"Az agytröszt elemzője szerint a putyini rendszer bomlását jelzik a hirtelen felbátorodott ellenzék elleni támadások. A jelenlegi elnök, Dmitrij Medvegyev igyekszik olyan személynek mutatni magát, akinek megvan a terve arra, hogy gondosan kivitelezett reformokkal újjáélessze a rendszert. Medvegyevben azonban nem bízik a kormányzó bürokrácia kemény magja és újításait, a „modernizálók” nagyobb politikai szerephez juttatására tett kísérleteit határozottan megnyirbálják.
Az orosz kormányzati rendszer, amely fontosabbnak tartja a lojalitást a törvényeknél, mereven ellenáll bármilyen reformnak és autoritárius hajlamait mi sem mutatja jobban, mint a szabad média elleni támadások a közelmúltban. Az új ellenzék iránt akár csak egy kis szimpátiát is mutató tévéműsorokat cenzúrázzák vagy megszüntetik. Azokat az üzletembereket, akik olyan kritikus hangvételű újságokat mernek támogatni, mint a Novaja Gazeta, megbüntetik. A legegyértelműbb jelzés az volt, amikor a tulajdonos, a Gazprom állami nagyvállalat elbocsátotta az ellenzék szócsövének tartott Eho Moszkvi rádióadó vezérigazgatóját.
Elnökválasztási kampánya utolsó szakaszában Vlagyimir Putyin az ország egyik részéből a másikba siet, hogy mutassa, milyen erőteljesen foglalkoztatják az ország problémái. A belső köréhez tartozók nyilvánvalóan aggódnak a „túlmenedzselt” győzelem legitimitása miatt, maga Putyin pedig tanácstalan a tekintetben, hogy hová vezet „stabilitási és prosperitási” irányvonala.
A kormányfő minden hétfőn cikket jelentet meg elképzeléseiről, egyebek között arról, hogyan harmonizálná az entikumközi kapcsolatokat – miközben a folytatódó észak-kaukázusi polgárháborúról nem vesz tudomást –, miképpen javítana a befektetési légkörön – de a vészterhes korrupcióról és a rabló bürokráciáról nem ír –, illetve hogyan erősítené a szociális juttatások és védelem rendszerét. Változatosságuk és nagyvonalúságuk nem teszi meggyőzőbbé a választási ígéreteket, s a mind inkább érzékelhető stagnálás, amely ragyogóan megfelel az országot irányító klikknek, ösztönzően hat a sokszínű tiltakozó mozgalomra.
Minél jobban kopik a támogatottsága, Putyin annál inkább saját udvartartásának túsza lesz, azé az udvartartásé, amelyen belül korlátlan a kapzsiság, de a gőgös arrogancia könnyen enged utat a pániknak. Ettől az intrikák még dühödtebbekké válnak és csökkentik Putyin azon kötelezettségvállalásának az erejét, hogy Dmitrij Medvegyevet tegye miniszterelnökké. A romló gazdasági helyzet azt diktálná, hogy a politika rugalmasabbá és piacbarátabbá váljon, ám az eszkalálódó politikai válság az ellenkező irányba – a szigorúbb ellenőrzés és az ellenvélemény elfojtása felé – tolja. Az udvari intrikák Putyin hatalmi rendszerében fölé kerekednek a gazdasági logikának, ám ez a hirtelen összeomlás komoly kockázatával jár – vélekedik a Jamestown Alapítvány elemzője, Pavel Baev."
Az orosz kormányzati rendszer, amely fontosabbnak tartja a lojalitást a törvényeknél, mereven ellenáll bármilyen reformnak és autoritárius hajlamait mi sem mutatja jobban, mint a szabad média elleni támadások a közelmúltban. Az új ellenzék iránt akár csak egy kis szimpátiát is mutató tévéműsorokat cenzúrázzák vagy megszüntetik. Azokat az üzletembereket, akik olyan kritikus hangvételű újságokat mernek támogatni, mint a Novaja Gazeta, megbüntetik. A legegyértelműbb jelzés az volt, amikor a tulajdonos, a Gazprom állami nagyvállalat elbocsátotta az ellenzék szócsövének tartott Eho Moszkvi rádióadó vezérigazgatóját.
Elnökválasztási kampánya utolsó szakaszában Vlagyimir Putyin az ország egyik részéből a másikba siet, hogy mutassa, milyen erőteljesen foglalkoztatják az ország problémái. A belső köréhez tartozók nyilvánvalóan aggódnak a „túlmenedzselt” győzelem legitimitása miatt, maga Putyin pedig tanácstalan a tekintetben, hogy hová vezet „stabilitási és prosperitási” irányvonala.
A kormányfő minden hétfőn cikket jelentet meg elképzeléseiről, egyebek között arról, hogyan harmonizálná az entikumközi kapcsolatokat – miközben a folytatódó észak-kaukázusi polgárháborúról nem vesz tudomást –, miképpen javítana a befektetési légkörön – de a vészterhes korrupcióról és a rabló bürokráciáról nem ír –, illetve hogyan erősítené a szociális juttatások és védelem rendszerét. Változatosságuk és nagyvonalúságuk nem teszi meggyőzőbbé a választási ígéreteket, s a mind inkább érzékelhető stagnálás, amely ragyogóan megfelel az országot irányító klikknek, ösztönzően hat a sokszínű tiltakozó mozgalomra.
Minél jobban kopik a támogatottsága, Putyin annál inkább saját udvartartásának túsza lesz, azé az udvartartásé, amelyen belül korlátlan a kapzsiság, de a gőgös arrogancia könnyen enged utat a pániknak. Ettől az intrikák még dühödtebbekké válnak és csökkentik Putyin azon kötelezettségvállalásának az erejét, hogy Dmitrij Medvegyevet tegye miniszterelnökké. A romló gazdasági helyzet azt diktálná, hogy a politika rugalmasabbá és piacbarátabbá váljon, ám az eszkalálódó politikai válság az ellenkező irányba – a szigorúbb ellenőrzés és az ellenvélemény elfojtása felé – tolja. Az udvari intrikák Putyin hatalmi rendszerében fölé kerekednek a gazdasági logikának, ám ez a hirtelen összeomlás komoly kockázatával jár – vélekedik a Jamestown Alapítvány elemzője, Pavel Baev."
2014 évi választásokról -izelítő
link