főleg ami az euróhiteleket illeti - vélte a bankszövetség korábbi elnöke."

Ezzel viszont egyetértek.

"...a bankok mégis felvállaltak egy olyan mérlegszerkezetet, amely külföldi és rövid forrásból devizakitettséget finanszírozott, feltételezve eközben, hogy az anyabankok mindig ott állnak mögöttünk, a swap piacok pedig folyamatosan működnek - említette Karvalits."

Ezzel is egyetértek, pont arról szól, amelyről magam is érveltem, bár senki nem értett velem egyet. Arról ugyanis, hogy nem volt egészséges az, hogy rövid forrásból finanszíroztak hosszú hiteleket.

"A hiba kettős: a makroprudenciális eszközök nem enyhítették a bankok mérlegfeszültségeit, másrészt az árazás szabályozásával nem sikerült mérsékelni a devizahitelezésből fakadó kockázatokat: míg máshol a deviza-alapkamat csökkenése átárazódott a devizahitelekbe, nálunk ez nem történt meg. Karvalits szerint nem volt olyan kockázatelemző, amely ilyen szélsőséges árfolyamingadozással számolt volna. "

Na, látjátok, évek óta azt mondom, hogy hibás volt a bankok kockázatelemzése. Ki kell mondanom, egyszerűen fogalmuk sincs a megfelelő kockázatkezelés lényegéről, csupán a felszínt kapargatják. Iszonyatos energiákat fordítanak arra, hogy az általuk vállalható kockázatokat áthárítsák, de oda sem figyelnek az őket is veszélyeztető katasztrófa-kockázatokra.Vállalatok » Pénzügy
Felcsuti és Karvalits: kollektív kudarcba fulladt a devizahitelezés
2013. május 8. 11:40


Számos banki és szabályozói hiba vezetett oda, hogy a devizahitelezés ekkora problémává duzzadt Magyarországon - értett egyet a Portfolio.hu konferenciáján Felcsuti Péter, a Raiffeisen, és Karvalits Ferenc, a CIB korábbi vezérigazgatója, akik számos értékes tanulságot is megfogalmaztak.

Beszámolóink a Portfolio.hu szerdai hitelezési konferenciájáról:
2013.05.08 09:38 Balog: létező hitelkorlátot bont le új programjával a jegybank
2013.05.08 10:25 Repülnek a bankvezérek, ha nem hiteleznek a magyar bankok
2013.05.08 12:40 Orbán a devizahitelekről: nagyon jó az ír magáncsőd, felvettük a kapcsolatot

hirdetés

Kollektív kudarc, ami a devizahitelekkel történt Magyarországon - mondta Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója a Karvalits Ferenccel, a CIB Bank korábbi vezérével folytatott beszélgetésben. Megszokottnak nevezte ugyanakkor, hogy a kapitalizmusban előfordulnak a fellendüléssel és visszaeséssel járó ciklusok. A fék a rendszerben a lélektan, vagyis a félelem akadályozhatja meg, hogy a bankárok elkövessék ismét azokat a hibákat, amelyek a negatív következményekhez vezettek - mondta Felcsuti. Ez például Magyarországon azt jelenti, hogy nem lehet hitelesen frankhitellel előállnia egy banknak a jövőben. Ugyanakkor a devizahitelezés nem teljes ostobaság, főleg ami az euróhiteleket illeti - vélte a bankszövetség korábbi elnöke. A gazdaságpolitikának nem javasolnám, hogy alapvetően a fogyasztás felpörgetésére bazírozzon - fogalmazott meg egy fontos üzenetet.

Karvalits szerint nemzetközi összehasonlításban a magyar helyzet sajátossága az, hogy a hitel/betét arány agresszívan nőtt, más országokhoz képest a megtakarítások növekedése kevésbé támogatta a hitelezés növekedését. A költségvetés kiszorító hatása ellenére a bankok mégis felvállaltak egy olyan mérlegszerkezetet, amely külföldi és rövid forrásból devizakitettséget finanszírozott, feltételezve eközben, hogy az anyabankok mindig ott állnak mögöttünk, a swap piacok pedig folyamatosan működnek - említette Karvalits. A hiba kettős: a makroprudenciális eszközök nem enyhítették a bankok mérlegfeszültségeit, másrészt az árazás szabályozásával nem sikerült mérsékelni a devizahitelezésből fakadó kockázatokat: míg máshol a deviza-alapkamat csökkenése átárazódott a devizahitelekbe, nálunk ez nem történt meg. Karvalits szerint nem volt olyan kockázatelemző, amely ilyen szélsőséges árfolyamingadozással számolt volna.

"A felügyeleti feladatok MNB és PSZÁF közötti megosztása biztosan nem segítette, hogy a kockázatokat helyesen kezeljék - mondta Felcsuti. Szerinte az a hit is erős volt, miszerint a liberális államnak nem feladata, hogy beavatkozzon."

