Szerintem az is az abszurditások abszurditása, hogy Bogár Lászlónak professzori titulusa lehet, és hogy van olyan újság ami képes egy ilyen cikket leközölni. és még mielőtt valaki lebolsevikozna, vagy ballib talpnyalónak nevezne, hozzáteszem, hogy a népszabiban is szoktak olyan cikkek megjelenni amik minden szakmai kritikát alulmúlnak. Persze az abszurditások országában ez sem lehetetlen.
Bogár László: Hazánk felszámolása Trianonnál kezdődött
Magyarország kifosztása számokban (+ grafikonok)
2008. február 7. 15:00
A Ratkó-korszak egy „emberkísérlet” volt, melynek célja a birodalmi alattvalók tenyésztése – fogalmazott Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. Mint a közgazdász elmondta, jelenleg is tragikus demográfiai lejtőn halad a magyar társadalom, és úgy véli: egy évtizeden belül kétszer többen halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek. Súlyos problémának nevezte, hogy jelenleg a kérdéseket sem tudjuk megfogalmazni és megengedhetetlennek, hogy nem készült háromdimenziós nemzeti vagyonleltár. Jelenleg az 1978-as szinten állunk – fogalmazott a közgazdász professzor a reálbérekkel kapcsolatban.
Korunk a megvalósult abszurditások világa – jelentette ki Bogár László lapunknak, aki szerint ennek a világnak léteznie sem lenne szabad, ám egyre csak terebélyesedik az az önpusztítás, amely önmagát haladásnak vagy fejlődésnek nevezi. Ami azonban Magyarországon történik, az az abszurditások abszurditása – teszi hozzá. „Miközben a nyolcvanas évek végén, a 90-es évek elején a legújabb kori történelmünk egyik legnagyobb erejű és a következményekből ítélve egyik legsúlyosabb átalakulási folyamatán megy át a magyar társadalom”, teljesen természetes kellene legyen az a kérdés: mi történik eközben azzal, amit a nemzetnek mint közösségnek a vagyonaként értelmezhetünk – fejti ki kérdésünkre a közgazdász. Ezzel szemben azt kell tudomásul vennünk, hogy míg az előző rendszerben – egészen 1989-ig – a Statisztikai Évkönyvben szerepelt egy rövid fejezetben a „nemzeti vagyon”, ehhez képest a „statisztikai számbavételi rendszerből” jelenleg még a fogalom is hiányzik, „ez pedig több mint megdöbbentő.” Bogár hozzátette: e fejezet főleg csak az anyagi értelemben leírható erőforrásokat tartalmazta. Az ezzel kapcsolatos cinizmus – amely szerint nincs már mit számba venni, hisz a nemzeti vagyon maga is eltűnt – „olcsó és ócska kibúvó” a felelősség alól, „amely mindannyiunkat terhel”.
A társadalmi felelősség közös, ám annak mértéke eltérő – magyarázza az MNO-nak Bogár László –, „hiszen évezredek óta azért van minden társadalomban úgynevezett elit (tehát olyan társadalmi csoportok, amelyeket a közösség eltart, általában igen jó színvonalon), hogy „észben és erényben dúsak” legyenek. Vagyis legyen elég tudásuk ahhoz – fejti ki a közgazdász –, hogy „felismerjék a közösség belső szükségleteit, „illetve azokat a korlátozó tényezőket, amelyek a külső világban léteznek”. A másik feladatuk: legyen bátorságuk és erkölcsi tartásuk megvívni azokat a konfliktusokat, „amelyek során meg kell védeniük a közösségnek az alapvető érdekeit, magát a közösséget, amelyet gyarapítaniuk kell, beleértve annak a vagyonát is”. Bogár úgy véli: amellett, hogy nem lett volna szabad hagyni eltűnni a „nemzeti vagyon” fogalmát, minden korábbinál szélesebb és alaposabb vagyonleltárt kellett volna készíteni, amelyet nemcsak az anyagi, hanem a külső- és a belső természeti javak szintjén is el kellett volna végezni.
Víz, levegő, termőföld, vagyis a külső természet világa – folytatta a közgazdász, aki emlékeztetett arra is: a kiotói jegyzőkönyv óta a tiszta levegő is – adásvétel tárgya, „hogy a víz mennyire az, ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a világ számos pontján máris háborúk zajlanak a víz megosztásáért, és egészen biztos, hogy a XXI. században a víz kérdése az egyik legélesebb konfliktusok, ökológiai elosztási súrlódások gócpontjaivá válik”. A termőfölddel kapcsolatban megjegyezte, hogy „az elmúlt harminc évben Magyarországon körülbelül egy Szlovénia nagyságú termőföldterület „tűnt el”, vált használhatatlanná”. Fontos kérdésnek nevezte, hogy ezen őselemekkel való gazdálkodáshoz milyen tulajdonosi szerkezet társul. „Lényegében semmit sem tudunk ezekről a folyamatokról, még a kérdés sincs értelmesen feltéve” – fogalmaz Bogár László.
