Mi lesz veled Magyarország?  

...és molotov-koktél sem volt.....

Fiúk! Please!
Most hallom, de nem akarom elhinni: igaz, hogy az az agyalágyult Morvai Kriszta azt állította, hogy a rendőrök borították fel kedden az autókat Pest utcáin???????

A tartalmi egész értelmezésénél szerintem jelen esetben fontosabb annak elemzése, miért mondott csődöt ez a beszéd. Mert láthatóan nem volt eredményes. Nem a tartalma miatt. A stílus miatt, illetve a tartalom győzteseket minősítő részei miatt.

A feleleted lehet hibátlan, ha a tanár pikkel rád. Akkor ott nem elég hibátlanul felelni, úgy kell felelni, hogy a tanár azt hallja, amit hallani szeretne.

Gentlemanus, én nem azt mondtam hogy Apponyinak ne lett volna igaza, akár a tartalmi egészt tekintve is. (Írtam, hogy sok mindennel teljesen egyet is értek). Én azt mondtam, hogy ez nem érdekelt senkit. Süket füleknek beszélt.

Egy béketárgyaláson, ott ültek a győztes hatalmak, egy háború után, amit mi kezdtünk. A háborúban elesett kismillió katonájuk, lakosuk. (Tudom, hogy nekünk is, de ez őket miért érdekelné?)
Nem jóindulattal viseltetnek irántunk. Olyan békét akarnak ami nekik előnyös.
Apponyi sok okosat mondott, ami őket cseppet sem érdekelte. Olyan stílusban, ami a győztesek számára sértő, lekezelő. Nem ezt kellett volna mondani. Hanem azt és olyan stílusban, ami érdekelhette volna őket.

Ha a tanárod gyerekét előző nap elverted, akkor a felelés előtt ne kezdj bele annak ecsetelésébe hogy mennyivel okosabb vagy mint a tanár buta gyereke - még akkor sem, ha igazad van.
Mert a másik fél meg akar téged buktatni, és csak a lehetőségre vár.
Akkor jobb, ha előveszed a legjobb éned, és lenyeled azokat a szavakat, amik a másikat esetleg bosszanthatják.

Az ítélőbíród előtt ne legyél fennhéjázó. Ennyit akartam mondani. A tartalmi rész lehet igaz, csak ezekután másodlagos (az ítélőbírót nem fogja érdekelni)

"első román nyelvű és szlovák nyelvű egyetemeket is mi alapítottuk"
Ők mikor alapíthattak nemzetiségi egyetemet? (Nem tudom, kérdezem)
Az, hogy az érettséginek, vagy magasabb iskolázottságnak megfelelő oklevelet lényegesen kevesebben szereztek (szerezhettek) a kisebbségek, nekem nem azt mutatja, hogy "szabadon gyakorolhatták nemzeti szokásaikat", ahogy írod (én oktatáshoz való hozzáférésnek nevezném).

"Akkor amikor védtük Európát ..."
Akkor nem gondoltak arra, hogy feldarabolják az országunkat, erre akkor gondoltak, miután megtámadtuk Európát, és nem védtük...

Szerintem ez is érthető - amíg védjük őket, addig nem bántanak, ha nekik támadunk, feldarabolnak.

"mivel trianon PÉLDÁTLAN"
Mielőtt ezt mondod, nézd meg azt a török példát, amit említettem. Nézd meg a területi veszteséget, nézd meg a népesség veszteséget, és nézd meg a gazdasági, ipari veszteséget (ipari területek elhelyezkedése)

Szervusz Tőzsdenyúl!

Köszönöm hozzászólásodat.
Annak pontjaihoz felesleges bármit is hozzátennem. Mert egész egyszerűen nem látom értelmét. Megítélésem szerint soha sem szabad addig a pontig eljutni egy beszélgetésben, amikor a tartalmi egész értelmezése helyett, annak kiragadott egységeinek szóbeli értelmezését választjuk, mert az a megoldás tekintetésben súlyos tévútra vezet. Nem kívánom minden kiragadott Apponyi bekezdésre vonatkozó reflektálásodat elemezni, mert abba a hibába esnék, mint Te.

