Az alábbi portfolio cikk érdemes arra, hogy elbeszélgessünk a felvetett témáról:
Weinhardt Attila cikke:
"Nagyon sokan kérdezik tőlem a koronavírus-válság miatt, hogy mikor tér már végre vissza az élet a megszokott, normális (?) kerékvágásba, és a kijárási korlátozások, szociális távolságtartás mikor ér már véget. A válaszom február vége óta egyre nagyobb bizonyossággal mindig ugyanaz: sokkal hosszabb idő után, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. Könnyen lehet ez egy-másfél év is, aminek a végén egészen máshova juthatunk, mint ahonnan elindultunk a válság kezdetén.
Sokszor meglepődnek a válaszomon, mert általában nem ez van a híradásokban. Sőt, március közepe óta azt is gondolom, hogy valójában az eddig megszokott életünkhöz már nem is fogunk sosem visszatérni se itthon, se világszerte. Ahogy a 2001-es New York-i terrortámadások után velünk maradtak a fokozott biztonsági ellenőrzések a repülőtereken, és a kisebb-nagyobb rendezvényeknél is világszerte felértékelődtek a biztonsági szempontok, úgy maradhatnak velünk a vírus miatti óvatossági reflexek is a tömegrendezvényeknél, a fokozott higiéniai szempontok az élet legtöbb területén és a globális ellátási láncok átszervezési következményei.
Amikor február végén világszerte elkezdtek zuhanni a részvénypiacok és drasztikusan elkezdett romlani a nemzetközi befektetői hangulat,
FOLYAMATOSAN AZ A KIFEJEZÉS JÁRT A FEJEMBEN ÉS EZ AZÓTA IS ÍGY VAN, HOGY A „RÉGI REFLEXEK” HALÁLÁT HOZZA EL EZ A VÍRUS.
Azaz nem fognak működni azok a régi, reflexszerű gazdasági összefüggések és befektetői beidegződések, amiket eddig megszoktunk. Hiába pumpáltak be kezdetben hihetetlen mennyiségi likviditást a jegybankok a gazdaságokba, hiába ígértek meg március első felében gigantikus költségvetési élénkítő csomagokat az államok, ezek alig-alig tudták tompítani a drámai gazdasági és piaci mozgásokat. Ebből már látszott, hogy a régi reflexek, beidegződések nem igazán működnek. Ez nem véletlen: a koronavírus példátlan módon egyszerre okoz a gazdaságban kínálati és keresleti sokkot, azaz a termelési láncok megszakadását és közben a karanténok miatt a fogyasztói kereslet eltűnését számos termék és szolgáltatás irányába.
Ilyen eddig még nem volt a világgazdaságban, így kidolgozott recept sincs a kezelésére. Éppen ezért nem is működtek kezdetben a „régi reflexek” és még mindig erősen kérdéses, hogy mennyire fognak működni. Főleg, ha egy elhúzódó vírusválságot kell kezelni. Néhány hónapig ugyanis be tud állni az állam részben fizetni az elbocsátás szélére sodródott munkavállalók bérét, a cégek eltűnő árbevétele mellett is tudnak nyújtani kedvezményes hiteleket a bankokon keresztül a jegybankok. De mi van, ha a vírusválság nem csak egy néhány hónapos történet?
MÁRPEDIG NAGYON ÚGY NÉZ KI, HOGY EZ TÉNYLEG NEM EGY NÉHÁNY HÓNAPOS TÖRTÉNET.
Amíg nincs vakcina (leghamarabb egy-másfél év múlva lehet, de persze vannak ígéretes kutatások mindenfelé, így bízzunk benne, hogy hamarabb is megtörténik ez), vagy amíg nem éri el a népesség 60-70 százalékát a vírussal való átfertőzöttség aránya, azaz ki nem alakul az ún. nyáj immunitás, addig a vírus miatti különböző gazdasági és társadalmi korlátozó intézkedések velünk maradnak. Lehetnek persze ebben enyhítési periódusok, mint ahogy arra a magyar kormány készül május elejétől, de könnyen lehetnek benne aztán néhány hetes újabb szigorítások, amikor kezdene „elszabadulni” a vírus. Mindez a „húzd meg-ereszd meg” stratégia könnyen lehet, hogy eltart majd egy-másfél évig és sajnos az a helyzet, hogy ennél egyelőre nincs igazán jobb stratégia. Éppen ezért nem várható az, hogy az életünk gyorsan visszaáll a normális kerékvágásba, ha egyáltalán vissza fog valaha.
