Mi lesz veled Magyarország?  

jó ne fárassz már
a szememnek hiszek
nem érdekel kormányod összeválogatott és kikozmetikázott statisztikája

a szememnek hiszek
személyes voltam?

akkor így jártál
na bumm

olvassatok vissza amit Bandival írtunk, megújjuló és hidrogén és hullám energia

itt is jössz a gdp arányossággal, hülyeség

egy szó sincs inflációról forintértéktelenedésről, sokkal kevésbé növekvő bérekről mint ahogy az árak nőnek

novemberben megint nagyarányú villamosergiaemelés lesz....

egy 60 nm panellakás (2, max 3 ember) rezsije nyáron 60, télen 80 ezer

miféle összeválogatott és kikozmetikázott tények ezek pénznyelő?

nevetséges

Hm. Ez is a személyeskedésmentes szakmai érvek szellemében íródott...
Mondom: ha nem megy, ne erőltesd.

érveltem
a szememnek hiszek
az a te fogyatékosságod, ha ennyit sem értettél meg

"érvek aha..."

Te kéred számon az én hozzászólásomon ezt? Abban 0% vélemény volt, kizárólag tény.

Olvasd végig, te mit válaszoltál. Hasonlítsd össze a két hozzászólást. Magáért beszél. De nem lepődtem meg, pont ezt vártam, csak nem ilyen gyorsan. Nem kell ám mindig reagálni, ha írok valamit. Főleg, ha csak ilyen gyengén megy...

érvek aha...

jó

az elmúlt 5-6 évben a szemem láttára sokszorozódott hajléktalanok nem léteznek, csak képzelődöm

azt is bevízionálom, hogy komoly iparággá lett mára a bedőlt ingatlanhitelekre specializálódott faktoring cégek tevékenysége, a kilakoltatottak nem találnak lakást maguknak még bérelni sem, mert annyijuk sincs, hogy a kauciót kifizessék

meg az összes többit is képzelem

depressziós vagyok, attól van ez

persze

nagyon impozáns adatok ezek itt lent
a valósággal köszönő viszonyba sincsenek
valami tükk, fortély mindegyikben van, attól ilyen szépek ezek

minden rendben
éljen

nyilván az ellenzék állandó fröcsögését, pánikkeltését, populizmusát le kéne már állítani, minden olcsóbb lett és jobb, túl sok itt a destruktív elem

kártékony egy ellenzék jutott országunknak, ami nem jó, arról ők tehetnek, hasznuk semmi

esetleg lőjük őket a dunába

nincs velük gond onnantól

jé...egy szakmai hozzászólás...érvekkel alátámasztva...
fehér holló...)
szeretünk körülbelül beszélni....

Tényleg depressziós, elkeseredett nép lehet a magyar, ha csak ezzel lehet kampányolni, hogy mennyire rossz most nekünk. A nyilvánvalóan meglévő problémák mellett azért vegyük észre azt, ami jó.

Egyszer ide beírtam már hasonlót divatos állítások vs. tények címmel.

Írod mondoka: "Szerencsés kivételek, sikeresebb települések, családok, emberek vannak, de a tendenciát nem befolyásolják."

Nézzük a tendenciát a valóságban:

1. Elszegényedtek az emberek...

Egy keresőre jutó reálkereset:

1990 100,0
1991 93,0
2008 122,8
link

Egy főre jutó fogyasztás indexe:

1990 238
1990 216
2006 320
link

2. Sok a hajléktalan...

Lakások száma:

1990 3853288
2008 4302827

ebből 1 szobás
1990 645064
2008 524516

2 szobás
1990 1680918
2008 1733272

3, ill. több szobás
1990 1527306
2008 2045039
link

Közműellátottság:
link

3. A lakosság eladósodott...

A lakosság nettó (!) pénzügyi vagyona a GDP-hez képest:

1990 kb.25%
2000 kb.65%
2008 kb.55%

A lakosság teljes bruttó megtakarítása a GDP-hez képest:

1990 kb.45%
2008 92.6%.

link
link

4. Lezüllött a nép...

Gimnáziumok adatai:

tanév..........intézmény...hallgató...ebből nappalis
1990/1991............321....142247....123427
2008/2009............837....242777....203602
link

A felsőfokú oktatás adatai:

tanév..........oktató....hallgató....ebből nappalis
1990/1991....17302....108376.....76601
2008/2009....22429....381033....242928
link

