Topiknyitó: Portfolio 2014. 07. 31. 15:52

Devizahitelek: Csányi meglepődött, durva következményekre számít  

Ugrás a cikkhez
Bizonyítani fogja az OTP a bíróság előtt, hogy a törvényeknek megfelelően, jóhiszeműen bánt a devizahitelekkel és korrekt tájékoztatást adott - mondta Csányi Sándor a vg.hu-nak. A perek augusztusban indulnak. Meglepte a legnagyobb magyar bank...

a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=202036
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Törölt felhasználó 2014. 08. 01. 23:12
Előzmény: #19  longolo
#20
Azért ne keverjük a dolgokat. A "fizikai" váltás az a valuta konverzió, a számlapénz váltás a devizakonverzió. Az előbbi a pénzváltóknál is láthatóan elég nagy spread-el megy, a devizaváltás jóval kisebb árfolyamréssel dolgozik. A geciséget igazán azzal követték el a bankok, hogy a devizahitelek esetében sok bank a devizaváltási spreadeknél nagyobb sávot alkalmazott. Miközben nem járt ekkora tényleges költséggel a dolog.
longolo 2014. 08. 01. 20:26
Előzmény: #17  manci007
#19
Ill. Pénznyelő is írta itt nem történt "fizikális" átváltás amire konverzió felszámítható, hanem a swapokon keresztül történt a konverzió ami lényegesen olcsóbb mint a fizikai váltás költsége, jaj nem bocs, speciális számítási metodikája..
longolo 2014. 08. 01. 20:02
Előzmény: #17  manci007
#18
Az adós akinek párszáz vagy ezer ft-ot havonta "kihúznak a pénztárcájából" 10-20 éven keresztül, az bizony az átváltási eseményt költségként éli meg bármit is mond a Hpthm.Szóval mivel ez nem költség csak egy átváltási mód ezért olyan költség ami nem költség ez szép volt ilyen hosszasan...
manci007 2014. 08. 01. 18:21
Előzmény: #9  akira
#17
Akira, a válasz a kérdésedre:

Elől a téves állítás, utána a cáfolat.

17. Deviza vételi- és eladási árfolyam alkalmazása
Tisztességtelen volt a folyósítást deviza vételi, a törlesztést pedig deviza eladási árfolyamon elszámolni, ezért az eladási devizaárfolyam alkalmazása a törlesztéseknél érvénytelen szerződéses kikötés volt.

A deviza alapú szerződésekben a felek jellemzően úgy állapodtak meg, hogy a kölcsön folyósítása forintban történik a lehívott devizaösszeg átváltásával, a folyósításkor érvényes devizavételi árfolyamon. (Ennek megfelelően a bank a hitelt svájci frankban/euróban nyújtotta, tartotta rendelkezésre az ügyfelek számára, amit az ügyfelek forintban kértek kifizetni, tekintettel arra, hogy forintra volt szükségük.)
Ha a kölcsön folyósítása devizában történt volna, akkor is mindenképpen szükség lett volna arra, hogy az ügyfelek a devizát forintra váltsák, hiszen valójában forintban kívánták felhasználni a rendelkezésükre bocsátott devizaösszeget. Ez – a szerződésbe épített konverzió nélkül – a gyakorlatban úgy történhetett volna, hogy az ügyfelek saját bankjuknál a kapott devizát annak vételi árfolyamán forintra váltják, vagy készpénz (valuta) folyósítás esetén más pénzügyi szolgáltatónál (banknál vagy pénzváltónál) is átválthatták volna a kapott valutát forintra. Az ügyfelek ez utóbbi esetben rosszabbul jártak volna, tekintve, hogy a készpénzforgalmazás műveleti költsége nagyobb, így a valuta árfolyamok minden esetben kedvezőtlenebbek a devizaárfolyamoknál.
A kölcsön törlesztésekor az ügyfeleknek idegen pénznemben nyilvántartott kölcsönt devizában kell törleszteniük, amelyhez a szükséges devizát a bank az ügyfél által befizetett forint ellenében eladási árfolyamon bocsájtja az ügyfelek rendelkezésére. (Ha a felek deviza-törlesztésben állapodtak volna meg, úgy a devizabevétellel nem rendelkező ügyfeleknek a banktól, vagy harmadik féltől mindenképp meg kellene vásárolniuk a törlesztéshez szükséges devizát vagy valutát, amit a piaci szokások alapján deviza/valuta eladási árfolyamon lehet megtenni.)

