“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
A válaszod ezen része korrekt volt, de a felvetett kérdésemre nem kaptam választ.
Inkább a jó palócokról tudunk többet, mint "Palócföldről", azt is csak Mikszáthtól!
Amiért "cserébe" tőlünk elvették Észak-Erdélyt és odaadták a románoknak. De mindezt úgy, hogy Magyarország volt a győztesek szemszögéből az abszolút geci, a románok meg a félig gecik, hiszen sokáig benne voltak, majd kiszálltak. Nyilván ha nincs haborúba belépés, nincs nekünk Észak-Erdély sem, viszont akkor a románok akár durvabb büntetést kaphattak volna. De persze nem tudhatja senki, ezek csak feltételezések. Ami biztos, hogy bele mentünk egy vesztes háborúba, amiből rengeteg emberveszteséggel jöttünk ki. Még a zsidók elhurcolását sem tudtuk megakadályozni.
ja ott árulta el az anglo-amerikai tengely az összes közép-európai szövetségesét...
gondolom már akkor az lebegett a londoni geopolitikusok szeme előtt, hogy a szovjet fenyegetésre alapozva fogják egyesíteni Európát:)
a románok is megkapták a "jutalmukat" odaajándékozták őket Moszkvának és át kellett engedniük Dobrudzsát Bulgáriának, Besszarábiát és Bukovina jó részét pedig a SZU-nak...
nem hinném, de ha így lett volna akkor sem lett volna lényegi változás, mindenképpen Moszkvának ajándékoztak volna minket...
ha 1945-ben volt lényeges kérdés akkor az kb. arról szólt, hogy ki kerül a jövendőbeli vasfüggöny nyugati oldalára...
kis hazánk kapcsán én inkább a török hódoltsághoz kapcsolódó kisiklást emelném ki... némi sarkítással 150 évig csatatér volt az ország...
a megkésett fejlődés mögött sokkal inkább ezt keresném, mint a hazai elit "önzését"...
Hitlert elég sok szomszédja elküldte a picsába. De amúgyis a kilépés a fontosabb, nem a belépés...Lajoshoz: "L. 1521-ben oktalanul megsértette Szulejmán szultánt, letartóztatva Behrum vagy Berham nevü követét. E könnyelmüség következménye az volt, hogy Sabác, Nándorfehérvár, Zimony, Titel és Szalánkemén a hadat indító török kezébe kerültek....Ily auspiciumok közepette jelent meg Budán 1525. április végén vagy május elején a Ferenc francia király által fellovaltSzulejmán szultán követe, aki Lajoskirálynak békét ajánlott oly feltétel alatt, ha ez neki, illetve hadainak Horvát- és Tótországon át szabad átvonulást enged.Szulejmán ugyanis most már, egyptomi ügyeit is rendbehozván, a francia királlyal szövetkezve, egy V. Károly német császár ellen intézendő nagy hadjárat eszméjével kezdett foglalkozni,[9] de miután Lajoskirály a fentemlített feltételeket el nem fogadta, a szultán készülődései elsősorban megint csak Magyarország ellen irányultak."
Már írtam, hogy nem volt konkrét neve a mai Szlovákiának, miért lett volna, hiszen Magyarország szerves része volt, akkor is, amikor Erdély külön kezelt egység volt. Csallóköz például sosem volt része Felvidéknek azelőtt. AnnI van, hogy Szlovakiának és Felvidéknek van egy kb. 80%-os átfedése, de a kettő attól még nem pont ugyanaz a terület.
Vagy te azt mered állítani, hogy Palócföld egésze ne lenne Felvidék része? Csak amit elcsatoltak?
Svédország a liberális reformok előtt a XIX. század derekán Európa egyik legszegényebb területe volt...
az általad "bezzeg példaként" említett nagyhatalmi ábrándok inkább csak elfecsérelték a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat
a valódi take off csak a XIX. század második felében indult meg és a mai szocialista liberalizmus fogalom mentén meglehetősen illiberális volt, pl. szó sem volt mindenkire kiterjedő általános választójogról...
nagyon szép vagyoni, jövedelmi és műveltségi cenzus volt a választásoknál, eszük ágában nem volt minden rongyos koldust az urnákhoz engedni...