A fő cél ugyanis végig az lesz: kordában kell tartani a járvány terjedését, azaz a vírus felfutási görbéjét el kell laposítani azért, hogy ne terheljük túl az egészségügyi kapacitásokat, azaz az ellátandó emberek száma mindig maradjon az aktuálisan elérhető kapacitások alatt. Ehhez kellenek a kijárási és egyéb korlátozások. Ha viszont ezek túl sokáig túl szigorúak a görbe laposítása érdekében, akkor ezzel meg teljesen összeomlasztjuk a gazdaságot, ami akár még nagyobb anyagi, szociális és mentális problémákhoz vezethet, mint maga a járvány.
ÓRIÁSI KIHÍVÁS LESZ EZ A KÉNYES EGYENSÚLYOZÁS A GAZDASÁGI ÉS HUMÁN SZEMPONTOK KÖZÖTT MINDENKINEK A KÖVETKEZŐ EGY ÉV SORÁN MIND IDEHAZA, MIND KÜLFÖLDÖN.
A fentiek miatt látom azt február vége óta, hogy nagyon sokan tévesen gondolkodnak erről a vírusválságról: arra számítanak, hogy csak megbotlottunk, gyorsan „leporoljuk a nadrágot”, és már robogunk is tovább a megszokott életünk felé, mintha mi sem történt volna. Nem. Éppen arra tanít minket ez a vírus, a vele járó karanténok, hogy álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk el arról, hogy az a hipermobilitás, túlfogyasztás, környezetterhelés, globális értékláncokkal csúcsra pörgetett profitmaximalizálás és sok egyéb folyamat vajon működhet-e tovább, vagy fenntarthatatlanok. Lehet, hogy a vírus indítja be ezeket a rendszerszintű átalakításokat, amik a fenntartható életszervezés felé terelik az emberiséget ezen a bolygón?
Közben persze a „régi reflexek” miatt nyilván bízunk benne, hogy nemsokára visszatér az életünk szokásos keretek közé; a politikusok pedig abban bíznak, hogy a gazdaság egy gyors beszakadás után majd gyorsan talpra áll, azaz V-alakú lesz a gazdasági pálya.
MEGLÁTÁSOM SZERINT NEM EZ LESZ, HANEM EGY LASSÚ, ELHÚZÓDÓ KILÁBALÁS VÁRHATÓ, ÍGY NEM ÁRT A PÉNZÜGYI TARTALÉKOLÁS SEM HÁZTARTÁSI SZINTEN.
A vírusválság ugyanis strukturális átalakításokat indított be rengeteg területen és emiatt a gazdaság és a társadalom szövete mély és elgondolkodásra késztető sebeket kapott, amikből várakozásom szerint nem lesz könnyű és gyors a gyógyulás.
Az elmúlt hetek egyébként már ezt is mutatják: a vírus kezelésének kezdeti mintaállamaiban, mint például Japánban és Szingapúrban, sem állt még vissza az élet a régi kerékvágásba, sőt! Már a vírus második hullámával küzdenek, mert például a külföldről hazatérők kezdték fertőzni a helyieket, illetve egy perifériára szorult társadalmi réteg körében fokozódó fertőzés lobbantotta újra a járványt. Ilyen és hasonló jelenségek is várhatók majd a következő hónapokban itthon is, amikor elindul a gazdaságok „újraindításának” és a határok visszanyitásának lassú, „húzd meg-ereszd meg” stratégia szerinti egyensúlyozó folyamata. Így tehát a „régi reflex” helyett - azaz gyorsan visszaáll minden a régi kerékvágásba - egy lassú, strukturális átalakulást hozó kilábalás elé nézünk idehaza és világszerte.
