Devizahitelesek nyertek pert - Évek óta folyt jogtalan kamatemelés  

Sajnos valahogy én is így látom, hogy a válságok nem természetes velejárói a piacgazdaságnak, hanem sokkal inkább a gazdasági szereplők tudatlanságából adódó, de megfelelő eszközökkel a kialakulásának esélye és a hatása csökkenthető, talán el is kerülhető.
Viszont sajnos az is igaz, hogy a gazdasági válság, pénzügyi válság valóban érdeke egyes gazdasági szereplőknek, és valóban, mint a háborúk után, jelentősen megváltozhatnak a tulajdonviszonyok.
A viág fejlettebb része azt már fölismerte, hogy a háborúzás (hazai földön) túl sok áldozattal jár, és mindenkinek, még a háborúban érdekelteknek is fájdalmas, ezért szerencsére olyan világba és helyre születtünk, ahol nekünk, és szüleink generációjának már nem kellett - és reméljük nem is kell - megéljük. Ellentétben a nagyszüleink és szinte bármely felmenőnk generációjának.
Remélem, egyszer a gazdasági válság tekintetében is eljutunk odáig, hogy belássuk, ne szükségszerűek, elkerülhetőek, de ahhoz az odavezető okokat, hibákat föl kell ismerjük, és a jövőben ki kell küszöböljük.

Na itt én be is fejeztem magam részéről, mert egyre nevetségesebb ez a párbeszéd (el sem kellett volna kezdenem).

Sajnos nem tudlak követni...

1) A bank áthárítja az ügyfelekre sajnos a kockázatait. Az árfolyamkockázatot természetesen sehol a világon nem terhelik egy az egyben az ügyfélre. Ez ugyanis akkor nem hitel ügylet. Még egy deviza spekulációnál is behatároltak a spekuláns veszteségei, a magyal deviza hitelnek csúfolt esetben nem!
2) A banknak az az érdeke, hogy maximalizálja a profitját, ennek rendeli alá a magatartását. De hogy jön ez ide?!
3)Ez badarság! Máshol a hitelszerződésekben tételesen nevesítve van, milyen okokból növekedhetnek egyes költségek, és be van határolva a mértékük, sok helyen még ezt sem engedik!
5)A bankok úgy képzik az áraikat, ahogy a verseny és a szabályozási környezet megengedi. Erre jó negatív példa Magyarország.
6)Magyarországon azonos!
7) Badarság, nyilván ha valaki banki vezérnek mehet vissza valahova, nem fogja a bank rendszert magára haragítani. A rablóból lett pandúr sem fogja magára haragítani az alvilágot, ha maffia vezérnek készül visszamenni (esetleg a konkurenciát iktatja ki).

A folyamatos minősítésének általános szabályai vannak, ott nem nagyon lehet hibázni, sokkal inkább a hitelbírálatnál.

Milyen többségről beszélsz? A devizahitelesek többsége szerncsére rendesen, problémamentesen törleszt.

Megint jósnak tekintendő a bankot, pedig az ilyen árfolyamváltozást, a válságot senki sem látta előre.

A konkrét osztrák esetben rosszul állapították a prémiumfeltételeket. Az normálisan nem fordulhat elő, hogy ha zuhan a bank nyeresége, egekbe emelkedik az első számú vezető prémiumot. Ma nálunk a bank nyeresége az első számú prémiumfeltétel.

Itt nem erről van szó. Természetesen előfordulhat az, hogy a banki hitelbírálat értékelési folyamatát rosszul alakították ki, ami miatt eleve nem megfelelő ügyfelek is hitelhez juthatnak.

Amiről a kolléga és én írtam a meglévő hitelállományhoz kapcsolódik, amit a bank ügyfelenként rendszeres időközönként értékel. Pl. 30 napon belüli, 30-90 napon belüli, 90 napon túli késedelmes adósok, hogy szemléletes szempontokat kiemeljek. A kockázatosabb ügyfelekkel többet kell foglalkozni, felszólítás, behajtási lépések stb. Ezek többlet költségek.

