A feje tetejére állítják az európai energiapiacot  

1. "... hol vannak kihasználatlan erőművi kapacitások" Ez világos, évtizedek óta ismert: Paks. A bővítés a létező legnagyobb ökörség, hacsak az oroszok meg nem veszik az összes termelt új áramot.

2. Kicsit elbeszéltünk egymás mellett. Te a közeljövőről írtál, én meg az 5 ... 25 év múlva mindent borító állapotról, a metanol & széndioxid-reciklálásról írtam.

3. Nem vetted figyelembe a konnektoros villamos-autókat. Ezek - ha a mögöttes infrastruktúrájukat is beszámítjuk - lényegesen környezetszennyezőbbek a robbanómotorosoknál, ezért átállításuk igen sürgős feladat.

"5. A megújulók létével felmerül egy ötödik eltérés is, nevezetesen a HATÁRIDŐS jelleg: mivel a globális melegítés leállításához és visszafordításához feltehetően szükség lesz az összes erőmű leállítására és osztott (tkp. háztartási) áramtermelés kiépítésére, ezért a jelenlegi - huzal-anyagú - villamosenergia-hálózatok kihasználtsága tart a nullához, előbb-utóbb ez is lebontásra kerül (talán az utolsó erőművek lebontása körüli időben). Ennek az oka egyszerű: a megújulók idősoros kínálata jelentősen eltér az idősoros kereslettől, a kettő kiegyenlítését jelenleg még erőművek végzik (mert éjszaka, ill. szélcsendben, stb. is van áramigény). "

Szvsz a már kiépített elektromos hálózatrendszer a közeljövőben megmarad, csak a funkciója fog átalakulni a megújulóknak köszönhetően. Eddig ugyanis jellemzően egyirányú energiaátvitel történt: az erőművekben megtermelt elektromos energiát továbbították a hálózatok a felhasználók felé. Azzal, hogy a mikro- és kiserőművek a napelemek terjedésével tömegesen léptek be az elektromos energia termelésbe, elindult egy olyan folyamat, ami egyrészt a felhasználás helyén vagy ahhoz közel termeli meg az energiát és ezzel kiváltja az erőművek termelésének egy részét valamint annak a fogyasztóhoz történő eljuttatásának igényét, másrészt a pillanatnyilag helyben fel nem használt energiának a más pillanatnyilag energiát igénylő fogyasztókhoz való eljuttatásának új igényét támasztja a hálózatokkal és az energiaelosztást műszakilag irányítókkal szemben. Nyilván -már csak a hálózati veszteségek minimalizálása érdekében is- az a legcélszerűbb, ha minél közelebbre és minél kevesebb transzformáción keresztül juttatjuk el ezt az energiát a fogyasztókhoz. Ezért a kis- és a középfeszültségű hálózatok eddiginél fejlettebb helyi szintű hálózatirányítására van szükség. Ehhez pedig egyrészt meg kell tartani a már kiépült hálózatokat, másrészt alkalmassá kell tenni azokat a sokirányú, hálószerű működésre, energiaelosztásra - az internettel kvázi-analóg struktúrában.
Ezzel érvényre juthat az "energetikai szubszidiaritás" elve, amely a lehető legkisebb hálózati transzferek révén a legkisebb hálózati veszteségeket teszi lehetővé és megmutatja, hogy mely időszakokban és hol válnak feleslegessé a nagyfeszültségű hálózatokon lebonyolított, nagy távolságú és ezért nagy veszteséggel járó energiaátvitelek és ezzel arra is fény derül, hogy hol vannak kihasználatlan erőművi kapacitások és hol célszerű azok leépítését megkezdeni.

[A portfolio hozzáférési időkorlátja miatt ennek az alapvetően fontos, ÚJ KORSZAKOT NYITÓ interjúnak (Gayer Attila, 2016. november 24.) a teljes szövegét \"kőbe vésem\", hogy néhány nap múlva is elérhető maradjon. Íme. Dezső_László]

Brutális változásokat hozhat az európai energiapiacokon az Európai Bizottság napokon belül megjelenő Téli Szabályozási Csomagja, mely az energiapiacok legnagyobb mértékű újraszabályozását célozza meg 2009 óta. Részben erről beszélgettünk Kovács Csabával, a KPMG partnerével és Dr. Ferenczi Kristóffal, a Kinstellar partnerével. A szakértők szerint a megújuló kapacitások mérete már olyan jelentős, hogy a megújuló forradalom már nem visszafordítható. Az energiatárolásban még nem értük el a piaci érettséget, a további fejlődést korlátozhatja, hogy nincs uniós szintű egységes szabályozás. A jövő energiapiacán új szereplők lesznek, lakóközösségek, társasházak, aggregátor cégek értékesíthetnek nagyobb mennyiségben áramot.