(ebben a felsőfokú szakképesítések is benne vannak)

Mindez csökkenő gyereklétszám mellett! Általános iskolás adatok:

tanév...........iskola...pedagógus.....tanuló.....nappalis
1990/1991 ..3723..........96791....1177612 ...1166076
2008/2009...3363..........75607.....790222.......788639
link

5. Tönkrement az egészsége az embereknek...

A születéskor várható élettartam:

1990
férfi 65.1 év
nő 73.7 év
2008
férfi 69.8 év
nő 77.8 év
link

Érdemes megnézni a halálokok szerinti statisztikát is:
link

6. Elkeseredettek az emberek...

Öngyilkosok száma:

1990 4133 fő
2008 2477 fő
link

Egy főr jutó szeszesital fogyasztás:

1990
sör 105.3 l
bor 27.7 l
égetett szesz 8.5 l
2007
sör 77.8 l
bor 28.5 l
égetett szesz 6.9 l
link

-Ja, ja! És persze persze!
Nem vitatom a munkáspárt némiképp, és néhol jócskán túlmisztifikálja az akkori állapotokat.
Viszont próbálva valamiféle objektiv nézőontot felvenni az ország állapotáról, egy adott közösségéről, azt egészként tekintve nekem semmit sem javult az öszkép mára 2009re. Sőtt romlott. Ez nem a mult rendszer érdeme, hanem a mai bűne.Jó tudom a technika fejlődött, az elérhető, (vagy elnemérhető kényelem nőtt) , a reklámok szinesebbek lettek, de a társadalom egyre betegebb, hanyatlóbb. A magyar családoknak nincs meg a válaszuk a jövő kihívásaira. Csak a hátrálás az önfeladás marad , a maradék vagyon felélése, a reprodukció , a gyermekvállalás elmarad. Ez az országos közállapotok átlagának szummája.
Szerencsés kivételek, sikeresebb települések, családok, emberek vannak, de a tendenciát nem befolyásolják. Nem szignifikáns.

Tehát a kormány rendelte meg a sztrájkot energia felhasználás csökkentése érdekében?
Hát ezen biztosan sokáig kellett töprengened. :)

Ezzel együtt remélem az alkotmánybíróság talán végre helyre teszi ezt az áldatlan helyzetet a kötelező szolgáltatási szint értelmezésével, melyre jól fizetett képviselőinknek (lévén 2/3-os törvény, és felettébb belátó viszony, vagy inkább iszony) immáron 20 év óta esélyük sem volt. És akkor talán jövőre a Gaskó mór is mehet élvezni a méltán összezsugorgatott 100 millióját. (Vagy átül a Pintér csapatba?)

Tipikusan olyan írás, melynek "még az ellenkezője sem igaz."

A 20 évvel ezelőtti (pláne még régebbi) történések mára már lassan a megszépítő messzeségbe vesznek, sokkal inkább nosztalgia mint tényleges adatok képezik az alapját.
Az írást nem is elemezném, csak néhány dolgot említenék mutatóba, mint az átlagéletkor növekedése, mint az orosz megszállás ténye, mint a demokrácia hiánya a parlament lényegtelen szerepével, mint a jövedelemadózás bevezetésének éve, mint a felsőoktatásban részvevők száma és aránya, stb.
Büszke, boldog barakk korunk óta azért még mintha az öngyilkossági statisztikánk is javult volna, az egy főre eső GDP növekedéséről már nem is beszélve, ...
Persze ez az írás is egy nézőpont. A vágyakra és a nosztalgiára vetít. De sajnos a rendszerváltásért a "világ" nem ígérte meg, hogy innen "fenékig tejfel" lesz, csak itthon, négyévenként egy-egy időszakra kenik a mézet a madzagra. Aztán elhúzzák, és legközelebb elhúznak. Mert tanul ám a nép, csak lassan és csak a saját kárán.

Azért itt-ott te is igyekszel ide-oda tologatni az érveket, megérzéseket és gyanusításokat, hogy végül alátámasszák állításaid.