Kibővíthető a vagyonkör
Az emberi létezés belső természete a leglényegesebb dimenziója a nemzeti vagyonnak – jelentette ki a professzor. Ilyen például az egészségvagyon: a testi-lelki egészség, hány ember, mennyi ideig él és életének mekkora hányadát tölti el valóban egészségesen. Persze – fogalmaz Bogár – a kört tovább lehet bővíteni az intellektuális vagyonokkal (tudás, készségek), illetve szeretetjavakban (spirituális, mentális, lelki tényezők) is, amelynek része a szolidaritás, az együttműködés, együttérzés; mindez egy „hihetetlen mennyiségű vagyontömeg”. Bogár úgy véli, ennek roncsolódását csak akkor vesszük észre, ha „bekövetkezik egy Olaszliszka”, vagy éppen „egy 12 évesen potenciálisan gyilkológéppé váló gyerek” esete jelzi, hogy „ezeknek a javaknak az újratermelése” súlyos akadályokba ütközik. Bogár sajnálatosnak nevezte, hogy az elmúlt egy-másfél év turbulens társadalmi mozgásaiban nem merült fel e kérdéskör. Úgy gondolja: a nemzeti vagyonunk – beleszámítva az ökológiai, a humán, illetve az anyagi javakat – az elmúlt időszakban körülbelül a felére csökkent.
A Ratkó-korszak mint emberkísérlet?
Az 1876-os évtől mutatja meg Bogár a magyar nemzet demográfiai jellemzőit. Jól látni, hogy az elmúlt évszázadban a nyugatias társadalmakban egyre csökken a születésszám. De Bogár kiemeli, egészen példátlan a világban az a népesedési mélyrepülés, ami Magyarország esetében az 1960-as évektől tapasztalható: Európában példátlan módon hazánkban az 1990-es években újra a 30-as évek szintjére emelkedik a halálozások száma. A Ratkó-korszakot a közgazdász egy „emberkísérletnek” tartja. Mint kifejtette az MNO-nak: az ötvenes évek elején a születések száma kétszer nagyobb volt, mint a halálozásoké, amely szerinte annak volt köszönhető, hogy a cél „az engedelmes birodalmi alattvaló erőltetett ütemű tenyésztése” volt. „Ugyanis a szovjet birodalom a harmadik világháborúra készülve ágyútöltelékeket akart” – teszi hozzá Bogár. Úgy véli, hogy ez a „tenyésztés” 1955-ben éri el a csúcsát, hiszen mintegy 255 ezer gyermek született akkor a jelenlegi 90 ezerrel szemben. Azonban ’56 bebizonyította, „ezek nem a legjobban kezelhető alattvalók”, és akkor radikálisan fordult a stratégia. A cél most már a „kiirtás”, pontosabban – mondta Bogár – „diszkréten rá kell erősíteni a káros folyamatokra”, vagyis hagyni kell, hogy a közösség önmagát pusztítsa el. Kiemelte: 1955-től 1962-ig 115 ezerrel csökkent az éves születésszám. Ma összesen 90 ezer gyermek születik évente, akkor pedig hét év alatt csökkent az éves születésszám 115 ezerrel – tette hozzá.
Ezer lakosra jutó élveszülés és halálozás
Bogár súlyos traumáknak nevezte Trianont, illetve a két világháborút. „Magyarország felszámolása Trianonnál kezdődött, a születésszám iszonyatos zuhanásával” – fogalmazott, majd a két világégés időszakára visszatérve azt mondta, a halálozások magas száma is tragikus, de a születésszám radikális csökkenése még inkább az. A 60-as évektől megszólalt a magyarság életösztöne, de nevetség tárgyává tették, megbélyegezték azt, aki jelezni próbálta, hogy súlyos népesedési válság előtt a magyar társadalom. A 80-as évektől pedig folyamatosan zuhan a születésszám. Bogár úgy véli: a mostani 90 ezerről 10 éven belül 60 ezerre esik vissza az éves születésszám. „Nem kell már 10 év ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy kétszer annyian halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek.”
