Egy eső trenden belüli komoly emelkedéstől elvárható, hogy elmenjen egészen a hosszútávú (kétszáznapos, negyvenhetes) átlagig, tehát nagyjából egy év átlagáráig. Ha viszont az instrumentum tartósan az átlag fölé tud kapaszkodni, az - ha önmagában még nem is egyértelmű trendfordulót - mindenképpen a vételi oldal megnövekedett erejét jelzi.
A fontosabb amerikai indexek most lassan szembetalálják magukat ezekkel az eső átlagokkal. A régi gazdaságot reprezentáló NYSE-nél nemcsak az átlagról van szó: az index egy hatalmas, több mint két évig épített tetőből tört le, aminek most kilenc hét emelkedés után megpróbál alulról nekiszaladni. A tető nagy tömbje most ellenállás, van mivel megkűzdeni.
A középtávú trend a csúcsok és mélypontok (A-D) elhelyezkedését nézve a Nasdaqon sem változott még (alacsonyabb csúcs, alacsonyabb mélypont). Annyi a változás, hogy most először közelítte meg a negyvenhetes átlagot az index – nagy akkumuláció mellett. Ami ezt a tech erőt talán magyarázza, és nem látszik a grafikonon: a giga-alapok (pl. Fidelity, Janus) rendesen kipakoltak belőle az esésben, és megszűntették a beteges felülsúlyozását, tehát lecsökkent a potenciális kínálat. 70% index-esés után már nem hisznek olyan vallásos meggyőződéssel a technológiában, mint korábban.
A hosszútávú átlag nem csodaszer, és önmagában alkalmatlan az időzítésre. Érdemes visszatekinteni 2000-re: az index ugyan tavasszal rendesen aláesett a még emelkedő átlagnak, de ha valaki erre vett fel eladási pozíciót, ingét-gatyáját elbukta, hiszen iszonyú rally következett. Még rúgott a régi trend, onnan még jó 30% emelkedést tudott produkálni az index (egyedi részvények pedig akár dupláztak), az alacsonyabb csúcs után viszont minden maradék erejét elvesztette a bika. Most komoly dolog volna, ha az index rendesen a még eső átlag fölé menne (elképzelhető), de egy tartós fenékhez vagy az utolsó mélypont (D) sikeres visszatesztelését, vagy egy magasabb mélypontot kellene látni. Meg persze rengeteg kifenekelő egyedi részvényt.
Egy jó kérdés néha többet ér, mint száz válasz - Szókratész nem véletlenül tanított kérdésekkel. Játsszuk el, hogy Szókratész egyenes kérdéseket tesz fel nekem a piacról, és én megpróbálok válaszolni.
-Melyek a vezető szektorok, kedves Vakmajom?
-Hát, erős a kiskereskedelem, látni kitöréseket néhány ciklikus szektorban, akad pár jól mozgó szoftvercég, meg mintha a vendéglőket, élelmiszeripart is húznák. Van egy-két jó papír az egészségügyből is, de ott inkább a behalás jellemző. Meg az orosz mobilcégek is…
-Melyek a vezető szektorok, kedves Vakmajom?
-Talán ezek közt lesz.
-Szóval akkor melyek a vezető szektorok, kedves Vakmajom?
-Mást nem tudsz kérdezni, kedves Szókratész?
-Az egyenes, lényegretörő kérdésekért idéztél meg, nem?
-Valóban. Akkor válaszolok: nem tudom egyértelműen megmondani.
Kiborító ez a Szókratész, de jól kérdez. A follow through óta inkább a rotáció jellemző, megerősödik egy szektor, kiemelkedik belőle egy-két részvény, aztán belead az intézmény – ők tudják, miért. Az éves rekordok száma alacsony szinten stagnál. Ettől függetlenül továbbra is szabad a pálya a szelektív középtávú vételek előtt - amíg az indexeken nem látszanak a kifulladás jelei. Amire még érdemes felfigyelni: az emelkedés pszichológiai motorját jelentő félelem eltűnt, és lassan a nyárihoz hasonló mértékű optimizmust mutatnak az indikátorok, pl. az opciók forgalma. Ez negatívum.
