– A 25 milliárd dollárnyi IMF-EU készenléti hitel célját – amit Magyarország kapott – még mindig misztikus köd lengi be. A potentátok szerint ez a hitel
akadályozta meg Magyarországon az államcsődöt. Most végül is mi az igazság?
– Az ország nemzetgazdasága négy nagy alany együttese. A családok, a vállalatok, az állam és a bankrendszer. Mikor egy ország hitelt vesz fel, akkor
megvizsgálható, hogy kinek a javát szolgálja, és kinek a terhe. Az IMF-től (Nemzetközi Valutaalap) és az EU-tól felvett, illetve az eddig lehívott több milliárd
eurós kölcsön a bankrendszert szolgálja, de az állam terhe, vagyis végső soron a polgárok terhe. Nekik kell helyt állniuk azért a kötelezettségért, amit a
hitelfelvétel kapcsán az állam magára vállalt. Ez a pénz nem szolgálja a vállalkozásokat és a lakosságot, hogy munkahelyeket hozzanak létre, bővüljön a
fogyasztás vagy megélénküljön a gazdaság. De nem szolgálja az államot sem, hiszen az állam nem használhatja fel beruházásokra, fejlesztésekre vagy a
vállalatok feltőkésítésére. Ezt a pénzt az állam a Magyar Nemzeti Banknál tartja tartalékban, és azt a célt szolgálja, hogy ha a Magyarországon jelenlévő
külföldi tőke távozni akar, akkor elegendő devizát találjon „raktáron”, amire átváltja a forintban szerzett jövedelmét.
– Azt is mondják, hogy ez a hitel elősegítheti a magyarországi kereskedelmi bankok likviditásának megőrzését, amivel a lefulladt magyar gazdaságot
támogathatják.
– A kereskedelmi bankok a Magyar Nemzeti Bank kérdőíves felmérése szerint nem kívánják bővíteni a hitelezési tevékenységüket, sőt, szűkítik és drágítják. A
kereskedelmi bankok kivonják a pénzt a vállalatokból, és a nemzeti banknál tartalékolnak. Ami további munkahelyvesztést és válságszituációt teremt. Nem
arról van szó, hogy a válság hatására gyengül a gazdaság, hanem a bankok magatartása miatt gyengül a gazdaság, és ezt válságként érzékeljük.
– Az IMF mögött nemzetközi pénzügyi érdekeltségek állnak.
– Az IMF fő részvényese az USA, és gondoskodik az érdekeltségi körébe tartozó intézményről. Bár a Nemzetközi Valutaalap jogi értelemben az ENSZ
intézménye, de valójában az amerikai gazdaságot és érdekeket szolgálja. Éppen ezért az USA a saját számvevőszékét küldte ide, hogy vizsgálódjon, miként
használja fel Magyarország az IMF pénzét, mennyiben felel meg ez az amerikai érdekeknek.
– Ön szerint mit kellett volna csinálnunk, hogy saját érdekünkben cselekedjünk?
– Nem kellett volna felvennünk ezt a hitelt, mert nem volt rá szükségünk. Nem adódott zavar az államadósság-kezelésben, hiszen a nálunk működő
kereskedelmi bankok sem kerültek pénzzavarba, sőt, még nagyobb a nyereségük, mint korábban. Elegendő volt a tőkeellátottságuk, és szó sem volt arról, hogy
az anyabankok úgy döntöttek volna, hogy pénzt vonnak ki Magyarországról. Ez valójában a nemzetközi pénzpiacon teremtett zavar hatására kibontakozó
krízishangulat. Ezt használták ki arra, hogy egy olyan hitelt vegyünk fel, aminek feltételeként kvázi kötelezvényként írták elő, hogy a szerkezetváltoztatásokat,
a szociális célú kiadások csökkentését végrehajtsuk. Ami nagyon lényeges, hogy amíg a kötvénykibocsátások esetében nincs közvetlen fedezet, hiszen az adók
biztosítják a visszafizetést, addig az IMF-hitelnél Magyarország felajánlotta a még meglévő közvagyont fedezetnek. Minden állami ingatlan, vállalat fedezetül
fel van ajánlva. Persze ezt nem dollárra vagy euróra vonatkozó éles elszámolásként kell értenünk, hiszen nem mérték fel, hogy mi mennyit ér. Ez gyakorlatilag
a nyomásgyakorlás eszköze.