Kitűnik az 1970 és 2002 közötti adatokból is – és a tendencia nem változott –, ha összevetjük Magyarország, Ausztria, az Európai Unió, illetve Közép-Kelet-Európa országainak halálozási adatait, hogy „mindig mi vagyunk a legrosszabbak” – beszélt Bogár a születéskor várható élettartamról. A helyzet folyamatosan romlik – teszi hozzá. Ugyan a 70-es évek legelején még Ausztriával volt Magyarország egy szinten a születéskor várható élettartam tekintetében, 1980-tól egy radikális romlás következik be. A 70-es évektől minden adat szempontjából romlik Magyarország úgy, hogy közben a már említett országok, közösségek képesek voltak saját rossz pozícióikat javítani. Bogár felhívta a figyelmet arra is: döntően a férfiak vannak nagyon rossz és folyamatosan romló helyzetben.
Születéskor várható élettartam Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országaiban, 1970-2002
A születéskor várható élettartam Ausztriában a férfiaknál, illetve a nőknél is a térségben folyamatosan javul: 67-69 évről a férfiaknál 76-ra emelkedett, a nőknél már 80 felett van. A magyar férfiak helyzete katasztrofális, a 70-es évektől lejtmenetben van: egy átlagos osztrák férfi 10 évvel él tovább, mint egy magyar – folytatja Bogár László. Ám a legmegdöbbentőbbnek azt véli, hogy a középkorú férfiak közül – 40-50 között – Magyarországon háromszor többen halnak meg, mint Ausztriában. A nők esetében – noha nálunk a leglassabb az emelkedés – legalább nem következett be romlás a születéskor várható élettartam tekintetében.
Megdöbbentő a magyar férfiak halálozási mutatója
Ausztriában, illetve az EU-ban csökken a halálozások száma mind a férfiak, mind a nők estében – mondja a közgazdász. A környező országokban a férfiaknál is van egy kis romlás, de összességében jobb helyzetben vannak, mint Magyarországon, ahol döbbenetes folyamat ment végbe.
A halandóság változása 65 évnél fiatalabbaknál Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001
1971–72-ben a halandóság szempontból még „jobbak vagyunk, mint Ausztria”. Kétségtelen azonban – noha a mélypont 1993–94-ben volt –, hogy azóta van egy minimális javulás is, „de az utóbbi 5 év inkább csak stagnálást jelent”. Bogár elmondta: több mint kétszer akkora a halálozási ráta a férfiaknál – ezen belül a középkorúaknál (40-60 év) háromszor nagyobb –, mint az osztrákoknál vagy Nyugat-Európában.
Kétségtelen, hogy a keringési betegségek szempontjából már a kezdetekkor – vagyis a 70-es évek elején – is elve rosszabb volt Magyarország pozíciója, mint a korábban már említett országé. Hiszen Nyugat-Európának a keringési betegségek az 1960-as években okoztak súlyos problémákat, amelyeket a 70-es évek elejére valamelyest sikerült mérsékelni – fejtette ki Bogár, majd hozzátette: Magyarországon egy rendkívül gyors romlás indul meg 1973-tól, amely a 80-as évek elejéig tart.
A keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001
Ekkor – 1988–90 között – évi 75 ezer ember halt meg keringési betegségek következtében. Ugyanakkor 1992–93 tájékán elkezdődik egy érzékelhető javulás is, ám az elmúlt öt évben ez a javulási tendencia jelentősen lelassult – tette hozzá Bogár. A probléma: az az óriási különbség, ami elválasztja hazánkat Ausztriától, illetve Nyugat-Európától, „fennmaradni látszik”.
Daganatos betegségek: Ausztria vs. Magyarország
Bogár a legmegdöbbentőbbnek a rosszindulatú daganatos betegségek miatt bekövetkezett halálozási adatokat nevezte a magyar férfiak szempontjából. E területen javulás nincsen, 1996 környékén elérte a csúcsát, ám a halálozás továbbra is magas szinten stagnál – mondta Bogár.
Rosszindulatú daganatok miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001
Míg 2002-ben körülbelül 22 ezer magyar férfi halt meg valamilyen daganatos betegségben, addig ugyanebben az évben Ausztriában hozzávetőlegesen 8 ezer – hasonlítja össze az adatokat a közgazdász. Feltűnő, hogy 1970-ben a daganatos betegségekben elhalálozott férfiak száma közel annyi volt, mint 2002-ben a magyar nőké: körülbelül 10 ezren halnak meg e betegségcsoport következtében.