Az eddig jellemzően óvatos Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is jelentősen megemelte a megújulók növekedésére vonatkozó várakozásait. Szerintetek melyek lehetnek azok a tényezők, amik a megújulók további növekedését támogathatják világszerte?

Dr. Ferenczi Kristóf: Fontos fejlemény a globális energiapiacon, hogy bármennyire is szeretne Európa a megújuló alapú energiatermelés éllovasa és a technológiai innováció hazája lenni, a megújuló forradalom jelenleg már nem az Európai Unió területén zajlik, hanem más földrészeken, régiókban, ide értve többek között Kínát és az Egyesült Államokat. Európa vitathatatlanul jelentős szereplő a globális megújuló energia piacon, azonban úgy tűnik, mintha az elmúlt időszakban lemaradásban lenne az új piacokhoz képest.

Kovács Csaba: Véleményem szerint elérkeztünk már arra a szintre, hogy nem kell keresnünk az okokat, mitől is lennénk optimisták a megújulók terjedését illetően. A folyamat elindult, nagyon nehéz lenne olyan okot mondani, amitől a fejlődés megtorpanhatna. Nyilván ennek van technológiai, szabályozási és finanszírozási vetülete, és bizonyos dimenziókban társadalompolitikai és szociális megfontolások is felmerülhetnek, de mégis azt látjuk, hogy a klímapolitikai célok és a technológiák elérték azt a fajta összhangot, aminél már úgy gondolom a folyamat nem állítható meg globális szinten sem.

Dr. Ferenczi Kristóf: Egyetértek Csabával, valóban olyan mértékű már a megújuló energiatermelő kapacitás Európában, Amerikában vagy Kínában, ahonnan már nem lehet visszalépni. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy Európában a szabályozási háttér, a megújuló energiát befogadó hálózatok rendszere és a megújuló energiatermelés tényleges piaci integrálása terén egyfajta újragondolási kényszer keletkezett. E kényszernek igyekszik most az Európai Bizottság is szándékai szerint megfelelni, ugyanis e hónap végén várható az ún. Téli Szabályozási Csomag (Winter Package) tervezetének közzététele, amelynek egyik nagyon fontos eleme az átdolgozott uniós megújuló energia irányelv tervezete. Az új megújuló irányelv célja azt elérni, hogy egyfelől a fontosabb piaci és technológiai változásokra megfelelően reagáljon az uniós szabályozás, másfelől pedig az e változások eredményeként a hagyományos és az új piaci szereplők (ideértve akár a lakóközösségeket, társasházakat és az ő energiapiaci tevékenységüket összefogó, ún. aggregátor vállalkozásokat) megfelelő jogosítványokkal bírjanak az átalakuló energiapiaci környezetben.

Beleszólhat ebbe a folyamatba Trump és az amerikai energiapolitika?

K.CS.: Jó kérdés, hogy Trumpnak van-e egyáltalán világos energiapolitikája. Továbbra is azt gondolom, hogy ez a kocka már el van vetve, lehetnek persze megtorpanások a fejlődésben, de alapvetően a trend előre mutat a megújulók termelési részarányát tekintve. Talán a fejlődés egyik akadálya a gondolkodásmód lehet, hiszen a megújulóknál alapvetően innovatív megoldásokról beszélünk, kérdés, hogy az innovációs kényszer milyen gyorsan tud betörni a hagyományos gondolkodási keretek közé. Mindenki hajlamos kötött keretrendszerekben gondolkodni, ezen a téren ez nem biztos, hogy jó.

F.K.: Csak hogy számokkal is érzékeltessük, a REN21 megújuló energia riport alapján 2015 végén a világon 785 GW beépített megújuló villamosenergia-termelő kapacitás volt, amiből nagyjából egyenlő arányban részesült az Európai Unió 276 GW és az ún. BRICS országok 262 GW kapacitással. Az egyes országok szintjén vizsgálva három országban volt kiemelkedő mértékű a beépített megújuló villamosenergia-termelő kapacitás: Kína 199 GW, az USA 122 GW, végül Németország 92 GW megújuló villamosenergia-termelő kapacitással rendelkezett 2015 végén. Vagyis az Egyesült Államokban is már olyan mértékben épül ki a megújuló energiatermelő kapacitás, ami visszafordíthatatlannak látszik. Mindezek mellett számomra sem világos egyelőre, hogy miből áll majd Trump energiapolitikája.

