Szeretem a történeteket, amiből tanulni lehet. Kicsit úgy érzem a tőzsde téma most pang, ilyenkor lehet kicsit elmenni az emberi oldalra. János úgyis szól, ha túl sok az off 😏
Nálunk is a legkisebb srác hasonló cipőben jár. Nem tanul nehezen, de nem akar, lusta. Azt mondják lusta gyerek nincs, csak motiválatlan. Nehéz vele. Én is a születésének körülményeivel tudom magyarázni. Ő császárral született. Nem kellett küzdenie, hogy világra jöjjön, a doki segített ebben neki. Ez az első trauma kimaradt az életéből és lehet ez hátráltatja.
Én a 6 éves fiam megtakarítását kezelem. Havonta eldöntheti, hogy kivesz belőle, vagy leköti egy további hónapra. Havi 1% kamatot fizetek neki - csak, hogy ebben a kemény inflációs környezetben is legyen valami reál hozama szegénynek :) Eddig még mindig úgy döntött, hogy bent tartja a pénzét és örömmel teszi el a havi kamatot! Lakást én sem kaptam anno - nem is bánom. Így megtanultam küzdeni érte, költségvetést terveztem (mert cash-ben nem tudtam nyilván fizetni és hitelre volt szükségem), szenvedtem a rossz döntéseim (CHF hitel) következményeitől, örültem az előrelépésnek (végtörlesztés), tanultam az emberekről (lakáskiadás), tapasztalatot szereztem a fenntartási költségekről és megtanultam mindent megszerelni, ami csak el tud romlani egy lakásban. Most van egy hitelmentes budai lakásom és rengeteg tapasztalatom - ha kapok egy lakást anno, ezt kvázi elveszik tőlem, megfosztanak ettől a sok tanulságtól. Segíteni szeretnék a gyerekeimnek, ez természetes, de kérdés, hogy valójában mivel segítek nekik? Ha elémállnak egy jó ötlettel, akkor fogok adni pénzt, hogy elinduljanak, de szigorúan kölcsön formájában! Ha nem kell neki visszafizetnie, akkor ledegradálom a tőkét monoply-s játékpénzzé! Úgyis mindenem az övék lesz, de előbb szeretném megtanítani a pénz kezelését és a munka tiszteletét.
A Quaestoros Tarsoly Csabánál lefoglalt órák, amiről az ismerősei azt gondolták, hogy milyen értékesek, mind hamisak voltak. Nekem van két milliárdos ismerősöm (nem nevezném őket barátomnak), az egyik sokáig a szomszédom is volt, a mai napig nagyon jóban vagyunk. Mindkettőre az volt jellemző, hogy 40 év alatt hozták össze cégalapítással a vagyonukat. A saját munkájukban mindkettő kiváló szakember, borzasztóan zárkózottak, nincs semmi rongyrázás, sem nagyképűség, sem kérkedés. A mai napig a fiatalon elvett feleségükkel élnek kiegyensúlyozott házasságban. Engem mindig egyenlő partnerként kezeltek, csak jót tudok róluk mondani, pedig nagyon sokat voltunk egymás társaságában, sok nyári estén borozgatva, beszélgetve a teraszon (pedig 30x felvásárolhatnának). Egyszóval normálisak, mert a vagyonukért megdolgoztak és a személyiségük folyamatosan fejlődött. Annyira emberi érzésekkel viseltetnek más iránt, hogy pl. egyik évben szenteste délelőttjén én éppen arra gondoltam, hogy viszek át hozzájuk egy kicsi csomagot, mert tudom, hogy mennyre szereti a különleges italokat és szereztem egy különleges barackpálinkát, feleségem csomagolt süteményeket, amivel éppen elkészült. Mikor éppen indultam volna kezemben a csomaggal, akkor csengettek és ő állt az ajtóban szintén egy csomaggal. Ennyit erről. Nem ez a topic témája és gondolom, hogy egyébként sem érdekel ez annyira senkit sem.
"Bérleti díj? Nem is rossz ötlet, de azért ennyire nem akartam kapitalista lenni.:)" . Berakod neki allampapirba/eur-ba/ vagy a topic kapcsan, Shell/Arany/RIG//XPEV - aztan X alkalommal odaadod neki :)
Ez érdekes. Hasonló körülmények közt nőttem fel, soha semmit nem kaptam a szüleimtől és nem is számíthattam anyagi támogatásra, de én hálás vagyok ezért. Ettől lettem olyan amilyen. 24 évesen mikor az első gyermekem megszületett, már sját lakásunk volt a párommal. Önerőből, hitel nélkül. Ez olyan érzést ad az embernek, hogy az semmihez sem hasónlítható. Az tesz boldoggá, hogy küzdeni kellett érte, nehéz volt elérni, de mégis elértük. Sajnálom azokat akik ezt nem élhetik át, de ettől függetlenül megértem azokat a szülőket akik nem így gondolkodnak. Két gyrmeket már felneveltem, egy még kiskorú. Mindkettőnek saját élete van, soha nem kértek tőlünk semmit, csak adtak. Valahogy megtanulták mellettünk azt, hogy érjék el a céljaikat, hogy szerezzék meg amire szükségük van.