A piacgazdaságokban devizaügyleteknél a banki hirdetményekben megjelenő eladási és vételi árfolyam (árfolyamrés) alkalmazása nem megkérdőjelezhető, általános banki gyakorlat, amelyet általában a szabályozás is lehetővé tesz. Így 2010 novemberéig Magyarországon sem volt olyan jogszabály, amely megtiltotta volna, hogy az egyes törlesztő részletek forint ellenértékét a bankok az adott értéknapra érvényes deviza eladási árfolyamon állapítsák meg. A vételi és eladási árfolyam különbözetét a bankközi devizapiac résztvevői egymással szemben is elismerik és megfizetik.

A Hpt. 2010. november 27. napjától hatályos 200/A.§-a kizárólag a fogyasztóval kötött deviza alapú lakáscélú kölcsönszerződésekre írta elő a középárfolyam kötelező alkalmazását, a jövőre nézve, de a módosító rendelkezés hatályba lépésekor már fennálló szerződésekre is.. Vagyis megállapítható, hogy a deviza alapú hitelek jogalkotói felülvizsgálata során a korrekció nem terjedt ki a nem lakáscélú kölcsönszerződésre. Álláspontunk szerint mindezek ugyancsak a vételi-eladási árfolyam jogszerű alkalmazhatóságát támasztják alá, azt, hogy a korrekció nem a vételi-eladási árfolyam jogellenességének felismerése, hanem a deviza alapú lakáscélú kölcsönt felvett fogyasztói réteg védelme, terheinek enyhítése miatt történt. E kérdés törvényhozói vizsgálatát követően is megállapítható tehát, hogy a vételi-eladási árfolyam nem lakáscélú szerződéseknél történő alkalmazása a továbbiakban is jogszerű.

A PBT-H-656/2012 számú határozatában megállapította: „az eljáró tanács a vételi és az eladási árfolyam alkalmazásával kapcsolatos kifogás (folyósításkor vételi-, költségek felszámításakor eladási árfolyam felszámítása) kapcsán rá kíván mutatni arra is, hogy a kölcsön CHF alapú, azaz ténylegesen CHF-ben áll fenn, folyósításakor azonban – mivel a Kérelmezőnek forintra volt szüksége – a forint ellenérték került a Kérelmező részére kifizetésre. Ennek megfelelően a CHF-ben nyújtott kölcsön átváltásra került forintra, értelemszerűen vételi árfolyamon, míg törlesztéskor (devizában felmerülő költségek megfizetésekor) a szükséges devizát biztosítani kell.”

18. Semmis a devizakölcsön-szerződés,
• mivel a THM nem tartalmazta az árfolyam-különbözetet költségként, tételesen.
• az árfolyamrés megjelölésének hiánya miatt