Úgy tűnik nincs megállás. A további fejlődéshez persze szükséges, hogy legyen kellő mértékű beruházás, és ott, ahol erre valóban szükség van...

F.K.: Ebből a szempontból is kulcsfontosságú lesz az a kérdés, hogy az Európai Bizottság Téli Szabályozási Csomagjának elemei ténylegesen milyen végső tartalommal kerülnek majd elfogadásra, valóban alkalmasak lesznek-e arra, hogy a villamosenergia-piac működése, a piaci árképzés, a befektetések és az innováció szempontjából is olyan új szabályozási környezetet teremtenek-e, amelyben a megújulók még inkább teret tudnak nyerni. Lényeges továbbá, hogy a megújulók témakörétől nem lehet elválasztani a támogatási rendszerek kérdését, ami nagyon hangsúlyosan meg is jelenik az új szabályozási csomagban, rögzítve azt, hogy a tagállamok szintjén hogyan kell a jövőben átjárhatóságot biztosítani a más tagállamban működő megújuló erőművek számára a nemzeti megújuló energia támogatási rendszer tekintetében. Fontos kitérni az újfajta energiafogyasztókra, az ún. prosumerekre, akik megújuló forrásból megtermelik saját maguknak a villamos energiát például a házuk tetejére szerelt napelemekből, de áramtöbbletük is keletkezik, amit be akarnak táplálni a hálózatokba. Az új megújuló energia irányelv külön fejezetet szentel a fogyasztók e csoportjának. A megújulók kapcsán végül nem lehet elmenni a villamosenergia-tárolás kérdése mellett sem, ez elengedhetetlenül részét fogja képezni az új villamosenergia-piaci működésnek.

Milyen hatással van a megújulók forradalma az európai villamosenergia-árakra? Elindíthat ez jelentősebb kapacitásszűkülést?

K.CS.: Európában most is túlkapacitásos helyzet áll fenn, a megújulók támogatása miatt a villamosenergia-piac versenyző szegmense alacsony árakkal találkozik. Érthető módon ez nem gerjeszti a befektetési kedvet a hagyományos energiatermelő eszközök iránt. Nagyon jó kérdés, hogy a szabályozás teremt-e bármiféle mechanizmust, amivel az előbb-utóbb bekövetkező kapacitásszűkülést kezeli, vagy ezt a piacra bízza. Az irány egyelőre az, hogy a szabályozás a piaci alapú kapacitásszűkülést megpróbálja megelőzni. Érdekes lesz, hogy ez miként gyűrűzik majd át az egyes tagországokban a végfelhasználói árakba, nagyon jó példa Németország és Magyarország esete, az előbbinél a lakosság fizeti a megújuló alapú termelés többletköltségét, míg nálunk a nem lakossági felhasználókra hárul ez a teher.

Ha szó esett a kapacitásmechanizmusokról, járjuk kicsit jobban körbe a kialakult paradox helyzetet, hiszen elsőre igen furcsának tűnhet, hogy egy alapvetően támogatások által okozott problémát akarnak újabb támogatásokkal orvosolni.

F.K.: A kapacitásmechanizmusok rendeltetése röviden az lenne, hogy a piacról egyébként kiszoruló erőművi kapacitások - amelyek ugyanakkor szükségesek a villamosenergia-rendszer működőképességének biztosításához - fenntartása érdekében hosszabb távra szóló szerződésekkel lekötik az érintett erőművek áramtermelő kapacitásait. A közelmúltban ugyan jóváhagyta az Európai Bizottság Franciaország új kapacitásmechanizmus rendszerét, azonban a Bizottság annak olyan fontos módosításait érte el a jóváhagyásáért cserébe a francia államnál, amelyek már előre jelezték a Téli Szabályozási Csomagban a Bizottság által képviselt megközelítést. A Téli Csomag részét képező, ún. Villamos Energia Piaci Rendelet (ami uniós rendeletként minden tagállamban közvetlenül hatályos jogszabály lesz) ugyanis a kapacitásmechanizmusok európai szintű vizsgálatának végső eredményei alapján azt mondja ki, hogy, ahhoz, hogy egy tagállam egyáltalán kapacitásmechanizmusban gondolkodhasson, először egy európai szintű és uniós módszertanon alapuló erőművi kapacitás-megfelelőségi vizsgálatnak kell megtörténnie. Ha e vizsgálat arra jut, hogy az adott tagállam esetében kapacitás-problémák merülnek fel, akkor is a tagállamnak először a saját energiapiaci szabályozási rendszerét kell felülvizsgálnia. Itt különösen az árszabályozásra kell gondolni, mivel először a hatósági árszabályozásban megjelenő korlátokat kell a tagállamnak lebontania. Ha ezt a Bizottság felé igazolhatóan megtette, de a kapacitás-probléma továbbra is fennáll, csak ezt követően fordulhat a kapacitásmechanizmusok eszközéhez. A Téli Csomag alapján a tagállami kapacitásmechanizmusoknak azonban egészen új szabályoknak kell majd megfelelniük. Egyrészt mindenfajta - műszakilag megfelelő - kapacitásforrás számára biztosítaniuk kell a piacra lépési lehetőséget. Emellett a tagállami erőművek és egyéb kapacitást biztosító szereplőknek biztosítani kell azt a jogot, hogy nemcsak a nemzeti, hanem a más tagállamokban létező kapacitásmechanizmusokban is részt vehessenek, legalábbis az egymással fizikailag összekapcsolt tagállamok esetében. Összességében tehát egy újfajta erőművi kapacitástámogatási rendszerről kell beszélnünk majd a jövőben, ha a Téli Csomag elfogadásra kerül.