+ a hatalmas méretű kivándorlásról se feledkezzünk el, a XIX. század második felében a svéd lakosság jelentős része egyszerűen kitántorgott Amerikába...
Swedish_Americans
link
kb. a nyomor elől menekültek...
és persze az ország geopolitikai helyzete is kedvező volt - viszonylag kis periférikus állam távol a nagyhatalmi csataterektől - ezért tudtak kimaradni mindkét világháborúból...
ha ez nem lett volna akkor kb. úgy jártak volna a "semlegességükkel" mint Belgium...
Igen, helyesen döntöttem, mert veled ellentétben bennem van egyenesség, te viszont bocsánatkérés helyett továbbra is maszatolsz, sőt még vádaskodsz is.
Ha valaki valamit állít, főleg ha rágalmazva állít (szerinted lehazaárulóztam Karinthyt), akkor neki kellene bizonyítania. Ha nincs bizonyíték, akkor bizony legalább ezért bocsánatot kellene kérned, de amit a Trianonról veled egyet nem értő magyarokról írtál, azért is egyébként.
Egyébként meg senki nem állít olyasmit, hogy a magyarság valami rossz nép lenne. Ez önfikázás lenne amúgy is. Ellenben ha tanulni akarunk valamiből, akkor bizony a hibáinkat is fel kell ismerni, és nem eltussolni. Ha szerinted ez undorító, akkor legyen. Hazug embertől úgysem várok sokat.
"ahogy 41-ben sem tudjuk, mi lett volna, ha a németeknek nemet mondunk, és ezért megszállnak egyből."
semmi
ugyanazt kaptuk volna jutalmul mint amit büntetésül kaptunk
az anglo-amerikai tengely az összes közép-európai szövetségesét elárulta...
Western betrayal
link
mi több még a megszállásukat is finanszírozta...
Lend-Lease#US_deliveries_to_the_Soviet_Union
link
max néhány év eltéréssel de a háború mindenképp kitört volna
különben az 1913 decemberében megalapított FED körülbelül 1914 nyarára lett működőképes ... érdekes egybeesés...
különösen mivel a világháború finanszírozásában már 1914-től kezdve kulcsszerepet játszott az USA...
link
ez pedig igen nehezen ment volna a FED által biztosított garanciák (vészhitelezés), illetve kompetenciák (pénznyomtatás) nélkül...
a FED az I világháború folytán valósággal hiperaktívvá vált...
grafikon
link
Nem szokásom a triumfálás, de ha kéred, leírom: helyesen döntöttél, hogy elismerted és bocsánatot kértél az alaptalan
rágalmazásért és személyeskedésért. Bár maradtak olyan korábbi kitételeid, melyek szintén helyteleníthetőek mert megosztóak, kirekesztőek, de ezeket inkább nem taglalnám, mert remélem túlléptél rajtuk.
Ami pedig az Illyés Gyulának/Karinthy Frigyesnek tulajdonított aforizmát illeti, arról annyit tudhatunk, hogy a közvélekedés leggyakrabban nekik tulajdonítja ugyan, de eleddig sem megerősíteni sem cáfolni nem sikerült, hogy azt ők mondták-e vagy sem ill. ki mondta azt először. A tartalmát illetően pedig szintúgy megoszlanak a vélemények, de abban ritka kivételektől eltekintve egyetértés van, hogy a trianoni diktátum olyan nemzeti tragédiánk, melyet be nem gyógyított lelki sebként hordoz a magyarság.
Egyébként senki sem várja el senkitől, hogy nap mint nap keseregjen a múlton, vagy éppen büszkélkedjék vele, de még az elfelejtésnél is undorítóbb, mikor valaki saját nemzettársai ellen használja fel, folyamatosan kiemelve a hibákat, félresikerült mozzanatokat és szándékosan elhallgatja, letagadja a pozitívumokat, eredményeket, sikereket, kiemeli a magunk hibáit, bűneit és meg sem említi a velünk szemben elkövetetteket, erősíti a "bűnös nép" és a "merjkicsilenni"tudatot, és lekicsinyli, rombolja a nemzeti öntudatot, büszkeséget, miközben más népekkel ennek pont az ellenkezőjét teszi.