Azért egy kérdésem a legeslegvégére maradt. Gróf Apponyi Albert ez alábbi sorokat közel 90 éve mondta:

"Egyetlen következménye volna ennek, amelyet bátor leszek megemlíteni, anélkül, hogy bárkivel szemben is támadó szándékom lenne. Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy e következmény a nemzeti hegemóniának átruházása volna oly fajokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állanak."

Ismerve a létrehozott mesterséges államokban a magyarok elleni statáriális magyarírtás, demagyarítás, magyar nemzeti kisebbségek kulturájának megsemmisítésére irányuló, 90 éve rendületlen és folyamatos törekvéseket ( benne benesekkel, csócseszkukkal, stb. ) nyilván Apponyi Gróf nem tudta mit beszél.
Az élet már csak ilyen.

Minden jót, és további szép estét kívánok Neked.

Gentlemanus, megbocsátok :)

A Benes dekrétummal kapcsolatban a véleményem hasonló a tiedhez, elfogadhatatlan (főként a hivatalos megerősítése), még akkor is, ha racionális okokkal esetleg akkor alátámasztották (etnikai tisztogatások és összecsapások elkerülése).

E tekintetben érdekérvényesítés terén alulteljesítők vagyunk. Persze nem könnyű érdemi szövetséges nélkül, a trianoni "gyűrűben".

Apponyit és a delegációt illetően, az hogy velünk hogy bántak, kifogásolható (lehettek volna úriemberek, de a gentleman korszak már véget ért), de általában a győztes diktál, és többnyire demonstrálni szokta a fölényét (eleve megalázó egy békeszerződést vesztes félként aláírni). Ezen szerintem nem lehet meglepődni.

A delegáció alázatát érintő kritikám alátámasztására a belinkelt szövegből idézek néhányat:

"Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat,"

"Egyetlen következménye volna ennek, amelyet bátor leszek megemlíteni, anélkül, hogy bárkivel szemben is támadó szándékom lenne. Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy e következmény a nemzeti hegemóniának átruházása volna oly fajokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állanak."

Távol áll tőlünk feltételezni tehát, hogy a nemzetiségek önálló, szabad országban jobban élhetnek, mint a történelmi Magyarországon, kisebbségként. És a háborúban vesztes németeket hozzuk még fel magunk mellé.

Támadó szándék nélkül, tényként rögzítjük, hogy a győztes hatalmak közül némelyik faj (!) alacsonyabb kultúrális fokon áll.

(Végeredményben tehát a tárgyalóasztalnál levő győztes kisantant országokat becsméreltük, hiszen ők saját hazájukban sem lehetnek boldogabbak, mint a miénkben). Erre ők bizonyosan a legnagyobb jóindulattal fordulnak felénk. (?)

"Ismétlem, hogy ez a megjegyzésem nem bír senkivel szemben bántó éllel. Ennek a helyzetnek egyedüli oka, hogy ezek a szomszédos népek történelmük szerencsétlen eseményei folytán későbben léptek be a művelt népek családjába, mint mi."

Tehát műveletlenek szegények, egy olyan országban, ahol más nemzetiségek jóval iskolázottabbak, mi úgy gondoljuk, hogy nekik mégis "velünk" a jobb, és persze egyenlőként kezeljük őket. Az ordító iskolázatlansági különbség szerintem nem erről árulkodik. Talán el kell gondolkodni azon, mit tudtunk mi nyújtani a szerbeknek, románoknak, mert oktatást azt nem nagyon. Ezt ők talán úgy fogták fel, milyen jó nekünk a történelmi Magyarországon, ahol a magyarok és németek 80% ír-olvas, de nekünk ez a kiváltság nem jár. Vagy valóban ők fajilag "alulműveltek" ? Ezt is biztosan örömmel és megértéssel hallgatta mindenki Hitler leverése után.