Részvétem az ilyen apához. Tudom, hogy milyen a nulláról felépíteni egy egzisztenciát, ezért nem szerettem volna, ha a gyermekeimnek azt az utat végig kell járnia, amit én megcsináltam. Annyi más kihívás van az életben, amit kereshetnek maguknak, miért pont a rossz részével kezdjék. Értelmes, jó gondolkodású emberek, akik ugyan még az erkölcsi felelősségvállalást nem tanulták meg, de a maguk szintjén megfelelő értékrenddel rendelkeznek. Őszinte, egyenes emberek. A lányom kivételes képességű, a fiam átlagosnak mondható és egy kicsit lusta is, nehezebben tanul, de ezt az enyhe oxigénhiányos születésének tulajdonítom. Kívülálló ezt nem veszi észre, de én tudom, hogy Őt ebből a szempontból azért támogatni kell, mert a szívébe belefér az egész világ, de neki szüksége van az iránymutatásra.
Igazad van, valóban, az igazi alap, az igazi értékek máshol keresendőek. Valaki elmondta a youtube-on, hogy vagyonából komoly segítséget nyújtott, és ez mekkora örömöt jelentett neki ("boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek") - de van ellentéte is, ld pl. Berki, aki azt mondta ő soha nem fog senkin segíteni... :)
Igen, ezen én is gondolkodom mostanában, mert amúgy ne felejtsük el azt sem, hogy van a tőzsdézésnek, (sikeres tőzsdézésnek) egy különleges (alap?) szabálya is. Az, hogy általában azok lesznek sikeresek, akik élvezik ezt, de semmiképpen nem munkaként tekintenek rá, hanem inkább játéknak, egy "elmebajnokságnak" veszik, amit örömmel, élvezettel csinálnak, és ha kvázi ez anyagi eredményekben is megnyilvánul, az sokszor inkább ennek az élvezetnek a "melléktermékeként" jelenik meg, és nem egy elérendő, izzadságszagú, félelmekkel teli, rettegéstől átitatott kötelező célként létezik. Vagy valami ilyesmi. :) Tehát nem csak, hogy mi értelme tőzsdézni, hanem mi értelme a pénznek? Most lesz 10, vagy 100 vagy akárhány száz millió forintom, vagy dollárom, és? Akkor mi van? Semmi. Attól ugyanúgy kell dolgozni, csinálni a dolgokat tovább. Mennyi az elég egyáltalán? Ha meg már megvan, amit el akartál érni, akkor egyszerűen abbahagyod, kész vége? Nem hiszem. És mi van a globális világcégek sok billió, és trillió és miliárd :) dolláros vagyonával? Jobbá tették már az emberek életét kicsit is? Halad már a technológiai fejlődés valamilyen jó cél érdekében? Nem tudom, én nem látom ezeket, semmi értelme. Ugyanúgy szenvedünk a betegségektől, a szegénységtől, mintha ezek nem is léteznének. A sok billiárdjaikkal a cégek mit csinálnak, mert nem látszik semmi belőle. A hétköznapokban, a világban, a fejlődésben. Bocs a részbeni off-ért, de ez így kikívánkozott belőlem.
Lehet attól a gyerektől bérleti díjat szedni, vagy azt mondod neki, hogy törlessze az értékét feléd, havi egyenlő részletekben. Én ezekben gondolkozom.
Nekem direkt nem vettek lakást a szüleim, apám inkább kidobta anyámat, vén szakadt ringyókkal kezdett járni, az egyiket feleségül is vette 1 hónap ismeretség utan és eldöntötte, hogy minden vagyont felél haláláig, nehogy örököljünk tőle bármit is, hiszen ő se örökölt semmit. Nehogy már a saját édes gyermekeinek könnyebb legyen az élet. Szerintem amelyik apa így viselkedik, az kurva hosszú életet érdemel magányban és tele szenvedéssel. Úgyhogy ne haragudj kedves komment társ, de engem meg épp az basz fel mélységesen, amikor a szülők direkt kibasznak a gyerekükkel. Számos példát látok tisztességes családi összefogásra, amit Boole tesz a gyerekeiért, az kéne a normális legyen. Elnézést a kifakadásomért, ez örökre érzékeny pont marad a testvérem és az én életemben
Megnyugtatlak, hogy a lakások az én nevemen lesznek. Majd, ha életükben bizonyítanak, akkor tulajdonba is kapják. A fiam a párjával benne lakhatnak, hogy kipróbálják a külön életet. A lányom még nem akar külön menni, addig azt kiadom.
Az előbb olvastam és ettől mindig kikészülök: "mert tudok rajta pl. a gyerekeknek lakást venni" Szerintem ez nem tesz jót semelyik ember jellem - és személyiség fejlődésének ha lakást kap a szüleitől. Én is kaphattam volna egy kis lakást, de inkább magamnak vettem; rengeteg extra energiát fektettem bele hogy ne elégedjek meg sza*ul fizető munkahelyekkel stb. és hitelem sincs. 35 éves vagyok és már vehetnek újabb lakást is Budapest belvárosában is akár. Mert "megtanultam" a dolgokat. Látom a sok ismerősömet akik kényelmesbe megalkudva dolgozgatnak munkahelyeken különösebb erőfeszítések nélkül bármivel kapcsolatban is, hiszen a lakást a seggük alá kapták... és ergo innentől kezdve
Financial Forecasts
cimu topic folytatasa. Minden fenti temaba vago hozzaszolast szivesen latunk.