Na ő biztosan nem üzent hadat senkinek. De arra tényleg jó volt, hogy megmutassa mekkora összetartás van az országon belül. :)
Figyelj! Egy hadüzenethez, háborúhoz jól felszerelt és tartósan ellátott hadsereg kell. Jánosnál ezt még összedobták a népek egy-egy hadjárathoz, de Mátyásnál már nem ment. Egyszerűen el kellett foglalnia Bécset, Csehországot és megadóztatni őket. Ebből már futotta és meg is állt a török. Utána viszont, mikor a Fekete Sereg folyamatosan feloszlott (Nem pár év alatt) már senki sem állta az útjukat.
Az első független és önálló kormányunk Trianon után lett. Köszi szépen! Egyrészt nyilvánvaló volt, hogy szeretnénk visszakapni a magyar lakosságunkat a szülőhelyükkel együtt, másrészt te biztosan megmondtad volna Hitlernek, hogy menjen a picsába és kerülje ki az országunkat, de más nem. :)
1990. Önálló magyar országgyűlés. Na azóta hálistennek nem üzentünk hadat senkinek. :)
AHA!
Volt élet a Magyar Királyság előtt is! Mit tudsz felsorolni az akkori országokról, népekről, országaikról? Ja és közben ugrottál ezer évet két mondattal!
Okosabbat is kitalálhatnál, ha nem tudsz konkrétumokat!
"valaha a Magyar Királyság"Ne röhögtesd ki magad!A "Magyar Királyság" előtt is volt azokon a vidékeken élet....Arról meg hallgat mindenki -még Te is!- ,hogy a Trianoni békeszerződést törvényesen aláírta a magyar küldöttség....(A törökök nem írták alá a mai napig sem!)Ennyi!
Burgenland az osztrákoknak lett Várvidék! Most nekik lett Vár(ŐR)vidék!
Sem Őrvidék nem volt nekik sem Várvidék1920 előtt.
Novi Sad! Délvidék?
Mi volt a mai Szlovákia területének a neve SZLOVÁKIA előtt? Névtelen?
Kinek akarsz megfelelni az országrészek nevének tagadásával, utólagos átnevezésével?
Minden népnek megvan a saját különbejáratott névhasználata! Ezt tagadni, megkérdőjelezni igencsak beavatkozás annak a népnek az identitása megítélésének!
Paranoia, amit Trianon óta az elcsatolt területekről, az odakerült részekről, azok az országok folytatnak, ahol valaha a Magyar Királyság! területe volt!
A hunyadiak, vagy akár lajosnál húzott vonal :1. Ha eszerint onnantól nincs is független magyar állam/döntés, akkor teljesen másként kellene az ilyen értelmezés szerint is trianonhoz állni. Pl ott született meg a független magyar állam ismét fönixmadárként hála antant. Logikailag nem stimmel összevonni a függetlenséget és a trianoni bút. . 2. Ez a feudális függöségi viszonyok és címek (királyság) teljes félreértelmezése és félreértése. . 3. Ez vitatható lesz, de szvsz a hunyadiak elötti állapotot figyelmen kívül hagyni, megint téves értelmezési szándék. Pl az egész a fogantatástól el lett cseszve, az Árpád-házi de facto örökösödéssel (szálikus eredménnyel), ahol a norma a trónviszály lett. De jure és de facto az orosz örökösödéssel lehet csak hasonlítani, és bár messzire vezet, de nem véletlen, hogy ezer év után a magyarok, meg oroszok nem tudnak csapatmunkában gondolkodni. Szerintem. És azért ez rohadtul determinisztikus, az a csoda, hogy így fennmaradt egyáltalán a magyar, pl a szálikus szászok marha gyorsan eltüntek (az oroszokat meg az abszolutizmus mentette meg). Az igaz, hogy hasonló irányváltási lehetöség mátyásnál volt, "na de sikerült?"...
