a tegnapi falbontó események is végképp feltették bennem a kérdést, hogy mi lesz az országgal?, mert véleményeket hallani a FIDESZ-ről, Gyurcsányról, holott a kérdés az, hogy mi lesz veled Magyarország?, erre kell a választ keresni!
Ez a magyar gárda kizárólag azért alakul, hogyha netán (esélye kevés) 2010-ben is a "libsibolsi" baloldal nyerné a választásokat, akkor a Lánchídon és a Kossuth téren ne szervezetlen tömegek követeljenek újraszámlálást, hanem rögtön el lehessen foglalni a parlament épületét és "Alkotmányozó nemzetgyűlésen" foglalná vissze az "igazmagyarszélsőjobb" a Fidesz irányításával az országot.
"Bencze Izabella
(Kincstári Vagyoni Igazgatóság volt vezérigazgató-helyettese):
Alkotmányellenes a nemrég elfogadott vagyontörvény, amely szerint az állami tulajdon kezelését egy gazdálkodó szervezet látná el. A nemzet vagyona felett csakis olyan intézmény rendelkezhetne, amelyet a nemzet választ meg, és amely az egész nép érdekeit képviseli. Ha egy részvénytársaság gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat többek között az Országház és a magyar korona felett is, innen már csak egy lépésre vagyunk a Magyarország Rt.-től. Semmiképpen sem lenne szabad alárendelni a mindenkori kormányzatnak egy ország vagyonát kezelő szervezetet, amely döntéseivel csakis az Országgyűlésnek felelhetne. Épp ezért elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi elképzelés szerint a vagyont kezelő szervezet tagjait a miniszterelnök állítaná, ráadásul egy kormányzati ciklusnál hosszabb időre. Aggályos, hogy a jogszabály 33 eddig tartósan állami tulajdonban tartandó társaságnál megteremti a lehetőséget a privatizációra, így például a Herendi esetében is. Ezek értéke együttvéve meghaladja a több százmilliárd forintot.
Ha a kormány nem tárgyalja újra a törvényt, az Alkotmánybíróságon támadjuk meg. Ez a törvény súlyosan sérti a közérdeket két szempontból is.
Az állami vagyon ilyen mértékű értékesítése ugyanis magát az államot fosztja meg a cselekvőképességtől.
Nem szabad elfeledkezni emellett arról sem, hogy itt nem egyszerűen állami tulajdonról, hanem olyan nemzeti vagyonról van szó, amelyet elődeink áldozatos munkával teremtettek meg, és amelyet örökül kellene hagynunk utódainknak. Ez ugyanis jövőnk egyik záloga.
Nemzetközi szinten több jól működő modell létezik a közvagyon kezelésére. Olasz mintára egy költségvetési szervet lehetne létrehozni, amelynek vezetőjére az elnök tenne javaslatot, illetve az értékesítési döntéseket kétharmados törvényektől kellene függővé tenni. Ezeknek az elveknek az alapján Molnár Oszkár fideszes képviselő nemrég módosítási javaslatokat nyújtott be az Országgyűlésnek."
A nemzet szitokszó a regnáló pártoknál. Addig mit lehet várni.
USA viszgálthatja nemzetbiztonsági szempontból a stratégiai cégeinek felvásárlását. Nálunk ezt a szabad piaci elleni támadásnak tekintik egyesek...
A rendszerváltás tizennyolcadik évében a magyar állam példátlan merényletet kísérel meg a magyar nemzet ellen: minden vagyonától meg akarja fosztani. A vagyonának maradékától is. Ami még mindig nem kevés. Kétségkívül súlyos ez az állítás, ám aligha lehet másként értelmezni azt az új vagyontörvényt, amelyet a kormánypárti képviselők június végén, a szó szoros értelmében az éj leple alatt, vagyis az éjszakai órákban szavaztak meg.
Ez, mint ismeretes, eladhatóvá nyilvánítja a még megmaradt kincstári, azaz közvagyon jelentős részét is – a nemzet fennmaradásának fizikai és materiális támaszát. Sokatmondó, hogy a politikai csatározásokba belefáradt közvélemény fel sem ismerte az ebben rejlő veszélyeket, annak a jól belátható következményeit, hogy immár könnyűszerrel megfoszthatnak minket földünk kincseitől, erdőinktől, vízkészletünktől és legértékesebb épületeinktől.
A gondjaira bízott nemzeti vagyon elherdálásával az állam óhatatlanul saját működési feltételeit is ellehetetlenítené, ezért a vagyontörvényben tükröződő szándék e sorok szerzőjének olvasatában alapjaiban kérdőjelezi meg az államvezetés legitimitását. Milyen legitimitása lehet egy olyan államnak, amely eleve lemond arról, hogy alapfunkcióinak egy részét betöltse? Alkotmányos kötelezettségeit is megsértve, amint arra e lap hasábjain Bencze Izabella rámutatott. Közösségi feladatokat közösségi vagyon nélkül ugyanis nem lehet ellátni.
A közvagyon felszámolásának kísérlete természetesen csak egy új fejezet abban a szomorú és régóta tartó folyamatban, amelyben a Gyurcsány-kormány nem pusztán a társadalom bizalmát veszítette el, hanem minden tekintélyét is, és folyamatosan növekvő legitimációs deficitet halmoz fel.
A legitimitás elvesztésénél pedig kevés súlyosabb probléma képzelhető el egy demokratikus rendszerű országban.
A politikai gondolkodás klasszikusai azt a kormányzatot tartották legitimnek, amely az államra bízott politikai közösségnek helyes és a lehetőségekből a lehető legtöbbet kihozó kormányzást biztosít.
