"„Amikor beköszöntött a tél, azt mondtam a lányoknak, vagy fűteni tudunk, vagy normálisan enni és versenyezni. Vacsora közben Adél egyből rávágta: enni fogunk”
"Ne feledjük, ezek a fiatalok olyan medencében „forrták ki magukat”, amelyikben soha nem tudnak célba csapni – legalábbis, ha hagyományos távot úsznak. A 19 × 8 méteres, fürdővendégekkel megosztott „kacsaúsztatóban” a 100 méterhez például öt hosszt és plusz néhány métert kell úszni.
Másfél órája ülünk a hideg konyhában, a lányok szedelődzködnek, hamarosan edzésre indulnak. A délutáni „műszak” 4 órától fél hétig tart, reggel pedig 6 óra előtt már szintén a medencében vannak. Minden hétköznap ugyanez a menetrend, és szombat délelőtt is van egy edzés. Egyedül a szerda délutáni csapatépítés jelent kivételt: akkor mozi, cukrászda és nagy dumálások jelentik a „kötelező” gyakorlatot.
A lányok szerint mindez jó, mert céltudatossá és fegyelmezetté teszi őket. Tévét például alig néznek, viszont megesik, hogy a nyolcadikos Adél hajnali fél négykor kel fel, hogy tanuljon. A nagy célok között a sikeres továbbtanulás mellett a 2016-os riói olimpia is szerepel. Janka még csak reméli, hogy lesz esélye kijutni, nővére viszont egyértelműen esélyesként tekint magára.
Mikor ketten maradunk, Katalin elmondja, hogy tavasszal férje elköltözött tőlük, tetemes adósságot hagyva hátra, miközben a ház, amiben laknak, sem az övék már. „Amikor beköszöntött a tél, azt mondtam a lányoknak, vagy fűteni tudunk, vagy normálisan enni és versenyezni. Vacsora közben Adél egyből rávágta: enni fogunk” – meséli az anyuka, kiemelve, nagyon sok segítséget kapnak Novotny Attilától, az egyesülettől és a gyakran névtelenségben maradó helyi jóakaróktól. Azonban a spórolás ellenére sem kerül mindig hús az asztalra, pedig a lányok fejlődése szempontjából ez alapvető fontosságú lenne. Vitaminokra pedig akkor jut biztosan pénz, amikor az alapélelmiszereket valaki segít nekik megvásárolni. És akkor még nem beszéltünk a versenyek vagy a felszerelés tetemes költségeiről – egy hivatalos versenyúszó-dressz például több mint százezer forint, ebből fejenként legalább három darab kellene. Katalin nem panaszkodva mondja mindezt, hanem tárgyilagosan. „Nem fogadom el, hogy a gyerekeim jövője anyagi kérdéseken múljon” – hangsúlyozza, és a célok között említi egyetemista fia iskoláztatását is. Áldozatvállalását befektetésnek tekinti, és azt mondja, már csak néhány kritikus évet kell átvészelni."
link
Mi lesz veled Magyarország?