– Az IMF-hitel kötelezi Magyarországot arra, hogy vezessük be az ingatlanadót. Ez egy demokratikus országban hogyan képzelhető el?
– Az IMF gyakran más országoknál is így jár el, hogy bizonyos kötelezettségeket elvár a hitelfelvevőtől. Ugyan nem jön létre szerződés az ország és az IMF
között, de az adott államnak nyilatkoznia kell arról, hogy mit vállal és teljesít, amit persze az IMF súg meg neki. Az IMF mindig elhárítja a felelősséget
magáról, hiszen a súlyos következményekkel járó kötelezettségeket az ország hajtja végre. Az IMF-hitel nem az ország érdekét szolgálja, de maga a
mechanizmus elfedi a lényegi beavatkozást. Az IMF a fuldoklót úgy menti ki, hogy közben a kötelet a nyakára hurkolja.
– De hát az amerikai tőke amúgy is itt van cégekben, részvényekben stb. Miért kell az IMF-en keresztül még egy újabb csatorna?
– Az IMF azt szolgálja, hogy az adott országból több erőforrást lehessen kipréselni, ezáltal az amerikai tőke biztonságát és jövedelemszerző erejét növelik.
25 milliárd dollár IMF-hitel: a spekulatív tőke lehúz minket
2. Növekvő törlesztőrészletek
Növekvő törlesztőrészletek
– A válság óta bűvös szóként tört be a köztudatba: árfolyamkockázat. Hiszen szinte minden banki költségnövekedést ezzel magyaráznak. Hogyan nőhetett
nagyságrendekkel a lakáshitelesek havi törlesztőrészlete?
– Az embereket nem avatják be az ok-okozati kapcsolatokba, az elszámolások sem átláthatók. Először nézzük az árelmozdulást, hogy miért kell többet fizetni!
Ha a forint árfolyama 10 százalékkal gyengül, akkor az éppen aktuális törlesztőrészletben a tőketartozás és az aktuális kamat is növekszik 10-10 százalékkal. Az
árfolyamhatás 10-30 százalékkal is elmozdíthatja a törlesztőrészlet nagyságát. Ha valaki ráadásul éppen nem tud fizetni, akkor jön a késedelmi kamat, és ha
ezután törleszt is valamennyit, először leveszik a késedelmi kamatot, meg a különféle díjakra a költségeket, így előfordulhat, hogy már nem marad pénz a
tőketörlesztésre, amit kvázi nem fizet, vagyis ismét késedelmi kamatot számolnak fel. A bankok képesek halmozottan ráterhelni az adósra a késedelmi kamatot.
Mivel ez a viselkedés az összes bankra jellemző, fel sem tűnik az embereknek. De vannak egyéb díjak is. A bankok éltek és élnek egy-két trükkel. Ilyen trükk
például az, hogy az első év során kisebb havi törlesztőrészletet számítanak, ezt a szerződésmódozatot Amerikában találták ki, beetető kamatozásnak hívják. Ha
lejár ez a kedvezményes időszak, akkor egyébként is megugrik a törlesztőrészlet. Sokaknál egyszerre jelent meg – a kedvezmény elmúltával – a valódi
törlesztőrészlet és az árfolyamnövekedés.
– Kik mozgatják az árfolyamot?
– Öt-hat nagy spekuláns üzleti érdekből mozgatja a forint árfolyamát, hiszen a spekulációval akkor lehet pénzt keresni, ha változás van, amit elő kell idézni.
Érdekes módon, amikor bezár Magyarországon a bank, akkor mozdul el igazán az árfolyam. Nem akkor, amikor nálunk munkaidőben pénzpiaci események
történnek, hanem mikor New Yorkban és Londonban az időeltolódás miatt még bőven játszanak, nálunk pedig már véget ért a nap. Ebből látszik, hogy távolról
rángatják a forint árfolyamát. Erről azonban a szerencsétlen lakáshitelt felvevő nem tehet. Őket kifejezetten megkárosítják.
– Akkor ezek a játékosok megvárták, amíg Magyarországon kitört a deviza alapú hitelláz, és elkezdtek kaszálni?
