Az euró bevezetése önmagában nem garancia arra, hogy egy fejletlenebb ország sikeresen fel tud zárkózni fejlett társaihoz, ugyanakkor az a kijelentés sem állja meg a helyét, hogy a közös fizetõeszköz bevezetése felelõs azért, hogy
Nagy feladvány, hogy hogyan lehet az intézményrendszert fejleszteni, ami kulcskérdés, mert így lehet átérni a közepesen fejlett országok közül a fejlettek közé. Acemogluék szerint a kulcs a kedvező körforgás kialakítása a befogadó politikai és gazdasági rendszerekben. A szerző szerint például 1956 azért nem volt sikeres országunkban, mert a kedvező körforgás kialakításához nem volt elég erő a rendszerben. A mai korban a meghatározó döntéseket a tömegdemokrácia hozza, ami a komplexitás felé haladó világban, nem biztos hogy bír a kollektív bölcsességgel(lehet ez jobb lenne, ha nem vezető személyt, hanem program konszenzust keresnénk illetve szavaznánk meg, amelyet egy állandóan rotálódó szakpolitikai kollégium valósítana meg). Ray Dalio szerint a meritokrácia helyes lenne az üzleti döntésekben, ami elgondolkodtató lenne egy intézményrendszer fejlesztésénél is. Csíkszentmihályi Mihálynak a Kreativitás könyvében van egy reneszánsz kori módszer a legjobb művész kiválasztására, ami arról szólt hogy kiírtak egy nagy elismertségű és összegű munkát(motivált), amire lehetett terveket beadni, amelyek közül a szakértői testület választotta ki a legjobbat( így választódott ki pl.: Brunelleschi, Ghiberti). Azóta is lehet csodálni munkájukat. Az egyik legnagyobb magyar intézményrendszeri építőmester pedig Széchenyi István volt, aki az akkori elitnek akart vonzó és inspiráló környezetet teremteni. Egy kicsit elkalandoztam, de valójában a múltból próbáltam egy-két módszert jelölni arra, hogy milyen lehetőségekhez lehet nyúlni a kedvező körforgás kialakítására.
A mesterterv, amivel Magyarország utolérheti Nyugat-Európát
Ugrás a cikkhez