Kegyelemdöfés volt a Bokros-csomag
A nemzeti össztermék (GDP) és a reálbér (a bérből és jövedelemből élők keresete, akiknek csak a munkaerejük van, amit áruba bocsáthatnak) metszete azt mutatja, hogy a munkaerő-tulajdonosok hogyan részesülnek a GDP-ből – mondta Bogár László. Az összjövedelem az elmúlt 30 év alatt (vagyis ’78-tól 2008-ig) csak egyetlen alkalommal – 1990–93 között – esik vissza, ám akkor is csak a kezdeti, 1978-as szintre. Azóta azonban meredeken emelkedik, ma körülbelül 70 százalékkal magasabb, mint a ’78-as szint – folytatta Bogár. Hozzátette: a reálbérek azonban ’78-tól kezdve folyamatosan csökkennek egészen az 1995–96-os nagy visszaesésig, ekkor született a Bokros-csomag. Az 1978 és 1996 közötti 18 évben – három év kivételével – folyamatosan csökkent a reálbér értéke, és ez a ’78-as bázisértékhez viszonyítva 33 százalékos csökkenést jelent – fogalmaz a közgazdász, és mint mondta, „ez az, amiről senki sem beszél”.
A GDP és a reálbérek alakulása Magyarországon 1978 és 2008 között
Senki nem beszél arról, hogy – miután a Bokros-csomag megadta a kegyelemdöfést – ez a társadalom a végletekig kivéreztetett – teszi hozzá. Bogár László emlékeztetett arra, hogy 2001-ben az Orbán-kormány kezdte el a reálbérek emelését (ezt Bogár a rendszerváltás legpozitívabb lépésének tarja), amely folyamatnak a vége az lett, hogy 3 év alatt 32 százalékkal emelkedtek a reálbérek. „Ez tette lehetővé egyáltalán azt, hogy 2008-ban újra felkapaszkodjunk a ’78-as szintre. Ha ez nem következik be, akkor most nem a 30 évvel, hanem a 40 évvel ezelőtti szinten lenne a reálbér”, teszi hozzá a közgazdász.
Ha van közügy...
Képtelenség, hogy a magyar nemzet mint közösség nem tudja, hogy valójában milyen helyzetben is van – mondja Bogár. Úgy véli: ha van közügy, akkor a tragikus népesedési és egészségadatok, a nemzeti vagyon kérdése az. „Jelenleg a magyar társadalom nem tudja megfogalmazni a kérdéseit és nincs tisztában azzal sem, hogy ha nagyon régóta nagyon sok emberrel nagyon szörnyű dolgok történnek, akkor az nem lehet csupán a véletlen műve. A közeli jövő legfőbb stratégiai feladata tehát szerinte az, hogy a magyar társadalom minél szélesebb rétegei szembesüljenek azzal a végzetes lejtővel, amelyen a nemzet újratermelési folyamatai haladnak. Ennek a folyamatnak részben előfeltétele, részben remélt következménye az, amit talán a nemzet újraegyesítésének nevezhetnénk. Amelynek során rádöbbenthetjük a magyarságot, hogy saját létérdekeit megfogalmazni és képviselni senki más nem fogja helyette. Bogár leszögezte: ha a vesztes és kifosztott többség nem képes rájönni, hogy egymás pusztítása helyett közösen kellene szembefordulni a minket kifosztó birodalommal és annak helyi kollaboránsaival, akkor elvesztünk!
Tévedsz Gudakes
Nem vagyok vallásosan nevelve. Csak nagyanyám szerette volna.
Nem hiszek istenben.
Ami meg a stílusomat illeti, biztos ne rosszabb, mint öcsibolháé, aki folyton engem baszogat.
Biztos csak fél Viagrára telik neki...
Conqui:
Bocsánat, hogy belekotyogok, csak eszembe jutott amit délután írtál.
Katolikus nagyszülők, vallásos neveltetés.
Ez utóbbi házzászólásod hangulata nem ezt tükrözi....
A stílus, maga az ember.
Aki ilyen hsz-t röppent , az nyilván azt hiszi, hogy az olvasók zöme nem emlékszik, vagy épp nagyon sok az új olvasó, szóval a feledés kellemes homályába merült, hogy úgy kb egy éve napokon át az arabok totális kiirtásáról szövegeltél egy nyilvános fórumon, mint egy ütődött bigott rasszista.
ez a kis eposzod az álszent képmutatás csúcsa. Nálad nagyobb fajgyűlölőt még nem láttam ezen a fórumon.
Megint zsidózol te mesüge, pedig semmi közöd hozzájuk. Most is gazdáid utasítására "véded" itt a zsidó érdekeket , holott azon kívül, hogy a 0,5 %-os támogatottságú szadeszes gazdáid ezt adták parancsba, olyan messze vagy a problémától mint ide Jeruzsálem.