K.CS.: Mindenképpen érdekes az a helyzet, ami kialakult, hiszen, ha megnézzük az EU villamosenergia-piaci alapelvét, a termelési része alapvetően azt mondja, hogy versenyző iparágnak kell lennie. Ennek ellenére enged egy támogatási rendszert a megújulóknál, amivel már leszűkíti ezt a versenyző területet. Most azt mondja, hogy a nem (csak) megújuló energiaforrás alapú termelésben érdekelt szereplők a támogatási rendszer miatt nem tudnak versenyezni, ezért rájuk is bevezetünk egy támogatási rendszert. Ez nyilvánvalóan nem segít abban, hogy egy likvid, transzparens, versenyző nagykereskedelmi villamosenergia-piac alakuljon ki az Unión belül. Kíváncsian várom, milyen eszközökkel tudják ezt úgy megoldani, hogy a legkevésbé legyen versenytorzító. Bárhogy is alakulnak a kapacitásmechanizmusok körüli kérdések, véleményem szerint némiképp drágítani fogják a piacot.

A kapacitásmechanizmusok tervezett modelljéből is látszik, hogy az új uniós szabályozás egyre határozottabban igyekszik megteremteni a határokon átívelő versenypiacot. Mely területeken hoz még drámai változást az új szabályozástervezet?

F.K.: Az Európai Bizottság Téli Csomagjából eddig megismerhetővé vált részletek alapján kimondható, hogy az ún. Harmadik Szabályozási Csomag 2009-ben történt elfogadása óta az európai energiapiacok legnagyobb mértékű újraszabályozását célozza meg. Ha az Unió elfogadja (amihez még rögös út vezethet az európai politikában) a Téli Csomagot, azt joggal lehet majd az EU új, negyedik energiapiaci szabályozási csomagjának tekinteni. A jelenlegi információk alapján hét új jogszabály-tervezetből (uniós rendeletek és irányelvek) és a kapacitásmechanizmusok végleges uniós vizsgálati jelentéséből álló Téli Csomag ugyanis amellett, hogy egy új villamosenergia-piaci modellt rögzít, gyakorlatilag újraszabályozza a kiegyenlítő energia piacot, új szabályokat vezet be a másnapi és a napon belüli (intraday) piacoknál, újraírva a megújuló erőművek számára korábbiakban biztosított betáplálási prioritás szabályait is, előírja az átviteli rendszerirányító társaságok (TSO-k) számára a regionális operációs központok létrehozását és létrehozza az elosztói engedélyesek európai szervezetét. Ezek mind abba az irányba mutatnak, hogy egy sokkal inkább regionális alapokon álló, határokon átnyúló jelleggel versengő energiapiac jöjjön létre az Unión belül. A korábbiaknál sokkal hangsúlyosabban látszik fellépni az új szabályozási csomag az olyan tagállami intézkedések ellen, amelyek ennek útját állják, ide értve például a hatósági árszabályozást is. Mindazonáltal, végső soron az fog számítani, hogy a ténylegesen elfogadásra kerülő új uniós jogszabályok mit mondanak, hiszen jelenleg csak tervezetekről lehet beszélni.

Az energiatárolás fontosságáról esett már szó, szerintetek mikor jöhet itt technológiai/szabályozói értelemben véve az áttörés? Egyáltalán mik most a legfőbb innovációs irányok az energetikában?