A deviza alapú kölcsönök esetében a THM vagy az un. „árfolyamrés” feltüntetésének hiánya csak részleges semmisséget eredményezhet. Erre vonatkozóan lásd a 33. pontot.
Ahogyan azt a korábbi pontok (2.,3.,17.) is bemutatják, a deviza alapú hitelek/kölcsönök esetében a bank kölcsönt nyújtott az ügyfélnek a szerződésben rögzített devizában, a kölcsön folyósításakor az ügyfélnek a devizaösszegnek megfelelő értékű forintot folyósított. (Egyes gépjármű-finanszírozási konstrukcióknál a kölcsönszerződés a finanszírozott forintösszeget és a devizaösszeg számviteli nyilvántartásához szükséges devizaárfolyamot tartalmazta.) Mivel az ügyfélnek forintra volt szüksége, a folyósításkor a bank az ügyfélnek a deviza alapú szerződésből eredő nyilvánvaló megbízásából a (devizahitelt finanszírozó devizaforrásból származó) devizát vételi árfolyamon forintra váltotta, és ez a forintösszeg jelent meg az ügyfél számláján. Az ügyfél számlájára így forintban és nem devizában került folyósításra a hitel. (Ha a folyósítás devizában történt volna, akkor a banknak sem kellett volna átváltania a devizát forintra.) Amikor a hitelek visszafizetésére kerül sor, akkor fordított a helyzet, mint a folyósításkor. Mivel az ügyfélnek forintja van, ezért forintban törleszti hitelét, a bank pedig az ügyfélnek a szerződéses konstrukció lényegadó részévé tett „megbízásából” a forintot devizára váltja a törlesztéskori eladási árfolyamon.

Az árfolyam különbözet egy meghatározott időpontban alkalmazott vételi és eladási árfolyam különbségeként értelmezhető, ami a devizaváltásra naponta (illetve naponta többször) megállapított kondíciós listából folyamatosan követhető. Az árfolyam különbözet - gyakorlati szóhasználatban „árfolyamrés” - nem minősül jogszabályban definiált jogi kategóriának.

A felek a szerződésben meghatározott (folyósításhoz és törlesztéshez köthető) vételi-eladási devizaárfolyamon történő elszámolásban állapodtak meg, de a szerződésnek nem kellett tartalmaznia a deviza vételi-eladási árfolyam közötti különbséget.

Nem létezett és nem létezik olyan jogszabályi előírás, amely szerint a THM-nek az árfolyamrést külön, tételesen fel kellene tüntetni. A THM meghatározása a korábban hatályban volt 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet alapján történt, ennek releváns előírásai a következők voltak:
„8. § (1) A teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő az ügyfél által a hitel folyósításáig bezárólag a kölcsönnel kapcsolatban - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - fizetett összes költséggel csökkentett hitelösszeggel. A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni.
(2) A THM számításánál nem vehető figyelembe:
a) a prolongálási költség,
b) a késedelmi kamat,
c) az egyéb olyan fizetési kötelezettség, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik,
d) a biztosítási és garanciadíjak, valamint
e) az átutalási díjak.

11/B. § * (1) * Deviza alapú kölcsönök esetén a 10. §-ban meghatározott képleteknél az ügyfél által teljesített fizetéseket forintban kell számításba venni
a) a szerződésben rögzített THM számításánál a pénzügyi intézménynél alkalmazott, a szerződés megkötését megelőző 30. napnál nem régebbi devizaárfolyam figyelembe vételével
b) a 13. § (1) bekezdésében meghatározott helyeken és a kereskedelmi kommunikációban szereplő THM számításánál a pénzügyi intézménynél alkalmazott, a tárgynegyedévet megelőző hónap 1. munkanapján érvényes devizaárfolyam figyelembevételével.

11/B. § * (3) Deviza alapú kölcsönök esetén a szerződésben és a 13. § (1) bekezdésében meghatározott helyeken fel kell tüntetni, hogy a THM meghatározása a forint fizetések vagy a kölcsön devizanemében teljesített fizetések alapján történt-e, továbbá a fizetések más devizanemre történő átszámításánál figyelembe vett devizaárfolyam érvényességének napját.”

A teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III.25.) Korm. rendelet 6.§ (1) bekezdése az alábbiak szerint pontosította a korábbi szabályt:
„6. § (1) Deviza alapú hitel esetén, ha a folyósítás és a törlesztés is forintban történik, az 1. mellékletben meghatározott képletnél a hitelező és a fogyasztó által teljesített fizetéseket forintban kell számításba venni a hitelrészletet a hitelező által az adott ügyletre folyósításnál alkalmazott, a törlesztő részletet és a díjfizetést a törlesztésnél alkalmazott
a) a szerződésben a szerződés megkötését megelőző 30. napnál nem régebbi devizaárfolyam,
b) a kereskedelmi kommunikációban a tárgynegyedévet megelőző hónap 1. munkanapján érvényes devizaárfolyam figyelembevételével.”