Kivered állandóan a hepajt, és mindjárt kész a córesz. Egy mesüge goj védi a zsidó érdekeket. Szánalmas vagy.
Ennek ellenére azt kell, mondjam a "létező szocializmust" nem járta át az antiszemitizmus szelleme. Sem az ujságokban sem a televízióban sem a kultúrában nem volt téma a "zsidó
Ennek ellenére azt kell, mondjam a "létező szocializmust" nem járta át az antiszemitizmus szelleme. Sem az ujságokban sem a televízióban sem a kultúrában nem volt téma a "zsidó
Családom anyai ágon sváb, apai ágon cseh-magyar. Anyai nagyanyám - vele és nagyapámmal éltünk - mondhatnám bigott katolikus volt, minden este rózsafűzért morzsolgatott, miatyánk nélkül soha nem aludt el, a vasárnapi misék közül egyet sem hagyott ki pedig volt közben egy kis kommunizmus, amikor ezt nem vették jó néven. Anyám elsőáldozott és bérmálkozott és egyszer én is magamtól beiratkoztam hittanra a templomba és csak azért hagytam ott, mert anyám a falu egyik általános iskolájának igazgatóhelyettese volt és megijedt, hogy ebből problémája lesz. Nagyanyám szentül hitt abban, hogy én egyszer még pap leszek.
Miért mondom ezt el?
Mert sem az általános iskolában a 60-70-es években, sem a középiskolában, de még az egyetemen sem soha nem tudtam, melyik gyerek zsidó. Mert otthon soha nem szóltak egyetlen rosz szót a zsidókra, soha nem volt téma, hogy a sarki fűszeres vagy a kocsmáros vagy a pék vagy akárki zsidó-e vagy sem, egyszerűen nem volt téma ez otthon sem az iskolában sem később. Felnőtté kellett válnom, hogy bizonyos jegyek alapján meg tudjam különböztetni a zsidókat, de sokszor még ma is elcsodálkozok, ha valakiről "kiderül", hogy zsidó.
Na és? Az. Ennyi.
Először a zsidókérdéssel ellenség-megközelítésban a korabeli Magyarország c. hetilapban találkoztam középiskolás koromban, amikor a hivatalos politika szerint őket kellett utálni az arabokkal szemben. Igazából nem értettem, hogy miért. Akkor még semmit sem mondtak számomra az arab-izraeli háborúk és a közel-keleti helyzetet sem látttam át. Igaz Chrudinák általában a palesztin menekülttáborokból tudósított nem Tel Avivból s ez már jelentett valamit.
Ennek ellenére azt kell, mondjam a "létező szocializmust" nem járta át az antiszemitizmus szelleme. Sem az ujságokban sem a televízióban sem a kultúrában nem volt téma a "zsidó".
Először szemtől szembe Csurkapistabácsi állította a nemzetet ezzel a "fontos" kérdéssel. Majd egyre inább jöttek az antiszemita megnyilvánulások "most már lehet" alapon.
Az igazi zsidózással azonban, a tőröl fakadt szenvedélyes antiszemitizmussal itt találkoztam ezeken a fórumokon. Itt lett igazán nyilvánvaló, hogy a társadalom egy része zsigereiben zsidógyűlölő. És ez az amitől megrémültem. És kerestem az okokat. És nem találtam. És próbáltam ennek ellenére megérteni a miértet. De nem értem. Továbbra sem. És minél inkább magyarázzák, annál kevésbé értem.
Aztán egyre inkább rájöttem, hogy nincs miért. Egyszerűen így működik az ember. Egyeseknek mindig kell valaki vagy valakik, akit gyűlölni lehet. Ha már magát nem tudja gyűlölni. Az egész elqrt életéért. Vagy csak egyszerűen, mert így jobban érzi magát. A benne rejlő agresszivitás kiélése okán.
Hát hajrá Bayer és többiek.
Bár jobb lenne, ha egymást falnátok fel. Jézus nem ezt tanította nektek. De ti szartok Jézusra is.
Törölt felhasználó2008. 03. 28. 19:19
#1528
"Dávid Ibolyka meg pont olyan, mint te Conqui, a zsidók kéretlen prókátora, aki az ő nevükben is kikérik maguknak, még akkor is , ha ők nem kérik ki.
Hogy mindezt miért teszitek? Túlzott érzékenységtől, vagy más anyagi haszonszerzés lehetőségétől fűtve azt nem tudjuk...
