Azért szeretem Virányi András, vagyis BANDITA blogját link olvasni, mert ő nem azért ír, hogy okosakat mondjon másoknak, hanem mert ő az, aki az Orbán-kormány ötven, sőt száz árnyalatát is megtapasztalta a saját -és családja bőrén. Minden sorából az őszinte felháborodás sugárzik, vegyülve a valódi tettrekészséggel, a fotelforradalom helyetti tenni akarással. Ajánlom most figyelmetekbe legújabb bejegyzését, ahol csúnyán beolvas Orbán Viktornak.
“Volt egy álmom. Szerettem volna idős koromban a megtakarításomból megélni, ezt akkor abban a nyóc évben meg úgy hívták: magánnyugdíj. Jött egy marék fülkeforradalmár, és ellopta az egészet.
Volt egy álmom. Szerettem volna a lakáshitelem rendesen fizetni, nem családi összefogásból rendezni. Jött pár barom a hülye nyilatkozatával, és bedőlt a forint. Kösz, Kósa, kösz, Szijjártó, anyátokba szorult volna a fejetek!
Volt egy álmom. Szerettem volna a munkámból megélni, főleg az érte kapott bérből és fizetésből kijönni legalább elsejéig. Jött a kormány az új munkatörvénnyel, és egyből csökkent a fizum, már csak két napig volt elég. Nesze neked, egykulcsos adó, meg a többi f@szság.
Volt egy álmom. Ha elvesztem a munkámat, nem szerettem volna megtanulni megélni havi negyvenhétezerből. Jött a kecske Pintérrel, meg a kis Zsiga Marcell, és azt mondták, ebből meg lehet élni, (nekik naponta) én is meg fogom tanulni ezt egy egész hónapban.
Volt egy álmom. Szerettem volna a gyermekem elküldeni a nagy magyar ingyenes felsőoktatásba, de nem tudtam megfizetni az ezért járó tandíjat. Pár okoskodó pártfarok szépen elmagyarázta, mi miatt lett elzárva a szegény ember gyermeke a tudástól, és csak véletlenül nem mondták ki: Orbán Viktor nem akarja, hogy az én gyerekem okos legyen.
Volt egy álmom. Azt szerettem volna, ha beteg leszek, vagy bármelyik hozzátartozóm kórházba kerül, ne attól kellejen rettegnem, lesz-e a neki ott orvos, nővér, gyógyszer, kötszer, ellátás, fűtés, kaja. Arról nem álmodtam, a kórházakból szép kilátás lesz a stadionokra.
Volt egy álmom. Azt képzeltem, ha valaki lop, annak levágják a kezét, nem pedig kastélyt vásárol belőle, meg kisvasutat. Ha valaki meg hazudik, annak a nyelvét vágják ki, nem újságot zárnak be miatta, és lovagkeresztet kap érte.
Volt még sok álmom de…
Teljesen megértem, ha Orbán Viktor most sír az álmai miatt, és gyilkosoknak nevezi azt, aki ezt elkövette ellene. Egy olimpia miatti népszavazás bűncselekmény lenne, hiszen a hatalom akkor nem tudja az akaratát érvényesíteni az állampolgárokkal szemben. Csak annyit tennék hozzá Orbán Viktor álmaihoz: pont leszarom őket, a nyavalygása nem őszinte számomra. És éppen ideje, hogy elmenjen a büdös picsába mielőtt kitekerem a nyakát a sok hazugságért, amit nekem mondott, a sok adóforintért ami a közelében elvesztette a közpénz jellegét, és mészárosodott, rogánosodott, vajnásodott, meg a többi fideszes zsebben szépen, nyom nélkül, ráadásul ügyészi felügyelettel eltűnt.
Nekem az én álmaim voltak fontosabbak, és azokat ő vette el tőlem. És cserébe nekem még ezt meg is kellene köszönni neki. Egy vasvillával meg is teszem. Vagy egy választással.”
“Volt egy álmom. Szerettem volna idős koromban a megtakarításomból megélni, ezt akkor abban a nyóc évben meg úgy hívták: magánnyugdíj. Jött egy marék fülkeforradalmár, és ellopta az egészet.
Volt egy álmom. Szerettem volna a lakáshitelem rendesen fizetni, nem családi összefogásból rendezni. Jött pár barom a hülye nyilatkozatával, és bedőlt a forint. Kösz, Kósa, kösz, Szijjártó, anyátokba szorult volna a fejetek!
Volt egy álmom. Szerettem volna a munkámból megélni, főleg az érte kapott bérből és fizetésből kijönni legalább elsejéig. Jött a kormány az új munkatörvénnyel, és egyből csökkent a fizum, már csak két napig volt elég. Nesze neked, egykulcsos adó, meg a többi f@szság.
Volt egy álmom. Ha elvesztem a munkámat, nem szerettem volna megtanulni megélni havi negyvenhétezerből. Jött a kecske Pintérrel, meg a kis Zsiga Marcell, és azt mondták, ebből meg lehet élni, (nekik naponta) én is meg fogom tanulni ezt egy egész hónapban.
Volt egy álmom. Szerettem volna a gyermekem elküldeni a nagy magyar ingyenes felsőoktatásba, de nem tudtam megfizetni az ezért járó tandíjat. Pár okoskodó pártfarok szépen elmagyarázta, mi miatt lett elzárva a szegény ember gyermeke a tudástól, és csak véletlenül nem mondták ki: Orbán Viktor nem akarja, hogy az én gyerekem okos legyen.
Volt egy álmom. Azt szerettem volna, ha beteg leszek, vagy bármelyik hozzátartozóm kórházba kerül, ne attól kellejen rettegnem, lesz-e a neki ott orvos, nővér, gyógyszer, kötszer, ellátás, fűtés, kaja. Arról nem álmodtam, a kórházakból szép kilátás lesz a stadionokra.
Volt egy álmom. Azt képzeltem, ha valaki lop, annak levágják a kezét, nem pedig kastélyt vásárol belőle, meg kisvasutat. Ha valaki meg hazudik, annak a nyelvét vágják ki, nem újságot zárnak be miatta, és lovagkeresztet kap érte.
Volt még sok álmom de…
Teljesen megértem, ha Orbán Viktor most sír az álmai miatt, és gyilkosoknak nevezi azt, aki ezt elkövette ellene. Egy olimpia miatti népszavazás bűncselekmény lenne, hiszen a hatalom akkor nem tudja az akaratát érvényesíteni az állampolgárokkal szemben. Csak annyit tennék hozzá Orbán Viktor álmaihoz: pont leszarom őket, a nyavalygása nem őszinte számomra. És éppen ideje, hogy elmenjen a büdös picsába mielőtt kitekerem a nyakát a sok hazugságért, amit nekem mondott, a sok adóforintért ami a közelében elvesztette a közpénz jellegét, és mészárosodott, rogánosodott, vajnásodott, meg a többi fideszes zsebben szépen, nyom nélkül, ráadásul ügyészi felügyelettel eltűnt.
Nekem az én álmaim voltak fontosabbak, és azokat ő vette el tőlem. És cserébe nekem még ezt meg is kellene köszönni neki. Egy vasvillával meg is teszem. Vagy egy választással.”
Beérett Orbán ámokfutása!