K.CS.: Nézzük először azt, hogy mi volt eddig. Központilag szabályozható nagyerőművek voltak a rendszerekben, viszonylag szűk termékkört nyújtva a piacnak, az irány pedig az volt, hogy a felhasználói oldalt próbálták befolyásolni a kereslet-kínálat kiegyenlítéséhez. A tapasztalatom az, hogy a fogyasztói magatartásokat nagyon nehéz megváltoztatni. Ebbe a rendszerbe jönnek aztán a megújulók, ami azt eredményezi, hogy igazán a kínálati oldalt se tudjuk szabályozni a szél- és a napenergia miatt. Itt jön be az az ötlet, hogy a kereslet-kínálat kiegyenlítése érdekében tároljuk a villamos energiát. Ez azonban nem olyan könnyű. Az energiatárolás eleinte kisebb méretekben valósul csak meg, először csak azokban az akkumulátorokban, amelyek a mindennapi műszaki eszközökbe vannak beépítve. A technológia fejlődésével azonban már az ipari méretű tárolás és felhasználás is elérhetővé válik, ugyanakkor nem tartunk még a teljes piaci érettségnél. Több technológia is van a piacon, az adott igényekhez meg kell találni a leginkább megfelelőt.

F.K.: A villamosenergia-tárolás további fejlődése és áttörése előtt szerintem lényeges korlát az is, hogy sem az európai szabályozásban, sem a tagállamok szintjén nincs egységes szabályozási megközelítés a villamosenergia-tárolás megítélése tekintetében: amely országokban egyáltalán már elfogadtak vonatkozó szabályokat, közöttük is eltérő a megközelítés abban a tekintetben, hogy a villamosenergia-tárolás minek minősül, egy áramtermelő eszközhöz hasonlóan kell kezelni, vagy hálózati elemként, vagy esetleg fogyasztói eszközként. Az egységes szabályozás hiánya ugyanakkor lehetőség is, ami által a tagállamok akár más országok vagy az Unió számára is követendő példát jelentő szabályozási modelleket dolgozhatnak ki. E szempontból is érdeklődéssel várom, hogy a magyar villamos energia törvény (VET) jelenleg Parlament előtt álló módosítása milyen végső tartalommal kerül majd elfogadásra.

Az elektromos közlekedés is igen erős trendnek tűnik. Mennyiben írja át ez az egyes iparágak üzleti modelljét?

F.K.: Az elmúlt évek piaci folyamatai a nagy energiacégeket is üzleti modellváltásra késztetik, nem meglepő egyébként, hogy az olaj- és gázipari cégek például az e-mobilitás irányába fordulnak és újfajta szolgáltatásokat kívánnak ráépíteni a meglévő infrastruktúrájukra és az elektromos autózás platformjára.

K.CS.: Nagyon érdekes párhuzam vonható az energiaszektor és az autóipar fejlődése között. A hagyományos energiatermelők Európában külön márkákat hoznak létre az innovatív tevékenységeikre. Nagyon komoly változások vannak a járműiparban is, az elektromos közlekedéssel kapcsolatos innováció eleinte szinte kizárólag a startup cégekhez kapcsolódott, mostanra viszont a nagy autógyártók is elkezdtek ebbe az irányba elmozdulni, látva, hogy ez egy nagyon dinamikusan fejlődő terület. Az e-mobilitás egy nagyon erős trend, azonban a számos megválaszolatlan kérdés van még. Ha a fogyasztói oldalt vizsgáljuk, nem csak az a kérdés, hogy egy adott helyen van-e töltőpont, hanem az is, hogy mennyit kell várni, hányan állnak sorba. Nem feltétlenül a legjobb irány, hogy jelenleg a fókusz a magánfelhasználású elektromos járműveken van, hiszen ezeknél a töltések nagy része otthon, vagy a munkahelyen történik, viszonylag lokalizált földrajzi környezetben. Sokkal érdekesebb és látványosabb eredményekkel kecsegtető terület lehet a közösségi elektromos közlekedés.

Láthatóan fundamentálisan egy gyökeresen megváltozott piaccal állunk szemben, a decentralizált energiatermelés és tárolás pedig akár azt is eredményezheti, hogy a lakossági szereplők, azok egy közössége kereskedőként, spekulatív szereplőként is megjelenik majd a piacon. Mit gondoltok erről? Hogyan próbálja ezt megakadályozni az új szabályozási csomag?