Soha semmilyen más témára nem vagytok érzékenyek, legyen az egy tönkretett/privatizált külföldiek által kizsákmányolt gyárak munkásai, a beteg emberek kizsákmányolása, az eü rendszer tönkretétele, a külföldön élő magyarok verése, akár a kárpótlás nélküli egykor akár a németek akár az oroszok, akár a kommunisták által üldözött, megvert, börtönbezárt, kisemmizett, malenkij robotra küldött magyarok százezreinek problémái nem foglalkoztatnak titeket...
Ja igen, még egy dolog szokott zavarni titeket, amikor a cigányokat bántja valaki szóban... "
na ebben azért van vmi...
...meg abban is, hogy sztem ez az egész elülne, ha a Bayer-félék nem tennének ilyeneket... a lakosság döntő többségének semmi baja a zsidókkal. a két szélen viszont ott egy hangos kisebbség, akik mindig kiprovokálják, hogy az Ibi-féle jótét lelkek (másik kisebbség) ilyen meghatóakat írjanak (sztem klasszisokkal veri retorikában 0vi bármely mondókáját btw.)
elég gáz, hogy másról sem szól a közélet, mint tapló tetvek pofázásáról, akiket utána kulturált emberek, mint Ibi letorkolnak. írhatott volna annyit is, hogy "B.Zs. színvonala lehetetlenné és érdemtelenné teszi, hogy téma legyen, amit mond, ír, gondol. Ergo mehet a kukába a szerzeménye."
Ezen ya témán rágódni kb. olyan, mintha azon csámcsognék, hogy milyen sok primitív husáng jár ki ilyen-olyan meccsre vergődni :) Úgyhogy nem is teszem... :)
A muffoknak szoktam mondani, hogy ne szörnyülködjenek a világ kegyetlen voltán, mert van benne elég szép és jó dolog. azokkal kell foglalkozni, a véres valóság a nagyfiúknak való :) nem csoda, hogy annyi nyálregényt olvasnak, de igazuk is van. nem érzékeny léleknek való, ami itt-ottt megy, és akkor még az afrikai módit nem is említettem pl. a lopás büntetésére. az a mi kis cartoon networkünk-höz képest, ami itt megy - az Freddy összes része. dehát már ganxsta is igen találóan megmondta: egymást nyírják ki a kötekedő fa..ok.
Conqui,
a zsidó bűnözők, mikor felelősségre akarják őket vonni, akkor mindig az antiszemitizmus palástja mögé bújnak, ugyanúgy a cigányok, akik meg a rasszizmust rikácsolnak...
Nem azért kellene felelősségre vonni a felelősöket, mert oda tartoznak ahova tartoznak, hanem azért amit tesznek...
Megszűnhet a koraszülöttmentés Budapesten és környékén 2008.03.27 22:00
Kilenc év után befejezi működését a koraszülött mentést végző Peter Cerny Alapítvány, mert nem kap állami támogatást.
Tavaly a működési költségek alig 50 százalékát fedezte a költségvetés, a többit az alapítvány támogatói adták össze. Idén januártól már a havi 6 milliós állami támogatás sem érkezett meg, és mostanra a koraszülött mentők felélték minden tartalékukat.
A Cerny Alapítvány több mint 42 ezer koraszülött gyermek szakszerű szállítását végezte el. Somogyvári Zsolt, az alapítvány szakmai vezetője azt mondta: annak ellenére, hogy koraszülött mentés 42 százalékát végzik az országban, a rendelkezésre álló forrásoknak évek óta csak a 29 százalékát kapják.
Az alapítvány a továbbiakban már nem tudja ellátni az állami feladatot. Kapacitáscsökkentésre sincs mód, hiszen jelenleg egyetlen, 24 órában, orvossal működő rohamkocsijuk van. Emellett egy 12 órás, orvos nélküli esetkocsit használnak, valamint hetente háromszor, 8 órában egy másik esetkocsit is működtetnek.
Ezekkel látják el a főváros és 140 kilométeres vonzáskörzetében a koraszülöttek mentését.
Az alapítvány, amelynek az idei évre még nincs érvényes támogatási szerződése, a felhalmozott 41 millió forintos hiánya miatt április 15-én függeszti fel a munkáját.
Provokálni csak azt lehet, aki a Dávid által leírtakkal szöges ellentétben lévő nézeteket képvisel, ergo aki maga is antiszemita.
Ráadásul ezt az antiszemitizmusát mindenféle magyarázatokkal köríti, mintha az antiszemitizmust bármivel meg lehetne is magyarázni...
