Sziasztok,
Gyuripapától kaptam közlésre.
-
III. rész
A TITÁSZ dolgában is egyetértünk.
Mégis, ez egy halvány remény arra, hogy a rezsiharc néven futó energiapolitikai kampány hátrányiból valamit csökkenteni lehessen.
Pár szót írnék az energiapolitika alapjairól. A klasszikus piacgazdaság tanai szerint mindent a piac dönt el. Csakhogy ez a közgazdasági- politikai tétel akkor igaz, ha 1. nagyszámú vevő és eladó van, 2. az értékcserét nem korlátozzák. A vezetékes rendszerekben, ami a villamos energia piac nagy részére igaz, a földgáz piacra meg teljes mértékben igaz, amely két helyen gyakorlatilag egy eladó és sok vevő van, nem lehet ezt alkalmazni.
Néhány bátortalan kísérlet volt arra, hogy államilag elismert költségeket és államilag méltányosnak nyilvánított nyereséget vezessenek be. Már a 90-es évek közepén, a Horn Gyula vezette kormány idején elindult ez a folyamat, de ez oda vezetett Magyarországon, hogy újabb és újabb költségeket találtak ki a szolgáltatók, újabb és újabb áremelkedést értek el. Emberek millióinak keserítették meg az életét a folytonos villamos energia és földgáz energia ár emelések.
A mostani gazdaság filozófia a fogyasztókat védi, de ez a védelem újra szocialista típusú állami beavatkozás. A rendes bérek és rendes nyugdíjak helyett államilag megállapított alacsony energia árak léptek életbe. Ennek feszegetése- ma tabu. Még a leginkább kézenfekvő intézkedéseket sem hozzák meg, még akkor sem, ha vannak olyan napok, amikor a hazai fogyasztás 50%-a import. Menekülnek a befektetők ebből a közegből és ennek jeleit látjuk, sorozatban. Ezért adták el a németek a Mátrai Erőművet és amikor a cseh befektetők birtokba kerültek, és beleláttak a részletekbe, gyorsan továbbadták szerzeményüket.
Most jutottak el az OPUS stratégái oda, hogy észrevették, hogy ebben a közegben van olyan kis rés, a hálózatüzemeltetés és a kiskereskedelmi szolgáltatás, amin van nyereség. Ráadásul ezt a díjat szintén állami rendelkezés fixálja. Kemény csata lehetett, amíg elérték azt, hogy az energia hatóság és a ofő rábólintson az ügyletre. Az ideológia adott volt, “magyar kézbe a közszolgáltatásokat”. Kb. 1 év múlva jön el az a helyzet, hogy a 40% –os OPUS érdekeltség 100%-ban OPUS érdekeltség TITÁSZ-nak fogja eladni az energiát, mely azt egy eddig elmaradott, de gyorsan fejlődő térségben fogja értékesíteni.
Így már nem is rossz a dolog, sőt a 2020-as évben ez szép nyereséget fog termelni.
Az igazi gond az, hogy nem tudni, hogy a minősített tulajdonos mily módon és mennyit vesz ki a majdani nyereségből, avagy konszolidált társaságként bennhagyja, hogy megmentse az energetika szegmens nyereséget.A céggel a legnagyobb gond, hogy az apportáláskor felértékeltetett többévi nyereséget is, amiért részvényt kaptak az apportálók. Ezt a részvényesek évekig nyögni fogják.
Nekünk, részvényeseknek csak egy biztosítékunk van, amiről már írtam, hogy az itt dolgozó emberek meg akarnak élni és lehetőleg jól akarnak élni. Ennek bizonyítékai is vannak: a bükkábrányi naperőművet kb. 30%-al olcsóbban és hónapokkal gyorsabban készítették el, mint az ország hasonló, 20 MW-os erőműveit. Ők az igazi biztosítékaink.
Gyuripapától kaptam közlésre.
-
III. rész
A TITÁSZ dolgában is egyetértünk.
Mégis, ez egy halvány remény arra, hogy a rezsiharc néven futó energiapolitikai kampány hátrányiból valamit csökkenteni lehessen.
Pár szót írnék az energiapolitika alapjairól. A klasszikus piacgazdaság tanai szerint mindent a piac dönt el. Csakhogy ez a közgazdasági- politikai tétel akkor igaz, ha 1. nagyszámú vevő és eladó van, 2. az értékcserét nem korlátozzák. A vezetékes rendszerekben, ami a villamos energia piac nagy részére igaz, a földgáz piacra meg teljes mértékben igaz, amely két helyen gyakorlatilag egy eladó és sok vevő van, nem lehet ezt alkalmazni.
Néhány bátortalan kísérlet volt arra, hogy államilag elismert költségeket és államilag méltányosnak nyilvánított nyereséget vezessenek be. Már a 90-es évek közepén, a Horn Gyula vezette kormány idején elindult ez a folyamat, de ez oda vezetett Magyarországon, hogy újabb és újabb költségeket találtak ki a szolgáltatók, újabb és újabb áremelkedést értek el. Emberek millióinak keserítették meg az életét a folytonos villamos energia és földgáz energia ár emelések.
A mostani gazdaság filozófia a fogyasztókat védi, de ez a védelem újra szocialista típusú állami beavatkozás. A rendes bérek és rendes nyugdíjak helyett államilag megállapított alacsony energia árak léptek életbe. Ennek feszegetése- ma tabu. Még a leginkább kézenfekvő intézkedéseket sem hozzák meg, még akkor sem, ha vannak olyan napok, amikor a hazai fogyasztás 50%-a import. Menekülnek a befektetők ebből a közegből és ennek jeleit látjuk, sorozatban. Ezért adták el a németek a Mátrai Erőművet és amikor a cseh befektetők birtokba kerültek, és beleláttak a részletekbe, gyorsan továbbadták szerzeményüket.
Most jutottak el az OPUS stratégái oda, hogy észrevették, hogy ebben a közegben van olyan kis rés, a hálózatüzemeltetés és a kiskereskedelmi szolgáltatás, amin van nyereség. Ráadásul ezt a díjat szintén állami rendelkezés fixálja. Kemény csata lehetett, amíg elérték azt, hogy az energia hatóság és a ofő rábólintson az ügyletre. Az ideológia adott volt, “magyar kézbe a közszolgáltatásokat”. Kb. 1 év múlva jön el az a helyzet, hogy a 40% –os OPUS érdekeltség 100%-ban OPUS érdekeltség TITÁSZ-nak fogja eladni az energiát, mely azt egy eddig elmaradott, de gyorsan fejlődő térségben fogja értékesíteni.
Így már nem is rossz a dolog, sőt a 2020-as évben ez szép nyereséget fog termelni.
Az igazi gond az, hogy nem tudni, hogy a minősített tulajdonos mily módon és mennyit vesz ki a majdani nyereségből, avagy konszolidált társaságként bennhagyja, hogy megmentse az energetika szegmens nyereséget.A céggel a legnagyobb gond, hogy az apportáláskor felértékeltetett többévi nyereséget is, amiért részvényt kaptak az apportálók. Ezt a részvényesek évekig nyögni fogják.
Nekünk, részvényeseknek csak egy biztosítékunk van, amiről már írtam, hogy az itt dolgozó emberek meg akarnak élni és lehetőleg jól akarnak élni. Ennek bizonyítékai is vannak: a bükkábrányi naperőművet kb. 30%-al olcsóbban és hónapokkal gyorsabban készítették el, mint az ország hasonló, 20 MW-os erőműveit. Ők az igazi biztosítékaink.
OPUS Global Nyrt.