Elégedetten dőlhetnek hátra a tőzsde kritikusai a 2006. év után, a tőzsde mint intézmény/fogalom drámai teljesítményt nyújtott az idei évben. Lassan oda jutunk, hogy pár blue chip mellett csak széles befektetői kör számára többnyire érdektelen kis papírok lesznek a tőzsdén. Az idei év egyik legnagyobb sztorija az volt, hogy elindult a közepes cégek kisöprése a tőzsdéről.
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=77461
na közbe meg várom hogy felmenjen
az árfolyam!!!:))
de én ilyen nagy céget megreforámáló nyereségesé tevő dologba nem mennék bele
sose,hacsak nem az én pénzem lenne benne!:)
de az is igaz hogy a dolgokat megtanulni meg nem a saját pénzén kell az embernek! :)
a pénzzel kapcsolatosdolgoknál ,ott elég egy rossz döntés ,és máris óriásiak a veszteségek!
ugyhogy mindenhová minden területen
mindig az arra megfelelő ember legyen a poszton!:)))és akkor még ott van a verseny!
és az erősebb kutya effektus!
ja és tényleg itt a tözsdén nem lesznek reformok????:)))
bár a mai világban a reform szónak már más
jelentése van!
hát igen kezdünk kapitalizálodni!:))))
a pénz nagy úr! nem kegyelmez senkinek sem!
de hát ezt akkartuk a szabadságot és annak eszméjét!
Korlátlan birodalmat ,a pénz segítségével! :)))
csak egy szabály vana kapitalizmusban:
amelyik kutya .........................
de ne felejtsük el a kimeríthetetlen lehetöségeket is!
mert az internet és egyébb eszközök fejlödése megállithatatlan!
és sokszor ez is közrejátszik egy tözsdei papír bukásában!
a korral való haladás mindenek előtt!
példa:ha a foszernek van lehetősége amcsiba tözsdézni akkor esze ágában sem lesz a bizonytalan piacon kereskedni!
ez elött olyan korban éltünk amikor a merkúrnál 5 évet vártunk egy lada 1200 re!
nos a magyar az különös ember!
a magyar nem tud elörébb jutni szellemi
vonatkozásban,mert saját szelleme fogságában van!
tehát nem egymást megerősitve de nem egymást kihasználva kell a nemzeti szellemet erősíteni.de bizonytalanság közt és
jövökép nélkül ez nem fog menni!
a jövö képet a jól kártyásoknak kell felállitani!
bár ebben a tözsde pénzügyi kérdésben pont nem jó megtanítani olyan embereket akik később ellenünk vannak!
de hát a pénz a gyorsan meggazdagádás és a bizonytalanság reményében teszik mind ezt!
ha változik a szemlélet (ez magátol nem fog)
akkor változik a afelfogás is!
aki tanít azt tisztelni kell sőt megbecsülni
erkölcsi vonatkozban is!
ha ez nincs meg akkor rabló pandúr elvett követve lassan meghal még az a szellemi érték is akit lehetne követni!
Egy vallomással kell kezdenem. Immár lassan tizenhárom éve, 1994 januárjában, egy hétfői napon Tel Avivban volt szerencsém izraeli üzletfeleimmel, a TalGiltek cég vezetőivel figyelni az ottani tőzsdén a cégük árfolyamának emelkedését és felfüggesztését. Előző pénteken írták alá az illetékes magyar hatóságok a TalGiltekkel a telefon koncessziós szerződést a váci és gödöllői körzet fejlesztésére. Figyeltem azokat az embereket és irigyeltem, hogy üzleti sikerük, amelyben nem kis részem volt, azonnali tőkepiaci visszajelzést kap. Szinte fájt az irigység. Én is szerettem volna az izgalmukat, az örömüket átélni, szerettem volna egy tőzsdei céget vezetni; a tőzsde színpadán fellépni és érezni, érzékelni a munkám, a teljesítményem közvetlen értékelését. 1994 tavaszán szálltam be először (pénzzel) a HUMET®-be. Az év végén egy tanulmányt írtam a HUMET® akkori ügyvezetőinek és tulajdonostársaimnak , hogy miért lenne praktikus a céget a tőzsdére vinni. A tanulmány olvasói néhány profival elolvastatták a dolgozatomat és a legtekintélyesebb ezek közül így fogalmazta meg a véleményét: „Aki (én, CJ) ezt a dolgozatot írta, az veszélyes ember, de mindenképpen tartsátok meg magatok között.” 