F.K.: Ez olyannyira így van, hogy az új uniós megújuló energia irányelv tervezete nemcsak bevezeti a \"megújuló energiát saját célra felhasználó fogyasztó\" fogalmát, hanem kifejezetten kimondja azt, hogy a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy a fogyasztók, (akár magánszemélyek, akár lakóközösségek, társasházak stb.) piaci szereplővé válhassanak a jelenlegi helyzethez képest. Ez lényegében azt jelenti, hogy amikor pl. egy társasház a tetőre szerelt napelemekkel a társasház fogyasztásán felüli, többlet áramot termel, akkor biztosítani kell számára, hogy azt betáplálhassa a hálózatba és ezért pénzt kapjon. Az új irányelv-tervezet értelmében háztartások évente 10 MWh áramot, jogi személyek - mondjuk társasházak - pedig évente 500 MWh-t értékesíthetnek anélkül, hogy eközben energiakereskedőnek minősülnének. Ez mindenképpen új helyzet lesz. A szabályozás tervezete emellett lehetővé teszi, hogy közvetítők jelenjenek meg a piacon, akik csomagban árulják majd a villamos energiát a hálózatoknak, szolgáltatásukért pedig pénzt kapnak.

K.CS.: Azt mindenesetre elméleti lehetőségnek látom csak, hogy magánszemélyek, háztartások, családi házak és társasházak tulajdonosai spekulációs céllal lépnek majd ki a villamosenergia-piacra, már csak az adminisztrációs, technikai és pénzügyi követelmények miatt is, amelyek az ilyen tevékenységekhez kapcsolódnak. Inkább azt tartom valószínűnek, hogy ez a trend új lehetőséget fog biztosítani a szolgáltatóknak és a kereskedőknek, hogy beintegrálják az új fogyasztókat - és egyben termelőket - a saját portfóliójukba.

Dr. Ferenczi Kristóf ügyvéd, a Közép-Kelet Európa és Közép-Ázsia kilenc országában működő, Kinstellar nemzetközi ügyvédi iroda partnere és regionális energiajogi praxisának vezetője

Kovács Csaba, partner, a KPMG energetikai és közüzemi üzleti tanácsadásért felelős vezetője

* * * * * * * * * * * * * * * *

Hozzászólás

Kezdjük a tényekkel.

Az egész interjú egy speciális piaci szegmensre, a jelenlegi villamosenergia-piacra (pontosabban annak csak a real-time részére, vagyis a közvetítő-kereskedelemre és egyéb speciális részekre nem) vonatkozik. A villamosság fizikai tulajdonságai miatt e piac igen nagy mértékben eltér a többi piactól. Az 5 lényeges eltérés:

1. SZERVEZETT (a jelenlegi, huzal-alapú villamos-hálózatok miatt nem is lehet más: a vásárló nem válogathat pillanatonként az eladók között, mert egy változtatás jelentős időigényű hardveres huzal-átkötéssel, vagy szoftveres szolgáltató-váltással jár).

2. IDŐFÜGGŐ (a termelt áramot ugyanis azonnal fel kell használni, tehát az eladásra kínált tételt azonnal meg kell venni).

3. CIKLIKUS (ami az időfüggés egyik további szigorítása, hisz az áramigény hullámzása naponként, hetenként és évszakonként is megismétlődik). Ez nem az agrárpiaci ciklikusság (ami kissé hektikus), annál lényegesen szabályosabb.

4. A tranzakciók nagyrészt KÖTELEZŐK: ha a kedvezményezett fél tranzakciót kezdeményez, a kötelezett fél köteles a tranzakció teljesítésére. A villamosáram fogyasztói esetében ez természetes: ha valaki bekapcsol egy villamos fogyasztó-készüléket, a konnektor nem fog neki \"visszapofázni\", hogyaszondja \"ennyiért? ugyan. keress egy másik konnektort.\" De az erőművek is - régen - kötelesek voltak az országos diszpécserközpont utasításait végrehajtani. A megújulók megjelenésével más kötelezettség is keletkezett: a konnektor volt köteles átvenni a termelt áramot. Ugyanakkor a hagyományos áramtermelők, az erőművek kötelezettsége - az áramtőzsde megjelenésével - kissé átalakult: meghatározhatnak egy küszöbárat, ami alatt nem adnak el áramot; ezt azonban közölniük kell a valósidejű vezérlő szoftverrel (küszöb-árukat megváltoztathatják ugyan, de ezt előre közölniük kell, technikai okok miatt).