– Igen, de más okból. Magyarországra ugyanis jelentős spekulatív pénz áramlik be, mert nálunk nagy a kamat, míg mindenhol máshol kicsi a kamat. Átváltják a
devizát forintra, és várják, hogy ketyegjen a magas kamat, aztán visszaváltják devizába, és elviszik a nyereséget. Ha azonban közben leértékelődik a forint,
akkor hiába gyűjtöttek kamatot, a visszaváltásnál kevesebb eurót kapnak érte, így nem tudnak jelentősebb jövedelmet realizálni. Éppen ezért – mióta rosszul
megy a gazdaság, azaz 2006 nyara óta – a kereskedelmi bankokhoz áramlik a spekulációs tőke. Különösen 2008 első félévében áramlott be óriási pénz. 43
milliárd euróról van szó. Ez a sok pénz mind jövedelmet akar, és nem akar árfolyamveszteséget. Ezért a kereskedelmi bankok egy másik műveletet is beiktattak:
ügyfeleket szereztek maguknak, akik kifizetik az árfolyamkockázatból adódó veszteségeket. A lakáshitelt felvevőket – ha elmozdul az árfolyam –
többletbefizetésre kényszerítik, így a többletbevételből a kereskedelmi bankok fedezni tudják a spekulatív pénzek – szintén árfolyamból adódó – veszteségeit,
és a nyereséget ki tudják vinni az országból. Ezt a pénzvilágban ellenüzletnek hívják. A spekuláció tárgya tehát a magyar családok kifosztása. A nemzeti bank
vezetése ma kizárólag a spekulációt szolgálja, valójában a nemzetközi pénzpiaci játékosok ügynöke. Ez nem csoda, hiszen a pénzügyi tanácsadó cégek
kizárólag a pénzügyi piac érdekében alakítják Magyarországon a törvénykezést, a pénzügyi tudatot és hangulatot, motiválják a politikusokat.
Az ingatlanadóból fedezik a nemzetközi spekuláns tőke nyereségét
Mit lehet tenni?
1. Mit lehet tenni?
– Egy kormányváltás akkor nem sokat számít.
– Dehogynem. Nem törvényszerű, hogy így működjenek a dolgok. Magyarországon semmi sem indokolja a magas kamatlábat. A nemzeti banknak kötelessége
leszállítani a kamatot. Ez ellen az az érv, hogy akkor kivonul a tőke. Bárcsak kivonulna! Hiszen rajtunk élősködik egy csomó pióca.
– Az emberek többsége azt hiszi, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy hazai intézmény, és nem tudják, hogy a központi bankok rendszerének egyik eleme. Akkor mit
várhatunk tőle?
– A Monetáris Tanácsban a pénzpiac érdekeltjei a pénzpiac érdekeinek megfelelő döntéseket hoznak. Nézzük a problémát távolabbról! A családoknak, az
államnak, a vállalatoknak és a bankoknak van saját mérlegük. Ezek a mérlegek különböznek. Az első három mérlege és a bankrendszer mérlege alkot két fő
csoportot, amelyek egymásnak tükörképei. A bankrendszer aktívái a nem banki szereplők kötelezettségeit, vagyis adósságait jelentik. Minél jobban megterheli a
bankrendszer a „nem-banki” szereplőket, az annál jobb a bankoknak, és rosszabb a „nem-banki” szereplőknek. Ezt a fajta szembenállást nálunk tagadják, és azt
hiszik, hogy a bankok és az állam mérlege egy és ugyanaz. Egy nemzetgazdaságnak a nem-banki szereplők mérlegét kellene egyensúlyban tartania. Mi pedig
folyamatosan a bankok mérlegét akarjuk egyensúlyban tartani. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor kiderül, hogy a banki mérlegek nagy nyereség mellett
rendben vannak, a többi három mérlege viszont tragikus.
- Más országokban hogyan működik - kissé nagyképűen és leegyszerűsítve - a kapitalizmus? Ahogy nemrég egy országos internetes portál is megfogalmazta:
Magyarország a féltudású elit országa. Régi diplomák, rossz országokban, elkényelmesedett agytekervények, versenyképtelen ötletek, bebetonozott struktúrák,
mérhetetlen korrupció. Mikszáth Kálmán irigykedne. Akkor mit várunk az átlagpolgároktól?
- Egy észbontó agymosáson vagyunk túl abban a kérdésben, hogy mit jelent a kapitalizmus. Lehet, hogy azért is, mert a magyar nyelv izolált, és a mindennapi
életben nem nyert teret a külföldi szakirodalom. A németek például viszonylag széles szakirodalmi bázison élnek, ezért a különböző ismeretek ütköztetéséből
egy normális „tudat” fejlődött ki. Mivel Magyarország kicsi, hatékonyan lehet manipulálni, így az emberekben olyan kapitalizmuskép alakult ki, hogy azt
hiszik, ami most van nálunk, az a helyes út. Holott ez egy átverés.
