Szerintem meg annak fura a lelkivilága, aki (nem rólad van szó, hanem az eredeti cikk szerzőjéről!) folyton másokkal foglalkozik, hogy azok mit hogyan csináljanak, hány gyerekük legyen, kivel izéljenek, mikor és hogyan, mikor vásároljanak és mit, kit utáljanak, satöbbi.
Sepregessen mindenki csak a maga portája előtt és NE dobja át a szemetet a szomszédba. :-)
Azé' itt szó nincs klub alakításról. Van egy klub, ahova valakik, valamilyen módon küldenek tagokat.
Macront például a franciák közvetlen választással, az angolok Teréz anyut közvetve, ahogy a németek is Angie-t. az olaszokat nem tudom. Tehát nem a gyerektelen vezetők alakítottak klubot. Mi meg rögtön alaposan megdobtuk az átlagot a szintén közvetve választott Orbánnal.
Egyébként az jutott eszembe, hogy vajon nagyot változna-e az irányvonal, ha váratlanul eldobná a kanalat valamelyik fent nevezett versenyző, és a helyére egy tizenkét gyerekes személyt választanának.
Az elmélet, mindenesetre, gyengébb lábakon állna egy pillanat alatt.
Szerintem nem ugyanúgy látják a valóságot, de a jövőt sem azok akiknek nincs gyermekük. Ez nem jó vagy rossz kérdése, hanem egyszerűen nincsenek meg azok az évtizedek a mindennapjaikban. Ettől még lehetnek jó és rossz vezetők persze, de nehezebb nekik. A probléma akkor jön talán elő, amikor klubbot alakítanak és ez a klub vezet 600 millió embert. Ekkor már lehetnek hasadékok.
Valakinek feltűnt amúgy, hogy pont az ilyen mennyiségi szemléletmód miatt van az emberiség lényegében permanensen valamilyen bajban? Ez a szemléletmód, amit összehadováltál, kb. egyenértékű ezzel: mindegy, hogy milyen a gyerekek "színvonala", csak minél több legyen belőle. Jó lesz az ágyútölteléknek, vagy mondjuk békeidőben konzumidiótának, megvezethető szavazónak, stb. A lényeg, hogy kell a piramisjátékhoz a friss vér...
Hagyjuk, hagyjuk! Csak példaként, hoztam, hogy valamit, amiben Európa lényegében egyetért -a sok lökött gyerektelen vezető és Orbán is-, azt egy másik többgyerekes simán felrúg.
Maga a téma valóban nem ebbe a topicba való.
Ki kell utasítani őket mondjuk Kínába. Ott ugyan már feladták az állami egykézést, de majd bevezetik :) A gyermektelenek még hozhatnak igazolást, hogy ők próbálkoznak, de nem akar összejönni a gyerek :) Aki nem próbálkozik, annak államilag ki kell rendelni mellé egy párt. Ha az sem jó neki, akkor át kell őt operálni homárrá :) Akinek meg semmi sem jó, majd köteleslaca küld egy kötelet...
Épp a te kedvencednél látszik, hogy mennyire nincs így, a rövid- és középtávú politikai haszon érdekében simán feláldoz minden hosszútavú moralis értéket.
Azért ez így meglehetősen torz világkép. A te gyerekeidet csak sajnálni tudom, hiszen a vallalásuk a te céljaidat szolgálják, hogy a normalis ember szerepében tetszelegj...
Ne haragudj, ez de facto nem igaz. Egyetlen teljesen banális példa.
Reggel a suli környéke. (Én könnyen pofázok, persze, nekünk séta távolságban volt). Gyerekes anyuci/apuci megáll a szűk utcában, kiszáll, ajtó felelősségteljesen kinyit, csomagtartóból iskolatáska (de nehéz ...), tornacucc, uzsis zacskó ki, puszi, puszi, aztán jó legyél!
Mögötte kilométeres torlódás, busz, minden.
Lesz@rva, hogy feltart 200 embert, a kis porontynak megspóroljon 40 méter gyaloglást.
És nem mindenki bruszvillisz, hogy fél kézzel megállítson egy aszteroidát, miközben a lányára gondol. A többség önző módon hozna döntést, függetlenül attól, hogy hat generációval később kipusztul-e az emberiség. Ha meg az a kérdés, hogy 1% marad, de ő igen, akkor pláne.