Na, már hárít, a felügyeletet okolja, hogy a saját kockázatkezelésük hibás volt? Ettől még persze a felügyelet is hibás, de azt ismerje el maga a felügyelet, a bankár/bankszövetség elnök meg a sajátját.

"Felcsuti szerint illúzió elvárni a bankoktól azt, hogy képesek önszabályozásra, és hogy felismerjék a hosszú távú érdekeiket."

Ez a vélemény igencsak aggasztó, annyira, hogy azonnal megyek is a bankba kiveszem az összeset és elásom.... :) A viccet félretéve, tényleg elkeserítő, hogy még csak nem várja el önmagától, hogy hosszú távon fenntartható, felelősségteljes üzleti gondolkodás az alapja a bankári, de bármely vezetői, vállalkozói szemléletnek.

"A menedzsment ösztönzői döntően rövid távúak, a bankok szisztematikusan alulbecsülik a saját egyéni kockázataikat, a rendszerszintű kockázatokat pedig definíciószerűen nem is tudhatják."

Pedig az alapvető hiányosságokkal és hibákkal tisztában van (rövid távú vezetői ösztönzők), de az meg már egyenesen égbekiáltó dilettantizmus, hogy a saját és rendszerszintű kockázataikat DEFINÍCIÓSZERŰEN nem is tudhatják. Nem definíciószerően nem tudják, hanem ha rövid távúak az ösztönzőik, akkor ez okozza, hogy "elfelejtenek" hosszú távon is fenntarthatóan gondolkodni.

"Karvalits úgy vélte, transzparens, versenyző, fair árazást folytató piacok biztosítása a hatóságok feladata."

Ezt már nem hiszem el, hogyan mondhat ekkora baromságot! Hatósági árakat szeretne? Miért nem mindjárt jegyrendszert? Ez meggárgyult?

"Nem az, hogy az állam "adó formájában elvegyen", majd más úton visszaadja a bankok számára..."

Ez viszont igaz, az államnak nem az a feladata, hogy a piacgazdasági szereplők között pénzforrást közvetítsen, elvegye a soikeresektő és odaadja a sikerteleneknek. A különadó és a vállakozások állami támogatása pedig ez.

"Gazdaságpolitikai fordulatot nem látok, nem vagyok optimista, lassú kilábalást várok - mondta Felcsuti. A jegybanki hitelprogrammal kapcsolatban úgy fogalmazott, erre szerinte azt szokták mondani, "nem lesz ettől senkinek gyereke". Még gazdaságpolitikai fordulat esetén is csak több éves kilábalásra van kilátás - vélte. "

Érzésre jókat mond, egyetértek azzal, hogy nem a finanszírozás megléte vagy nem megléte fog bármiféle változást előidézni, csak az a baj, hogy azt nem látja, hogy vajon micsoda.

Az én véleményem az, hogy csakis az innováció az, ami gazdasági fellendülést hoz, nem a pénzpumpa. Ez így volt a történelem folyamán onnantól kezdve, hogy az ember felfedezte a szerszámkészítést, ahhoz a nyersanyagokat, föltalálta a kereket, az építőanyagokat, a téglát, a betont, a vízvezetéket, később az elektromosságot is a szolgálatába állította, az ipari forradalom vívmányait, a rádiót, a sorozatgyártást, a telefont, a repülőgépet, a számítógépet, az arra írt hasznos szoftvereket, az internetet, a mobil-technológiát, soroljam még, hogy mik azok, amelyek globálisan képesek voltak növelni az emberiség által létrehozott gazdasági értékeket?

Nem, nem és nem:

"Hogy Marika néni nem tudja fizetni a hitelét, mert túlnyújtózkodott a takarón, az leginkább Marikanéni felelőssége."

A devizahitelezés kollektív kudarcával összefüggésben ez nem igaz, hiszen itt arról a többségről van szó, akik azért nem tudták fizetni a devizahiteleiket, mert a törlesztőrészletük közel a duplájára emelkedett, ne azért, mert Marikanéni nem mérte föl jól, hogy ki tud-e fizetni havi fix 50 ezret. Ez utóbbi valóban felelős, de a mank is, hogy nem tudta fölmérni Marika néni helyett, hogy ki tudja-e fizetni.

"A bank és a szabályozás között pedig szerintem a szabályozásé a nagyobb felelősség, a bank ugyanis egy profitorientált vállalkozás (mint bármelyik másik vállalkozás), ami adott szabályrendszerben a lehető legtöbb hasznot akarja. És ezt nem lehet a szemükre vetni."