A véleménycikkem eredetileg Soltvadkert Város havi lapjába, a Vadkerti Újságba készült."
Hát ha csak 100 ezer ember élne a földön barlangokban, akkor talán igy lenne. Legalább tizedük túlélné és ujra elszaporodhatna. Ezt 8 milliárddal már nem lehet megtenni. Ennél több kell.
A földi klíma elvan a maga hullámzásával nélkülünk is, az már biztos. A jó hír az, hogy ezeket egy sor olyan élőlény túlélte már párszor, amelyeknek nem volt kabátjuk és légkondijuk. Valahogy az ember is megoldja.
Abban igazad van, hogy ma nem a klimavédelem az első. De érzésem szerint egy ilyen sokk kiváltja majd a felelősségteljesebb gondolkodást. A föld elbirna 20-30 milliárd embert is élelmezni, Még úgy is, ha a húsevés nem a gazdagok kiváltsága lesz. Pechünkre azonban az emberek egy relative szűk hőmérséklettartományban tudnak csak tartósan életben maradni a földön. Az is pech, hogy valószinűleg emberi tevékenység (közreműködés ) nélkül is periódikusan (kb 100 ezer évente) olyan klimatikus változások következnek be, hogy annak hatása mellett ezer koronavirus is elbújhat és bizony nekünk akkor lőttek. És ezzel együtt is azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy nem adhatjuk fel. Ha kell, egy reménytelennek tűnő harcot is meg kell vivnunk, hogy lelassitsuk az elkerülhetettlent. És ki tudja. ha a marsot is meg tudjuk célozni, akkor pár ezer év múlva kereshetünk magunknak egy (akkor éppen) lakható bolygót. vagy ezt is lakhatóvá tudjuk tartani?
A klímavédelem egy jól hangzó bullshit. Nem azért, mert én nem támogatnám, hanem mert a klímavédelemnek egy útja létezik, az pedig az életszínvonal csökkentése. Be kellene már látni, hogy bizony túlnépesedtünk...egyébként kedvenceim a zöldek, akik csak és kizárólag addig káricálnak a klímavédelemről, amíg abból személyes életszínvonalbeli hátrányuk nem származik...nincs ingyen ebéd...erről az egészről meg az a véleményem, mármint a válságról, hogy ahogy eddig is minden, úgy ez is el lesz inflálva...utópiának gondolom, hogy bármelyik politikai erőnek is lenne bátorsága maga alatt vágni a fát és strukturális reformokba kezdeni, amíg a jegybankok nyomják a pénzt...ez csak valamilyen kamikaze pártnak fordulhat meg a fejében ilyen környezetben...
Nekem van még egy félelmem, ez analóg a 9/11-el. Ahogy a meghirdetett terror elleni harcra igaz volt, most is igaz lehet a cicerói mondat, mely szerint háborúban hallgat a jog. Jelenleg sok politikus a vírus elleni háborúról beszél, márpedig háborúban minden eszköz megengedett.
Ez aztán a jó hosszú írás. Ott téved talán, hogy ez nem egy 9/11, itt
helyére fog kerülni a sok kezdeti túlkapás. Lehet, hogy ezentúl lesz az
iskolai mosdóban szappan, de hosszú távon nem hiszem hogy lesz
mindenféle új vírusprotokoll. Akárhogy is vesszük, ez is csak egy vírus a
sok közül amivel az elmúlt évszázezredek során az emberiség
találkozott.Most sok figyelmet kap de majd helyrebillen ez.