"A hazai elit évszázados hibája, hogy mindent magának akar, nem tud megosztani, együttműködni és nem erőssége a tudásvágy sem (persze üdítő kivételek voltak időnként). Az idő nagy részében a saját kiváltságainak (kortól függően) gyarapítása, megőrzése kötötte le az energiáit. Ennek érdekében a haza nagyjai nem ritkán külső hatalmaknál kerestek támogatót , úgyhogy az általad említett háborúk nem elhanyagolható részében konkrétan házhoz mentünk a pofonért. A végletes megosztottság miatt legyengült államok pedig jellemzően felkeltik a környező hatalmak figyelmét is."
Pontosan ezért írtam tőzsdenyúlnak, hogy a Hunyadiak után mondjon példát arra, amikor mi önállóan, magunktól döntöttünk egy hadüzenetben, amit valakinek üzentünk. Korrekt.
Szerintem már a kérdésben rejlik a felfogásbéli különbség. Egy nép attól lesz sikeres ahogy a rendelkezésre álló forrásaival gazdálkodik. Ez a középkorban elsősorban a népességet és a termőföldet jelentette (persze ásványkincs már akkor sem volt hátrány). Termőföldünk volt dögivel, de az emberi erőforrásainkkal szinte sosem törődtünk. A hazai elit évszázados hibája, hogy mindent magának akar, nem tud megosztani, együttműködni és nem erőssége a tudásvágy sem (persze üdítő kivételek voltak időnként). Az idő nagy részében a saját kiváltságainak (kortól függően) gyarapítása, megőrzése kötötte le az energiáit. Ennek érdekében a haza nagyjai nem ritkán külső hatalmaknál kerestek támogatót , úgyhogy az általad említett háborúk nem elhanyagolható részében konkrétan házhoz mentünk a pofonért. A végletes megosztottság miatt legyengült államok pedig jellemzően felkeltik a környező hatalmak figyelmét is.
Meg lehet nézni ahogy a népességben hasonló méretű svédek, évszázadokkal korábban rájöttek, hogy sokkal erősebb országot lehet működtetni, ha nem egy szűk kisebbség élvezi csupán a javakat. A független szabad parasztokra támaszkodva lettek a svéd királyok a környék meghatározó hatalmi tényezői évszázadokon át. Nálunk ezzel szemben a nemesség a végsőkig ragaszkodott a kiváltságaihoz és a jobbágyokat személyes tulajdonának tekintette. Az ilyen bánásmód pedig nem motivál senkit sem termelés, sem hadakozás közben.
Szerintem jórészt az államszervezés és az ennek hiányosságaiból fakadó gyengeség a dolog kulcsa, ha a kudarcaink okát keressük. Mint a fociban, legtöbbször az ellenfél annyira játszik jól amennyire hagyjuk.
Ez pontosan így van. Ha elfelejted a múltad, akkor a hibákat is elfelejted és megcsinálod újra. Olyan ez, mint a feltételes reflex. A kisgyermek felfedez és hibázik közben. Ha azt sulykolod bele ( nyilván senki sem teszi ezt), hogy nem történt semmi, akkor a feltételes reflexét próbálod kiiktatni. De ki az a hülye aki azt mondja a gyermekének pl. amikor az neki megy a falnak, hogy "semmi baj kicsim legközelebb már nem fog fájni". :)
Szerintem képben van, de annyiféle olvasat létezik. Az igaz, hogy némileg túlzás ilyen választóvonalakat húzni, hiszen már I. István koronázása és az akkori erőszakos keresztényesítés is egy kényszerű európai alkalmazkodás miatt történt, különben ott helyben bedarálták volna a nemzetet.