A deviza vételi és eladási árfolyam különbözetét a bankok a THM mértékében érvényesítették, hiszen a 11/B. § szerint a kormányrendeletben szereplő képletnél az ügyfél által teljesített fizetéseket forintban kell számításba venni, az ott meghatározottak szerint. A képletben H: a nyújtott hitel összege, csökkentve a hitel felvételével összefüggő költségekkel, Ak pedig a különböző esedékességi időpontokban a törlesztő-részletek összegei (a hitel forint összegéből meghatározott deviza vételi árfolyamon meghatározva a hitel deviza összege, ill. ennek deviza-törlesztési cash-flow-jából visszaszámítva forintra a részletek, meghatározott eladási árfolyamon).
A THM rendelet külön bekezdése rendelkezik az árfolyamrés THM-re gyakorolt hatásáról, nem a költségek között (8. § (1) bek.), hanem külön részben kerül nevesítésre (11/B.§.), ez tehát nem költség, hanem egy speciális számítás metodika. Az árfolyamrés – a folyósításra és a törlesztésekre alkalmazandó deviza vételi és eladási árfolyamoknak a képletben történő alkalmazása következtében - a THM-ben megjelenik, de külön kimutatni nem kell, ilyen kötelezettséget egyetlen jogszabály sem tartalmaz. A képletben is az szerepel, hogy a H a hitel összege, amelyet csökkenteni kell a költségekkel (vagyis költségként a tényleges költségeket nevesíti a jogszabály, a hitelrészlet összegében megjelenő folyósítási árfolyamot nem).
A deviza vételi, és eladási árfolyamnak tehát kizárólag a THM számítása során van jelentősége, ezen felül külön az árfolyamrést, vagy az árfolyam-különbözetet, mint „költséget” azonban nem kellett, és nem is lehetett a THM számítása során figyelembe venni. Így az árfolyamrés költségként való, szerződésben valói feltüntetésének a hiánya nem szolgálhat alapul a deviza alapú szerződés semmisségének a kimondásához.
Azok a költségek, amelyek a Hpt. korábban hatályos 212. § (2) bekezdése, illetve 213. § (1) bekezdése szerint költségek körébe vonhatók, kellő meghatározottsággal szerepelnek. Nem tartozik ezek közé e szerződéses konstrukció esetén az eladási és vételi árfolyam különbözete. A Hpt. jelenleg hatályos rendelkezései is arra utalnak, hogy a jogalkotó magát a hitelösszeg forintban való kifejezését, illetve a teljesítések elszámolásánál a más devizanemre történő átszámítást nem tekinti költségnek, díjnak, vagy plusz jutaléknak, hanem azt elszámolási módnak tekinti. A Hpt. 200/A. § „deviza alapú” lakáskölcsön szerződésekre 2010. november 27-től előírja, hogy a konverzió mind a folyósításkor, mind a törlesztéskor vagy a kölcsönt nyújtó hitelintézet által meghatározott középárfolyamon, vagy az MNB által meghatározott devizaárfolyamon történjen. A Hpt. 209. § (1) bekezdés g) pontja – visszautalva a 200/A. § szerinti árfolyamok közötti választási lehetőségre – kimondja, hogy a hitelintézet köteles üzletszabályzatában feltüntetni a „200/A. §-ban foglaltaknak megfelelően kiválasztott és alkalmazott számítási módot”, továbbá azt, hogy „a forintban meghatározott összeg kiszámítására mely időpontban kerül sor”. A Hpt. tehát egyértelműen számítási módként tekint az MNB középárfolyam, vagy a bank által kalkulált középárfolyamra, s ennek analógiájára a folyósításkor, illetve a törlesztéskor alkalmazott konverziós árfolyamokat is így kell tekintetni. A Hpt. idézett másik fordulata ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy a kölcsönszerződések eltérő időpontjában felmerülő átszámításokat külön kell figyelembe venni.