A legitimitás fogalma ily módon az általános közjót megteremtő államhatalomhoz kapcsolódott; ha az állam tevékenysége nem felel meg ennek az elvárásnak, akkor illegitimmé válik, a kormánnyal együtt. A magyar állam jelenlegi gazdái a neoliberalizmus doktrínájának szószólóiként és – még inkább – haszonélvezőiként saját szűk csoportérdeküket képviselik, s a közjó iránti elkötelezettségük egyetlen "reformban" sem található meg. Kórházaink, egyetemeink, könyvtáraink, műemlékeink eladásában semmiképp sem…
A neves angol konzervatív filozófus, Roger Scruton arra is joggal figyelmeztet, hogy csak azt az államot tisztelhetjük, amelyiknek "személyisége" van, vagyis amely képes az egyéni cselekvésre és felelősségvállalásra. Az állam cselekedeteinek "egy értelmes lény cselekedeteinek kell lenniük", s ebbe az is beletartozik, hogy az államnak nyitottnak kell lennie a kritikára és képesnek a bűnbánat és a szégyen érzésére. Bármely állam támaszát a polgáraitól joggal elvárható hűség adja, de ennek előfeltétele is van: az államnak méltónak kell lennie erre a hűségre. A magyar polgárok többségének legnagyobb bánatára a magyar állam ma nem ilyen. Hogyan is lenne a hűségre méltó az az állam, amely önkényesen feljogosítja magát annak eladására, ami valójában nem is őt illeti?
A vagyon a nemzeté, nem az államé. Amelyre azzal a meghagyással bíztuk rá a vagyonunkat, hogy gazdálkodjon vele okosan – aztán ennek az ellenkezőjét teszi. Amely a több-biztosítós modell kierőszakolásával önkényesen felmondja a polgáraival kötött sok évtizedes társadalmi szerződést.
Csoda-e, hogy a demokratikus rendszer legitimitása Magyarországon kiüresedett, és a politikai stabilitás már csak a társadalom passzív "követnikészségén", apátiáján alapul?
Ez a súlyos legitimációs válság demokráciánk intézményrendszerének keretében egyre nehezebben kezelhető.
A képviseleti demokráciának igen sok előnye van, ám látnunk kell, hogy a népszuverenitás letéteményeseként funkcionáló törvényhozás igen könnyen a partikuláris pártérdekek foglyává válik. A képviselők felelősséggel tartoznak ugyan választóiknak, ám az utóbbiak nem utasíthatják őket arra, hogy adott ügyben így vagy úgy járjanak el: úgynevezett szabad mandátum illeti meg őket.
Elméletileg nehéz is lenne vitatni ennek az indokoltságát, hiszen néha éppen a közösség érdekében kell eltérni a közvélemény pillanatnyi kívánságaitól. A választói akarattól azonban nemcsak a köz érdekében lehet eltérni, hanem pártérdekből is. A mögöttük álló pártokkal szemben pedig a képviselők egyáltalán nem élveznek szabad mandátumot.
A demokrácia gépezetének a deficitjét csak a civil társadalom megszerveződésével és fellépésével lehet korrigálni. Ezért lépett fel hatvan értelmiségi nyilvános petícióval a nemzet kifosztása ellen.
A nemzeti célokhoz nemzeti vagyonra van szükség. Olyan államból tehát nem kérünk, amely nem kíván közösségi célokat szolgálni, s ezért közvagyonra sem tart igényt. Felelősségtudattal cselekvő "személyes" államra van szükségünk, amely a miénk – s ezért a magunkénak is tudjuk érezni.
utoljára károlyiék szerelték le ennyire a honvédséget, a frontról hazatérő katonákat nyomban szélnekeresztették - jött a véres diktatúra. kézenfekvő a hasonlat, ha csak hasonlat is, de elgondolkoztató.
At mindenestre érdkes, hogy a honvédségünk cca. 30- 40 e emberből áll. Ezen kívül semmi féle véderő nem áll rendelkezésre, a sorkatonai szolgálat megszűnésével kiképzett tartalék sincs. Semmi. Ennél még a Svájc is többet gondol a biztonságra, s nem azért mert üldözési mániájuk lenne, vagy bárkit is bántani akarnának.
Nem értem mire ez a hisztéria.
hát, ez a te véleményed a dologról. az enyém meg az, hogy a közösség szolgálata az ember legnemesebb tevékenysége - miként azt a keresztény vallás is tanítja.
(az arányszámot a korabeli tudósításokból lehetett megtudni)
"A Magyar Gárda célja, hogy összegyűjtse és értelmes célok mentén megszervezze - a jelenleg szétszóródott - haza védelmére kész közösségeket, csoportokat."
Elnézést erre mi szükség van? Magyarországot a magyar hadsereg védi. Tehát nem erre jönnek létre, mert ilyen már van. De ha nem akkor mire?
Ez egyértelműen egy paramilitáris szervezet, amire semmi szüksége nincs Magyarországnak. Talán jobb lenne a lőgyakorlatok helyett templomba járni, tanulni, kertészkedni, vagy kirándulni. Mindannyian jobban járnánk
persze az önszorgalomból lőgyakorlatokat vevő emberek sem tekinthetők elmebetegnek, nyilván elegendő okuk van rá (talán csak szórakozás, sport, félelem, stb.). gondolj csak bele, hogy a 80-as években milyen túlélési táborokat szerveztek az usában, ahol lőtek, vágtak, szúrtak, sárban csúsztak, éheztek és kitudja mit még. a résztvevők legalább 50%-a zsidó volt. akkor ők is mind hülyék? kicsit túlzónak érzem az ítéletedet.
A fiatalokat csak látásból ismerem, de aki lőni akar önszorgalomból, az nekem nem tetszik. A hülyézés sem, de ha őszinte vagyok, mondok néha olyat ami nem tetszik.
Mi lesz veled Magyarország?