Ez is Magyarország...  

A VERSENY HIÁNYA = 30 SZÁZALÉKOS ÁRRÉS Este lőttem Ferihegyen: eljön a vendég Budapestre, kilép a térbe, kéne kápé taxira, Uber ugye betiltva, ahol nem kellene cash, és mit lát elsőnek, a valóságtól teljesen elrugaszkodott, gyakorlatilag rabló árfolyamokat, 243 Ft-ot adnának az eurójáért, 95 Ft-os, 30%-os (!) árréssel jegyzik, ez kimeríti az útonállás fogalmát. Nyilván jó pénzért kapott valaki egy zsíros monopóliumot, és ez senkit nem zavar, miközben a hangosbemondó percenként figyelmeztet, hogy ne ülj be hiéna taxiba, a hiéna váltót támogatják. Ez a két első információ itt. A másik képen körúti váltó a kőkemény versenyhelyzetben, 1,2 Ft-os, 0,4%-os árréssel jegyez, ami elképesztő jó. Miért nincs verseny? (A kérdés költői, de akkor is felteszem, mert látni kell, hogy általánosságban is a túl kevés piaci szabadság itt a probléma.)

És a téboly fokozódik! link Imádkozzunk érette, hisz nem tudja, mit beszél!

A TEHETSÉGTELENSÉG UTAT TÖRT MAGÁNAK 2017. SZEPTEMBER 21. CSÜTÖRTÖK | 11:48 | COMMENT Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cég. Volt ennek a cégnek egy prosperáló helyen egy sikeres boltja. A boltot egy lelkes és tehetséges boltvezető vezette, aki bölcsen választotta ki munkatársait, így az üzleti siker mellett a munkahelyi légkör is nagyszerű volt, túlzás nélkül állítható, hogy ezt a harmonikus helyzetet mindenki nagyon pozitívan élte meg. Kisebb mértékben ugyan, de ez a helyzet a cég egészében is hasonló volt, úgyhogy nyugodtan hívhatjuk ezt az időszakot a cég életében aranyéveknek. Ahogy teltek az évek, a külső körülmények folyamatosan és jelentősen változtak, és a cég egésze ezekhez alkalmazkodott is. Egyszer aztán a vezérigazgató felállt a székéből és új vezérigazgató érkezett a tulajdonos által kijelölt új célokkal. Az új, fiatal vezér lelkesen kezdett bele a változtatásokba, céljaihoz kívülről választott új vezető munkatársakat. A cég szervezete viszonylag gyorsan magába illesztette az új embereket és az új módszereket. Rövidesen kiderült azonban, hogy az „új seprű jól seper” közmondás nem minden új vezető kolléga esetében igaz, és az is gyorsan kiderült, hogy a tulajdonos – alapozva a régi vezetés sikereire – igen magasra tette a célokat az új vezetésnek, aki ezeket a célokat elfogadta ugyan, de mint később kiderült, a célok elfogadásakor az új vezetőknek fogalma sem volt, hogy a célok – ténylegesen lefordítva a cég működésére – mit jelentenek. Mivel az új vezetők számára is gyorsan kiderült, hogy csodák nincsenek, ezért (már nem is a célok teljesülése érdekében, hanem saját pozíciójuk védelme érdekében) a cég addigi gyakorlatától (cégkultúrájától) eltérő vezetési módszereket kezdtek alkalmazni. Ennek következtében a cég addigi optimális működését eredményező harmónia megszűnt, és jellemzővé vált a szervezetben a rövid távú és önös érdekek szerinti „klikkesedés”, a hűbéresi viszonyok kialakulása, a hatalmi pozíciókért folytatott addigiakhoz képest szokatlanul nyers és kiélezett versengés és a szervezeti egységek közötti (üzletágak, divíziók, osztályok) harcok elburjánzása. link

Nem látta Lenint? Akkor nem látott semmit...