A formális logika azt sugallja, hogy a bankok racionálisan járnak el. A bankoknak tulajdonló pénzhatalmi rendszereknek érdekük lehet válságokat előidézni. Jó példa erre a nagy gazdasági világválság, ami után az elértéktelenedett ingatlanokat, termelő eszközöket fillérekért fel lehetett vásárolni. A vagyoni viszonyok ebben az időben változtak meg az USA-ban alapjaiban, egyesek nagyon sokat nyertek a válságon, az emberek, a társadalom nyomorán!

Magyarországon is néhányan tömegesen fogják felvásárolni a bagóért kínált ingatlanokat, ebben biztosak lehetünk!

Rendkívül tudatlanság okát állítasz.

1. A bank nem hárít át kockázatot, a konstrukció szerint az árfolyamkockázatot az adós viseli, itt is, a fejlett nyugaton is.
2. A bankoknak nem érdekük, hogy az adós aki fizetésképtelenné váljanak, ezért mindenképpen megpróbálják azt fenntartani, sokszor igen jelentős áldozatokkal.
3. Az egyoldalú módosítás nyugaton is ismert, kockázatkezelési eszköz. Ez nem ideológia, ez tény.
4. Az árképzés szabályainak betartásaról a banknak folyamatosan el kell tudni számolni a felügyeletnek.
5. A PSZÁF nem azonos a Bankszövetséggel.
6. Ha valaki nem vezetett bankot, hogyan rendelkezne azzal a szakértelemmel, amivel ellenőrizni lehetne? Ez a világ más részein is gyakorlat (tudod, rablóból lesz a legjobb pandúr).

Sohasem állítottam hogy a bankok nem követtek el hibákat. Csak nem ott és nem azt, amit és ahol ti kerestek.

Ha emelkedik az árait a piaci szint fölé, nem lesznek új ügyfeleit, nem lesz bevételek. Nyerték profitot, vagy veszítettél?

Akkor rosszul gondoltad te is.

Azért sem igaz, amit aki rá mond, mert egyáltalán nem biztos, hogy a végén hírül fel az adósállomány. Lehet, hogy a kezdetekkor gyűjti be a bank a rossz adósokat, majd tanul belőle és javítja az állományt. Vagy akár váltogatva: egyes adósok jók, mások rosszak. Helytelen azt feltételezni, hogy a gaz bankok utóbb szándékosan csempésznek rossza adósokat az állományba. Mi érdekük lenne?

De a rossz hitelekkel kapcsolatban a banknak többlet adminisztratív költségei keletkeznek (amit természetesen szintén megpróbál ráterhelni az érintett ügyfélre) egészen addig, amíg diszkont értéken el nem adja a követelését (kivéve ha kamatostul sikerül behajtani). Ekkor keletkezik szintén egy realizált vesztesége az ügylethez kapcsolódóan.

A fentiek csökkentik az adózás előtti eredményét a profitját és természetesen rontja a jövedelmezőségi, likviditási és tőkeellátottsági stb. mutatóit a banknak.

Nagyon okosak vagytok, de természetesen nem erről beszélek. Alapvető, hogy a meglévő adósokra ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a leendő új akar. Ha tehát a meglévőkre korlátlanul változtathatnak a bank, nem lenne új ügyfele (csak a gyengébbek kedvéért).

Nem, nem és nem:

"Hogy Marika néni nem tudja fizetni a hitelét, mert túlnyújtózkodott a takarón, az leginkább Marikanéni felelőssége."

A devizahitelezés kollektív kudarcával összefüggésben ez nem igaz, hiszen itt arról a többségről van szó, akik azért nem tudták fizetni a devizahiteleiket, mert a törlesztőrészletük közel a duplájára emelkedett, ne azért, mert Marikanéni nem mérte föl jól, hogy ki tud-e fizetni havi fix 50 ezret. Ez utóbbi valóban felelős, de a mank is, hogy nem tudta fölmérni Marika néni helyett, hogy ki tudja-e fizetni.