Ami a többféle olvasatot illeti: én például nem tartom Hyundai Mátyást akkora menő arcnak, szénné adóztatta az országot és a bevételt hadászati célokra és látványberuházásokra fordította, na meg az udvari flancra (nyilván vastagon benne volt az olasz csaja a dologban, nagy pénzköltő lehetett ő is). Ilyen szempontból jobban hasonlít a mostani fáraónkra mint egy normális országvezetőre. Viszont II. Ulászló meg tök sok fejlődést meg jólétbeni előrelépést hozott, annak ellenére, hogy a népi egyszerűsítés szerint szar király volt. Dehogy volt az. Ha már választóvonal, akkor én közte és Lajos-2 között vonnám meg, mert utóbbit nyomták le a törökök mint a rajzszöget és onnan fogva volt sokáig nemulass.
A legjobb persze tartózkodni a hangzatos mérföldkövektől és folyamatában, sőt, nemzetközi összefüggéseiben nézni a történéseket.
Pontosan erről van szó. Én is azt mondom, Trianonról meg kell emlékezni, lehetőleg együtt kellene, nem pedig fikázni miatta más politikai nézeteket valló honfitársakat, de nem szabad beleesni a hibába, hogy kizárólag ennek a mentén tolni a jövő politikáját. Hogy fáj-e Trianon? Nem tudom megmondani pontosan, hogy a fájdalom a helyes meghatározás, vagy valami más. De ez alapján meghatarozni, hogy ki magyar, nyílt nemzetárulás.
Szerintem nagyon nincs képben a történelemmel. Ez a Hunyadiak óta szöveg ugyanabból a bullshitből eredhet, amely szerint Hunyadi óta nem nyertünk csatát. Miért lett volna akkor és azelőtt több döntési lehetőségünk, mint utána? Meg ha már döntési lehetőség, fel kell tenni a kérdést, kinek a döntési lehetősége, mert a döntésekkor nem a Nemzet, hanem a döntéshozók döntenek. Szerintem simán Hunyadi Jánosra és Mátyásra is ra lehetne húzni, hogy nem volt saját döntési lehetőségük, ugyanakkor pl. 48-nál sem tudjuk, mi lett volna, ha inkább Széchenyi verzióját visszük véghez, ahogy 14-ben sem tudjuk, mit reagál a császár, ha nyíltan fityiszt mutatunk a háborúra, ahogy 41-ben sem tudjuk, mi lett volna, ha a németeknek nemet mondunk, és ezért megszállnak egyből. Döntési lehetőségei egy kis országnak is vannak, még ha alapból sodródunk is, csak ugye utólagosan minden determináltnak tűnik.
nem tudok róla, hogy bárki azt sulykolná, hogy felejtsd el a múltat. olyanról tudok, aki azt mondja, hogy úgy nem lehet előrefelé menni, hogy folyton a visszapillantóba nézel, előre kell tekinteni főleg. hátra is fontos időnként, de nem szabad hogy azon legyen a fókusz. én is ennek vagyok a híve, de mindeközben ismerem a történelmet.
Újra felbukkantál, vajon nem felejtettél el valamit? Vagy az egyenesség tovabbra sem erényed?
Egyébként ha nap mint nap nem keseregsz a múlton, hanem elfogadod megtörtént tényként, az nem azt jelenti, hogy elfelejtetted. De még az elfelejtésnél is undorítóbb, mikor valaki saját nemzettársai ellen használja fel...
Ha utánaolvasol, sem a Várvidék, sem az Őrvidék név nem volt használatos Trianon előtt. Ezért írom, hogy Burgenland.
Mellesleg a másik, amit Trianon óta máshogy használnak, az a Felvidék. Manapság simán Komáromot is Felvidéknek hívják, míg Miskolcot, Egert, Salgótarjánt nem. Pedig Trianon előtt az északi hegyvidéket nevezték felvidéknek, tehát nem a teljes mai Szlovákiát, ugyanakkor az Északi-Középhegység és Kárpátalja hegyvidéki része is beletartozott. Valójában sokkal inkább az a valódi tiltakozás Trianon ellen, ha a Felvidéket Trianon előtti értelemben használom, mint ha kompletten Szlovákiát Felvidékezem.