"Lehetetlen, hogy ezek az egyetemek és ezek a tanári karok, amelyeknek történelme a messze múltba visszanyúlik és amelyek most megsemmisíttettek, helyettesíthetők legyenek a megszálló nemzetek szellemi erőtartalékaiból."

"Azt hiszem, hogy az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti hegemónia oly fajokra száll át, amelyek ha a legjobb reménységgel kecsegtetnek is a jövőre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak."

Az emberiség érdeke, hogy a kultúrálisan felsőbbrendű magyarok "alól" ne szálljon át a nemzeti hegemónia a győztes hatalmak közül említettekre. Saját maguk ne rendelkezzenek nemzeti hegemóniával. (Mint megbeszéltük, ez éppen ellentétes a wilsoni elvekkel, tehát nem lehet rá túl nagy fogadókészség erre a logikára sem - azonkívül, hogy a felsőbbrendűséget (mások alacsonyabbrendűségét) hangsúlyozó szöveg milyen meggyőzően hangozhatott a Hitlert leverő győztes hatalmak számára)

"Úgy látszik, hogy ennek a szándéknak kiinduló pontja az a feltevés, amely szerint Magyarország idegennyelvű lakosai szívesebben tartoznának oly államhoz, amelyben az államfenntartó elemet fajrokonaik alkotják, mint Magyarországhoz, ahol a magyar hegemónia érvényesül. Ez azonban csak feltevés"

Elég jól megalapozott feltevés, hogy a szlovákok szívesebben tartoznának Szlovákiához, románok Romániához stb... Tegyük fel, a németek úgy érzik, kultúrálisan fölöttünk állnak. A logika szerint következik ebből, hogy mi magyarok szívesebben tartoznánk Németországhoz, mint Magyarországhoz. De a fordítottja legalábbis csak puszta feltevés lenne.

Ehhez képest nézd meg, milyen stílusban utal a "nagyantantra", Anglia, Olaszország, Franciaország milyen jelzőket, mondatokat kap Apponyitól. Na, az alázatos, ahogyan "kell", avagy "illik" a győztessel tárgyalni.. Hasonlítsd össze azzal, ahogyan a "kisantantra" utal. A kisantant országok, győztesként ültek ott. Ezzel semilyen formában nem fog együttérzést elérni, döntéseikben megenyhíteni, vagy megfontolásra késztetni a győzteseket.

A törököket milyen példaként hozod fel (visszadobták a szerződést)? Szerintem az sem konstruktív hozzáállás, nem is lett eredménye. A miénk kb. az, hogy ezeknek a kisebbrendű kulturálatlanoknak akarnak minket odavetni koncul, akik a maguk szövetségeseinek nevezik magukat?
Nem lett eredménye, de ettől nem is várnék sokat.

Hozzátenném, hogy a beszéd többi része (biztosítékok, humanitárius kérések, hivatkozás a történelmi egységre) önmagában nem kifogásolható - maximálisan egyetértek a kérésekkel - csak kár hogy a megelőző szöveg süketté teszi azokat is a kéréseinkre, akik egyébként jóindulatúak lettek volna, esetleg.

Köszönöm, hogy értekeztünk, és továbbra is fenntartom a jogodat, hogy kifogásold a véleményemet, annak tarthatatlansága miatt.

Üdv neked gentlemanus!

Magyarország érvényesíthetné jogait a sajnos már külföldi magyar nemzetiségeket illetően erélyesebben is, akár a háborút lezáró szerződések alapján is, merthogy kétoldalú, tehát kötelezettségeket is jelent a másik félre nézve.

E téren érzek deficitet.

Erre talán az EU nagyobb esélyt jelenthet (például a délvidéki magyarveréseknek lett visszhangja, ami talán hozzájárult ahhoz, hogy "visszafogják" magukat kedves szomszédaink).
De ehhez szükséges szerintem, hogy ne a felsőbbrendű szerepében lépjünk fel, hanem mint egyenlők, akik ugyanazt várják el a másiktól, amit maga is megad.

"Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebbol vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok eros,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövovel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."

bibónál kártékonyabb magyar "gondolkodó" kevés volt!
komplett mondatokat hagyott az utókorra, amivel szerinte totálisan kiírtható az önálló gondolkodás és ítéletalkotás, a szerinte elítélendő nacionalizmus és minden radikalizmus. a nyelvi fordulatok bibói ajánlatából és időközben kitalált parafrázisaiból egészíti ki a mai polgár tudásának hiányosságait.
nem véletlen a bibó-kollegisták (fideszvezérek) polgári liberalizmusa és népet-nemzetet altató gazembersége!

Mind Gyurcsány Ferenc, mind (különösen)Orbán Viktor figyelmébe ajánlanám : Bibó István intését, mely szerint a trianoni határokat "mind fizikailag, mind lelkileg" elfogadva a magyarság a továbbiakban csak két dolgot tehet: a "kölcsönös és feneketlen gyulölködés örvényeit" elkerülve példát ad a "kisnépek közötti lojalitásra és mértéktartásra", s ugyanakkor felelosséget érez "a határokon túli magyarság sorsával szemben".

Gratulálok Little Barátom!
Áldassék a neved!

Ha nem raktad volna ide be ezt a kitelepítési linket, betettem volna én.

Az igazság mennydörgős hangján kérdezem:

Mire fel kussol Magyarország állandóan?
Miért kell állandóan a Magyar Nemzettestet sújtó, égbekiáltó problémákról, igazságtalanságokról hallgatnunk?

Nézzük, hogy egy olyan piti nép ugasson nekünk kisebbségi ügyekben - élő Benes dekrétumokkal - , mint a tótok, amelyek még a hármashalmot, a kettős kereszttel is ellopták a Magyar Címerből????

Szégyen, szégyen, szégyen!
Végletekig bűnös és cinkos, aki néma!

Igaz,hogy ez már 1980-ban történt,de a következő nyilatkozat nem utal arra,hogy Kádár lemondott volna a határon túlon levőkről.
"Az 1972-ben módosított alkotmány elismerte a kisebbségeket kollektívumként, s rögzítette jogukat anyanyelvük ápolásához és nemzeti kultúrájuk megőrzéséhez. Nem kétséges, hogy ezzel a megváltozott belső politikával a párt példát akart mutatni a szomszédos országoknak, amelyektől hasonló bánásmódot várt el az ottani magyarokkal szemben. Az 1980-as XII. kongresszuson Kádár ezt expressis verbis is megfogalmazta. „… nálunk, Magyarországon a különböző nemzetiségű emberek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvényüknek és alkotmányuknak megfelelően teljes jogú állampolgáraként élnek, dolgoznak és boldogulnak. Ugyanezt kívánjuk a határainkon túl élő magyarok számára is"

pampa

hát ez valószínű,mert én nem találtam ilyet.
Kádár 75ben Helsinkiben mondott beszédet viszont

"A nemzeti kérdés új megközelítése és a szomszédos országokkal szemben követendő differenciált magyar külpolitika mellett Kádár több nyilatkozatában kiállt. Ezek közül legnagyobb visszhangot az 1975-ös helsinki konferencián elmondott beszéde váltott ki, amelyben életében először utalt Magyarország első világháború utáni területi veszteségeire, és először szólt büszkeséggel arról a hosszú állami múltról, amelyre a magyarság visszatekinthet. „Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna–Tisza táján, Európa közepén, így múltunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének legfőbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottabban így van ez a magyar nép esetében, amely évszázadokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhasson és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szemben. Századunkban, az első világháború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyarország területe a korábbinak egyharmadára csökkent, a második világháborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8%-át, és az ország romhalmazzá vált – mondotta kül- és belföldön egyaránt jelentős figyelmet kiváltva"

komeda

Nem biztos,régen jártam suliba és csak rémlik,lehet hogy csak szeretném hogy így legyen.

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!