"A bank és a szabályozás között pedig szerintem a szabályozásé a nagyobb felelősség, a bank ugyanis egy profitorientált vállalkozás (mint bármelyik másik vállalkozás), ami adott szabályrendszerben a lehető legtöbb hasznot akarja. És ezt nem lehet a szemükre vetni."

Sosem ezt vetettem a szemükre, hanem azt, hogy egy banknak önállóan is hosszú távon kell gondolkodnia, akkor meg pláne, ha 30 évre hitelez. Ezt a hosszú távú felelősségvállalást, és az ehhez szükséges ösztönzőket hiányolom.

A minap olvasom a zinterneten, hogy egy osztrák bankvezér demonstratíve visszaadta a fizetése közel felét, mert sokallta. Németországban is csökkentik a csúcsvezetők fizetését. Szerintem ez baromság.

Ha enyém lenne egy ilyen bank, vagy nagyvállalat, azt mondanám a vezetőnek, hogy mindegy, mennyi ideig dolgozik nálam, a jövedelme jelentős részét csak évek, esetleg évtizedek múlva kaphatja meg. Jóval az után, hogy ő már esetleg nem is dolgozik ott, vagy nyugdíjas. Sőt, lehet, hogy azt mondanám neki, a 10-20 év múlva termelt profitból fogja megkapni a bónuszát, mert ma nem a mai profitért kell dolgoznia, hanem a holnapiért, a jövő éviért, a 10 évvel későbbiért, vagy a 30 évvel későbbiért. Ma kell megalapozni a holnapot és a holnaputánt meg az azutánt is.

Ez a fajta gondolkodásmód volt jellemző korábban a családi vállalkozások esetén, ahol az apa azért dolgozott 40 évig, hogy a fia tovább vihesse az üzletet, a fiú pedig azért, hogy az ő fia is továbbvihesse, gyarpíthassa. Ez volt az igazán hosszú távú érdekeltség.

Ma miért nem lehet ilyen érdekeltségeket kialakítani a csúcsvezetők részére?

Ja, hogy a tulajdonosok is rövid távon, csak addig, amíg megtartják a részvényüket, addig érdekeltek?

Na látod, ezért becsülöm sokkal többre a hosszú távon gondolkodó befektetőket, mint pl Buffet is - még akkor is, ha csupán a másodlagos piacon fektetnek is be -, mint a rövid távon meggazdagodni vágyó spekulánsokat.

A leginkább pedig a startup cégeket sikeresen elindító elsődleges tőkebefektetőket tartom hasznosnak, mert az innováció a legtöbbször az ilyen startupoktól jön, és nekik bizony valóban szükségük lehet kezdőtőkére, hogy felépítsenek egy sikeres vállalkozást ...

"Megszokottnak nevezte ugyanakkor, hogy a kapitalizmusban előfordulnak a fellendüléssel és visszaeséssel járó ciklusok. A fék a rendszerben a lélektan, vagyis a félelem akadályozhatja meg, hogy a bankárok elkövessék ismét azokat a hibákat, amelyek a negatív következményekhez vezettek - mondta Felcsuti."

Ezzel nem értek egyet, a fék nem a félelem, hanem az óvatosság, a helyes kockázatkezelés. Ezen véleménye ismét meggyőzött arról,hogy még a mai napig nem azonosították az elkövetett hibák lényegét.

"Ez például Magyarországon azt jelenti, hogy nem lehet hitelesen frankhitellel előállnia egy banknak a jövőben. Ugyanakkor a devizahitelezés nem teljes ostobaság, főleg ami az euróhiteleket illeti - vélte a bankszövetség korábbi elnöke."

Ezzel viszont egyetértek.

"...a bankok mégis felvállaltak egy olyan mérlegszerkezetet, amely külföldi és rövid forrásból devizakitettséget finanszírozott, feltételezve eközben, hogy az anyabankok mindig ott állnak mögöttünk, a swap piacok pedig folyamatosan működnek - említette Karvalits."