Nem! Ismerd meg, vond le a tanulságokat, és lépj tovább! Ne ezzel foglalkozz minden évforduló után hónapokig, és hergelt a népet! Ne kelts olyan illúziót, hogy estleg lehet rajta változtatni, mert semmi értelme ma már!
Eszerint akik azt sulykolják, hogy "felejtsd el a múltad" lépj át rajta és ne foglalkozz vele, abban érdekeltek, hogy ne vond le a tanulságokat és ne tanulj belőle, kövesd el újra ugyanazokat a hibákat. Sajnos vannak is, akiket sikerült már ebben a múltból tanulatlan állapotban tartani és addig koncentrálnak csak a jövőre, amíg az teljesen el nem vész...
es megint nincs erdemi valasz...hozod a formad..
Hunyadiak utan kozvetlenul II. Lajos, illetve utana pl I. Janos, de nem ertem, miert veszed ki a Hunyadiak elotti idoszakot, ott nem volt haboru, illetve azok nem determinaltak a jovot?
Szerintem nem értetted meg. Én azt sosem mondtam, hogy bünös nemzet. Azt mondtam mindig is, hogy hülye nemzet - de a hülyeségekért vállalni kellene a felelösséget, tanulni belöle, és lépni tovább. Amíg nem tanul, hárít, addig marad a hülyeség.
Burgenland = Várvidék! Minden vár magyar végvár volt történelmi magyar főúri családok tulajdona! Látogassad végig a történelmi ismereteidet kiegészítendő! Nekem mint vasmegyeinek édesanyám rokonság teljes egészében ott rekedt. Az igaz, hogy ma már nem ágálnak, de csak az 1950-es évektől fordult a sorsuk!Az a vidék a magyar gyepűrendszer része volt és onnan ellenség betörése a történelem folyamán közelít a nullához!
A területre az osztrák lakosságot nem be- és kitelepítették, hanem bevásárolták magukat, méghozzá gazdag családok, mert az éghajlati viszonyok a napfény vonzotta oda őket.
Más: a területe egy az egyben megegyezik a magyar vármegyerendszer eredeti határaival. Nem lett kiegészítve keresztül kasul, mint a szlovák és román magyarlakta területeken!
ha 14-hez viszonyítasz akkor mindenki szívott mint a torkosborz
pl. dél-szláv viszonylatban a bosnyákok szimplán __terroristának__ tekintik Gavrilo Principet és az idióta harcostársait
el is takarították a szobrát a városból (most néhány kilométerrel odébb áll a szerb részen ahol még mindig "hősnek" tekintik...)
ha nem a német utat válasszuk akkor se lett volna jobb
az anglo-amerikai tengely ha az érdeke úgy hozta gondolkodás nélkül árulta el a szövetségeseit...
Western betrayallink
Neked is leírom, nyugodtan írj egyetlen alternatívát a Hunyadiak óta, amit választhattunk magunktól. Egyetlen egyet. Na ezért hablaty az, ami egy független ország, független döntésének próbálja beállítani azokat a háborúkat. Ez van. :)
"A győztes azt csinál amit akar és pont. Ez a háború. Mindig ez volt és mindig ez is lesz.". Szerintem is. Ezt tudni lehetett minden hadüzenetünk elött is. A többi meg hablaty.
Amit elvettek habsburgoktól és az olaszoknak adták, azt adták oda tőlünk az osztrákoknak. Jártam ott és a mai napig németül beszélnek nagyon sokan.
Ez az etnikai hablaty egy "humanista" magyarázat volt a területszerzésekre. Egy baromi nagy hazugság és sokáig bűzleni fog. A győztes azt csinál amit akar és pont. Ez a háború. Mindig ez volt és mindig ez is lesz. Minden más maszlag.