Sosem ezt vetettem a szemükre, hanem azt, hogy egy banknak önállóan is hosszú távon kell gondolkodnia, akkor meg pláne, ha 30 évre hitelez. Ezt a hosszú távú felelősségvállalást, és az ehhez szükséges ösztönzőket hiányolom.

A minap olvasom a zinterneten, hogy egy osztrák bankvezér demonstratíve visszaadta a fizetése közel felét, mert sokallta. Németországban is csökkentik a csúcsvezetők fizetését. Szerintem ez baromság.

Ha enyém lenne egy ilyen bank, vagy nagyvállalat, azt mondanám a vezetőnek, hogy mindegy, mennyi ideig dolgozik nálam, a jövedelme jelentős részét csak évek, esetleg évtizedek múlva kaphatja meg. Jóval az után, hogy ő már esetleg nem is dolgozik ott, vagy nyugdíjas. Sőt, lehet, hogy azt mondanám neki, a 10-20 év múlva termelt profitból fogja megkapni a bónuszát, mert ma nem a mai profitért kell dolgoznia, hanem a holnapiért, a jövő éviért, a 10 évvel későbbiért, vagy a 30 évvel későbbiért. Ma kell megalapozni a holnapot és a holnaputánt meg az azutánt is.

Ez a fajta gondolkodásmód volt jellemző korábban a családi vállalkozások esetén, ahol az apa azért dolgozott 40 évig, hogy a fia tovább vihesse az üzletet, a fiú pedig azért, hogy az ő fia is továbbvihesse, gyarpíthassa. Ez volt az igazán hosszú távú érdekeltség.

Ma miért nem lehet ilyen érdekeltségeket kialakítani a csúcsvezetők részére?

Ja, hogy a tulajdonosok is rövid távon, csak addig, amíg megtartják a részvényüket, addig érdekeltek?

Na látod, ezért becsülöm sokkal többre a hosszú távon gondolkodó befektetőket, mint pl Buffet is - még akkor is, ha csupán a másodlagos piacon fektetnek is be -, mint a rövid távon meggazdagodni vágyó spekulánsokat.

A leginkább pedig a startup cégeket sikeresen elindító elsődleges tőkebefektetőket tartom hasznosnak, mert az innováció a legtöbbször az ilyen startupoktól jön, és nekik bizony valóban szükségük lehet kezdőtőkére, hogy felépítsenek egy sikeres vállalkozást ...

Nagyon okosak vagytok, de természetesen nem erről beszélek. Alapvető, hogy a meglévő adósokra ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a leendő új akar. Ha tehát a meglévőkre korlátlanul változtathatnak a bank, nem lenne új ügyfele (csak a gyengébbek kedvéért).

De a rossz hitelekkel kapcsolatban a banknak többlet adminisztratív költségei keletkeznek (amit természetesen szintén megpróbál ráterhelni az érintett ügyfélre) egészen addig, amíg diszkont értéken el nem adja a követelését (kivéve ha kamatostul sikerül behajtani). Ekkor keletkezik szintén egy realizált vesztesége az ügylethez kapcsolódóan.

A fentiek csökkentik az adózás előtti eredményét a profitját és természetesen rontja a jövedelmezőségi, likviditási és tőkeellátottsági stb. mutatóit a banknak.

Azért sem igaz, amit aki rá mond, mert egyáltalán nem biztos, hogy a végén hírül fel az adósállomány. Lehet, hogy a kezdetekkor gyűjti be a bank a rossz adósokat, majd tanul belőle és javítja az állományt. Vagy akár váltogatva: egyes adósok jók, mások rosszak. Helytelen azt feltételezni, hogy a gaz bankok utóbb szándékosan csempésznek rossza adósokat az állományba. Mi érdekük lenne?

Akkor rosszul gondoltad te is.

Ha emelkedik az árait a piaci szint fölé, nem lesznek új ügyfeleit, nem lesz bevételek. Nyerték profitot, vagy veszítettél?

Sohasem állítottam hogy a bankok nem követtek el hibákat. Csak nem ott és nem azt, amit és ahol ti kerestek.

Rendkívül tudatlanság okát állítasz.

1. A bank nem hárít át kockázatot, a konstrukció szerint az árfolyamkockázatot az adós viseli, itt is, a fejlett nyugaton is.
2. A bankoknak nem érdekük, hogy az adós aki fizetésképtelenné váljanak, ezért mindenképpen megpróbálják azt fenntartani, sokszor igen jelentős áldozatokkal.
3. Az egyoldalú módosítás nyugaton is ismert, kockázatkezelési eszköz. Ez nem ideológia, ez tény.
4. Az árképzés szabályainak betartásaról a banknak folyamatosan el kell tudni számolni a felügyeletnek.
5. A PSZÁF nem azonos a Bankszövetséggel.
6. Ha valaki nem vezetett bankot, hogyan rendelkezne azzal a szakértelemmel, amivel ellenőrizni lehetne? Ez a világ más részein is gyakorlat (tudod, rablóból lesz a legjobb pandúr).