5. A megújulók létével felmerül egy ötödik eltérés is, nevezetesen a HATÁRIDŐS jelleg: mivel a globális melegítés leállításához és visszafordításához feltehetően szükség lesz az összes erőmű leállítására és osztott (tkp. háztartási) áramtermelés kiépítésére, ezért a jelenlegi - huzal-anyagú - villamosenergia-hálózatok kihasználtsága tart a nullához, előbb-utóbb ez is lebontásra kerül (talán az utolsó erőművek lebontása körüli időben). Ennek az oka egyszerű: a megújulók idősoros kínálata jelentősen eltér az idősoros kereslettől, a kettő kiegyenlítését jelenleg még erőművek végzik (mert éjszaka, ill. szélcsendben, stb. is van áramigény).

Az interjú - a téma szempontjából döntő - két kérdést ügyesen elkerült (és ez szükségszerű, mivel ezekben az interjúalanyok megélhetési forrásáról van szó).

1. A jelenlegi - tengeri-kígyó-szerű - villamosenergetika eljutott-e már arra a szintre, amikor már fizikailag LEHETETLEN az EU elvárások teljesítése és egyúttal a hálózat-használat is? Más szóval: a kiépült villamos-hálózat egyáltalán ALKALMAS-E az EU-elvárások maradéktalan teljesítésére? Ha nem (márpedig nagyon úgy néz ki, hogy - minden erőlködésünk ellenére - egyáltalán nem), akkor az összhangba hozás során

a) az EU-elvárásokat milyen mértékben (és főleg milyen területeken) kellene redukálni ahhoz, hogy - praktikusan - a fizikai teljesítőképesség határán belül maradjunk?

b) az EU-elvárások \"kőbe vésésével\" milyen hálózatra van a jövőben szükség?

2. Mi a prognózisuk a jelenlegi - huzal-alapú - hálózat UTÁNI korra?

E két kérdés kimaradása mindenkinek fáj, aki hosszú távon gondolkodik, aki az EU elvárásait - mindenek előtt szociális téren (beleértve a túlélés érdekében megkötött párizsi egyezményből egyenesen következő emisszió-csökkentést és hőszennyezés-csökkentést is) - komolyan veszi, az interjút készítő Gayer Attilától eltérően (akinek az elitista irányultsága a kérdéseiből is kiderül, ld. Trump begyömöszölése a témába, vagy pl. \"próbálja megakadályozni (sic!) a szabályozási csomag\", etc.). Egy olyan – jelenlegi, elavult - technológiáról (a jelenlegi villamosenergetikáról) van ugyanis szó, amely felett - nyugodtan állíthatjuk, hogy - igencsak eljárt az idő, amely - fosszilis hőerőművi széndioxid-emissziója és irdatlan atomerőművi hőszennyezése, hulladékainak a környezetszennyezése, baleseti kockázata miatt - erkölcsileg teljesen elavult ... és amelynek a fenntartásáért a technológiai szereplők egyre kétségbe esettebb erőfeszítéseket tesznek. Az interjú-alanyok válaszait ez bizony meghatározta, tipikus \"szentgyörgyizsuzsa-szindrómát\", egzisztencia-védelmet, \"kenyérféltést\" láttunk. Ennek része talán az is, ahogyan a konkrét technikai kérdések akár csak az említés szintjén is megjelennének, holott egy 10-flekkes interjú ehhez elég bő terjedelmű.

Sajnos, az interjú-alanyok egyike sem figyelt fel a megújulók robbanásszerű elterjedését a közeljövőben előidéző, a szabályozáson-kívüli, természetes tényezőkre. Például említették a villamosáram piaci túlkínálatát is, meg a villamosáram tárolásának a problémáját is, de a kettő egymást segítő hatásáról hallgattak. Pedig ha egy metanolcellás rendszerben a megtermelt és tárolt energiának csak egy része nyerhető vissza, az mindkét említett problémát megoldhatja majd. Előfordulhat, hogy a megújulók termelése a jövőben többszöröse lesz a jelenlegi villamosáram-termelésnek, hisz a villamosautók kizárólagossá válásával az energiaigény e területen ugrásszerűen megnő, miközben a széndioxid-emisszió és a hőszennyezés is - a háztartási napelemek folytán - a nullára csökken (pl. Magyarországon a 4.8 millió lakásegyenértéken elhelyezhető 288 millió m2 napelemmel - csak 15 % jelenlegi hatásfokkal, tehát 145 kWh/a értékkel számolva - 41,760 GWh/a villamosáram termelhető, de a maximális hatásfok elméletileg 60 % körüli; a jelenlegi termelés nem-megújulókból 45,000 GWh/a, fogyasztásunk 2002-ben 33,400 GWh/a volt, jelenleg cca. 43,000 GWh/a).