Az átváltási kulcs alkalmazása – amelyet a THM rendelet ír elő - a természete szerint sem minősülhet költségnek. A folyósításnál illetve az elszámolásnál alkalmazott árfolyam, mint átváltási kulcs olyan elszámolási metódus, amelynek révén a forint pénznemben teljesített szolgáltatások a hitelösszeg nyilvántartására irányadó pénznemben elszámolhatók. A THM rendelet 11/B. § (1) bekezdés a) pontja azt is világossá teszi, hogy a devizaalapú kölcsönök esetében a THM-re vonatkozó tájékoztatás alapja a múltbeli árfolyam (mint referencia adat), azaz a THM közzététele nem a teljesítés idején irányadó árfolyamok szerint kalkulált.

Mindezek értelmében az árfolyamrés nem minősül a Hpt. 210.§ szerinti költségnek. Amint a fent idézett jogszabályhelyek is mutatják, a folyósításkor illetőleg a törlesztéskor alkalmazott árfolyam használata a számítási módban jelenik meg, nem pedig külön értékelt költségelemként. Amennyiben az árfolyamrés külön költségelemként is megjelenne a THM számításakor, tulajdonképpen duplán értékelődne és egy valótlan tartalmú eredményre vezetne. Így az árfolyamrés a kölcsönszerződés egyes szakaszaiban alkalmazott, az adott pillanatban felvett adósi pozícióból következő elszámolási árfolyamok összevetéséből származtatott számítási eredmény. Soha nem áll fenn ugyanis a felek jogviszonyában olyan helyzet, amikor azonos időpontban kétirányú konverzió merülhetett volna fel, és egy időben vételi és eladási árfolyam egyaránt alkalmazást nyerhetett volna, így értelmezhetetlen ugyanazon kölcsönszerződés esetében azonos napon a két árfolyam különbözetét vizsgálni.

A folyósításkor és törlesztéskor alkalmazott árfolyam különbözősége olyan eleme a szerződésnek, mely végeredményben a főszolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát határozza meg. Az árfolyamok azt befolyásolhatják, hogy összességében mekkora összegű kölcsönt kap az adós, és törlesztésként mindösszesen mennyit kell visszafizetnie. E kikötés semmilyen egyéb jogát és kötelezettségét nem érinti a feleknek, csak a szolgáltatások meghatározását, illetve ezek egymáshoz viszonyított arányát. A Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése szerinti egyoldalúság tehát nem keletkezik a felek jogai és kötelezettségei között. Ebből viszont az következik, hogy a Ptk. 209. §-ának (5) bekezdése alkalmazandó e kérdésben, mely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.
Ezt az álláspontot tartalmazza a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának 5.G.40.087/2012/16. számú ítélete is.