Továbbá, ha most elvonatkoztatok attól, hogy jó-e az egyezmény (Európában többé-kevésbé ez a közvélekedés), akkor is megállapítható, hogy gyerekes Trump milyen felelősségteljesen hátrált ki a klíma-ügy mögül.
Első ízben ki kell tiltani az összes gyermektelent. Utána az egyermekeseket, mert mi az, hogy csak 1 gyerek?? Be kell zárni az egyetemeket is, mert ők a rendszer ellenségei, utána könyvégetés + net betiltása. Helyesbítsetek, ha a sorrend nem jó, vagy kihagytam valamit.
Nos én inkább azt látom leglényegesebb tényezőnek, amit nem fejtenek ki a cikkben: akinek van leszárazottja, az más minőségű -sokkal személyesebb- felelősséget érez a jövő alakítása iránt. Annak erősebb a motivációja arra, hogy minél élhetőbb világot hagyjon örökül a gyermekére, unokájára és mások gyermekeire, unokáira.
Annak nem kell elképzelnie, milyen felelősséget érez egy szülő a gyermekei iránt, mert megélte azt. Akinek van gyermeke, az érzi a lelkében annak a kérdésnek a valódi súlyát, hogy apa/anya/nagyapa/nagyanya miért lett a világ ilyen? miért kell nekem ilyen gondokkal megküzdenem? miért nem tettetek valamit ellene, amikor tehettetek volna?
Akinek van gyermeke, annak ezek a kérdések maguktól megfogalmazódnak benne és igazi kérdésekként éli meg azokat, nem külső támadásként, amit ösztönösen elhárít magától.
Őt a saját lelkiismerete kéri számon tetteiért és folyamatosan kontrollálja magát, vajon jól gondolom-e, vajon helyesen cselekszem-e a gyermekeim, unokáim szempontjából?
Ez az önkéntelen belső kontroll, az edzésben tartott lelkiismeret, a jövő nemzedék érdekeire történő folyamatos figyelem, az ő szempontjaik szerinti mérlegelés bizony nagyonis jól jön a fontos döntéseknél és azok következményeinek megítélésénél.
Nincs az az ideológia, ami mindezt eredményesen pótolni lenne képes azok lelkében, akik sosem élték meg, mit jelent szülőnek lenni és hosszú távon felelősséget vállalni szeretteinkért!
Akinek nincs gyereke, az kinek a nevére lop?
Kinek a nevére kerül a ellopott közvagyon?
Egyáltalán minek lop?
A keresztény papoknak van gyereke?
Vajon bennük meg lehet bízni?
Jaj, úgy megnyugodtam, hogy nem bűn!
Azt, persze, vitatom, hogy normális-e, vagy sem. A többi megállapításodról már nem is beszélve. Na, sebaj, lehet, hogy neked van igazad.
Amin érdemes lenne elmélkedni a gyermektelen/gyermekes arány helyett: férfi/nő arány, pl. De a gyermekteleneket csak simán kvótáznád, vagy lenne kor szerinti határ is, pl. 25 év alatt lehet gyerektelen, 30 év alatt legalább egy gyerek, satöbbi.
Nekem ugyan nincs papírom arról, hogy épeszű lennék, de simán rájuk bíznám. És hogy egy előnyt mondjak: a gyerektelenség nem örökletes.
Kicsit komolyabbra fordítva a szót. Vannak olyan tapasztalatok, távoli vidékeken, persze, hogy egyes családos vezetők képesek az ország fejlődése helyett a család ezer éves jólétével foglalkozni. Van olyan ország, ahol az oktatást, az egészségügyet elhanyagolják, miközben a vezető veje csilliárdos üzletek kap. Hát ilyet egy gyerektelen bizonyosan nem fog tenni.
Önmagában a gyermektelenség nem bűn, nem kell büntetni.De nem is normális jelenség.Ha szervi, egészségügyi oka van akkor is sok esetben okoz lelki abnormalitást, torzulást. Ha nincs egészségügyi oka a gyermektelenségnek, akkor 90-95%-ban lelki rendellenesség okozza vagy következtében létre jön ilyen deformáció.
Arról lehet vitatkozni, jó ha a gyermektelen politikusok száma eléri a társdalomban élő gyermektelenek arányát.Arról nem nagyon, hogy több nem szabad, hogy legyen.Azt nehéz elképzelni hogy épeszű emberek kizárólag ilyenekre bíznák Európa sorsát.
