Először az apróbb tények: több kategóriában folyik vagy folyt autógyártás Magyarországon, pl. Opel és Suzuki, de akár a nagy, Magyarországon is gyártó konszerneknek (Pl. Audi-Volkswagen) is vannak kevésbé drága márkái, meg használt modelljei.
Az elsőrangú magyar terményt a termelő értelemszerűen a legjobb feltételek mellett akarja eladni, sajnos az alacsonyabb szállítási költségek, kisebb útterhelés és környezetszennyezés ellenére is a magyar fogyasztó megveszi az Európán átkamionoztatott ömledéket, mert alacsonyabb minősége és vitamintartalma ellenére a silányabb, utaztatott árut választja. Árérzékenyek vagyunk, mert respektáljuk a pénztárcánkat, de a honfitársunkéval nem törődünk. De ha az emberek átlátnák az összefüggést, hogy a lokálpatriotizmus és az egészséges protekcionizmus hosszú távon mindenkinek jó az országban, akkor talán másképp lenne. A kormány nem a lokálpatriotizmust oktatja, hanem azt, hogy a magyar vállalkozót gyűlölni kell, hiszen olyan mintákat épít fel, pl. traffikmutyi vagy Mészáros GázszerelőBété Mongúzkezű Lőrinc meggazdagítása, ami természetesen nem a szolidaritásra nevel. Emellett az is kellene, hogy pl. a városi ember tisztelje a falusi embert, ne redukálja le a társadalom szövetét egy 5 forintos árelőnyre.
A nyugati országoknak nemcsak az a tisztességtelen előnyük, hogy jobb adottságaik vannak, hanem az is, hogy valóban él bennük egy erős, egészséges, és a környezet számára is jobb protekcionizmus. Nem(csak) a törvényekben, hanem az emberi fejekben is. Két migránskampány között megérné, persze normális módon, inkább ezt tanítani.
A másik, hogy nem biztos, hogy azért megyek külföldre nyaralni, mert sós víz kell, hanem mert a magyar vendéglátóipar, tisztelet a kivételnek, vagy amatőr, vagy paraszt módon viselkedik a vendéggel. Nyugaton egyszerűen sokkal jobb a kiszolgálás, lehet lazítani, pihenni, míg Magyarországon előre görcsben van a gyomor, hogy orvosilag van csőlátása a pincérnek, vagy direkt ki akar szúrni veled. Még tankolni is inkább a határ túloldalán szeret az ember, kicsit drágább és valószínűleg ott is magyar a kutas, de érdekes módon, ott megfelelően tud viselkedni a vevővel.
Az elsőrangú magyar terményt a termelő értelemszerűen a legjobb feltételek mellett akarja eladni, sajnos az alacsonyabb szállítási költségek, kisebb útterhelés és környezetszennyezés ellenére is a magyar fogyasztó megveszi az Európán átkamionoztatott ömledéket, mert alacsonyabb minősége és vitamintartalma ellenére a silányabb, utaztatott árut választja. Árérzékenyek vagyunk, mert respektáljuk a pénztárcánkat, de a honfitársunkéval nem törődünk. De ha az emberek átlátnák az összefüggést, hogy a lokálpatriotizmus és az egészséges protekcionizmus hosszú távon mindenkinek jó az országban, akkor talán másképp lenne. A kormány nem a lokálpatriotizmust oktatja, hanem azt, hogy a magyar vállalkozót gyűlölni kell, hiszen olyan mintákat épít fel, pl. traffikmutyi vagy Mészáros GázszerelőBété Mongúzkezű Lőrinc meggazdagítása, ami természetesen nem a szolidaritásra nevel. Emellett az is kellene, hogy pl. a városi ember tisztelje a falusi embert, ne redukálja le a társadalom szövetét egy 5 forintos árelőnyre.
A nyugati országoknak nemcsak az a tisztességtelen előnyük, hogy jobb adottságaik vannak, hanem az is, hogy valóban él bennük egy erős, egészséges, és a környezet számára is jobb protekcionizmus. Nem(csak) a törvényekben, hanem az emberi fejekben is. Két migránskampány között megérné, persze normális módon, inkább ezt tanítani.
A másik, hogy nem biztos, hogy azért megyek külföldre nyaralni, mert sós víz kell, hanem mert a magyar vendéglátóipar, tisztelet a kivételnek, vagy amatőr, vagy paraszt módon viselkedik a vendéggel. Nyugaton egyszerűen sokkal jobb a kiszolgálás, lehet lazítani, pihenni, míg Magyarországon előre görcsben van a gyomor, hogy orvosilag van csőlátása a pincérnek, vagy direkt ki akar szúrni veled. Még tankolni is inkább a határ túloldalán szeret az ember, kicsit drágább és valószínűleg ott is magyar a kutas, de érdekes módon, ott megfelelően tud viselkedni a vevővel.
Itt a bizonyíték, hogy hallani sem akar az erõs forintról az MNB - Irány a 330-as euró?
Ugrás a cikkhez