Adatbányászoknak ajánlanék egy oldalt, innen származnak a korábban táblázatos formában megjelenített adatok is:
http://www.econ.yale.edu/~shiller/
Erősen gondolkodik az ember, hogy mit csináljon a pénzével, ha 10-20-30 éves távon is eredményesen akarja befektetni. Nyilván, különösen a mai divatnak megfelelően felmerül az ingatlan, mint befektetési lehetőség is. A közbeszéd miatt lassan már mindenkiben, abban is, aki eddig egyáltalán nem foglalkozott ezzel a területtel. Jogosan, hisz láttuk mi történt, ki akarna egy hasonlóból kimaradni? Végtelenül lehetne sorolni az érveket mindkét oldalon. Mint másban is mondtam már, igyekszek a számokra, azaz a tényekre hagyatkozni. Előrejelzések nem különösebben érdekelnek; számszerűen kimutatható, hogy a "nagy" és "profi" befektetők elemzései, várakozásai, vagy az ezekkel kapcsolatos hírlevelek történelmi távlatokban csekély találati aránnyal bírnak.
Robert Shiller (igen megint ő :) ezzel kapcsolatban is írt egy cikket, a The New York Times-nak, igaz már pár éve. Ez a szempont még eddig nem nagyon merült fel a fórumon. Se az armageddont, se a további drasztikus emelkedést várókban. Némi angol szükségeltetik hozzá, de azért belinkelem:
https://www.nytimes.com/2013/04/14/business/why-home-prices-change-or-dont.html
Röviden azt állítja, hogy hosszú távon a lakóingatlanok nem tudják felvenni a versenyt a részvénypiacokkal reálértékben. Nagyjából azzal magyarázza ezt, hogy a vállalatok nyereségük egy részét újra befektetik, a vállalat növekszik és idővel ezt a részvény ára is követni fogja. A lakóingatlanok reálértékének viszont csökkenie kell, mivel az otthonok elhasználódnak és kimennek a divatból. Kivéve, ha a tulajdonosaik a jövedelmük egy jelentős részét felújításra, korszerűsítésre fordítják.
Case-Shiller lakásárindex alapján az amerikai lakáspiac 1930 és 2013 között évi 3,8%-os hozamot produkált, ezen időszakban az infláció átlagosan 3,5% volt. És akkor még ott vannak az egyéb járulékos költségek, mint pl. adók, fenntartás, kamat, biztosítás, tranzakciós költségek, felújítás, közvetítő, tranzakciós díjak...
Így alakult az index 1990-től is, pedig akkor igazán meglódultak az árak, ugyan ezen időszak alatt az ingatlanbefektetési társaságok papírjai évente több, mint 10%-ot emelkedtek.
Persze lesznek, jó környékek, népszerű helyek, jól időzített vételek, de összességében ez kb. ugyanolyan spekuláció csak, mint egy adott iparág mondjuk néhány az elkövetkezendő évtizedekben is legjobban teljesítő cégének a kiválasztása. Szinte lehetetlen.
Részemről mi a konklúzió? Vedd meg a "teljes" piacot, de az ingatlan, mint befektetés számomra nem ilyen.
Tudom, most 2020 van és ott vannak még a lakhatási szempontok ( "lakni kell valahol" ), de én csupán mint eszközosztály néztem meg a lehetőséget.
http://www.econ.yale.edu/~shiller/
Erősen gondolkodik az ember, hogy mit csináljon a pénzével, ha 10-20-30 éves távon is eredményesen akarja befektetni. Nyilván, különösen a mai divatnak megfelelően felmerül az ingatlan, mint befektetési lehetőség is. A közbeszéd miatt lassan már mindenkiben, abban is, aki eddig egyáltalán nem foglalkozott ezzel a területtel. Jogosan, hisz láttuk mi történt, ki akarna egy hasonlóból kimaradni? Végtelenül lehetne sorolni az érveket mindkét oldalon. Mint másban is mondtam már, igyekszek a számokra, azaz a tényekre hagyatkozni. Előrejelzések nem különösebben érdekelnek; számszerűen kimutatható, hogy a "nagy" és "profi" befektetők elemzései, várakozásai, vagy az ezekkel kapcsolatos hírlevelek történelmi távlatokban csekély találati aránnyal bírnak.
Robert Shiller (igen megint ő :) ezzel kapcsolatban is írt egy cikket, a The New York Times-nak, igaz már pár éve. Ez a szempont még eddig nem nagyon merült fel a fórumon. Se az armageddont, se a további drasztikus emelkedést várókban. Némi angol szükségeltetik hozzá, de azért belinkelem:
https://www.nytimes.com/2013/04/14/business/why-home-prices-change-or-dont.html
Röviden azt állítja, hogy hosszú távon a lakóingatlanok nem tudják felvenni a versenyt a részvénypiacokkal reálértékben. Nagyjából azzal magyarázza ezt, hogy a vállalatok nyereségük egy részét újra befektetik, a vállalat növekszik és idővel ezt a részvény ára is követni fogja. A lakóingatlanok reálértékének viszont csökkenie kell, mivel az otthonok elhasználódnak és kimennek a divatból. Kivéve, ha a tulajdonosaik a jövedelmük egy jelentős részét felújításra, korszerűsítésre fordítják.
Case-Shiller lakásárindex alapján az amerikai lakáspiac 1930 és 2013 között évi 3,8%-os hozamot produkált, ezen időszakban az infláció átlagosan 3,5% volt. És akkor még ott vannak az egyéb járulékos költségek, mint pl. adók, fenntartás, kamat, biztosítás, tranzakciós költségek, felújítás, közvetítő, tranzakciós díjak...
Így alakult az index 1990-től is, pedig akkor igazán meglódultak az árak, ugyan ezen időszak alatt az ingatlanbefektetési társaságok papírjai évente több, mint 10%-ot emelkedtek.
Persze lesznek, jó környékek, népszerű helyek, jól időzített vételek, de összességében ez kb. ugyanolyan spekuláció csak, mint egy adott iparág mondjuk néhány az elkövetkezendő évtizedekben is legjobban teljesítő cégének a kiválasztása. Szinte lehetetlen.
Részemről mi a konklúzió? Vedd meg a "teljes" piacot, de az ingatlan, mint befektetés számomra nem ilyen.
Tudom, most 2020 van és ott vannak még a lakhatási szempontok ( "lakni kell valahol" ), de én csupán mint eszközosztály néztem meg a lehetőséget.
Kisbüfik topikja