Ugye érzed, hogy a feloszlatott és a jogutód nélkül megszünt (végelszámolt) szervezet közt azért lényeges jogi különbség van?
Ugye te sem érted, miért nem perelte a tulajdonos az okozott kárért az "ECOSY"-t, ha egyszer a kárt az ő nevében/szervezésében okozták?
Ugye tudod, hogy egy jogutód nélkül megsznünt szervezet nem lehet "elődszervezete" egy későbbi másiknak?
Amúgy, ha a károkozás fennállt és megfelelően bizonyított volt, miért nem vonták be a perbe valamennyi ott résztvevő szervezetet és a konkrét résztvevőket személyesen is? Biztos nagyobb megtérülésre számíthattak volna.
Miből gondolod, és mi bizonyítja, hogy egy 2008 évi adóellenőrzés csak egy 2001 évi rendezvény egyenes következménye lehet?

Még ha lenne is valaha ilyenre lehetőség, igen veszélyes, rugalmatlan és borzasztóan drága, így hanyagolandó dolog lenne. Az "űrlift" egyelőre a scifi irodalomba tartozik, mégha a karbon nanocsövek már léteznek is.

Ismereteim szerint túlzott reményeket, pontosabban túlzottan gyors gyakorlati eredményeket vársz a fúziós reaktorok technológiájától. Úgy gondolom, hogy amennyiben mind a fúziós kísérletek/tapasztalatok, mind az űrtechnológia a jelenlegi irányban és sebességgel fejlődik, 20-30 éven belül felmerül a fúzió űrben történő megvalósítása, mely igen lényeges előrelépést fog jelenteni, hisz számtalan kérdés ott alapvetően leegyszerűsödik. De még így is 100 év körülre várom/becsülöm az első "termelő" erőmű létesítését és rendszerbe állítását.

Mint látom továbbra is ragaszkodsz egyes források, -mint írtam, nem igazán jellemző- megcímkézéséhez, bár ilyen alapon ezt korszaknak nevezni (domináns energiahordozó híján) a szokásos módon nem igazán lehet (hacsak nem diverzifikált vagy átmeneti korszaknak nevezed).
A hozzászólásodban nem született válasz az energia tárolásra alkalmas energiahordozó mibenlétére sem, a "korszak" kezdetének becslése ("következő évtizedek") is megfoghatatlan (10-100 év közt bármi belefér), és ráadásul az sem derült ki miről kéne tudni felismerni a "korszak" eljövetelét.

Írod: "pár éve gondolkodtam ...". Talán szerencsésebb lenne a következő pár év egy részét a természettudományok tanulmányozására fordítani, hamar kiderülne számodra ezen elképzelések abszurditása, illetve a hasznosítások korlátai. Kb. olyan a kérdésed, mintha azt mondanám, vannak lepkék (ide írhatsz akár talajt, követ is) a lakóhelyünkön, mi lenne ha az éhséget a Földön a lepkék fogyasztásával oldanánk meg, csak a megfelelő elkészítési receptet kellene kitalálni. Persze népmesei szinten ismerjük a kőlevest, de az valami egész más tanulsággal szolgál.

Nagy Sz@rban lehet az állam kasza, hogy az üzemanyag és villamos áram sporólást el kezdi a MÁV, holnap reggel.
Egy igazi Kommunisták által szervezett vasutas sztájk megbénítaná az egész ország gazdaságát libástól, multistól Mutyi oligachástól.
A mozdonyokat nem is szabadna elindítani. Határokat a vasúton, közúton. légi úton lezárni. Hermetikusan elszigetelni az országot az Európai Úniótól.
Milyen sztrájk az a vasút részéről, hogy a GYESV nem sztájkol, az Audi nyugodtan viheti ki a minimál béren elő állított luxus autóit. Győrtöl Hegyeshalomig a sínpárokat aláaknázni és ha a lakáj libásék nem intézkedbek felrobbnatani.
Különben annak semmi értelme, Tisztel lakáj Vasutas szakszervezet, hogy az iskolások nem tunak iskolába menni és az őket kiszolgáló élelmezési és oktatási dolgozók.
Ez megint üzem anyag sporólás, így hózzá jutnak a vasutas szakszervezet ingyenélő funkcionáriusai a millós prémiumokhoz.
Szégyen és gyalázat amit ebben az országban művelnek.

Nem kötődöm a kommunistákhoz, de most hogy mégis közreadom egy propabandájukat annak az oka az a folyamat, az a rohamos végletes hanyatlás amire rávilágítanak írásukban. Megjegyzem a saját meghatározó felelőségüket nem firtatják. Mivel hogy a hatalomtól nem megfosztva és elszámoltatva lettek, hanem szájuk íze szerint engedték a folyamatokat tovább -amely folyamatok közepette részben, és jórészben megtartották a politikai és gazdasági hatalmat. Illetve külföldi érdekeknek játszották át.
Nos itt az ő felelőségük!