Ezzel is egyetértek, pont arról szól, amelyről magam is érveltem, bár senki nem értett velem egyet. Arról ugyanis, hogy nem volt egészséges az, hogy rövid forrásból finanszíroztak hosszú hiteleket.

"A hiba kettős: a makroprudenciális eszközök nem enyhítették a bankok mérlegfeszültségeit, másrészt az árazás szabályozásával nem sikerült mérsékelni a devizahitelezésből fakadó kockázatokat: míg máshol a deviza-alapkamat csökkenése átárazódott a devizahitelekbe, nálunk ez nem történt meg. Karvalits szerint nem volt olyan kockázatelemző, amely ilyen szélsőséges árfolyamingadozással számolt volna. "

Na, látjátok, évek óta azt mondom, hogy hibás volt a bankok kockázatelemzése. Ki kell mondanom, egyszerűen fogalmuk sincs a megfelelő kockázatkezelés lényegéről, csupán a felszínt kapargatják. Iszonyatos energiákat fordítanak arra, hogy az általuk vállalható kockázatokat áthárítsák, de oda sem figyelnek az őket is veszélyeztető katasztrófa-kockázatokra.Vállalatok » Pénzügy
Felcsuti és Karvalits: kollektív kudarcba fulladt a devizahitelezés
2013. május 8. 11:40


Számos banki és szabályozói hiba vezetett oda, hogy a devizahitelezés ekkora problémává duzzadt Magyarországon - értett egyet a Portfolio.hu konferenciáján Felcsuti Péter, a Raiffeisen, és Karvalits Ferenc, a CIB korábbi vezérigazgatója, akik számos értékes tanulságot is megfogalmaztak.

Beszámolóink a Portfolio.hu szerdai hitelezési konferenciájáról:
2013.05.08 09:38 Balog: létező hitelkorlátot bont le új programjával a jegybank
2013.05.08 10:25 Repülnek a bankvezérek, ha nem hiteleznek a magyar bankok
2013.05.08 12:40 Orbán a devizahitelekről: nagyon jó az ír magáncsőd, felvettük a kapcsolatot

hirdetés

Kollektív kudarc, ami a devizahitelekkel történt Magyarországon - mondta Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója a Karvalits Ferenccel, a CIB Bank korábbi vezérével folytatott beszélgetésben. Megszokottnak nevezte ugyanakkor, hogy a kapitalizmusban előfordulnak a fellendüléssel és visszaeséssel járó ciklusok. A fék a rendszerben a lélektan, vagyis a félelem akadályozhatja meg, hogy a bankárok elkövessék ismét azokat a hibákat, amelyek a negatív következményekhez vezettek - mondta Felcsuti. Ez például Magyarországon azt jelenti, hogy nem lehet hitelesen frankhitellel előállnia egy banknak a jövőben. Ugyanakkor a devizahitelezés nem teljes ostobaság, főleg ami az euróhiteleket illeti - vélte a bankszövetség korábbi elnöke. A gazdaságpolitikának nem javasolnám, hogy alapvetően a fogyasztás felpörgetésére bazírozzon - fogalmazott meg egy fontos üzenetet.

Karvalits szerint nemzetközi összehasonlításban a magyar helyzet sajátossága az, hogy a hitel/betét arány agresszívan nőtt, más országokhoz képest a megtakarítások növekedése kevésbé támogatta a hitelezés növekedését. A költségvetés kiszorító hatása ellenére a bankok mégis felvállaltak egy olyan mérlegszerkezetet, amely külföldi és rövid forrásból devizakitettséget finanszírozott, feltételezve eközben, hogy az anyabankok mindig ott állnak mögöttünk, a swap piacok pedig folyamatosan működnek - említette Karvalits. A hiba kettős: a makroprudenciális eszközök nem enyhítették a bankok mérlegfeszültségeit, másrészt az árazás szabályozásával nem sikerült mérsékelni a devizahitelezésből fakadó kockázatokat: míg máshol a deviza-alapkamat csökkenése átárazódott a devizahitelekbe, nálunk ez nem történt meg. Karvalits szerint nem volt olyan kockázatelemző, amely ilyen szélsőséges árfolyamingadozással számolt volna.