Persze, hogy rabizhato. Nyugodtabb, kiegyensulyozottab tud lenni, mint egy gyerekes. Peldaul:
A budos kolok folyton melle rugja a legorditobb helyzeteket is. Aztan meg dezertal, nem akar mar jatszani, hanem inkabb lelep.
A masik az apja labara all. Majd a sajatjara.
Szornyu osszegekbe kerul a tanittatasuk, barati kolcsonbol kell kifizetni, es gyakran kiderul, hogy a kulfoldi nagybacsi ad szivesen.
Kepes a sajat eskuvojen elhagyni a telefonjat, szegeny apu kerestethetne a vilag osszes titkosugynokevel.
Hat kell nekunk egy ennyire megviselt idegrendszeru vezeto?
Masfelol, teljesseggel erthetetlen maga a kerdes.
Europa legeselegkiemelkedobb hatalmat egy ot gyerekese apa vezeti, nemde?
És akkor te nem vagy Fideszes, miközben a legalja nemzetellenes oldali propaganda lapról linkelsz egy cikket, ami igyekszik azt sugallni, hogy milyen jó, hogy a mi vezérünknek 4 gyereke van.
Nos, ahogy tapasztalhattuk, nem ezen múlik, egy 4 gyerekes apuka is telibe tudja szarni a követlező generációk és az ország jövőjét.
"Európa négy legerősebb gazdaságának vezetői közül egynek sincs gyermekeertha László Emmanuel
Macron megválasztásával Európa "Top 4" gazdaságának - Németország,
Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország - vezetői mind
gyermektelenek. Angela
Merkel német kancellárnak, Theresa May brit miniszterelnöknek, Emmanuel
Macron leendő francia elnöknek és Paolo Gentiloni olasz kormányfőnek
egyetlen gyermeke sincs, amely sokat elárul kontinensünk demográfiai
állapotáról, az „elöregedő Európáról”.Angela Merkel, Theresa May, Emmanuel Macron és Paolo Gentiloni A
gyermektelen európai nemzetek vezetőinek listája tovább folytatható a
svéd (Stefan Löfven), a holland (Mark Rutte), a skót (Nicola Sturgeon)
és a luxemburgi (Xavier Bettel) miniszterelnökkel. Mindezen vezetők
mellett az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek sincs
gyereke. Ők az új európai „szuperpolitikusok” osztályának tagjai,
akik a liberális korszellemnek megfelelően lemondanak a hétköznapias
családi életről, hogy minden energiájukkal a saját karrierjükre
összpontosíthassanak (ebből a sorból egyedül Theresa May lóg ki, ő ugyanis sajtóinformációk szerint meddő).
A nyugat-európai vezető politikusok egyúttal kiválóan tükrözik a
jelenlegi demográfiai folyamatokat, hiszen Európa-szerte egyre kevesebb
gyermek jut átlagban egy nőre, szemben például a muzulmán vallású
országokkal Afrikában és a Közel-Keleten. A
családok támogatása és a gyermekvállalás ösztönzése helyett Európa
vezető államai sokkal inkább kívülről akarják megoldani a válságot,
mellyel azonban még súlyosabb krízist idéznek elő (lásd a bevándorlási válság következményeit). A
demográfia helyzet egyébiránt a mi régiónkban, Közép-Európában sem
rózsásabb. Érdekességképp azonban lássuk, hogy a visegrádi országok
(V4-ek) vezetőinek hány gyermeke van: Orbán Viktor magyar miniszterelnök 5 gyermek édesapjaBeata Szydlo lengyel miniszterelnök 2 gyermek édesanyjaBohuslav Sobotka cseh miniszterelnök 2 gyermek édesapjaRobert Fico szlovák miniszterelnök 1 gyermek édesapja" link
"Sokkoló adatra hívták fel néhány napja
figyelmünket. Európa legerősebb országainak vezetői kivétel nélkül
gyermektelen politikusok. A tények igazolni látszanak, hogy szelekciós
előnyt jelent a gyermektelenség a karrierépítésben, pedig a társadalom,
ahol a sikeresség társadalmi mintája, sőt feltétele a gyerektelenség,
alulmarad. A végső kérdés az, rábízhatjuk-e gyermektelen politikusokra
kontinensünk, kultúránk, országunk és gyermekeink jövőjét?" link
Rábízható-e a jövőnk gyermektelen politikusokra?