De álljon itt az írás! Lássuk mit írnak most:


Megérte? Ezt akartad? (A Munkáspárt felsorolása: 20 éve és ma)



2009-10-10.
Magyar Kommunista Munkáspárt

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Gondold végig, mit veszítettél és mit nyertél! Gondold végig, hogy megérte-e! Ezt akartad?

Húsz éve szocializmus volt, ma kapitalizmus van

Húsz éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

Húsz éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

Húsz éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

Húsz éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában.

Húsz éve sem volt minden fenékig tejföl. De éreztük: a szocializmus van az emberekért, és nem az emberek vannak a szocializmusért. Ma nem a kapitalizmus van értünk, mi vagyunk a kapitalizmus­ért.

Húsz éve dolgozhatott mindenki,
ma egymillió embernek nincs munkája

Húsz éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.

Húsz év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.

Húsz éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt.

Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

Húsz éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

Húsz éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban

Húsz éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.

Húsz évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

Húsz éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába.

Húsz éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt.

Húsz éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén.

Húsz éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel foglalkozik is – a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia.

Húsz éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.

A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.

Húsz éve mi szállítottunk a világnak ennivalót,
ma mi vesszük a világtól

Húsz éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Mára ez a múlté.

Húsz éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

A húsz évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük.

Húsz éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal.

Húsz évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

Húsz éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke.

Húsz évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk.

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk
a világnak, ma 130 milliárddal

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk.

Húsz éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?

Húsz éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.

Húsz éve az ember volt a legfontosabb, ma a pénz

Húsz éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a „központi” kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.

Húsz éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van.

Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a „Lipótmezőt”, azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket – védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

Húsz éve sem voltunk gazdagok,
de sok mindent megengedhettünk magunknak

Húsz éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.

Húsz éve nem kellett adót fizetnünk. Ma – ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál – a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.

Húsz éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut.

Húsz éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni.

Húsz éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok.

Húsz éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.

Húsz éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.

Húsz éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett. Cserébe nem „lenézett idegen” volt, hanem egyenjogú polgár.

Húsz éve könnyebb volt fiatalnak lenni, mint ma

Húsz éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta.

Húsz éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett.

Húsz éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

Húsz éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit „kiutaltak”. Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak.

Húsz éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.

Húsz éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat.

Húsz éve nem voltunk EU-tagok,
ma azok vagyunk. Nem jártunk jobban!

Húsz éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Fran­ci­aország és a többi nagy diktál.

Húsz éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon.

Húsz éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására.

Húsz éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

Húsz évvel ezelőtt rend volt. Ma nincs rend.

Húsz évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama.

Húsz éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

Húsz éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi.

Húsz éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak.

Húsz éve senki se beszélt arról, hogy ki a zsidó és ki nem zsidó. Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált.

Húsz éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül.

Húsz éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van.

Húsz éve jó volt magyarnak lenni a világban,
ma szegény rokon vagyunk.

Húsz éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után.

Húsz éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

Húsz éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

Húsz éve voltak illúzióid, ma már nem hiszel semmiben. Húsz éve tudtad, hogy másnap is lesz nap, lesz munkád, kenyered. Húsz éve tudtad, hogy legalább annyit adhatsz gyermekeidnek, sőt gyakran többet, mint amennyit Te kaptál a szüleidtől. Ma gyakran a szüleid segítenek Téged, és kevesebbet fogsz tudni adni gyermekeidnek. Húsz éve elhitted a nagy pártok meséit. Ma már tudod, hogy becsapnak. Húsz éve nem hitted el a Munkáspártnak, amit a kapitalizmusról mondtunk. Ma már tudod, hogy igazat mondtunk, Téged akartunk megkímélni. Húsz év elteltével bízzál bennünk, bízz a Munkáspártban!


(Írta: 2009 szeptember 22.)

Nem kötődöm a kommunistákhoz, de most hogy mégis közreadom egy propabandájukat annak az oka az a folyamat, az a rohamos végletes hanyatlás amire rávilágítanak írásukban. Megjegyzem a saját meghatározó felelőségüket nem firtatják. Mivel hogy a hatalomtól nem megfosztva és elszámoltatva lettek, hanem szájuk íze szerint engedték a folyamatokat tovább -amely folyamatok közepette részben, és jórészben megtartották a politikai és gazdasági hatalmat. Illetve külföldi érdekeknek játszották át.
Nos itt az ő felelőségük!

