Kevés dolog valósult meg a rendszerváltozás gazdasági illúzióiból Magyarországon. 20-25 évvel a rendszerváltozás után már teljesen nyilvánvaló, hogy a felzárkózási folyamatunk elakadt, a régióban pedig egyre hátrébb csúszunk vissza. Nem lettünk...
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=189483
Azzal a különbséggel, hogy az államadósság a többszörösére nőtt, a nemzeti vagyon pedig a töredékére csökkent a rendszerdöntően válságos 1989 évinek. :-(
A helyzet még a cikkben vázoltnál is borúsabb, amennyiben a rendszerváltás teljes időszakát nézzük. 1990-1992-es tranzíciós veszteséget 2000-es évek közepére sikerült ledolgozni. Összességében most szinte a 89-es szinten állunk a fejlett országokhoz képest.
a finn példa szvsz is az egyik legjobb arra, hogyan lehet egy ország Európa szegényházából pár évtized alatt az élbolyban (ugye senki nem akarja bemagyarázni, hogy a finn mezőgazdaságba öntötte az EU a támogatásokat? :) amúgy 1995-ben már 16,175 USD volt a finn egy főre eső GDP, PPP-n számolva az IMF szerint)
nehéz lenne megmagyarázni, hogyan is lépett ki a "pöcegödörből" az "elnyomás" ellenére is... nyilván egyezséget kötött a Bilderbergékkel/zsidókkal/centrummal/alienekkel, stb. :)
nem olyan kedvező a fekvése, mint Szingapúrnak vagy Hongkongnak, nem 1973-ban csatlakoztak, mint a dánok, stb.
pont a finn kvázi-nyelvrokonok "felemelkedését" nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy hagyták a barátok közt, máúniká-sáú, stb. műsorokat meg a többi idiotizmust (ki lehet egészíteni a sort a politikusokkal, stb.) a csudába, és kreáltak egy egész jól funkcionáló kis tudás alapú társadalmat (nyilván nem 100% vesz benne részt...) a nagy múltba-mutogatás helyett, pedig 1941-ben ők is szétszívatták a ruszkikat (mint mi 1956-ban), csak persze egyikünk sem tartott ki sokáig...
...attól, hogy felismerjük: nem mi vagyunk a világ közepe, és addig nem hoznak ide működő tőkét (sajnos ez kell a sikerhez, mert szemmel láthatóan nem megy önerőből, ahhoz ennél több kell...), amíg ilyen elb...ott ország vagyunk szinte minden téren (politika, kultúra és oktatás, eü., gazdaság és adózás, etc.)
Amúgy innen vettem, csak egy kicsit testre szabtam: link
Még egy érdekes dolog a hírek szerkesztése: link
Sajnos nincs benne minden lényeges, pl. az elnök fehér cicát akar, de itt az eredeti angol változat: link
Ha csak az oktatási rendszerüket, a közbeszerzési, illetve az antikorrupció területén elért sikereiket sikerülne lemásolni, már hatalmasat lépnénk előre. Kis túlzással a többi már jönne magától.
Szvsz nem egy ország példáját kell követni, hanem minden számunkra hasznosítható tapasztalatot figyelembe venni.
A finnekkel kapcsolatban fejtsd ki, hogy mit tartasz számunkra követendőnek!
A magyar diaszpóra azért nem kicsi (1956 óta) és messze nincs kihasználva még ez sem.
"Az ázsiai szimpátia irányunkban, inkább csak egy a magyar néplélekbe beleplántált mítosz." - 5 éve még alig valaki hallott erről, pláne nem hivatalos szinten. Volt olyan delegációnk, amelyik a kazahoktól hallotta hogy rokonok vagyunk és amikor kijavították őket, hogy á dehogy, akkor erősen csökkent a kapcsolatépítési szándékuk efféle tudatlanokkal és lerövidítették a programjukat.
Úgyhogy a rokonságtudat a kintiekben sokkal erősebben él, mint bennünk - lehet rá alapozni kiindulásként, hogy minket válasszanak európai partnerként, ne más országot - ennyire elég lehet.