Hiányzik a téma szociális vetülete. Ha csak a metanol-rendszert tekintjük, kb. 800 ezer új munkahelyről van szó csak Magyarországon, miközben 440 ... 480 ezer munkahely megszűnik és további 100 ezer munkahely tevékenysége jelentősen fejlődik. De ha az energia-hatékonyságtól függő vállalkozói adókulcs bevezetésre kerül, az ennél nagyságrendileg nagyobb változást, a gazdaság teljes át-strukturálását jelenti majd. A globális létszámcsökkenés és a települési önellátás lesz az, ami teljesen megváltoztat gyakorlatilag mindent.

szvsz:

Ezzel csak igen rövid távon kell foglalkozni, mert a metanol- és széndioxid-alapú villamosenergia-hálózatokat kamionok fogják alkotni, oda - és akkor - szállítva az energiát, ahova és amikor az szükséges lesz, nem törődve semmilyen brüsszeli ideával. Sem a metanol-kereskedelemhez, sem a széndioxid-kereskedelemhez nem kell (és ép ésszel nem is képzelhető el) energetikai - hatósági – \"engedély\", emiatt az ilyen \"hatóságok\" is feleslegesek lesznek. Lesznek energia-szervező vállalkozások, amelyek lakások tetőzetén és más felületein napelemeket tartanak fenn (bérleti szerződéssel, vagy az ingatlanból eszmei tulajdonrészt vásárolva), azokhoz metanolcellát kapcsolva metanolt termelnek tömény széndioxidból. Lesznek vállalkozások, amelyek metanol-kutakból metanolt árulnak és az autósoktól tömény széndioxidot vesznek át. Lesznek olyan vállalkozások, amelyek metanolt és széndioxidot szállítanak. Lesznek olyan vállalkozások, amelyek metanolcellás villamosautókat gyártanak. De a négyfajta vállalkozás egyike sem igényel olyan szigorú hatósági felügyeletet, mint a jelenlegi - huzal-, ill. cső-anyagú - energetikai hálózatok. Ez a négyfajta vállalkozás az egészen kicsitől (a lakás-tulajdonostól) a közepes egyszemélyes vállalkozáson (kamionoson) át egészen a nagyon nagyig (autógyárakig) terjed. És a hab a tortán: egyikük sem kelt semmilyen üvegházhatást, a legcsekélyebbet sem. Ez a körülmény - a globális létszámcsökkenéssel, a települési önellátással meg a vállalkozási adókulcsnak az energia-hatékonysághoz kötésével - szerintem drasztikus hatású lesz a globális melegedés visszafordítására. Tudom, a globális melegedésnek nemcsak antropogén része van (a globális melegítők részaránya még ismeretlen, de a jelek szerint jelentős), a naptevékenység - és más természeti források is - közrejátszanak. De ez minket, felelősen gondolkodókat, a probléma lényegét ismerő \"írástudókat\" nem ment fel a cselekvési kötelességünk alól. Ahogy Jézus mondta: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! (Ma talán még azt is hozzátenné: \"még ha erősáramú villamosmérnöki diplomát szereztél, még akkor se!\")

[Elnézést a hozzászólási késedelmemért, de az interjú megértése, elemzése, ellenőrzése és a hozzászólás átgondolása nekem némi időt vett igénybe, elvégre is nem vagyok már 71 éves ifjú :).]

A svédek egy bizonyos négyzetméter alatt leveszik az adót a napelemekről. Ezáltal olcsóbb lesz a háztartásoknak a napelem és beboríthatják vele a tetőket.

Nálunk, ha leveszik az adót a napelemekről, akkor az adó átvándorol a kereskedők zsebébe és senki sem borít be semmit velük.

Beleszólhat ebbe a folyamatba Trump és az amerikai energiapolitika?

K.CS.: Jó kérdés, hogy Trumpnak van-e egyáltalán világos energiapolitikája. Továbbra is azt gondolom, hogy ez a kocka már el van vetve, lehetnek persze megtorpanások a fejlődésben, de alapvetően a trend előre mutat a megújulók termelési részarányát tekintve. Talán a fejlődés egyik akadálya a gondolkodásmód lehet, hiszen a megújulóknál alapvetően innovatív megoldásokról beszélünk, kérdés, hogy az innovációs kényszer milyen gyorsan tud betörni a hagyományos gondolkodási keretek közé. Mindenki hajlamos kötött keretrendszerekben gondolkodni, ezen a téren ez nem biztos, hogy jó.