Dehogyis. Kellünk mindig valakinek a hülyeségéhez és utána lehet mondani, hogy mi csináltuk. Indokolni már nem kell. Ember el nem tudta még mondani, hogy mi a fenét akartunk a Kárpátokon kívül. Mintha egy valakitől hallottam volna, hogy Kovács Józsi bácsi a Don kanyarban akart telket magának, mert nálunk már nem volt szabad terület, de aztán nem folytatta a gondolatmenetet. Nem is értem miért nem, pedig olyan jól indított. :)
Bizony, még az osztrákok is kaptak tőlünk. Mi erőszakoltuk őket bele a hülyeségbe. Óriási magyar birodalmat akartunk. Szerencsétleneknek nem volt más választásuk, egy kiszolgáltatott nép volt. :)
Na erről szeretnék már hallani valamit. Idáig mindenki eljut, de nem folytatja. Tehát a Hunyadiak óta bármelyik korszakban írj le nekem légyszi egy választási lehetőséget. Komolyan mondom, az első leszel életemben, folytatja ezt a mondatot, amit te is leírtál, ha ilyet tudsz írni. Nagyon várom. :)
a határokat tekintve 1945-ben már jóformán semmit sem szívtunk 1937-hez képest,
a háborús károk tekintetében sem mi voltunk a dobogósok, azokat vhol Lengyelország, a SZU, a volt Jugoszlávia és Görögország táján kell keresni
azaz ott ahol gerillaháború bontakozott ki a megszállók ellen
kevésbé forrófejű vidékeken meglehetősen "unalmasan" telt a náci megszállás, pl. a csehek meglepően jól gyüttek ki a háborúból - legalábbis addig amíg a moszkovita liblingek nem kerültek hatalomra...
ha Heydrich-et nem lövik le jóformán nagyobb atrocitások nélkül átvészelték volna a háborút
Ha a szovjet érdekzónát és a szocializmust nézed, akkor ugyanazt kaptak, de ha a határokat nézed, márpedig az maradandóbb lett, akkor mi szívtuk meg jobban.
"jeletősen benáculni meg komoly háborús bűnöket elkövetni."
ez az összes szövetséges államnak is sikerült...
a háború nem a humanizmus diadaláról szokott szólni...
"mi lettünk a legkitartóbb lúzerek a második világháború végére "
szerintem a legnagyobbat a lengyelek bukták, hisz mindenféle ködös ígéret mentén konfrontálódtak a németekkel, majd a "szövetségeseik" gond nélkül elárulták őket
gondolj bele:
a II vh __állítólag__ a lengyel területi integritás védelmében robbant ki (kackac), majd menet közben a szövetségesek elárulták a londoni emigráns lengyel kormányt, rossznyelvek szerint még az államfő meggyilkolásához is asszisztáltak, lepaktáltak a Lengyelország keleti felét megszálló és ott de facto népirtásba kezdő moszkvai rezsimmel, majd ezek után a moszkovita lengyel bábkormányt ismerték el és belementek Lengyelország brutális megcsonkításába...
azok akik 1939-ben még egy nyomorult népszavazást is megengedhetetlennek tartottak a lengyel területi integritás védelmében a túlnyomórészt németek által lakott Danzig melletti korridoron...
hááát...
ehhez képest mi még istenesen vészeltük át a II világháborút...
itt legalább 1944-ig nem volt megszállás
ördögi egyezség az un. "jó" oldalon is volt pl. elég a SZU-nak nyújtott anglo-amerikai támogatásra gondolni
ami pedig az 1945 utáni rendezést illeti a kisantant államok kb. ugyanazt kapták jutalmul mint mi büntetésül...
Western betrayal
link
az UK-nak tett német engedmények 1914 június 15-ére datálódnak, Ferdinándot csak 13 nappal később lőtték le
link
különben itt eszméletlen projektről volt szó mivel a vasút óriási koncessziós területeket is jelentett hatalmas olajlelőhelyekkel
"If the railway had been completed, the Germans would have gained access to suspected oil fields in Mesopotamia,[2] as well as a connection to the port of Basra on the Persian Gulf. The latter would have provided access to the eastern parts of the German colonial empire, and avoided the Suez Canal, which was controlled by British-French interests."
