sztem (mivel a legtöbb cég tele van felhalmozott eredménytartalékokkal, azaz pénzzel) az amortizációs kulcs lényegesen többet nyom a latban a beruházásoknál, mint az alapkamat. Egy DCF-ben az első 1-2 év (aminek ismerik kb. a diszkontlábát) nem szerepel azonos súllyal a 33%-os amortizációs leíráshoz, aminek segítségével egy beruházás 3 év alatt teljesen leírható a 0-ra számvitelileg. Lényegében 3 év alatt megtérül a be nem fizetett adók miatt, némi sarkítással élve. Ehhez képest az a tény, hogy alacsony kamatkörnyezetben elvileg olcsó lenne a hitel (mint fent kimutattam, nem is nagyon van rá szükségük általában), és alacsony a kapott kamat, az nem annyira vonzó ajánlat. Ráadásul ez technológiai kérdés is, nem csak közgazdasági: a cégek nem azért fognak önvezető autókat venni, meg ilyen-olyan robotokat, mert most aztán van lé dögivel - sokkal inkább azért, mert elég alacsony már a CPU-k TDP-je, nem annyira drágák a szenzorok, jobbak a SW-ek, stb. No meg már nem csak pár tucat cég foglalkozik komolyabban ezzel, hanem nagyon sok, és van verseny. Nagyon úgy tűnik pl., hogy először a házhozszállítást fogják "megreformálni", ott akár 5 éven belül is teljes IoT lesz az USÁ-ban. A pizzafutárok, stb. hamarabb fognak "eltűnni" tehát, mint mondjuk a kamionsöfőrök. Ezzel is azt akartam amúgy hangsúlyozni, hogy ez a folyamat legkevésbé a kamatláb függvénye: a hatékonyság nem csak pénzben mérhető, hanem időben, energiában, stb. is. Különben is: nagyon sok tech. cég pont azért olyan rizikós eleinte, mert hiába agyalnak annyit a pénzügyesek a kamatlábakon meg a DCF-en, a megtérülés az majd vagy annyi lesz, vagy teljesen más :)
Mi a baj a feltétel nélküli jövedelemmel?
Ugrás a cikkhez