Brüsszel ment egy kört a felcsúti kisvasúton Mi pedig megkérdeztük az EP-képviselőket, hogy van-e értelme a felcsúti látogatásuknak. Deutsch Tamás azt mondta, őt is megkeresik Soros emberei. De vajon milyen akadályokat gördít Soros György a kisvasút útjába? link

Állami végül is lehet, hogy nem kell de fizikai és anyagi korlátok nélkül az ország bármely pontján bárki számára hozzáférhető igen! Biztos, hogy sok ilyen van, nekem mégis az állami ugrik be egyedül...

Ismétlem, a személyes tapasztalataimmal vitatkozol! (Lehet, hogy el tudod érni, hogy neked higgyek, ne a szememnek, de komoly munkára lesz szükség! :))

az efféle mobilitáshoz nem kell állami oktatás

miután 1963-ban törölték el a felsőoktatásban a származás alapján történő nyílt megkülönböztetést, ezért ez a rendszer egészen 1968-ig futott ki a nyílt megkülönböztetés felszámolása pedig egy pillanatig sem jelentette azt, hogy a burkolt megkülönböztetés is véget ért...

Ha mindenáron félre akarsz érteni (vagy magyarázni) lelked rajta, nem örülök neki de legyen. Én az oktatásban megvalósítható és annak eredményeként megvalósuló társadalmi mobilitásra gondolok.

Biztosíthatlak, hogy amiket beidéztél, azoknak a hetvenes években már nyoma sem volt! Legyen bármilyen sötét és igazságtalan az ötvenes évek oktatás- kultúr- és bármilyen más politikája.(Nem nagyon mennék bele a numerus clausus -al való összehasonlításba, de az,hogy valaki -mondjuk kulák, azért az megváltoztatható.)