Én azt mondanám, hogy valaki kimondja, hogy szar van a palacsintában és van aki nem. Arra gondolnék, hogy a többség nem a zsidó vallásúakat utasítja el, a vallásuk miatt, hanem azokat az embereket, akik vallásuk /kapcsolatrendszerük fitogtatásával vagy kihasználásával jutnak mindig előrébb és előrébb -ami még mindig nem zavarna senkit csak az a baj, hogy teszik mindezt jellemzően a többég vagy a magyar nemzet rovására.
Ezért tűnik úgy, mintha ők nem is a magyarság érdekeit képviselnék.
Ahogy azt már korábban megírták Magyarországot nem a zsidók teszik tönkre, viszont akik tönkreteszik, azok jellemzően zsidók.
Ugye tudod értelmezni ezt a mondatot??
Dávid Ibolyka meg pont olyan, mint te Conqui, a zsidók kéretlen prókátora, aki az ő nevükben is kikérik maguknak, még akkor is , ha ők nem kérik ki.
Hogy mindezt miért teszitek? Túlzott érzékenységtől, vagy más anyagi haszonszerzés lehetőségétől fűtve azt nem tudjuk...
Soha semmilyen más témára nem vagytok érzékenyek, legyen az egy tönkretett/privatizált külföldiek által kizsákmányolt gyárak munkásai, a beteg emberek kizsákmányolása, az eü rendszer tönkretétele, a külföldön élő magyarok verése, akár a kárpótlás nélküli egykor akár a németek akár az oroszok, akár a kommunisták által üldözött, megvert, börtönbezárt, kisemmizett, malenkij robotra küldött magyarok százezreinek problémái nem foglalkoztatnak titeket...
Ja igen, még egy dolog szokott zavarni titeket, amikor a cigányokat bántja valaki szóban...
Mert az megintcsak nem zavar titeket, hogy a Mo-i bűnőzés kb. 90%-át a cigányok hajtják végre a magyar emberek ellen (itt most a magyarok alatt értsd a csendes munkából élő többséget).
Valamint az összes szociális juttatás döntő hányada nekik jár és jobban élnek, mint egy dolgozó átlag család.
Ja abban igazad van, hogy értékben nem 90%, hiszen a bankvezérek és az ország vezetői által okozott bűncselekmények mellett valóban eltörpül az ő hétköznapi terrorjuk, de akkor meg visszatérhetünk az első részben említettekhez a háttérből irányítókhoz...
És ha valaki elkezdi boncolgatni, hogy miért tart itt ez az ország ahol tart, - hasonlítsd össze a régió többi országával...- akkor valahol sehogy sem az jön ki , hogy azért mert a magyarok lusták lennének, mert érdekes módon külföldön megbecsülik és szeretik a magyar munkaerőt...
Szóval jó lenne, ha nem csak erre a 2 népcsoport hányattatott sorsára lennétek ilyen érzékenyek, akiket már amúgy is agyonkárpótoltak,agyontámogatnak, hanem azon emberek problémáira is, akik dolgoznak és megpróbálják nektek kitermelni azt a sok támogatást, amiért mindig rinyáltok mások nevében is...
Dávid Ibolya: Levél zsidó és nem zsidó barátaimnak!
"Elképesztő, felháborító, botrányos és visszautasítandó. A Magyar Hírlap átlépett egy határt, amit senki, jobboldali, vallásos emberek pedig pláne nem léphetnek át. Keresztény, konzervatív, magyar politikusként sütőm le a szememet és kérek bocsánatot, a kereszténységével nem élő, de a hittel és az eszmével visszaélő Bayer Zsolt helyett minden zsidó és nem zsidó honfitársamtól. Mint ahogy keresztényként, konzervatívként és magyarként kérek bocsánatot a magát a diktatúra évei alatt is nemzetinek és konzervatívnak, a jobboldali hagyományokon felnőtt kereszténynek nevező Ungváry Rudolftól, akinek szimplán, de valószínűleg tudatosan félreértett mondataiból kiindulva írta le a Magyar Hírlap a leírhatatlant, a vállalhatatlant. Ungváry Rudolf ezt mondta az ATV-ben március 17-én, a főpolgármester ünnepi beszédének megzavarásáról:"ott álltam szemben a kordon mögött azzal a tömeggel, amelynek fiatalabb tagjai kivörösödött, dühtől eltorzult arccal rázták felém az öklüket. És ezek az emberek még kevésbé zavartak engem, mert ezek valóban annak a 'házmester Magyarországnak' a képviselői, akiknek elődei annakidején zsidókat lőttek a Dunába.". Bayer Zsolt ezeket a mondatokat másnap így idézte félre 2008. március 18-án, a Magyar Hírlapban: "Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint 'az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül'. Bayer szerint Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába."