De álljon itt az írás! Lássuk mit írnak most:


Megérte? Ezt akartad? (A Munkáspárt felsorolása: 20 éve és ma)



2009-10-10.
Magyar Kommunista Munkáspárt

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Gondold végig, mit veszítettél és mit nyertél! Gondold végig, hogy megérte-e! Ezt akartad?

Húsz éve szocializmus volt, ma kapitalizmus van

Húsz éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

Húsz éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

Húsz éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

Húsz éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában.

Húsz éve sem volt minden fenékig tejföl. De éreztük: a szocializmus van az emberekért, és nem az emberek vannak a szocializmusért. Ma nem a kapitalizmus van értünk, mi vagyunk a kapitalizmus­ért.

Húsz éve dolgozhatott mindenki,
ma egymillió embernek nincs munkája

Húsz éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.

Húsz év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.

Húsz éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt.

Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

Húsz éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

Húsz éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban

Húsz éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.

Húsz évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

Húsz éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába.

Húsz éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt.

Húsz éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén.

Húsz éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel foglalkozik is – a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia.

Húsz éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.

A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.

Húsz éve mi szállítottunk a világnak ennivalót,
ma mi vesszük a világtól

Húsz éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Mára ez a múlté.

Húsz éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

A húsz évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük.

Húsz éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal.

Húsz évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

Húsz éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke.

Húsz évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk.

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk
a világnak, ma 130 milliárddal

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk.

Húsz éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?

Húsz éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.

Húsz éve az ember volt a legfontosabb, ma a pénz

Húsz éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a „központi” kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.

Húsz éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van.

Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a „Lipótmezőt”, azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket – védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

Húsz éve sem voltunk gazdagok,
de sok mindent megengedhettünk magunknak

Húsz éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.

Húsz éve nem kellett adót fizetnünk. Ma – ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál – a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.

Húsz éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut.

Húsz éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni.

Húsz éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok.

Húsz éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.

Húsz éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.

Húsz éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett. Cserébe nem „lenézett idegen” volt, hanem egyenjogú polgár.

Húsz éve könnyebb volt fiatalnak lenni, mint ma

Húsz éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta.

Húsz éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett.

Húsz éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

Húsz éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit „kiutaltak”. Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak.

Húsz éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.

Húsz éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat.

Húsz éve nem voltunk EU-tagok,
ma azok vagyunk. Nem jártunk jobban!

Húsz éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Fran­ci­aország és a többi nagy diktál.

Húsz éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon.

Húsz éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására.

Húsz éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

Húsz évvel ezelőtt rend volt. Ma nincs rend.

Húsz évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama.

Húsz éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

Húsz éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi.

Húsz éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak.

Húsz éve senki se beszélt arról, hogy ki a zsidó és ki nem zsidó. Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált.

Húsz éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül.

Húsz éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van.

Húsz éve jó volt magyarnak lenni a világban,
ma szegény rokon vagyunk.

Húsz éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után.

Húsz éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

Húsz éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

Húsz éve voltak illúzióid, ma már nem hiszel semmiben. Húsz éve tudtad, hogy másnap is lesz nap, lesz munkád, kenyered. Húsz éve tudtad, hogy legalább annyit adhatsz gyermekeidnek, sőt gyakran többet, mint amennyit Te kaptál a szüleidtől. Ma gyakran a szüleid segítenek Téged, és kevesebbet fogsz tudni adni gyermekeidnek. Húsz éve elhitted a nagy pártok meséit. Ma már tudod, hogy becsapnak. Húsz éve nem hitted el a Munkáspártnak, amit a kapitalizmusról mondtunk. Ma már tudod, hogy igazat mondtunk, Téged akartunk megkímélni. Húsz év elteltével bízzál bennünk, bízz a Munkáspártban!


(Írta: 2009 szeptember 22.)

na ez is egy sürgető ok pl, hogy mielöbb nagyrészben saját magunk álltsuk elő a fűtéshez és melegvízkészítéshez szükséges energiát

környékünkün a következő években geotermkius és biomasszát hasznosító hőerűmű fog épülni
ezt kell az államnak minden lehetőséggel támogatnia
közösségi erőműveket és egyéni megújjuló energia hasznosító rendszereket