1996-ban, amikor a HUMET®-et másodszor tőkésítették fel, én (CJ) voltam a kijelölt elnök, és a befektető feltétele az volt, hogy a cég azonnal kerüljön tőzsdére. Mámoros napokon át tárgyaltam a feltételekről, de két nappal a befektetővel zajló ügylet lezárása előtt kiléptem a buliból; hogy miért, az mindegy már. Helyesen döntöttem, mint utóbb kiderült. Emlékszem erre a napra is: 1996. április 29-e volt. Fizikailag fájt, amikor kijelentettem, hogy ezek között a körülmények között én nem vezetem a céget. Jött helyettem a nagytekintélyű és elismert dr. Pogány János, ő lett a HUMET® Rt első elnöke. 1997 nyarán Pogány dr. már lemondott és a tulajdonosok felkértek, hogy vegyem át a cég irányítását. Az akkori igazgatóság egyöntetű véleménye pár napig az volt, hogy én kellek nekik, de a hivatalos ülésen végül is nem mellettem döntöttek. Konkrét érzés volt, fájdalmat éreztem, amikor felhívtak és közölték velem, hogy most sem válhatok egy tőzsdei cég elnökévé. Jött dr. Puskás István, aki 1998 tavaszára csődbe vitte a céget. 1998 április 29-én 14 óra körül indultam Genfbe, hogy az 1996-os befektetővel megállapodjak, az egyezségünk hajnali 4-re meglett, és én indulhattam vissza Zürichbe a repülőtérre, hogy az aznap 14 órakor kezdődő közgyűlésen egy igen erős szindikátusi szerződésben foglalt jogok birtokosaként átvehessem a céget. Időben odaértem. Este 9-re végeztünk és én boldog voltam, hogy végre egy tőzsdei társaság elnöke lehetek. 2000 elején láthattam, ahogy 300 millióról a hússzorosára (6 milliárdra) nőtt a HUMET® értéke. Tudtam és kijelentettem, hogy a tőkepiac túlértékel, miután kaptam is hideget-meleget a részvényeseimtől (miért fikázza a saját papírját egy elnök?). 2001-től 2005-ig láthattam, hogy miképpen teszi tönkre abszolút igazságtalanul a magyar közigazgatás mindazt, amit én örömmel és hatékonyan építgettem; láthattam, hogy a valaha volt hatmilliárdról hogyan értékelnek le 70 millióra a befektetők. Idén év elején láthattam, amint a tőkepiac az iménti 70 milliót miképpen módosítja egymilliárdos vállalatértékre, majd hónapokon át megnyugodva figyelhettem, amint a HUMET értéke itt megállt. Közben rengeteg tapasztalat birtokába jutottam, sok mindent láttam és megtanultam; és ez az információhalmaz nyilván megfelelőképpen állt össze cégemben, testemben, lelkemben és az agyamban, ha üzleti-fizikai értelemben túléltem az idei Karácsonyt. Lábadozom. Egyre jobban vagyok, dolgozom, olvasom a Portfoliót is és ezen közben megütötte a szememet ez a topic, amihez ez a visszaemlékezés, ha jól látom az első hozzászólás. A téma a Tőzsde idei drámai teljesítménye. Van véleményem. A pangás oka mindenképp, hogy aki tőzsdén van az sem szívesen marad, de új cég igazán sem akarja a tőzsde nyilvánosságát. Ennek miértjére világos választ ad egyrészt a magyar mentalitás, másrészt a nyilvánvalóan ostoba adórendszer, harmadrészt a HUMET® Rt példájából levonható konzekvenciák, amelyek közvetlenül kapcsolhatók az említett másik kettőhöz. Ez utóbbi példából adódó tapasztalataimra eddig senki sem volt kíváncsi. Utóbb pedig nem szívesen osztanám meg ezeket a tőzsde vezetőivel, hiszen igaz a mondás, amivel a gyenge játékosnak segíteni igyekvő jó képességű kibicet intik le a többi kártyások: „ne segíts neki, még megtanul kártyázni és a gatyánkat is elnyeri…!” Boldog új évet kíván mindenkinek, őszinte hívük:
Bunkósbottal a tőzsdének (TOP 10 sztori 2006-ban - 4.)
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=77461