Bayer Zsolt ezek után a magyar zsidókra elképesztő kitételeket tett. Le kell írnunk sajnos, mert mindenkinek értenie és ismernie kell, még ha vállalhatatlan is: "1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust... És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton. Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni."
Egy demokrata ilyenkor szót kér, egy kereszténynek pedig kötelező...
Kezdjük az elején. Ungváry Rudolf a hatvanas években a Vigilia nevű katolikus lapba írt. Tudom, mert szüleim olvasták. Tudom, mert ez volt az a lap, amelyben a Kádár-rendszer szélére került vallásos értelmiségiek, keresztények összekacsintottak. Ungváry Rudolf a szamizdat Naplót is vállalta, a nyolcvanas évek legelején írta "Nem zsidónak lenni" című, nagy vihart kavart gondolatait. Tudom, mert otthon beszéltünk róla, tudom, mert a keresztény közösségen belül vitát váltott ki. Mert Ungváry Rudolf akkor is írt, amikor ahhoz bátorság kellett. Amikor a hivatalos újságírás pont ugyanazzal a hévvel és ugyanazzal a csúsztató, manipulatív hazudozással támadt, mint ahogyan ezt Bayer Zsolt tette most.
Antall József lelki támaszának, Jelenits Istvánnak Ungváry baráti köréhez tartozott. Ahhoz a körhöz, amelyik tudta, tudja hogy aki Isten fele néz őszintén - és keresi tekintetét, bármerre is legyen -, az csak jámbor ember lehet. Istenkereső, -félő ember nem tud gyűlölni. Képtelen ember és ember megosztására. Nagyon közép-európai dolog lezsidózni egy mélyen vallásos, katolikus embert, de ez így szép is. Európai keresztény ember ugyanis tudja és vállalja, hogy Krisztusa zsidó volt, Európa pedig a zsidó-keresztény kultúrából táplálkozik.
"Magyar zsidónak" lenni azt jelentheti, mint magyar kereszténynek: Közép-Európában lakni, gondolkodni, lélegezni, gyermekeket nevelni. Örülni, szeretni és aggódni. Aggódni, amikor Bayer Zsolt tollat ragad. De nem félni, mert egy "demokrata nem fél". Keresztény ember pedig nem vár a tiltakozással. Mert mindenkinek tudnia kell, hogy a értékkel megélt élet mehet csak szembe a mindent tagadó és megvető cinikus világgal.
Tisztelt Bayer Zsolt úr! "Arra senki sem kényszeríthető, hogy szégyenkezzék egykori magatartása miatt. Parancsra senki sem képes szégyenkezni. Ehhez vagy megvan valakinek a kultúrája, vagy nincs. Az egyháznak éppen ez a kultúrája van meg. Évezredes gyakorlata van abban, hogy kezelje a bűnt, a szégyent, a tőle elválaszthatatlan gyászt és bánatot. A bűnbánat és megbocsátás 'társadalmasítása', beépítése az európai kultúrába a kereszténység egyik legnagyobb teljesítménye, mely az egyház feladataként valósult meg." Ezt Ungváry Rudolf írta én pedig ezeket a sorokat ajánlom az Ön és a Magyar Hírlap felelős vezetőinek figyelmébe. És, ha tollat ragadnak bocsánatot kérni, akkor azt egyenként tegyék meg a Bayer-cikkben említett többi közéleti szereplővel, Avar Jánossal, Bolgár Györggyel, Csillag Istvánnal, Dési Jánossal, Friderikusz Sándorral és Mészáros Tamással is. Számtalan megállapításukkal, véleményükkel nem értek egyet, de attól, mert ők nem a konzervatív politikai oldalon állnak, ugyanúgy magyarok, honfitársaink, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint mi, ugyanazt a kultúrát ismerik, mint mi és ugyanazokkal a mindennapi bajokkal küzdenek, amellyel az egész ország. Magyarország utolsó két évtizede tele van kudarcokkal, sebekkel és fájdalmakkal.
Egy dolog vigasztalhat minket: ezeket demokratikus és szabad országban szenvedjük el és a vállalhatatlan mondatoknak nem lehet társa a mind kormányon, mind ellenzékben többségben lévő, demokratikus politika. Ám a politikusok sokszor gyávák közösen lépni. Mi azonban tudjuk azt is, hogy ez nem csak 386 országgyűlési képviselő ügye. Ez egész Magyarország ügye. És tudjuk, hogy ott többségben vagyunk."
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."