Amivel egyetértek: - biztosan megváltozik a világ a járvány után. Az u.n. normális (régi) állapotba nem valószinű hogy visszatérünk. Minden ország jobban fog vigyázni arra, hogy ki és milyen állapotban léphet be akár repülőn akár más uton az országba. - biztosan lesznek tartós kárvallotjai a járvány okozta változásoknak. (Az u.n. mobilitásszektor.) - a végleges megoldás a vakcina lesz. Amivel vitatkozom: - már máshol is olvastam, hogy hiába erőlködnek a jegybankok és kormányok. Minél jobban szórják a pénzt annál hamarabb fogy el és akkor bizony nagy baj lesz. Eladósodott államok lesznek kénytelenek ezután "cserben hagyni" az embereket, vállalkozásokat. Teljesen szétzilálódott gazdasági szövet, tönkrement cégek százezrei, sohasem látott munkanélküliség lesz ennek a következménye. Nos aki ilyet leir, annak nem sok fogalma van arról, hogy mi is a pénz a mai modern világban. Annak az egyik érdekessége, hogy sohasem tud elfogyni. Abból a jegybank annyit nyomtathat amennyit akar. Egyedüli korlát egy elszabaduló infláció veszélye. De pont ez nem következik be akkor amikor az emberek sündisznóállásba vonulnak. tartalékolnak, félnek a munahelyük elvesztésétől, nem fogyasztanak annyit. (Amúgy éppen a Japán jegybank mutatta be ezt pár évvel ezelőtt már amikor felvásárolta a világrekorder japán állami adóság többségét anélkül, hogy ez bárminemű sokkot okozott volna Japánban vagy Japánon kivül. ) Tehát a jó válságkezelés az az, hogy most mindent be kell vetni. Fenn kell tartani a munkahelyeket, a lakossági bizalmat és fogyasztást. És ehhez akár a már belengetett ezer milliárd dolláros kereteknél százszor akkora pénzról is beszélhetünk. Az a pénz megteremthető. - ahol jól kezelik a járványt, ott már annak elfojtása megtörtént. Dél Koreában az élet már szinte teljesen visszatért a normál kerékvégésba. Kinában - minden ellenkező hireszteléssel ellentétben - már szinte csak a karanténba tett hazalátogatók körében mutatnak ki fertőzötteket. - a vakcina már az év vége előtt meglesz. (Tulajdonképpen már több cég meg is csinálta. ) Ez még akkor is valószinű, hogyha matematikailag ki lehet számitani, hogy ez lehetettlen. Ugyanis most kivételesen minden szabályt és eljárást felrúgva, felgyorsitják az engedélyeztetést. Már a napokban elkezdték az önkénteseken való kipróbálást.) - a nyájimmunitást pont a legjobban sújtott országokban a vártnál gyorsabban érik majd el. Várjuk ki a véletlenszerűen kiválasztott nagyszűmú mintákon elvégzendő tesztsorozat végét. (USA-ban és Európában is több helyen tervezik.) Meg fognak páran lepődni. Én arra tippelek, hogy Észak-Olaszországban a lakosság közel fele már átesett a fertőzésen. - sokan álmodoztak már arról, hogy a fogyasztásra alapozott kapitalista rendszer helyett be kellene vezetni egy az erőforrásokkal óvatosabban és igazságosabban eljáró rendszert. Ebbe az irányba bizonyosan lesz irányváltás. De azt elvárni, hogy az emberek egyéni tudására, vállalkozó szellemére alapozó rendszer alapvetően megváltozik, az dőreség. Sőt nagy hiba (zsákutca) lenne. De ezzel együtt meg kell drágitani a nyersanyagok, energiaforrások pazarló felhasználását. A klimavédelemre nagyobb figyelmet kell forditani.