A magyar piacról továbbra is pozitív dolgokat lehet mondani. Az utolsó mélypontról induló, eladói klimaxból táplálkozó emelkedés sokkal nagyobb lett, mint a korábbiak, és tart az akkumuláció. Miért más ez az emelkedés, mint a megelőzőek? Az index nemcsak a negyvenhetes átlag fölé tudott emelkedni, de az utolsó középtávú csúcsot (C) is elérte. A középtávú eső trend szerkezete ezzel megsérült, hiszen az eső trend alacsonyabb csúcsok és mélypontok sorozatából áll. Igazán meggyőző egy magasabb középtávú mélypont volna az indexen – de kár ennyire előreszaladni, mert egyelőre nincs komoly disztribúció vagy vételi klimax, tehát nincs jele a mostani emelkedés kifulladásának.
Az index persze csak indikátor, a kutya az egyedi részvényekben van elásva. Vannak hosszabb bázisból való felfelé kitörések? Egyelőre nincsenek, tehát még nem lehet a vezetőket azonosítani. Csupán két hónappal az utolsó mélypont után nem is meglepő, hogy kevés a jó bázis.
A négy likvid részvény közül jelen állapot szerint az OTP-n látszik olyan komolyabb bázis (majdnem kétéves), melyben enyhe akkumuláció van, és a papír közel van a bázis tetejéhez. A tartós elhagyásához előbb konszolidáció, majd nagy forgalmú kitörés kell.
Hogy mennyire nem könnyű elhagyni egy hosszú bázist, arra a MOL volt a példa most ősszel. Bár jócskán bement 3900 alá, végül sikertelen lett a lefelé kitörés, és azóta akkumuláció mellett folyamatosan emelkedik a bázis másik széle felé. Egyelőre még nem ment fel az ellenállásig (5300-5500 környéke), ahol az elmúlt másfél évben egyszer sem sikerült tartósan megkapaszkodnia.
Akkor mutatna igazi erőt a papír, ha minél magasabban konszolidálódna, és már nem esne vissza a bázis mélyebb régióiba – tehát nem engedné, hogy a lent kirázott, majd az emelkedésről lemaradt vevők meghalásszák.
A fene Szókratészbe (Vakmajom)
Ugrás a cikkhezA fontosabb amerikai indexek most lassan szembetalálják magukat ezekkel az eső átlagokkal. A régi gazdaságot reprezentáló NYSE-nél nemcsak az átlagról van szó: az index egy hatalmas, több mint két évig épített tetőből tört le, aminek most kilenc hét emelkedés után megpróbál alulról nekiszaladni. A tető nagy tömbje most ellenállás, van mivel megkűzdeni.
A középtávú trend a csúcsok és mélypontok (A-D) elhelyezkedését nézve a Nasdaqon sem változott még (alacsonyabb csúcs, alacsonyabb mélypont). Annyi a változás, hogy most először közelítte meg a negyvenhetes átlagot az index – nagy akkumuláció mellett. Ami ezt a tech erőt talán magyarázza, és nem látszik a grafikonon: a giga-alapok (pl. Fidelity, Janus) rendesen kipakoltak belőle az esésben, és megszűntették a beteges felülsúlyozását, tehát lecsökkent a potenciális kínálat. 70% index-esés után már nem hisznek olyan vallásos meggyőződéssel a technológiában, mint korábban.
A hosszútávú átlag nem csodaszer, és önmagában alkalmatlan az időzítésre. Érdemes visszatekinteni 2000-re: az index ugyan tavasszal rendesen aláesett a még emelkedő átlagnak, de ha valaki erre vett fel eladási pozíciót, ingét-gatyáját elbukta, hiszen iszonyú rally következett. Még rúgott a régi trend, onnan még jó 30% emelkedést tudott produkálni az index (egyedi részvények pedig akár dupláztak), az alacsonyabb csúcs után viszont minden maradék erejét elvesztette a bika. Most komoly dolog volna, ha az index rendesen a még eső átlag fölé menne (elképzelhető), de egy tartós fenékhez vagy az utolsó mélypont (D) sikeres visszatesztelését, vagy egy magasabb mélypontot kellene látni. Meg persze rengeteg kifenekelő egyedi részvényt.
