A szokásokhoz híven pénteken nyújtotta be a kormány a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerre vonatkozó részletes javaslatait, a szerdai nap megrökönyödése után pedig konstatálhattuk, hogy nem csak a szavak szintjén történnek az események. Ha...
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=142072
Az már olyan nagy liberalizáció lenne, mint a jobbágyfelszabadítás. Ilyet még egyik kormány sem mert megtenni. Ilyen szabadságjogokat még egyik sem mert megadni.
Ha a fidesz annyira fényezi a választás szabadságát nyugdíjpénztár ügyben, tegyék lehetővé, hogy a 24%-ot is oda fizessem, és akkor felejtsük el egymást állambácsival.
Törölt felhasználó2010. 11. 30. 13:48
#77
Összefoglalva
"A mai nyugdíjasok túlnyomó többségének kevés a megkapott pénz: no nem luxusvágyaik kielégítésre, de a szerény hétköznapokra. Miért?
Életük jelentős részét mélyen alulfizetve dolgozták végig. A Népköztársaság, a lényegében egyedüli munkáltató, nagyon kevés fizetést adott, az elosztás formája csak részben volt a pénz, a szolgáltatások jelentős része ingyen vagy kedvezményes módon járt a népnek. Az alacsony nyugdíj mellé kedvezmények jártak – s járnak még részben ma is – olcsóbb bérlet, ingyenes vasutazás, filléres gyógyszerek, ártámogatások – ki emlékszik a sajtok árára? Mindez a hatalomtechnika fundamentuma volt.
Ma Magyarországon a jövedelmek a kádárista szinthez vannak közel, az árak pedig a „fejlett Nyugatéhoz”. Ma olcsó a munkaerő. Mesterségesen az: ebből származik a „versenyelőny”, amit dogmatikus neoliberális közgazdák, a gazdasági hatalmat gyakorló, többnyire globális érdekeltségek zsoldjában álló pénz-manipulátorok és politikai bábfigurák oly nagy hévvel védenek. Az alacsony fizetésből fakad az alacsony járulék, s ennek következtében alacsony összeget tud utalni a nyugdíjpénztár. Mégis, iszonyatos mennyiségű pénz fordul meg a kasszában. Már az átfuttatása hatalmas nyereséget jelenthet, ha tőkepiaci logikával intézik. Az állami nyugdíjrendszer nem úgy intézi.
1997-ben a szocialista-szabaddemokrata kormány kényszerrel elvette a nyugdíjak egy részét, s magánkezekbe adta. A kezek nem zsebre vágták – az közönséges lopás lett volna –, hanem befektették. Állampapírokba. Az állampapírok útján felvett kölcsönt a magyar állam egyebek mellett a nyugdíjkasszán ütött lyuk foltozására fordította. A lyuk nagyobb volt, mint a tapasz: a magánszférát megjárt pénzről tekintélyes összeg, teljesen törvényesen „lekenődött” a megforgató kezeken. De nem is a pénzről magáról, hanem a hatalomról szól a tört?: ma a pénz ura világ ura. A mi kis magyar világunké is. Mi ebben a jó a magyar közösségnek? És mi jó abban, hogy a kötelezőgépjármű-biztosítás százmilliárdos befizetésének a jó fele magántulajdonú számlákon fejezi be az útját? Miért engedte az állam mintegy negyed századig a bankok kizsigerelő extraprofitját? Miért kétszer több a banki szolgáltatások ára Budapesten, mint mondjuk Berlinben? Miért tehetik tönkre egyes, munkatársaikkal szemben amúgy rabszolgatartókként föllépő nemzetközi üzletláncok dömpingárakkal, rossz minőséggel a magyar mezőgazdaságot? Igen, tudom a koldusbotra jutó gazdáktól olcsóbban meg lehet venni a földet! Hogyan szivattyúzhatott ki néhány egészségügyi vállalkozás a TB-kasszából milliárdokat, majd hagyta ott a süllyedő hajót? Mindeközben a magyar orvostársadalom a közvélemény szemében, a hitelüket bulvárbunkókkal szétverő zsaroló bandák miatt, erkölcsileg tönkrement.
Két éve kiderült: a „pénz mágusai” globálisan eléggé hülyegyerekek. Arra még futotta a nagy eszükből, hogy a világuralmat jórészt megszerezzék, de nem tudtak vele mit kezdeni. Azt mondják: ma gazdasági világválság van. Szó sincs róla. Pénzügyi válság van, a „reálgazdaság” amúgy köszöni, jól lenne. Ha az élősködőktől megtisztítják, megkezdődik az elvesztett erő visszanyerése. Sokan érzik a lehetőséget, s cselekszenek is: nem pusztán Magyarországon.
A mostani kormány jó ütemérzékkel fölismerte a lehetőséget, a világszelet; s nem sokat vacakol.
Nem csinál mindet jól. Csapnivaló a felvilágosító propagandája. A választópolgárok nagy részének fogalma sincs, valójában mi történik, miről van szó a bankadó, a magán-nyugdíjpénztárak, a különadó s más, amúgy jól sorba rendezhető ügyében. Túl sok szó esik, túl hangosan mindenféle csibészségről, bűnügyről, parizer színvonalú hájasodásról, luxuskéróról a nyomornegyedben. Pedig a törvényes aljasságok dolga a valóban fontos."
Ha már leleplezés (és ez nagyon off), kíváncsi vagyok rá, hogy le fogják-e tartóztatni Gyucsányt. Annyira akarják, de annyira... Vagy mégsem? Csak színjáték az egész? Túl sokat tudnak egymásról, az az érzésem.
Hát, ha már az alkotmány is üres frázis nekik (bizonyították, hogy az), akkor tényleg botor lenne az erkölcsöt számonkérni rajtuk. Nem tudom mi jöhet még.
Ha per indul (márpedig valaki biztosan fog perelni) jó esély lesz a nyerésre. A kérdés, hogy mi lehet az ítélet. Ha valaki egyszer átlépett (vagy átlökték), onnan nincs visszaút.
A hozam megadóztatása amúgy is kérdéses. Már nem emlékszem mikor is vezették be a kamatadót, de ugye a korábban befektetett betétek és bfektetések (pl befjegyek) hozama tudomásom szerint adómentes.
Ha hagynának REÁLIS és KORREKT alternatívát az MNYP-ben maradásra, akkor és csakis akkor nem lehetne lopásnak hívni. Persze lehet itt lovagolni a szavakon, a lényeg az, hogy sokaktol a szándékuk és akaratuk ellenére veszik el eddigi nyugdíjra szánt megtakarításaikat, és nem marad helyette más, mint egy távoli ígéret, melynek megalapozottságát "jótékony" homály fedi.
De nem ez történt. Nem hagytak lehetőséget, nem beszélnek egyenesen, nem következetesek... Tisztességtelenek és hazugok, ez számomra is megkérdőjelezhetetlen valóság.
Aláírták a halálos ítéletet - Befellegzett a pénztáraknak
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=142072