Weinhardt Attila cikke fontos gondolatokat tartalmaz. Érdemes róla elbeszélgetni: A cikk: "Nagyon sokan kérdezik tőlem a koronavírus-válság miatt, hogy mikor tér már végre vissza az élet a megszokott, normális (?) kerékvágásba, és a kijárási korlátozások, szociális távolságtartás mikor ér már véget. A válaszom február vége óta egyre nagyobb bizonyossággal mindig ugyanaz: sokkal hosszabb idő után, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. Könnyen lehet ez egy-másfél év is, aminek a végén egészen máshova juthatunk, mint ahonnan elindultunk a válság kezdetén.Sokszor meglepődnek a válaszomon, mert általában nem ez van a híradásokban. Sőt, március közepe óta azt is gondolom, hogy valójában az eddig megszokott életünkhöz már nem is fogunk sosem visszatérni se itthon, se világszerte. Ahogy a 2001-es New York-i terrortámadások után velünk maradtak a fokozott biztonsági ellenőrzések a repülőtereken, és a kisebb-nagyobb rendezvényeknél is világszerte felértékelődtek a biztonsági szempontok, úgy maradhatnak velünk a vírus miatti óvatossági reflexek is a tömegrendezvényeknél, a fokozott higiéniai szempontok az élet legtöbb területén és a globális ellátási láncok átszervezési következményei.Amikor február végén világszerte elkezdtek zuhanni a részvénypiacok és drasztikusan elkezdett romlani a nemzetközi befektetői hangulat,FOLYAMATOSAN AZ A KIFEJEZÉS JÁRT A FEJEMBEN ÉS EZ AZÓTA IS ÍGY VAN, HOGY A „RÉGI REFLEXEK” HALÁLÁT HOZZA EL EZ A VÍRUS.Azaz nem fognak működni azok a régi, reflexszerű gazdasági összefüggések és befektetői beidegződések, amiket eddig megszoktunk. Hiába pumpáltak be kezdetben hihetetlen mennyiségi likviditást a jegybankok a gazdaságokba, hiába ígértek meg március első felében gigantikus költségvetési élénkítő csomagokat az államok, ezek alig-alig tudták tompítani a drámai gazdasági és piaci mozgásokat. Ebből már látszott, hogy a régi reflexek, beidegződések nem igazán működnek. Ez nem véletlen: a koronavírus példátlan módon egyszerre okoz a gazdaságban kínálati és keresleti sokkot, azaz a termelési láncok megszakadását és közben a karanténok miatt a fogyasztói kereslet eltűnését számos termék és szolgáltatás irányába.Ilyen eddig még nem volt a világgazdaságban, így kidolgozott recept sincs a kezelésére. Éppen ezért nem is működtek kezdetben a „régi reflexek” és még mindig erősen kérdéses, hogy mennyire fognak működni. Főleg, ha egy elhúzódó vírusválságot kell kezelni. Néhány hónapig ugyanis be tud állni az állam részben fizetni az elbocsátás szélére sodródott munkavállalók bérét, a cégek eltűnő árbevétele mellett is tudnak nyújtani kedvezményes hiteleket a bankokon keresztül a jegybankok. De mi van, ha a vírusválság nem csak egy néhány hónapos történet?MÁRPEDIG NAGYON ÚGY NÉZ KI, HOGY EZ TÉNYLEG NEM EGY NÉHÁNY HÓNAPOS TÖRTÉNET.Amíg nincs vakcina (leghamarabb egy-másfél év múlva lehet, de persze vannak ígéretes kutatások mindenfelé, így bízzunk benne, hogy hamarabb is megtörténik ez), vagy amíg nem éri el a népesség 60-70 százalékát a vírussal való átfertőzöttség aránya, azaz ki nem alakul az ún. nyáj immunitás, addig a vírus miatti különböző gazdasági és társadalmi korlátozó intézkedések velünk maradnak. Lehetnek persze ebben enyhítési periódusok, mint ahogy arra a magyar kormány készül május elejétől, de könnyen lehetnek benne aztán