"A felügyeleti feladatok MNB és PSZÁF közötti megosztása biztosan nem segítette, hogy a kockázatokat helyesen kezeljék - mondta Felcsuti. Szerinte az a hit is erős volt, miszerint a liberális államnak nem feladata, hogy beavatkozzon."

Na, már hárít, a felügyeletet okolja, hogy a saját kockázatkezelésük hibás volt? Ettől még persze a felügyelet is hibás, de azt ismerje el maga a felügyelet, a bankár/bankszövetség elnök meg a sajátját.

"Felcsuti szerint illúzió elvárni a bankoktól azt, hogy képesek önszabályozásra, és hogy felismerjék a hosszú távú érdekeiket."

Ez a vélemény igencsak aggasztó, annyira, hogy azonnal megyek is a bankba kiveszem az összeset és elásom.... :) A viccet félretéve, tényleg elkeserítő, hogy még csak nem várja el önmagától, hogy hosszú távon fenntartható, felelősségteljes üzleti gondolkodás az alapja a bankári, de bármely vezetői, vállalkozói szemléletnek.

"A menedzsment ösztönzői döntően rövid távúak, a bankok szisztematikusan alulbecsülik a saját egyéni kockázataikat, a rendszerszintű kockázatokat pedig definíciószerűen nem is tudhatják."

Pedig az alapvető hiányosságokkal és hibákkal tisztában van (rövid távú vezetői ösztönzők), de az meg már egyenesen égbekiáltó dilettantizmus, hogy a saját és rendszerszintű kockázataikat DEFINÍCIÓSZERŰEN nem is tudhatják. Nem definíciószerően nem tudják, hanem ha rövid távúak az ösztönzőik, akkor ez okozza, hogy "elfelejtenek" hosszú távon is fenntarthatóan gondolkodni.

"Karvalits úgy vélte, transzparens, versenyző, fair árazást folytató piacok biztosítása a hatóságok feladata."

Ezt már nem hiszem el, hogyan mondhat ekkora baromságot! Hatósági árakat szeretne? Miért nem mindjárt jegyrendszert? Ez meggárgyult?

"Nem az, hogy az állam "adó formájában elvegyen", majd más úton visszaadja a bankok számára..."

Ez viszont igaz, az államnak nem az a feladata, hogy a piacgazdasági szereplők között pénzforrást közvetítsen, elvegye a soikeresektő és odaadja a sikerteleneknek. A különadó és a vállakozások állami támogatása pedig ez.

"Gazdaságpolitikai fordulatot nem látok, nem vagyok optimista, lassú kilábalást várok - mondta Felcsuti. A jegybanki hitelprogrammal kapcsolatban úgy fogalmazott, erre szerinte azt szokták mondani, "nem lesz ettől senkinek gyereke". Még gazdaságpolitikai fordulat esetén is csak több éves kilábalásra van kilátás - vélte. "

Érzésre jókat mond, egyetértek azzal, hogy nem a finanszírozás megléte vagy nem megléte fog bármiféle változást előidézni, csak az a baj, hogy azt nem látja, hogy vajon micsoda.

Az én véleményem az, hogy csakis az innováció az, ami gazdasági fellendülést hoz, nem a pénzpumpa. Ez így volt a történelem folyamán onnantól kezdve, hogy az ember felfedezte a szerszámkészítést, ahhoz a nyersanyagokat, föltalálta a kereket, az építőanyagokat, a téglát, a betont, a vízvezetéket, később az elektromosságot is a szolgálatába állította, az ipari forradalom vívmányait, a rádiót, a sorozatgyártást, a telefont, a repülőgépet, a számítógépet, az arra írt hasznos szoftvereket, az internetet, a mobil-technológiát, soroljam még, hogy mik azok, amelyek globálisan képesek voltak növelni az emberiség által létrehozott gazdasági értékeket?