Miután a THM számítási módszerét jogszabály írja elő, az alkalmazott árfolyamok nyilvánosak és mindenki számára megismerhetőek, a folyósításkor, illetőleg a törlesztéskor alkalmazott különböző árfolyamok a THM-ben nyíltan értékelésre kerültek. A Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052/2012/7. számú ítéletében kimondta, hogy „a kölcsönszerződés esetében ugyanis az adós ellenszolgáltatása az ügyleti kamat és a kezelési költség, a teljes hiteldíj, vagyis mindaz, amit a bank a THM-ben nyíltan értékelt”. Mivel a THM nyíltan értékeli az egyes szerződés szerinti cselekmények (folyósítás, törlesztés) különböző árfolyamát, gondolunk itt a deviza vételi és eladási árfolyamokra, azok egyértelműen az adóst terhelő ellenszolgáltatásnak minősülnek, így a Ptk. 209.§ (5) bekezdés korlátozó rendelkezése az irányadó ezen szerződéses kikötés esetében is: a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A kölcsönszerződés értelmében a kölcsön folyósítása minősül szolgáltatásnak, ennek részletekben történő visszafizetése és a kölcsönnyújtásért járó kamat és kezelési költség pedig ellenszolgáltatásnak. Mindkét elem, azaz mind a szolgáltatás, mind az ellenszolgáltatás világosan és érthetően megjelenik a kölcsönszerződésben, ezért e feltételeket nem lehet tisztességtelenség címén megtámadni.
A PBT H-PBT-H-2079/2012. eljárás megszüntető határozata szerint: „a deviza alapú hitel esetében a THM számításánál a deviza vételi és eladási árat is figyelembe kell venni, (ahogy azt az ekkor hatályos THM számításra vonatkozó Kormányrendelet is előírta) amelynek szükségképpeni következménye, hogy azok különbsége is figyelembe vételre kerül. … A jogszabályi rendelkezések alapján továbbá az is egyértelmű, hogy a THM számítása során külön (pluszban) az árfolyamrést, vagy az árfolyam-különbözetet semmilyen jogcímen nem kellett, és nem is lehetett figyelembe venni.” Ugyanez a határozat kimondja, hogy az árfolyamrés, illetőleg az árfolyamkülönbözet jogszabályi rendelkezés hiányában még logikai úton kapott következtetés alapján sem tekinthető olyan költségnek, amit a Hpt. korábban hatályos 213.§ (1) bekezdés b) pontja a THM számítással kapcsolatban ekként kívánt volna nevesíteni, vagy a c) pontja általánosságban költségként definiált volna.
A PBT H-PBT-H-117/2013 számú határozatában kimondja, hogy „a THM számítása során külön az árfolyamrést, vagy az árfolyam-különbözetet semmilyen jogcímen nem kellett figyelembe venni. A Kormányrendelet alapján a hitelnyújtók arra voltak kötelesek, hogy deviza alapú szerződések esetében a THM számítása során, a devizában meghatározott és nyilvántartott hitel, továbbá a törlesztőrészlet összegét forintban határozzák meg, az árfolyamoknak a számítási módban volt jelentősége. Ezen felül, külön az árfolyamrést, vagy az árfolyam-különbözetet azonban nem kellett a THM számítása során figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a Szerződés megkötésekor hatályos jogszabályok a deviza-vételi és a deviza-eladási árfolyamok figyelembevételét a THM számításánál tették kötelezővé.”
A Szolnoki Városi Bíróság ítéletében megállapította, hogy a Hpt. 200/A.§ 2010. november 27. napjától hatályos (3) bekezdésének megfogalmazásából is az következik, hogy magát a szerződés szerinti árfolyam, mint konverziós kulcs alkalmazását a jogalkotó nem tekinti a Hpt. fogalmai szerinti költségnek vagy díjnak. E jogszabályhely ugyanis csak azt tiltja, hogy magáért az átváltásért és az átváltással kapcsolatos számításért a pénzintézet külön költséget, díjat vagy jutalékot számítson fel. Ebből következően a jogalkotó magát a konvertálást és az elszámolásra irányadó árfolyam, mint átváltási kulcs alkalmazását nem tekinti költségnek. A kölcsön összegének deviza alapon való nyilvántartása nem egy plusz költség, hanem egy számítási módozat, nevezetesen a kölcsön fennálló összege meghatározásának a módja. A folyósításnál, illetve az elszámolásnál alkalmazott árfolyam, mint átváltási kulcs tehát nem díj, hanem az elszámolásnál alkalmazni rendelt metódus, amelynek révén a forint pénznemben teljesített szolgáltatások a hitelösszeg nyilvántartására irányadó pénznemben elszámolhatók.
A Szolnoki Törvényszék a II. fokú ítéletében kifejtette, hogy „álláspontja szerint a forint és svájci frank közötti árfolyamkülönbség a Ptk. 231.§ alapján alkalmazott kirovó és lerovó pénznemben történő szolgáltatás-meghatározás szükségképpeni következménye. A szolgáltatás, ellenszolgáltatás meghatározásának módjából eredő következmény az árfolyamrés.”
A Fővárosi Ítélőtábla egy döntésében kimondta, hogy a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja az árfolyamrésről nem rendelkezik, kizárólag a költség, tehát készkiadás jellegű elemeknek a feltüntetését írja elő.
manci007 2014. 08. 01. 18:15
Előzmény: #7  Dezso_Laszlo
#16
Olvass egy kicsit feljebb, aztán ítélkezz:

"Bizonyítani fogja az OTP a bíróság előtt, hogy a törvényeknek megfelelően, jóhiszeműen bánt a devizahitelekkel és korrekt tájékoztatást adott"
manci007 2014. 08. 01. 18:12
Előzmény: #5  signal2
#15
"a helyszínen lévők megvétózták a kutatók azon véleményét, mely szerint európai összehasonlításban is magas a díjbevételek aránya (az MNB a tranzakciós illetéktől nem szűrte meg az adatot), illetve azt is, hogy a lakossági fedezett hitelek esetében nehezen érthető, hogy miért nő a kamatmarzs (ahogy korábban jeleztük: a jelzáloghitelek közel harmadát tavaly folyósító Fundamenta saját - fixált - kamatszintjét nem a 3 hónapos Buborhoz, hanem a 3 éves instrumentumokhoz árazza, amely alaposan torzítja a képet)."

Hát igen. Ennyi. Az MNB szavahihetősége.
Törölt felhasználó 2014. 08. 01. 17:28
Előzmény: #8  Dezso_Laszlo
#14
Kérdezz, arra tudok válaszolni. Egyébként meg javaslom, olvasd vissza a devizahiteles topicokat.
Törölt felhasználó 2014. 08. 01. 17:26
Előzmény: #9  akira
#13
Megjegyzem, nagyon sokszor leírtam mindezt az elmúlt 4 évben (nem egy topicban).
Törölt felhasználó 2014. 08. 01. 17:25
Előzmény: #9  akira
#12
Akira, örülök, hogy újra itt vagy. De nem olvastad elég figyelmesen a topicokat. Már 2010-ben is leírtam egy intézkedéscsomagot, amit én lépnék meg devizahitel ügyben. Annek egyik tétele éppen az árfolyamrés volt, hogy azt vagy meg kell szüntetni, vagy sokkal alacsonyabb szinten maximálni.

A 2-3-4-5%-os árfolyamrés teljesen elfogadhatatlan szerintem is és semmilyen szolgáltatás nem áll mögötte. Ugyanis valódi devizakonverzió nem is történik, hiszen a devizahitelek mögött leginkább Ft források álltak, amiket swapokon keresztül alakítottak devizaforrássá. 0.5%, esetleg max. 1%-os díjat ezen műveletek tranzakciós költségei miatt el tudnék fogadni.
Futtato 2014. 08. 01. 17:22
Előzmény: #9  akira
#11
Mert ha jól sejtem, ez a legnagyobb összeg, amely most visszafizetésre kerül..-

Így van, eddig az a legmagasabb összeg, de még a Forintosítás 2015.-ben hátra van. Ha 180 Ft.-on váltanak át minden hitelt, akkor ismét 750-900 Milliárd veszteség képződik.

De ez majd jövőre!
Bekre_Pal
Bekre_Pal 2014. 08. 01. 17:15
Előzmény: #9  akira
#10
azért kellett egy évtized, mert az újkommunista rezsim még elég fiatal
akira 2014. 08. 01. 16:44
Előzmény: #3  Törölt felhasználó
#9
penznyelo,

Ismered az álláspontomat a devizahitelekkel kapcsolatosan, mindig is azt mondtam, hogy több ponton hibásak a szerződések, amelyért első sorban maguk a bankok tehetnek, másodsorban a szabályozás, és csak harmadsorban a szakembereknek nek tekinthető hitelfelvevők. A hitelfelvevők pedig épp azért felelősek a legkevésbé, mert ők nem szakemberek.