– Korábban több csörte zajlott a kormány és az ellenzék között a nemzeti bank függetlenségének megőrzéséről, noha mára úgy tűnik, mintha a nemzeti bank
nem is képviselné annyira hatékonyan a nemzeti érdekeket. Vagyis mégsem olyan jó nekünk a nemzeti bank függetlensége. Teljesen független szervezet,
gyakorlatilag érinthetetlen.
– 43 milliárd eurónyi spekulatív tőke jött be az országba. De hol van? Azt mondják, hogy a bankokban. Ez nem igaz, hiszen a pénz soha sincs ott, ahová
érkezik. Beérkezett a kereskedelmi bankokba, de már aznap vagy másnap továbbment oda, ahol jövedelmet tud szerezni. Vagyis a nemzeti bankba, mert ott
nagy kamatot ígérnek, és az MNB köteles befogadni ezt a pénzt, és köteles kamatot fizetni érte. A nemzeti bank kiszolgálja a kereskedelmi bankokat, és nagy
jövedelemmel táplálja őket. De a nemzeti bankról szóló törvény szerint annak kamatveszteségét a költségvetés köteles megtéríteni. A nemzeti bank
gyakorlatilag a költségvetés terhére táplálja a kereskedelmi bankokat, azok pedig a spekulációs pénz tulajdonosait. A költségvetés megfejése történik. De mit
csinál a nemzeti bank ezzel a pénzzel? Ez a pénz még aznap továbbvándorol külföldre, mert a nemzeti bank köteles a tartalékait külföldön tartani. Mert akkor
biztonságos, ha nem az országban van. Nézzük a folyamatot a gyakorlatban! Például a Deutsche Bank elküldi a német hátterű magyarországi kereskedelmi
bankba a pénzt. Az továbbadja a nemzeti bankba, az pedig elküldi külföldre, mégpedig a Deutsche Bankba. Míg a Deutsche Bank 1 százalékot fizet a magyar
nemzeti banknak, addig mi 9 százalékot fizetünk neki. Lényegében a két kamat közötti különbözetet egymás között elszámolják, és viszik ki a jövedelmet. A
pénz valójában meg sem járja ezt az utat, a pénzáramlás csak az üzleti könyvekben jelenik meg. Ezt kamatswapnak hívják. A pénz állandóan úton van,
állandóan áramlik, és az áramlásokból jelentkező jövedelmeket csapatják le itt és ott. Magyarország folyamatosan a nemzetközi pénztőke javára csapatja le a
jövedelmeket.
Az ingatlanadóból fedezik a nemzetközi spekuláns tőke nyereségét
2. Az ingatlanadó csapdái
– Az ingatlanadóról mi a véleménye?
– A megdrágított lakáshitelezések miatti otthonvesztéseket növeli az ingatlanadó. Ha nekem van egy házam, az évente a 2-3 százaléknyi amortizáció folytán
legalább ekkora költséget is generál a karbantartás miatt. Valahol máshol kell megkeresnem azt a jövedelmet, amit ráfordítok a karbantartásra. Ugyanez van a
lakások esetében is. Egy társasházban mindenki fizeti a közös költséget. Tehát kiadásom keletkezik az ingatlanommal kapcsolatban. De ha ehhez járul az
ingatlanadó, akkor azt is valahonnan máshonnan szerzett jövedelemmel kell fizetnem. Ha mondjuk 150 ezer forint a havi fizetésem, és eddig 10 ezer forintot
költöttem a lakásra, akkor most még plusz 10 ezer elmegy. És nem marad elég jövedelmem egyéb célokra. Vagyis kiszívják a gazdaságból a pénzt, beviszik az
államháztartásba, ami így fizetőképes lesz a pénzügyi spekuláció kamatszámlájának kifizetésére, hiszen a nemzeti banknál képződő kamatszámlát a
költségvetésnek kell kifizetnie. Az ingatlanadó olyan adó, ami mögött önmagában jövedelemképzés nincs, de jövedelemkiszívás van. Nem generál másoknak
több jövedelmet, egy központosított elszívásról van szó, amely kizárólag a pénzpiac érdekét szolgálja.
– Mindig a Nyugatra hivatkoznak, ahol az ingatlanadónak komoly hagyományai vannak.