Ceglédi: Igen, jobb lett volna a vizes vébé nélkül Lesz, akinek a cím is hazaárulás – a többieknek elmondom, miért gondolom így.Magyar vagyok. Szerelmese a magyar nyelvnek: csak a magyar szépirodalom tud úgy igazán megfogni, a magyarul mondott vers, a magyarul énekelt dal mindig több számomra, mint amit például angolul hallok. A magyar arckifejezéseket tudom a legjobban olvasni, ahogy ezer közül felismerem azt is, ha magyar tájat látok. Millió módja van annak, hogy megéljem azt, hogy ehhez a nemzethez, ehhez a közösséghez tartozom. Még akkor is, ha jó ideje, igen sokan és igen agresszív módon, továbbá rengeteg (tőlem ellopott) pénzzel dolgoznak azon, hogy ez ne így legyen. Csakhogy több kell ahhoz, hogy elvegyék tőlem Márait és Pintér Bélát, Kossuth Lajost és a Kispált, a Sugovicát meg a pesti tetőpornót egy langyos péntek éjszakán. Az első családi nyaralásunk Miskolctapolcán volt, magyarul mondtam először, hogy szeretlek, és magyarul hangzott el az első (összes) „vége”, amibe bele akartam halni. Magyarul temették a szeretteimet, magyar földbe.Estig tudnám sorolni, akkor se szerepelne a példáim közt, hogy „és nemrég vizes világbajnokságot rendeztek Magyarországon”. Jogom van így érezni, és nem fogok szabadkozni miatta. Nem leszek attól kevésbé vagy rosszabb magyar, hogy így gondolom. Egyszerűen túl közelről látom ahhoz, hogy büszke legyek rá, hogy magyarságom pillére legyen.Bő hét éve egyszerre kell hallgatnom azokat a magyarázatokat, hogy a szerintem fontos ügyekre miért nincs pénz (amit tőlem beszednek, az), és hogy magyarságunk, dicsőségünk úgy emelkedik az égbe, hogy faltól falig stadionokkal építjük tele az országot. Köztük kisvasút robog. A tévében az úgynevezett emberminiszter visszautasította a kritikát, miszerint baj lenne az, hogy nyitott mellkassal szállítanak egy kislányt egyik kórházból a másikba, mert alapvető műszerek hiányoznak egyre több helyen, az úgynevezett főpolgármester szerint meg tök oké a kigyulladó, lerohadó, leblokkoló metró – miközben ugyanebben a városban olimpiát akartak rendezni. Aztán ott álltunk volna, hogy kialudt a láng, mert fakockára lépett vele Orbán Viktor.Olyan ország ez, ahonnan menekül, aki tud, a maradóktól pedig egyre jobban elszívja a levegőt Pártunk és Kormányunk. Közös ügyeinken szinte semmit nem tudnak javítani, viszont egyre több kárt okoznak, és mindeközben otromba féldiktatúrák stílusában lopják el a pénzünket. A kudarcos kormányzásra és a hihetetlen tempójú lopásra pedig két dologgal igyekeznek rátakarni, ebből az egyik az állandó harci láz, mindig sivalkodniuk kell valami jaj, jaj, szörnyű külső támadás miatt. Most épp Soros György miatt, aki egyébként tavaly összesen kábé annyit költött az általuk kifogásolt magyar civilekre, mint a kormány (a tőlünk ellopott pénzből) csak a pár nap múlva le is bontandó ugrótoronyra.Az állandó harc mellé a másik eszköz pedig a kötelező révület. Az egyféleképpen meghatározott, kötelezően arcba tolt, rád bilincselt, orbáni-nemzeti összetartozás. Fentről tukmálva. Amikor ki kell függeszteni a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, amikor ki kell állítani az önkormányzatokban az Alaptörvény Asztalát, és amikor mindenképpen extázisba kell esni attól, hogy a magyar labdarúgó-válogatott majdnem eljutott valameddig. Talán így Andorra után már kijelenthető, hogy hát rohadtul nem.