Kedves Lackó
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy ez a fórum az MNB inflációs jelentésével kapcsolatban felmerülő kérdések megválaszolása céljából született. A felvetései azonban nem kapcsolódnak szorosan ehhez a témához és részben olyan közvetlen monetáris politikai kérdésekre vonatkoznak, amelyekben az MNB stábja nem foglalhat állást.
Az MNB alapkamata valóban magasnak számít az EU tagországok körében, azonban ez a hosszabb lejáratú (5-10 éves) állampapír-piaci benchmark hozamok esetében is igaz. Ez utóbbiakra az MNB 2 hetes lejáratú irányadó instrumentumának csekély közvetlen hatása van, így a hosszú hozamok relatíve magas szintje elsősorban a piaci szereplők forinteszközöktől elvárt kockázati prémiumát tükrözi. Mivel a forintban denominált államadósság döntő részben fix kamatozású, átlagos hátralevő futamideje pedig 3 és 4 év közé tehető, a kamatteher változását elsősorban a piaci körülmények között kialakuló kockázati prémium elvárások befolyásolják. A forintban denominált államadósság kamatterheinek csökkenése tehát nem az MNB alapkamatának csökkentésével érhető el, hanem olyan – elsősorban a költségvetési politika hatáskörébe tartozó – intézkedésekkel, amelyek az ország kockázati megítélését tartósan és számottevően javítják.
A kamatpolitikára vonatkozó kérdéseihez kapcsolódóan az MNB elsődleges céljára, az árstabilitás elérésére és fenntartására hívnám fel a figyelmét. Az MNB törvényben rögzített elsődleges céljának elérése érdekében inflációs célkövetéses monetáris politikát folytat, aminek középpontjában a 3 százalékos középtávú inflációs cél áll. Az MNB Monetáris Tanácsa kamatdöntései során a középtávú inflációs cél 5-8 negyedéven belüli elérésére törekszik. A pár hónappal későbbre várt infláció így sem 2006 októberében, sem a jelenlegi döntés esetében nem játszott szerepet, ahogy az a Tanács közleményeiből is nyilvánvaló módon kiderül:
link
link
Üdvözlettel:
Tóth Máté
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy ez a fórum az MNB inflációs jelentésével kapcsolatban felmerülő kérdések megválaszolása céljából született. A felvetései azonban nem kapcsolódnak szorosan ehhez a témához és részben olyan közvetlen monetáris politikai kérdésekre vonatkoznak, amelyekben az MNB stábja nem foglalhat állást.
Az MNB alapkamata valóban magasnak számít az EU tagországok körében, azonban ez a hosszabb lejáratú (5-10 éves) állampapír-piaci benchmark hozamok esetében is igaz. Ez utóbbiakra az MNB 2 hetes lejáratú irányadó instrumentumának csekély közvetlen hatása van, így a hosszú hozamok relatíve magas szintje elsősorban a piaci szereplők forinteszközöktől elvárt kockázati prémiumát tükrözi. Mivel a forintban denominált államadósság döntő részben fix kamatozású, átlagos hátralevő futamideje pedig 3 és 4 év közé tehető, a kamatteher változását elsősorban a piaci körülmények között kialakuló kockázati prémium elvárások befolyásolják. A forintban denominált államadósság kamatterheinek csökkenése tehát nem az MNB alapkamatának csökkentésével érhető el, hanem olyan – elsősorban a költségvetési politika hatáskörébe tartozó – intézkedésekkel, amelyek az ország kockázati megítélését tartósan és számottevően javítják.
A kamatpolitikára vonatkozó kérdéseihez kapcsolódóan az MNB elsődleges céljára, az árstabilitás elérésére és fenntartására hívnám fel a figyelmét. Az MNB törvényben rögzített elsődleges céljának elérése érdekében inflációs célkövetéses monetáris politikát folytat, aminek középpontjában a 3 százalékos középtávú inflációs cél áll. Az MNB Monetáris Tanácsa kamatdöntései során a középtávú inflációs cél 5-8 negyedéven belüli elérésére törekszik. A pár hónappal későbbre várt infláció így sem 2006 októberében, sem a jelenlegi döntés esetében nem játszott szerepet, ahogy az a Tanács közleményeiből is nyilvánvaló módon kiderül:
link
link
Üdvözlettel:
Tóth Máté
Az inflációs jelentés részletei - kérdezd az MNB szakértőit