– Magyarországon a bérek nem tartalmazzák a lakhatás költségét. Olyan bérszinten élünk, amibe nem fér bele sem a lakás építése, sem a lakáshitelek normál
körülmények közötti törlesztése, és nem fér bele a lakásbérlet sem. A mai magyar jövedelmek nem biztosítják a lakhatás feltételeit. Sokféle hatást válthatnak ki
az ingatlanadóval: kikergetik az embereket az otthonukból, illetve az ingatlanok értékét csökkentik.
– Ide kapcsolódik, hogy miért ilyen alacsonyak a hazai bérek? Folyton a termelékenységre hivatkoznak, ámbár az elemzéseket multinacionális cégek állítják
össze. Így aztán az emberek természetesnek veszik ezt a kis fizetést. A kör pedig bezárul, az információ megtagadva.
– Ezért mondom, hogy magyar nyelven lehet butaságokat beszélni. Ha valaki elég sokszor mondja, akkor az emberek el is hiszik. A magyar benzinkutas
ugyanúgy dolgozik, mint az osztrák benzinkutas. Ha körülnézünk, a nemzeti jövedelem előállításában aktív emberek termelékenységi mutatóiban lényeges
különbség nincs. A magyar feldolgozóiparban és szolgáltatóiparban nincs lényeges különbség. Amikor a szolgáltatásban például a bér tizede az európainak,
akkor a statisztika úgy mutatja ki, hogy tizednyi hatékonysággal dolgozik. Mert a bér jelenti a mércét. Lényegében ez megint egy óriási átverés. Ha a GDP-be
beleszámítom a kormányzati munkát is, és egy köztisztviselő egyed annyi bérért dolgozik, mint egy osztrák, akkor a kormányzati teljesítmény is negyede lesz
az osztráknak, és így alacsony a GDP. És akkor azt mondják, hogy azért olyan alacsony a GDP, mert nem vagyunk elég termelékenyek. Csak azt kell megnézni,
hogyan számítjuk a termelékenységet.
– Ha történetfilozófiai síkról közelítjük meg Magyarország felzárkózását a nyugati országokhoz, akkor a kvázi gyarmati státusz hogyan törhető át? Hiszen a
centrális, félperifériális, perifériális világok között alig van átjárás. A centrális Nyugat éppen azért centrális, mert kiszívja a félperifériák és perifériák
energiáit. Magyarország köztudottan félperifériális ország a mohácsi csatavesztés óta.
– Az EU alapító szerződése, a Római Szerződés, amit 1992-ben korszerűsítettek, jelenlegi formájában rossz. Az unió gazdaságpolitikája a szabad versenyen és
a nyitott piacon alapszik, amit a 98. és a 105. cikkely tartalmaz. Ugyanakkor az 1. cikkely azt is mondja, hogy az emberek boldogulásáért az emberekhez a
lehető legközelebb kell hozni, és átláthatóvá kell tenni a döntéseket, ez a szubszidiaritás elve. Ez ellentmondás, hiszen a nyitott piac nem átlátható az emberek
számára, és a társadalomtól elszakadva hozzák a döntéseket. Az elmúlt hónapokban kibontakozó válság mindenki előtt világossá tette, hogy az unión is
túlmutató pénzpiac mennyire hamis és spekulatív. Az uniós országok kormányai a válság hatására több mint 3000 milliárd eurónyi kötelezettségvállalással
terhelték meg Európa polgárait. Ez az jelenti, hogy a 400 millió európai polgár egyenként több mint kétmillió forintnyi átlagadósságot kapott a nyakába.
Kiderült, hogy nem hatékony a szabad verseny dogmája. Az unió vezetése ugyanakkor nem hajlandó ezzel szembenézni, hanem elkártyázzák az uniós polgárok
jövőjét. Meg kellene változtatni az alapszerződést is, hiszen a jelenlegi feltételek mellett Magyarország sohasem fog felzárkózni a perifériáról.
Magyarország pénzügyi eszközállománya 22500 milliárd forint volt 2008 végén. Emellett 50 ezer milliárd forint a kötelezettségállomány. A nettó hiány tehát
kb. 28 ezer milliárd forint. Vagyis az eszközök teljesen egészében külföldi kézben vannak, hiszen a kötelezettségek fejében járadékot akarnak szedni. Tehát mi
50 ezer milliárd után fizetünk járadékot, aminek a fedezetét 22500 milliárdból akarjuk előteremteni.
OTP részvényesek ide!