Szerintem pedig hasznosabb a finnek már befejeződött felzárkózásából megkísérelni a tapasztalatokat hasznosítani, mint olyan országokat figyelni, akik még maguk sem értek célba teljesen. Persze az sem haszontalan, de mégsem ugyanaz.
" Ugyancsak tanulságos az amerikában élő írek felhasználása a kapcsolatépítésre. A mi esetünkben ehhez hasonló, hogy több keleti országban (Kazahsztán, Kína, Mongólia, Japán) európai rokonként, szimpátiával tekintenek ránk, amire építhetnénk"
1. Az USA-ban állítólag 50 millió ember vallja magát ír gyökerűnek. Ausztráliában, Kanadában is milliós a számuk. Ez teljesen más nagyságrend mint a miénk. Még a horvátok is nagyobb arányban élnek határaikon kívül mint mi magyarok.
2. Az ázsiai szimpátia irányunkban, inkább csak egy a magyar néplélekbe beleplántált mítosz. Nem alaptalan, de erősen túl van dimenzionálva, akár a lengyel-magyar barátság.
" Hasonló a helyzet a magyar egyetemeken tanult, hazájukba visszatért és azóta ott pozícióba került, akár még magyarul is beszélő diákokkal. Ez is egy kapcsolatépítési potenciál."
Ez sem unikális magyar előny, ráadásul a gyakorlatban leginkább az itt maradt főleg arab származású orvosokban ölt testet.
Mert az a releváns, mivel 2004-ben léptünk be és azóta vagyunk tagjai az eu kohéziós politikájának.
A korábban csatlakozott országok és a 2004 óta csatlakozottak irányába folytatott "felzárkóztatási politika" erősségében viszont jelentős különbség tapasztalható.
Természetesen más -Európán kívüli-relációkban is lehet összehasonlításokat tenni, kérdés persze az mennyire releváns egy gazdaságilag az eu-hoz dominánsan kapcsolódó tagállam esetében.
"a tapasztalatok gyűjtése minél nagyobb mintából célszerű" - ezzel egyetértek olymódon, hogy nem egy az egyben kell átvenni a tapasztalatokat, hanem a mi viszonyainkra, adottságainkra kell adaptálni azt, amit célszerű.
Az ír sztoriból például az eu vámhatárán belülre kerülés, mint kompetitív előny átvehető például. Ugyancsak tanulságos az amerikában élő írek felhasználása a kapcsolatépítésre. A mi esetünkben ehhez hasonló, hogy több keleti országban (Kazahsztán, Kína, Mongólia, Japán) európai rokonként, szimpátiával tekintenek ránk, amire építhetnénk, hogy az eu vámhatáron belüli elképzeléseiket rajtunk keresztül valósítsák meg.
Hasonló a helyzet a magyar egyetemeken tanult, hazájukba visszatért és azóta ott pozícióba került, akár még magyarul is beszélő diákokkal. Ez is egy kapcsolatépítési potenciál.
Miért kell leszűkíteni a témát a 2004-ben, vagy azután csatlakozott eu-s országokra?
Így kevesebben előznek meg minket?
Az adatok, a tapasztalatok gyűjtése minél nagyobb mintából célszerű. Ezért kár Európára, vagy egy adott időintervallumra korlátozni a kitekintést.
"a töretlen növekedésben fontos szerepet játszanak (jogbiztonság, viszonylagos korrupciómentesség, versenyző piacok, pozitív ösztönzők, innovatív üzleti környezet stb.)"
Na ezeket intézte el Viktor egy jó időre ... újabb 20 év mire ennek e tetünek a pusztítását kiheveri az ország ... megérdemelné hogy Cheausescu sorsára jusson.
1. Felhagy a kormány a népbutítással, hamis illúziók keltésével.
2. Végre szembenézünk a múlttal (pl. Trianon).
3. Munka helyett tudás alapú társadalmat építünk.
Mitől leszünk sikeres nemzet?
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=189483