néhány hetes újabb szigorítások, amikor kezdene „elszabadulni” a vírus. Mindez a „húzd meg-ereszd meg” stratégia könnyen lehet, hogy eltart majd egy-másfél évig és sajnos az a helyzet, hogy ennél egyelőre nincs igazán jobb stratégia. Éppen ezért nem várható az, hogy az életünk gyorsan visszaáll a normális kerékvágásba, ha egyáltalán vissza fog valaha.A fő cél ugyanis végig az lesz: kordában kell tartani a járvány terjedését, azaz a vírus felfutási görbéjét el kell laposítani azért, hogy ne terheljük túl az egészségügyi kapacitásokat, azaz az ellátandó emberek száma mindig maradjon az aktuálisan elérhető kapacitások alatt. Ehhez kellenek a kijárási és egyéb korlátozások. Ha viszont ezek túl sokáig túl szigorúak a görbe laposítása érdekében, akkor ezzel meg teljesen összeomlasztjuk a gazdaságot, ami akár még nagyobb anyagi, szociális és mentális problémákhoz vezethet, mint maga a járvány.ÓRIÁSI KIHÍVÁS LESZ EZ A KÉNYES EGYENSÚLYOZÁS A GAZDASÁGI ÉS HUMÁN SZEMPONTOK KÖZÖTT MINDENKINEK A KÖVETKEZŐ EGY ÉV SORÁN MIND IDEHAZA, MIND KÜLFÖLDÖN.A fentiek miatt látom azt február vége óta, hogy nagyon sokan tévesen gondolkodnak erről a vírusválságról: arra számítanak, hogy csak megbotlottunk, gyorsan „leporoljuk a nadrágot”, és már robogunk is tovább a megszokott életünk felé, mintha mi sem történt volna. Nem. Éppen arra tanít minket ez a vírus, a vele járó karanténok, hogy álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk el arról, hogy az a hipermobilitás, túlfogyasztás, környezetterhelés, globális értékláncokkal csúcsra pörgetett profitmaximalizálás és sok egyéb folyamat vajon működhet-e tovább, vagy fenntarthatatlanok. Lehet, hogy a vírus indítja be ezeket a rendszerszintű átalakításokat, amik a fenntartható életszervezés felé terelik az emberiséget ezen a bolygón?Közben persze a „régi reflexek” miatt nyilván bízunk benne, hogy nemsokára visszatér az életünk szokásos keretek közé; a politikusok pedig abban bíznak, hogy a gazdaság egy gyors beszakadás után majd gyorsan talpra áll, azaz V-alakú lesz a gazdasági pálya.MEGLÁTÁSOM SZERINT NEM EZ LESZ, HANEM EGY LASSÚ, ELHÚZÓDÓ KILÁBALÁS VÁRHATÓ, ÍGY NEM ÁRT A PÉNZÜGYI TARTALÉKOLÁS SEM HÁZTARTÁSI SZINTEN.A vírusválság ugyanis strukturális átalakításokat indított be rengeteg területen és emiatt a gazdaság és a társadalom szövete mély és elgondolkodásra késztető sebeket kapott, amikből várakozásom szerint nem lesz könnyű és gyors a gyógyulás.Az elmúlt hetek egyébként már ezt is mutatják: a vírus kezelésének kezdeti mintaállamaiban, mint például Japánban és Szingapúrban, sem állt még vissza az élet a régi kerékvágásba, sőt! Már a vírus második hullámával küzdenek, mert például a külföldről hazatérők kezdték fertőzni a helyieket, illetve egy perifériára szorult társadalmi réteg körében fokozódó fertőzés lobbantotta újra a járványt. Ilyen és hasonló jelenségek is várhatók majd a következő hónapokban itthon is, amikor elindul a gazdaságok „újraindításának” és a határok visszanyitásának lassú, „húzd meg-ereszd meg” stratégia szerinti egyensúlyozó folyamata. Így tehát a „régi reflex” helyett - azaz gyorsan visszaáll minden a régi kerékvágásba - egy lassú, strukturális átalakulást hozó kilábalás elé nézünk idehaza és világszerte.A véleménycikkem eredetileg Soltvadkert Város havi lapjába, a Vadkerti Újságba készült."
