Nemzeti oldali fórum /műsor-, könyv-, írás-, cikkajánló/ (A magukat (nép)nemzetinek tartók topikja)  

Eleget "csaholtál"! a kutya ül helyetted? Micsoda világban élünk!

Hát igen,csak kérdés,hogy akkor állat marad-e?

A négylábú állatokat én is szeretem,kedvenceim a kutyák,de kétlábúakat nem annyira ,a férgeket meg különösen rühellem.

Aki szerint minden, fideszből kilépő áruló és nem csalódott, azzal úgyis felesleges vitába szállni.

Milyen jó nekem is, hogy jól ismered az általam ismeretlen oknyomozókat! Ezeket nélküled sohasem ismerhettük volna meg. Dicséret illeti ezt a Körömit, hogy ennyi ideig tudott hallgatni. Jellemző a politikára, hogy mire képesek a politikusok. 2006-ról is kellene már egy ehhez hasonló tényfeltárás, pártatlanul persze és nem árulókat idézve.

Libnyik szöveg,ha kifogytak az elfogadható érvekből ! :)

Válaszd a dialektikát és ne a vitatkozásod küldetését. Kezd az ókori görögöktől tanulni a vitatkozás tudományát. Sohasem késő!

Volt fideszes: "A Fideszből való kilépése előtti utolsó napokat idézte fel 13 év hallgatás után a pártban 1990 óta tevékenykedő, 1998-tól parlamenti képviselőként dolgozó Körömi Attila a Magyar Nemzetben. Vallomása csalódásáról szól, és arról, hogyan adta fel Orbán Viktor az addig képviselt értékeket, kijelentve, hogy a Kádár-rendszer győzött, így ennek mentén kell politizálni a jövőben. „A párt elnöke pontokba szedte mondanivalóját, melyek lényegét ott az ülés alatt, beszéde közben végig jegyzeteltem. Legfontosabb, legsúlyosabb mondatai, üzenetei a következők voltak: A jövőben nem mi mondjuk meg, hogy kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket. Nem a polgárokat, hanem az embereket. A felmérés szerint a Fidesz megosztotta az országot, nem viseli a vereséget. A cél az averzió lebontása, aminek érdekében a baloldalról és az elégedetlen anyagi helyzetűek közül kell meríteni. A jobboldal-baloldal felosztás értelmezhetetlen. A határon túli magyarok és a népességfogyás ügye egyre nehezebben kommunikálható, egyre kevésbé hasznos témák. Összességében megállapítható, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket. A jövőben a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani” – írta Körömi, megjegyezve, hogy ezen a 2004. április 5-i frakcióülésen már Orbán mellett foglalt helyet a sokaknak akkor bemutatott Habony Árpád. Körömi egyébként már az 1998–2002-es ciklusból ismerte a korona őrzésével megbízott Habonyt: „egy képviselőtársammal egy konkrét pécsi ügyben kértünk személyes találkozót Rockenbauer Zoltán minisztertől”, aki 2000 és 2002 között volt a nemzeti kulturális örökségi tárca vezetője. „Nem kis meglepetésünkre a miniszter behívta a megbeszélésre, és bemutatta Habonyt, aki végig ott ült velünk.” A Kádár-rendszer győzelmét Orbán „nem búsongva, hanem tényként mondta. A következtetés világos: azt kell tenni, úgy kell építkezni, ahogy az egykori állampárt tette. A világ mai, de a technológia a régi lesz. És igen, a még mindig sokunkban élő kádári lelkületre alapozva, azt félelemmel töltött emlékeztető injekciókkal felerősítve visszafordulunk. Nem szembenézünk a rendszerváltoztatás hibáival, vadhajtásaival, nem kijavítunk, módosítunk, ha kell, alaposan, hanem visszafordulunk. Mondanivalói sorából kilógott a határon túli magyarok kérdése, ami akkor éppen nem volt hasznos. (Most az. Kinek az, miért az, és meddig az?) Trianoni családban nőttem föl. A csontjaimig hatolt a fájdalom ott, a frakcióülésen” – írta Körömi, aki egy héttel később kilépett a pártból, majd belépett az akkor parlamenten kívüli Jobbikba, amelynek színeiben még 2006-ig volt független parlamenti képviselő. „Kemény belső munkával járt a tizenhárom évnyi hallgatás. ... Jó ideig abban reménykedtem, hogy a konzervatív, jobboldali értelmiség azon tagjai, akik a politikában, különféle tisztségekben valaha fontos szerepet játszottak, párttá alakulnak. Ez a lépés adná magát, és önmagában is segíthetné a közéleti megnyugvást. Sajnos nem látható ez a szándék. Ezért döntöttem úgy, hogy írásba teszem a 2004. április 5-i frakcióülésen történteket. ... A legteljesebb mértékben a nyilvánosságra tartozik, hogy mikor született meg az a stratégia, mely mintegy észrevétlenül, a demokratikus hagyományok, a demokratikus gondolkodás hiányosságait kihasználva, módszeresen terelte be az ország lakóit egy politikai rezervátumba” – indokolta a később a Jobbikkal is szakító pécsi politikus, miért szólalt meg 2017-ben. „A 2004. április 5-i frakcióülésen elhangzottak az elmúlt hat hónapban végképp megteltek „tartalommal”. 2016. október 8., a Népszabadság beszántása óta került végveszélybe az újságírói szabadság, függetlenség. Akik a kormánysajtón kívül még kérdezhetnek, nem kapnak választ, csak kioktató szavakat. „Akkor nem kiáltottam világgá, hogy csalás az egész. Most leírom. A Kádár-rendszer győzött. Ez arra is magyarázat, hogy az ügynökakták nyilvánosságra hozatala miért nem jut nyugvópontra. Holott az ügynökakták kinyitása nem a történészek bíbelődését jelenti, nem egyesek meghurcolásáról szól, hanem az életminőség javulásának egyik záloga. Remélem, az akták mielőbb hozzáférhetők lesznek. Azért most, mert most esnek neki láncfűrésszel a tudás élő fáinak. Nekiestek, hogy ne szülessen kritikus gondolat, ne legyen kérdés – úgy, mint Kádár alatt” – írta Körömi, hozzátéve, hogy vallomásával tartozott „Horváth Andrásnak, Sándor Máriának, Szert Boglárkának, az Origótól és a Népszabadságtól eltávolítottaknak és másoknak, akik ismeretlenül vívják a maguk harcait a maguk közegein belül.”

1823 hsz-ben egészen másképp fogalmaztad meg a mondanivalódat,és nem csak a politikusokra utaltál!

Itt én nem vitatkozom.

link !!!