Itt nem erről van szó. Természetesen előfordulhat az, hogy a banki hitelbírálat értékelési folyamatát rosszul alakították ki, ami miatt eleve nem megfelelő ügyfelek is hitelhez juthatnak.

Amiről a kolléga és én írtam a meglévő hitelállományhoz kapcsolódik, amit a bank ügyfelenként rendszeres időközönként értékel. Pl. 30 napon belüli, 30-90 napon belüli, 90 napon túli késedelmes adósok, hogy szemléletes szempontokat kiemeljek. A kockázatosabb ügyfelekkel többet kell foglalkozni, felszólítás, behajtási lépések stb. Ezek többlet költségek.

A formális logika azt sugallja, hogy a bankok racionálisan járnak el. A bankoknak tulajdonló pénzhatalmi rendszereknek érdekük lehet válságokat előidézni. Jó példa erre a nagy gazdasági világválság, ami után az elértéktelenedett ingatlanokat, termelő eszközöket fillérekért fel lehetett vásárolni. A vagyoni viszonyok ebben az időben változtak meg az USA-ban alapjaiban, egyesek nagyon sokat nyertek a válságon, az emberek, a társadalom nyomorán!

Magyarországon is néhányan tömegesen fogják felvásárolni a bagóért kínált ingatlanokat, ebben biztosak lehetünk!

Milyen többségről beszélsz? A devizahitelesek többsége szerncsére rendesen, problémamentesen törleszt.

Megint jósnak tekintendő a bankot, pedig az ilyen árfolyamváltozást, a válságot senki sem látta előre.

A konkrét osztrák esetben rosszul állapították a prémiumfeltételeket. Az normálisan nem fordulhat elő, hogy ha zuhan a bank nyeresége, egekbe emelkedik az első számú vezető prémiumot. Ma nálunk a bank nyeresége az első számú prémiumfeltétel.

A folyamatos minősítésének általános szabályai vannak, ott nem nagyon lehet hibázni, sokkal inkább a hitelbírálatnál.

Sajnos nem tudlak követni...

1) A bank áthárítja az ügyfelekre sajnos a kockázatait. Az árfolyamkockázatot természetesen sehol a világon nem terhelik egy az egyben az ügyfélre. Ez ugyanis akkor nem hitel ügylet. Még egy deviza spekulációnál is behatároltak a spekuláns veszteségei, a magyal deviza hitelnek csúfolt esetben nem!
2) A banknak az az érdeke, hogy maximalizálja a profitját, ennek rendeli alá a magatartását. De hogy jön ez ide?!
3)Ez badarság! Máshol a hitelszerződésekben tételesen nevesítve van, milyen okokból növekedhetnek egyes költségek, és be van határolva a mértékük, sok helyen még ezt sem engedik!
5)A bankok úgy képzik az áraikat, ahogy a verseny és a szabályozási környezet megengedi. Erre jó negatív példa Magyarország.
6)Magyarországon azonos!
7) Badarság, nyilván ha valaki banki vezérnek mehet vissza valahova, nem fogja a bank rendszert magára haragítani. A rablóból lett pandúr sem fogja magára haragítani az alvilágot, ha maffia vezérnek készül visszamenni (esetleg a konkurenciát iktatja ki).

Na itt én be is fejeztem magam részéről, mert egyre nevetségesebb ez a párbeszéd (el sem kellett volna kezdenem).

Sajnos valahogy én is így látom, hogy a válságok nem természetes velejárói a piacgazdaságnak, hanem sokkal inkább a gazdasági szereplők tudatlanságából adódó, de megfelelő eszközökkel a kialakulásának esélye és a hatása csökkenthető, talán el is kerülhető.
Viszont sajnos az is igaz, hogy a gazdasági válság, pénzügyi válság valóban érdeke egyes gazdasági szereplőknek, és valóban, mint a háborúk után, jelentősen megváltozhatnak a tulajdonviszonyok.
A viág fejlettebb része azt már fölismerte, hogy a háborúzás (hazai földön) túl sok áldozattal jár, és mindenkinek, még a háborúban érdekelteknek is fájdalmas, ezért szerencsére olyan világba és helyre születtünk, ahol nekünk, és szüleink generációjának már nem kellett - és reméljük nem is kell - megéljük. Ellentétben a nagyszüleink és szinte bármely felmenőnk generációjának.
Remélem, egyszer a gazdasági válság tekintetében is eljutunk odáig, hogy belássuk, ne szükségszerűek, elkerülhetőek, de ahhoz az odavezető okokat, hibákat föl kell ismerjük, és a jövőben ki kell küszöböljük.