Virusvalsag-visszaterunk-meg-valaha-a-normalis-kerekvagasba
Weinhardt Attila cikke:
"Nagyon sokan kérdezik tőlem a koronavírus-válság miatt, hogy mikor tér már végre vissza az élet a megszokott, normális (?) kerékvágásba, és a kijárási korlátozások, szociális távolságtartás mikor ér már véget. A válaszom február vége óta egyre nagyobb bizonyossággal mindig ugyanaz: sokkal hosszabb idő után, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. Könnyen lehet ez egy-másfél év is, aminek a végén egészen máshova juthatunk, mint ahonnan elindultunk a válság kezdetén.
Sokszor meglepődnek a válaszomon, mert általában nem ez van a híradásokban. Sőt, március közepe óta azt is gondolom, hogy valójában az eddig megszokott életünkhöz már nem is fogunk sosem visszatérni se itthon, se világszerte. Ahogy a 2001-es New York-i terrortámadások után velünk maradtak a fokozott biztonsági ellenőrzések a repülőtereken, és a kisebb-nagyobb rendezvényeknél is világszerte felértékelődtek a biztonsági szempontok, úgy maradhatnak velünk a vírus miatti óvatossági reflexek is a tömegrendezvényeknél, a fokozott higiéniai szempontok az élet legtöbb területén és a globális ellátási láncok átszervezési következményei.
Amikor február végén világszerte elkezdtek zuhanni a részvénypiacok és drasztikusan elkezdett romlani a nemzetközi befektetői hangulat,
FOLYAMATOSAN AZ A KIFEJEZÉS JÁRT A FEJEMBEN ÉS EZ AZÓTA IS ÍGY VAN, HOGY A „RÉGI REFLEXEK” HALÁLÁT HOZZA EL EZ A VÍRUS.
Azaz nem fognak működni azok a régi, reflexszerű gazdasági összefüggések és befektetői beidegződések, amiket eddig megszoktunk. Hiába pumpáltak be kezdetben hihetetlen mennyiségi likviditást a jegybankok a gazdaságokba, hiába ígértek meg március első felében gigantikus költségvetési élénkítő csomagokat az államok, ezek alig-alig tudták tompítani a drámai gazdasági és piaci mozgásokat. Ebből már látszott, hogy a régi reflexek, beidegződések nem igazán működnek. Ez nem véletlen: a koronavírus példátlan módon egyszerre okoz a gazdaságban kínálati és keresleti sokkot, azaz a termelési láncok megszakadását és közben a karanténok miatt a fogyasztói kereslet eltűnését számos termék és szolgáltatás irányába.
Ilyen eddig még nem volt a világgazdaságban, így kidolgozott recept sincs a kezelésére. Éppen ezért nem is működtek kezdetben a „régi reflexek” és még mindig erősen kérdéses, hogy mennyire fognak működni. Főleg, ha egy elhúzódó vírusválságot kell kezelni. Néhány hónapig ugyanis be tud állni az állam részben fizetni az elbocsátás szélére sodródott munkavállalók bérét, a cégek eltűnő árbevétele mellett is tudnak nyújtani kedvezményes hiteleket a bankokon keresztül a jegybankok. De mi van, ha a vírusválság nem csak egy néhány hónapos történet?
MÁRPEDIG NAGYON ÚGY NÉZ KI, HOGY EZ TÉNYLEG NEM EGY NÉHÁNY HÓNAPOS TÖRTÉNET.
Amíg nincs vakcina (leghamarabb egy-másfél év múlva lehet, de persze vannak ígéretes kutatások mindenfelé, így bízzunk benne, hogy hamarabb is megtörténik ez), vagy amíg nem éri el a népesség 60-70 százalékát a vírussal való átfertőzöttség aránya, azaz ki nem alakul az ún. nyáj immunitás, addig a vírus miatti különböző gazdasági és társadalmi korlátozó intézkedések velünk maradnak. Lehetnek persze ebben enyhítési periódusok, mint ahogy arra a magyar kormány készül május elejétől, de könnyen lehetnek benne aztán néhány hetes újabb szigorítások, amikor kezdene „elszabadulni” a vírus. Mindez a „húzd meg-ereszd meg” stratégia könnyen lehet, hogy eltart majd egy-másfél évig és sajnos az a helyzet, hogy ennél egyelőre nincs igazán jobb stratégia. Éppen ezért nem várható az, hogy az életünk gyorsan visszaáll a normális kerékvágásba, ha egyáltalán vissza fog valaha.