Egy jó kérdés néha többet ér, mint száz válasz - Szókratész nem véletlenül tanított kérdésekkel. Játsszuk el, hogy Szókratész egyenes kérdéseket tesz fel nekem a piacról, és én megpróbálok válaszolni.
-Melyek a vezető szektorok, kedves Vakmajom?
-Hát, erős a kiskereskedelem, látni kitöréseket néhány ciklikus szektorban, akad pár jól mozgó szoftvercég, meg mintha a vendéglőket, élelmiszeripart is húznák. Van egy-két jó papír az egészségügyből is, de ott inkább a behalás jellemző. Meg az orosz mobilcégek is…
-Melyek a vezető szektorok, kedves Vakmajom?
-Talán ezek közt lesz.
-Szóval akkor melyek a vezető szektorok, kedves Vakmajom?
-Mást nem tudsz kérdezni, kedves Szókratész?
-Az egyenes, lényegretörő kérdésekért idéztél meg, nem?
-Valóban. Akkor válaszolok: nem tudom egyértelműen megmondani.
Kiborító ez a Szókratész, de jól kérdez. A follow through óta inkább a rotáció jellemző, megerősödik egy szektor, kiemelkedik belőle egy-két részvény, aztán belead az intézmény – ők tudják, miért. Az éves rekordok száma alacsony szinten stagnál. Ettől függetlenül továbbra is szabad a pálya a szelektív középtávú vételek előtt - amíg az indexeken nem látszanak a kifulladás jelei. Amire még érdemes felfigyelni: az emelkedés pszichológiai motorját jelentő félelem eltűnt, és lassan a nyárihoz hasonló mértékű optimizmust mutatnak az indikátorok, pl. az opciók forgalma. Ez negatívum.
A magyar piacról továbbra is pozitív dolgokat lehet mondani. Az utolsó mélypontról induló, eladói klimaxból táplálkozó emelkedés sokkal nagyobb lett, mint a korábbiak, és tart az akkumuláció. Miért más ez az emelkedés, mint a megelőzőek? Az index nemcsak a negyvenhetes átlag fölé tudott emelkedni, de az utolsó középtávú csúcsot (C) is elérte. A középtávú eső trend szerkezete ezzel megsérült, hiszen az eső trend alacsonyabb csúcsok és mélypontok sorozatából áll. Igazán meggyőző egy magasabb középtávú mélypont volna az indexen – de kár ennyire előreszaladni, mert egyelőre nincs komoly disztribúció vagy vételi klimax, tehát nincs jele a mostani emelkedés kifulladásának.
Az index persze csak indikátor, a kutya az egyedi részvényekben van elásva. Vannak hosszabb bázisból való felfelé kitörések? Egyelőre nincsenek, tehát még nem lehet a vezetőket azonosítani. Csupán két hónappal az utolsó mélypont után nem is meglepő, hogy kevés a jó bázis.
A négy likvid részvény közül jelen állapot szerint az OTP-n látszik olyan komolyabb bázis (majdnem kétéves), melyben enyhe akkumuláció van, és a papír közel van a bázis tetejéhez. A tartós elhagyásához előbb konszolidáció, majd nagy forgalmú kitörés kell.
Hogy mennyire nem könnyű elhagyni egy hosszú bázist, arra a MOL volt a példa most ősszel. Bár jócskán bement 3900 alá, végül sikertelen lett a lefelé kitörés, és azóta akkumuláció mellett folyamatosan emelkedik a bázis másik széle felé. Egyelőre még nem ment fel az ellenállásig (5300-5500 környéke), ahol az elmúlt másfél évben egyszer sem sikerült tartósan megkapaszkodnia.
Akkor mutatna igazi erőt a papír, ha minél magasabban konszolidálódna, és már nem esne vissza a bázis mélyebb régióiba – tehát nem engedné, hogy a lent kirázott, majd az emelkedésről lemaradt vevők meghalásszák.
Vakmajom