Régen nem írtam semmilyen témában, most csak annyit kérdéznék Tőled, hogy szerinted konkrétan milyen értékű szolgáltatást nyújtottak a bankok azért a pénzért, amelyet árfolyamrés címen beszedtek a hitelfelvevőktől, és most a törvény erejével egy összegben vissza kellene fizetni? Mert ha jól sejtem, ez a legnagyobb összeg, amely most visszafizetésre kerül.

(Megjegyzem, semmilyen érdekem nem fűződik a devizahitelezéses vitához, hiszen se nekem, se egyetlen családtagomnak, rokonomnak nem volt ilyen hitele sosem.)

Engem inkább az borszaszt el, hogy ha ma megállapítást nyert, hogy az árfolyamrés semmis, hiszen jogszerűtlennek, erkölcstelennek, etikátlannak minősítette az országgyűlés, akkor ehhez miért kellett közel egy évtized, hogy kiderüljön? Ez a kérdés persze már költői, erre nem várok Tőled választ.

Csupán arra, hogy milyen természetű szolgáltatást kaptak a hitelfelvevők az árfolyamrésként kifizetett díjért?
Dezso_Laszlo 2014. 08. 01. 16:17
Előzmény: #3  Törölt felhasználó
#8
Andriska, tényeket!
Dezso_Laszlo 2014. 08. 01. 16:13
Előzmény: #1  Portfolio
#7
"A bankszektor tőkéjének legalább egyharmadát viszi el a kormány intézkedése, ami gazdasági szempontból súlyos károkat fog okozni" - idézi Csányi szavait a lap.

Én kicsit másképp fogalmazok: a bankszektor tisztességtelennek minősített tevékenysége a tőkéjét legalább a felével megemelte (matematikailag ez azonos Csányi fogalmazásával). Ez így korrekt, Csányi fogalmazása a tisztességtelenség védelmét jelenti, közönséges aljasság.
Futtato 2014. 08. 01. 15:38
Előzmény: #5  signal2
#6
Nem semmi!

A recesszió 15 százalékban, 350 milliárd forintban felelős a banki veszteségekért, vagyis az elhibázott gazdaságpolitika az elmúlt öt évben a banki veszteségek 36 százalékáért tehető felelőssé. A hibás banki döntések, a felelőtlen hitelezés az MNB szerint a veszteségek 19 százalékát, 450 milliárd forint veszteséget okozott
signal2
signal2 2014. 08. 01. 13:32
#5
Ennyi.
link
Futtato 2014. 08. 01. 13:13
Előzmény: #1  Portfolio
#4
OTP.-kívül melyik bank adott Japán Yen hitelt tudja valaki?
Törölt felhasználó 2014. 07. 31. 18:33
Előzmény: #2  vill52
#3
Én meg akkor lepődöm meg, amikor időről-időre a mérhetetlen ostobaságotokkal kapcsolatban borul ki a bili.
vill52 2014. 07. 31. 18:20
Előzmény: #1  portfolio
#2
Szerintem,ahogy kiborult a \"bili\"és kiderült a sok,-sok jogtalanul a bankok által lenyult pénz,a deviza hitelesek is meglepődtek!Ők sem gondolták volna ,hogy félre tájékoztatják,hitegetik Őket,minden szinten,azt a hamis látszatot keltve,hogy nekik csak jobb lehet,s nagyon szerencsések,hisz a gazdaság dübörög,a pannon puma.néhány ugrással útóléri a fejlett nyugatot,a forint pedig bivalyerős lesz,ezáltal,egyre fogy a törzstőke és rohamosan csökkennek a havi törlesztő részletek!Mi valósult meg az ígéretekből?Semmi!Sok hitel bedőlt,nagy részben a bankok kapzsisága is előidéző ok ebben.

Topik gazda

Portfolio
Portfolio
5 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek

  • BÉT
  • Indexek
  • Deviza
      • Forgalom
      • Nyertesek
      • Vesztesek