"Azt, hogy cinikus azt állítani, hoy a hitelfelvevők tehetnek a devizahitelezsé kapcsán kialakult helyzetükről, at írtam, hogy első sorban a bankok, aztán a szabályozók, és messze lemaradva tőlük a hitelfelvevők vonhatóak felelősségre a devizahizelezés válságáért és következményeiért."

Én másképpen fogalmaznék. Hogy Marika néni nem tudja fizetni a hitelét, mert túlnyújtózkodott a takarón, az leginkább Marikanéni felelőssége. Hogy túl sok Marikanénit engedett a rendszer felelőtlenül dönteni és ez már nemzetgazdasági szintű probléma és kockázat lett, az szabályozói és banki felelősség. A bank és a szabályozás között pedig szerintem a szabályozásé a nagyobb felelősség, a bank ugyanis egy profitorientált vállalkozás (mint bármelyik másik vállalkozás), ami adott szabályrendszerben a lehető legtöbb hasznot akarja. És ezt nem lehet a szemükre vetni. Az, hogy a bankrendszer egészségesen működjön, az meg szabályozási feladat.

Egyetértek, azzal a különbséggel hogy ha a hitelportfolió romlik, akkor nem a költségei emelkednek, hanem a hitelezési tevékenység profitabilitása csökken, esetleg a vesztesége növekedik. És ez nem csupán nézőpont kérdése, ezért azt mondom, hogy a banknak eleve úgy kelene hozzáállnia, hogy a hitelportfolió romlásából fakadó költségeit neki kellene viselnie.

Ha mégsem így történik, az számomra olyan, mintha a mobiltársaságnak egyoldalú havidij-emelésre volna jogosítványa a hűségidőn belül. Hiszen a banknak az adósa 20-30 éves futamidejő hűséget írt alá - ugye?

Ezért a bejegyzésem nem csupán áttételesen igaz, hanem konkrétan is. És nem is először, hanem folyamatosan... :)
Hogy is mondta Besenyő M M I V István? Má' megint igazam van!

Ezzel a véleményeddel maximálisan azonosulni tudok... :)

ugyanezt olvasva gondoltam, hogy be is linkelem, hiszen már nncs a főoldalon:

link

"Felcsuti és Karvalits: kollektív kudarcba fulladt a devizahitelezés
2013. május 8. 11:40

Számos banki és szabályozói hiba vezetett oda, hogy a devizahitelezés ekkora problémává duzzadt Magyarországon - értett egyet a Portfolio.hu konferenciáján Felcsuti Péter, a Raiffeisen, és Karvalits Ferenc, a CIB korábbi vezérigazgatója, akik számos értékes tanulságot is megfogalmaztak."

Mit is mondtam ezzel kapcsolatban a minap és már évekkel ezelőtt is már topikban?

Azt, hogy cinikus azt állítani, hoy a hitelfelvevők tehetnek a devizahitelezsé kapcsán kialakult helyzetükről, at írtam, hogy első sorban a bankok, aztán a szabályozók, és messze lemaradva tőlük a hitelfelvevők vonhatóak felelősségre a devizahizelezés válságáért és következményeiért.

Ehelyett az adófizetők fizetik (ld: adósmentés) a túlzott kockázatvállalás utólagos költségeit, ahelyett, hogy a valódi felelősök fizetnék...

De még ennél fontosabb lenne, hogy végre maguk a felelősök is felismerjék, hogy hibáztak, és önmaguktól átalakítanák a hitelezés kockázatkezelési módszereit és a szabályozását is.

Ezért is örülök, hogy végre a bankárok, exbankárok is hamut szórnak a fejükre...

Na ez egy tipikus ad-hoc szabályozás, amely ne az okokat és alapvető hibákat vizsgálta meg, csupán a sok-sok részletből kiragadott egyet-kettőt, és egy tollvonással megszüntette...

Hasonlóra gondoltam akkor is, amikor az itt olvasott komnetek egy részéről azt állítottam, hogy a felszínt kapirgálják azzal hogy egy-egy részleten vitáznak, ahelyett, hogy hátrébb lépnének és egészében, alapjaiban kérdőjeznék meg a hitelezés konkrét gyakorlatának veszélyeit.