És persze a vizes vébét is kötelezően imádni kell. Én meg azt mondom, hogy jobb lett volna nélküle. Kezdve a legnyilvánvalóbbal, egymás mellé rakok két hírt.2015. március: Összesen 85 millió dollárba – jelenlegi árfolyamon 24,7 milliárd forintba – kerül a világbajnokság megrendezése Magyarországnak, az összegben benne vannak a létesítményfejlesztések és a rendezés költsége is – derült ki Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnökének nyilatkozatából, amit az RTL Híradónak adott.2017. július: Bruttó 170 milliárd fölött járhat a vizes vébé valós költségvetése a nyilvánosságra került kiadások alapján.Tehát egyfelől ugye belehazudtak a pofánkba ezek a finom úriemberek, másfelől pedig loptak reggel, éjjel meg este. A túlszámlázott építkezésektől és szállásmutyiktól a haveri vállalkozások „megsegítéséig”, nem, ez túl enyhe kifejezés, szóval minek nevezzem azt, amikor a vébé költségvetéséből építenek hidat, kerékpárutat a Fidesz-közeli arc lakóparkjához, és eleve mindent csakis fideszes oligarcha építhet? Tehát hazudtak és loptak, és nem melléküzemágban, hanem főtevékenységként. Most ugyanis, hogy vége a pompás világversenynek, itt vagyunk 170 milliárddal szegényebben, és minimális infrastrukturális fejlesztésekkel gazdagodva – és utóbbiaknál várjuk még ki, nem jön-e a „felújított orosz metrókocsi”-hatás, amennyiben az átadásra valahogy összecelluxozták, aztán úgy dől szét, mint a trágyás taliga. Továbbá értem én, hogy a fideszesség egyúttal gyakorlatot ad az intellektuális kompromisszumok kötését illetően, de ha lesz (lesz, persze) kormánypárti kommentelő, akkor kérem, számoljon be arról, hogy az alábbi, abszurd baromságot ő elhitte-e egy pillanatig is:A Bp2017 Világbajnokságot Szervező és Lebonyolító Nonprofit Kft. ügyvezetője az MTI tudósítása szerint azt mondta, hogy a látványosnak és színvonalasnak ígérkező nyári magyarországi eseményt a televízióban a becslések szerint csaknem hatmilliárdan fogják látni, s ennek köszönhetően Budapest kiemelt turisztikai értékeit is.HATMILLIÁRD NÉZŐ. Hát mennyire ostobák maguk ott a Fideszben? Hatmilliárd. Hatmilliárd. Tudom, hogy erre az a fideszes kommentelői válasz, hogy nem baj, mert legalább mérgesek tőle a Soros és a liberálisai, de emberek, ez akkor is akkora ostobaság, hogy ülve nyalja a Holdat. Maguknak olyan emberei vannak, maguk, fideszesek olyanok, hogy bemondják, hogy hatmilliárd nézőre számítanak.Jobb lett volna vizes vébé nélkül. Ennek a 170 milliárdnak szinte csak jobb helye lett volna, és jobb lett volna azért is, mert ez a bazári külsőségekkel megrendezett, hazugságba és korrupcióba csomagolt, párhetes cirkusz messze nem elég széles abroncs „a” nemzetet összefogni. Akármilyen gyorsan is úszott Hosszú Katinka. Az a Blahán, ételosztáson oké, hogy aki ad, ingyen, szívjóságból, az dönti el, hogy mit főz, mit oszt – de itt az én pénzemből, az én nemzeti büszkeségemet giccsnippekbe öntve írnának elő kötelező rajongást számomra. Jobb lett volna a vizes vébé nélkül, mert minden ilyen alkalommal egyre szilárdabb lesz a „cirkuszt és kenyeret” megalázóan fapados verziója. Túlárazott és gagyi cirkusszal, és Bözsi nénis, helóröfis kegyelemkenyérrel. Amihez, ezt se hallgassuk el, nem igazán van szava az ellenzéknek sem, szokás szerint megijedtek, illetve benyalták a Fidesz propagandáját, miszerint „az emberek” szeretik a vizes vébét. Ugyanaz történt, mint a rezsicsökkentéstől a tripla kerítésig: meg sem próbáltak a másik álláspontba beleállni. Én legalább a Momentumtól vártam volna (még mindig várom), hogy ha már (helyesen) kirúgták a sámlit az olimpia alól, és szeretnék a „mi számolni tudó, kapitalista fiatalok vagyunk”-képet mutatni magukról (arról majd máskor, hogy ez látszik-e), akkor kiállnak most is, hogy nem, ne legyen, illetve nem jó, hogy volt.Jobb lett volna a vizes vébé nélkül. Persze, hajrá, magyar úszók, hajrá, magyar vízilabdások, és minden más magyar fürdőgatyás versenyző, őszintén mondom, hajrá. Nem veletek van a baj, ti teszitek, amit tudtok, Ez a dolgotok. De annak, hogy itt és most vizes vébét rendeztünk, egyetlen valódi előnye lehet: az, hogy végre kaptunk egy teljes diagnózist, tokától-bokáig. Hazugság, lopás, ostobaság, ízléstelenség, pofátlanság, kontár munkavégzés, következmények nélkül: ez ma a magyar államhatalom birtokosainak maximális képessége és igénye.Erre meg igen nehéz büszkének lennem.

