El lehet menni, akinek nem tetszik.
.
.
.
"Nem megy világgá a magyar
A volt szocialista országokban élők közül a magyarok vállalnak a legkevésbé szívesen munkát külföldön. Akik mennének, azok a 25 év alatti fiatalok, a 35 fölöttiek viszont szinte egyáltalán nem mozdulnának. Az ok a nyelvtudás hiánya, a családi kötöttségek és a bizalmatlanság.
Hiába az egyre több külföldi cég, munkaügyi szervezet toborzása, a magyarok továbbra sem tolongnak a más országbeli állásokért, sőt úgy tűnik, a külföldi munkavállalási kedv 34 éves kor fölött végleg semmivé foszlik. A Kelly Services nemzetközi munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cég által készített friss felmérésből kiderül, míg a 20 év alattiaknak mintegy 82 százaléka, a 20–24 év közöttiek közel háromnegyede lenne hajlandó egy jó állás miatt másik országban letelepedni, addig a 25–34 év közöttieknek már kétharmada sem mozdulna meg.
A röghözkötöttség legfőbb oka a családi kötelezettségek, a nyelvi korlátok, ezt követi a gyermekek iskoláztatása, az itteni ingatlantulajdon, illetve, hogy a magyarok bonyolultnak tartják a külföldi adózást, és nem látják át, hogyan alakul a nyugdíjjogosultságuk. Pedig az unió egyre több állama próbálja csábítani a magyarokat. Hamarosan 22 országból – többek között Ausztriából, Ciprusról, Dániából, sőt még Romániából is – érkeznek külföldi munkaadók és álláspiaci szakemberek, hogy Magyarországról toborozzanak mérnököket, fogorvosokat, tanárokat, ügyfélszolgálatosokat, CNC-marósokat, henteseket.
Ezt a nemzetközi állásbörzét április 19-én rendezi a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, de az Eures (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) magyar tanácsadói most is keresnek munkavállalókat külföldre. Angliába például betegápolót, Svájcba és Norvégiába a vendéglátásba keresnek többféle posztra szakképzetteket. A toborzások iránt élénk az érdeklődés, de kevesen vállalják ténylegesen is a munkát más országban. A tavalyi 18 alkalommal megtartott toborzást követően mindössze száz magyar helyezkedett el külföldön.
A szakmunkások mellett egészségügyi dolgozók, műszaki diplomások, kutatók hajlandók átlépni egy-egy állás miatt az országhatárt, a többiek csak játszadoznak a távozás gondolatával. Ezt bizonyítja a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának (SE EMK) felmérése is. Bár a rezidensek 60-70 százaléka érdeklődik a külföldi posztok iránt, közülük lényegesen kevesebb – nagyjából 10 százalék – tesz határozott lépéseket, ők például állásinterjúkra járnak, tudatosan keresik a kinti lehetőségeket.
Legyen szó akár diplomásról, akár szakmunkásról, régiónk többi államának munkavállalói jóval aktívabbak. A lengyelek közül 324, Romániából 202, a Szlovákiából pedig 185 ezren vágtak neki az útnak, s kerestek más országban megélhetést. A munkaügyi tárca korábbi becslése szerint a magyarok közül mindössze 50-60 ezren dolgozhatnak külföldön."
.
.
.
Ezek szerint mindenkinek tetszik
.
.
.
"Nem megy világgá a magyar
A volt szocialista országokban élők közül a magyarok vállalnak a legkevésbé szívesen munkát külföldön. Akik mennének, azok a 25 év alatti fiatalok, a 35 fölöttiek viszont szinte egyáltalán nem mozdulnának. Az ok a nyelvtudás hiánya, a családi kötöttségek és a bizalmatlanság.
Hiába az egyre több külföldi cég, munkaügyi szervezet toborzása, a magyarok továbbra sem tolongnak a más országbeli állásokért, sőt úgy tűnik, a külföldi munkavállalási kedv 34 éves kor fölött végleg semmivé foszlik. A Kelly Services nemzetközi munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cég által készített friss felmérésből kiderül, míg a 20 év alattiaknak mintegy 82 százaléka, a 20–24 év közöttiek közel háromnegyede lenne hajlandó egy jó állás miatt másik országban letelepedni, addig a 25–34 év közöttieknek már kétharmada sem mozdulna meg.
A röghözkötöttség legfőbb oka a családi kötelezettségek, a nyelvi korlátok, ezt követi a gyermekek iskoláztatása, az itteni ingatlantulajdon, illetve, hogy a magyarok bonyolultnak tartják a külföldi adózást, és nem látják át, hogyan alakul a nyugdíjjogosultságuk. Pedig az unió egyre több állama próbálja csábítani a magyarokat. Hamarosan 22 országból – többek között Ausztriából, Ciprusról, Dániából, sőt még Romániából is – érkeznek külföldi munkaadók és álláspiaci szakemberek, hogy Magyarországról toborozzanak mérnököket, fogorvosokat, tanárokat, ügyfélszolgálatosokat, CNC-marósokat, henteseket.
Ezt a nemzetközi állásbörzét április 19-én rendezi a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, de az Eures (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) magyar tanácsadói most is keresnek munkavállalókat külföldre. Angliába például betegápolót, Svájcba és Norvégiába a vendéglátásba keresnek többféle posztra szakképzetteket. A toborzások iránt élénk az érdeklődés, de kevesen vállalják ténylegesen is a munkát más országban. A tavalyi 18 alkalommal megtartott toborzást követően mindössze száz magyar helyezkedett el külföldön.
A szakmunkások mellett egészségügyi dolgozók, műszaki diplomások, kutatók hajlandók átlépni egy-egy állás miatt az országhatárt, a többiek csak játszadoznak a távozás gondolatával. Ezt bizonyítja a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának (SE EMK) felmérése is. Bár a rezidensek 60-70 százaléka érdeklődik a külföldi posztok iránt, közülük lényegesen kevesebb – nagyjából 10 százalék – tesz határozott lépéseket, ők például állásinterjúkra járnak, tudatosan keresik a kinti lehetőségeket.
Legyen szó akár diplomásról, akár szakmunkásról, régiónk többi államának munkavállalói jóval aktívabbak. A lengyelek közül 324, Romániából 202, a Szlovákiából pedig 185 ezren vágtak neki az útnak, s kerestek más országban megélhetést. A munkaügyi tárca korábbi becslése szerint a magyarok közül mindössze 50-60 ezren dolgozhatnak külföldön."
.
.
.
Ezek szerint mindenkinek tetszik
Mi lesz veled Magyarország?