A fő cél ugyanis végig az lesz: kordában kell tartani a járvány terjedését, azaz a vírus felfutási görbéjét el kell laposítani azért, hogy ne terheljük túl az egészségügyi kapacitásokat, azaz az ellátandó emberek száma mindig maradjon az aktuálisan elérhető kapacitások alatt. Ehhez kellenek a kijárási és egyéb korlátozások. Ha viszont ezek túl sokáig túl szigorúak a görbe laposítása érdekében, akkor ezzel meg teljesen összeomlasztjuk a gazdaságot, ami akár még nagyobb anyagi, szociális és mentális problémákhoz vezethet, mint maga a járvány.
ÓRIÁSI KIHÍVÁS LESZ EZ A KÉNYES EGYENSÚLYOZÁS A GAZDASÁGI ÉS HUMÁN SZEMPONTOK KÖZÖTT MINDENKINEK A KÖVETKEZŐ EGY ÉV SORÁN MIND IDEHAZA, MIND KÜLFÖLDÖN.
A fentiek miatt látom azt február vége óta, hogy nagyon sokan tévesen gondolkodnak erről a vírusválságról: arra számítanak, hogy csak megbotlottunk, gyorsan „leporoljuk a nadrágot”, és már robogunk is tovább a megszokott életünk felé, mintha mi sem történt volna. Nem. Éppen arra tanít minket ez a vírus, a vele járó karanténok, hogy álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk el arról, hogy az a hipermobilitás, túlfogyasztás, környezetterhelés, globális értékláncokkal csúcsra pörgetett profitmaximalizálás és sok egyéb folyamat vajon működhet-e tovább, vagy fenntarthatatlanok. Lehet, hogy a vírus indítja be ezeket a rendszerszintű átalakításokat, amik a fenntartható életszervezés felé terelik az emberiséget ezen a bolygón?
Közben persze a „régi reflexek” miatt nyilván bízunk benne, hogy nemsokára visszatér az életünk szokásos keretek közé; a politikusok pedig abban bíznak, hogy a gazdaság egy gyors beszakadás után majd gyorsan talpra áll, azaz V-alakú lesz a gazdasági pálya.
MEGLÁTÁSOM SZERINT NEM EZ LESZ, HANEM EGY LASSÚ, ELHÚZÓDÓ KILÁBALÁS VÁRHATÓ, ÍGY NEM ÁRT A PÉNZÜGYI TARTALÉKOLÁS SEM HÁZTARTÁSI SZINTEN.
A vírusválság ugyanis strukturális átalakításokat indított be rengeteg területen és emiatt a gazdaság és a társadalom szövete mély és elgondolkodásra késztető sebeket kapott, amikből várakozásom szerint nem lesz könnyű és gyors a gyógyulás.
Az elmúlt hetek egyébként már ezt is mutatják: a vírus kezelésének kezdeti mintaállamaiban, mint például Japánban és Szingapúrban, sem állt még vissza az élet a régi kerékvágásba, sőt! Már a vírus második hullámával küzdenek, mert például a külföldről hazatérők kezdték fertőzni a helyieket, illetve egy perifériára szorult társadalmi réteg körében fokozódó fertőzés lobbantotta újra a járványt. Ilyen és hasonló jelenségek is várhatók majd a következő hónapokban itthon is, amikor elindul a gazdaságok „újraindításának” és a határok visszanyitásának lassú, „húzd meg-ereszd meg” stratégia szerinti egyensúlyozó folyamata. Így tehát a „régi reflex” helyett - azaz gyorsan visszaáll minden a régi kerékvágásba - egy lassú, strukturális átalakulást hozó kilábalás elé nézünk idehaza és világszerte.
A véleménycikkem eredetileg Soltvadkert Város havi lapjába, a Vadkerti Újságba készült."