Az ERDÉLYI transINDEX! egyik hazug publicisztikusa kikéri magának! Az nem zavarja, hogy a román kormány nem tartja tiszteletben a kultúráját, mert amiről hadovál az messze van az ERDÉLYT KULTÚRÁTÓL! Ami egy kitalált erdélyi transINDEX kultúra! Szolgáljon tanulságul az ilyen erdélyi transINDEXesek, kultúvédők hazafias megnyilvánulásai! Hol volt ez a horváthkovácsszilárd, amikor dörgött a csaus elnyomó kultúrpolitika? Ott volt csak valószínű azt támogatta azt tartotta tiszteletben! Most meg a saját kultúrájának tulajdonítja az ERDÉLYI MAGYAR KULTÚRÁT! Van képe hozzá! Itt van az elgondolkodtató aggódása: link

az alábbiak tükrében vhol tragikomikus, hogy a baller megmondóemberek leragadtak a numerus clausus-nál... a numerus clausus kb. egy nagy büdös semmi volt a masszívan diszkriminatív szocialista oktatáspolitikával összevetve...

Förtelem... " „A megbízható káderek képzése érdekében vezették be a felvételi vizsgarendszert. Elsőként a 7.870/1948. Korm. sz. rendelet deklarálta, hogy meg kell szüntetni a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumát, ezért a felvételinél a munkás- és parasztszármazásúakat kell előnyben részesíteni…. Származás és megbízhatóság szerint különböztették meg az állampolgárokat, a felvételi során elsősorban a szülők háború előtti, 1938-as foglalkozását, illetve osztályhelyzetét vették figyelembe….. A sokszor önkényesen az utolsó, „X-es” kategóriába soroltak (volt „kizsákmányolók”, kulákok, katonatisztek stb.) gyermekei a legkiválóbb tanulmányi eredmények mellett sem számíthattak a bejutásra. Központi szabályozás írta elő a „munkás-paraszt származásúak” arányát: 1952–1953-ban 60–65%, 1956 tavaszán 58–60%, 1957-ben 50%. Ennek következtében, míg a megfelelő káderlappal jelentkezők szinte kivétel nélkül felvételt nyertek, addig az értelmiségi származásúaknál átlagosan ötszörös volt a túljelentkezés. Ezért is fordulhatott elő, hogy az 1956/57-es tanévben kitűnően érettségizettek 44,2%-a nem tudott továbbtanulni….A gyengébb tanulmányi eredménnyel bekerült káderek a vizsgákon az elvárások szerint nem bukhattak meg. Azokat a tanárokat, akik mégis követelményeket támasztottak velük szemben, a hallgatók „túlterhelésével” vádolták Az 1956-os forradalom bukása után további szigorításokat vezettek be. Kádár az osztálykategóriák alkalmazásánál a szovjet minta még határozottabb követésére utasított, az ösztöndíjak odaítélésén is változtatásokat javasolt: „Semmiféle ösztöndíjat nem munkás és nem paraszt szülők gyerekeinek nem adnék. Ha más kategória akarja, hogy gyereke iskolába járjon, hozzon anyagi áldozatot…. A 25/1957. sz. MM-utasítás előírta, hogy a továbbtanulási kérelmeket először az osztályfőnök és az iskola igazgatója vizsgálja felül, elutasítva azoknak a kérelmét, akiknek a szülei részt vettek az 1956-os forradalomban, vagy politikailag kifogásolható magatartást tanúsítottak….Az állampárti vezetés instrukcióinak megfelelően, Szigeti József89 előterjesztése alapján arról határoztak, hogy a szülőknél továbbra is az 1938-as kategóriákat vegyék figyelembe. A párt és állami funkcionáriusok gyerekeit olyan „…elbírálásban kell részesíteni, mint általában a szocializmus építésében és védelmében kimagasló eredményeket elért szülők gyermekeit…”90 Biztosítani kell, hogy a felvett tanulók 50%-a munkás-, illetve parasztszármazású legyen. Aczél György továbbá azt is javasolta, hogy csehszlovák mintára a felvételiknél vegyék figyelembe, hogy a jelentkező megbízhatóan antiklerikális családból származzon.91 Az egyetemi ösztöndíjak elosztásánál is határozott osztálykategóriákat alkalmazzanak. Az egyetemi felvételi bizottságokba csak MSZMP-párttagok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai kerülhettek be, a bizottságok összetételét, működését a Művelődésügyi Minisztérium ellenőrzése alá vonták. A származás szerinti nyílt megkülönböztetést 1963-ban szüntették meg, amikor már ez a fajta diszkrimináció a nómenklatúra gyermekeit is sok esetben hátrányosan érintette (1962. évi 22. sz. tvr., 166/1963 és 167/1963. MM. sz. rendeletek). Mindazonáltal leszögezték: „Igenis a továbbiakban is biztosítani kell majd, hogy a helyek bizonyos részét fenn kell tartani bizonyos kategóriák gyerekei számára… azonkívül munkások és parasztok gyermekei számára.”93 A felsőfokú képzésnél már nem alkalmazták az „osztályidegeneket” és „ellenségeket” kizáró B kategóriás lapokat, de nem szűnt meg az a gyakorlat, hogy minden tanulóról káderlapot vezettek, amelyből kiderülhetett a tanuló „politikai megbízhatósága”. Horváth Attila A szovjet típusú diktatúra oktatáspolitikája Magyarországon link "