link
a projektet leginkább a Deutsche Bank futtatta
"Funding, engineering and construction was mainly provided by German Empire banks Deutsche Bank and companies Philipp Holzmann, "
link
a háború kirobbantására valószínűleg az 1905-ös orosz forradalom időszaka lett volna a legideálisabb
a központi hatalmaknak azonban eszük ágában sem volt háborút kirobbantani akkor
és 1914-ben is ez volt a helyzet, pl. 1914 júliusában Németország a Baghdad vasút kapcsán igen komoly engedményeket tett az Egyesült Királyságnak (lényegében részesedést adtak nekik a projektből)
az egyezmény aláírása után 24 órával Ferenc Ferdinánd merénylet áldozata lett
a Baghdad vasút kapcsán adott engedmény miatt a német vezetés szentül meg volt győződve arról, hogy az UK ki fog maradni abban az esetben ha európai háborúra kerül sor
hát ez nem jött be...
igaz a brit parlamenti képviselőket is csak 1914 júliusában világosította fel arról a Foreign Office hogy milyen kötelezettségeket vállalt a megkérdezésük nélkül az un. entente cordiale egyezményekben...
Ahogy az lenni szokott. Én az itt élőkre értettem. Amúgy már az is kérdéses kit tekintünk magyarnak a honfoglalók közül. Genetikailag megerősítve látszik az az elmélet miszerint a vezető réteg volt csupán "ősmagyar" a törzsek derékhada meg elég vegyes etnikum lehetett már akkor is.
"hanem a trónörökös meggyilkolása miatt megszervezett büntetőexpedíciót"
úgy látszik wishful thinking-ben már akkor is világbajnokok voltunk.
az 1940-es büntetőexpedicíó is milyen jól sikerült, vagy hússzor annyi magyart gyilkoltak le utána a szerbek bosszúból.
de hát tanulékony nép vagyunk csak mire megjön az eszünk elfogyunk.
szerintem eleg sokminden eleg nagy bizonyossaggal megallapithato...alapvetoen nagyon kevesen voltak a 'magyar' honfoglalok, es a kisebb resz volt azsiai eredetu mar a honfoglalaskor is - aztan ez nyilvan tovabb 'olvadt' fel az 'oslakossagban'
nem voltunk mindig a rossz végén. trianon után nemzeti program lett a revizionizmus, ami eléggé ördögi egyezségekhez vezetett, többek között annak köszönhetjük azt, hogy az utolsó utáni pillanatig mi lettünk adolf hitler LÖB-je (Legjobb Örök Barát), hátha cserébe kapunk vissza egy kis földet. egy darabig majdnem bejött az elképzelés, de aztán az egyenleg mégis az maradt a végére, hogy mi lettünk a legkitartóbb lúzerek a második világháború végére is. előtte is voltak szokásos politikai kalamajkák, de trianon következtében olyan dolgokba ment bele az ország, hogy azon se lehetett volna csodálkozni, ha beszántják a helyünket is. nehéz amúgy ebben okosnak lenni mert trianon elfogadhatatlan volt és a németeken kívül őszintén szólva fogalmam sincs kihez lehetett volna fordulni akkoriban segítségért, de az egyenleg nem lett fényes, mert ugyanúgy harmadakkora maradt az ország, csak közben sikerült jeletősen benáculni meg komoly háborús bűnöket elkövetni.
rosszkor voltunk rossz helyen, a monarchiának az antant szempontjából mindenképpen vesznie kellett csak így lehetett teljes Németország elszigetelése ami központi motívum volt a brit "egyensúly" politika számára
ami pedig a kérdésedet illeti
"miért kerülünk mindig a rossz végére a szerszámnak?"
szerintem rosszul látod ezt
az un. helyi győztesek is kb. ugyanazt kapták végül jutalmul mint mi büntetésül...
szóval nem volt itt különösebben nagy differenciálódás, az orosz elit már 1917-ben megbukott, a kisantant elitje meg 1945-ben jutott ugyanerre a sorsra
1945 után pedig az egész régió jó mélyre süllyedt az internacionalista kommunizmus anglo-amerikai támogatással győzedelmeskedő kísérletében...
a világháború hatalmas nagy valószínűséggel az osztrák-magyar büntetőexpedíció nélkül is kitört volna és az erőviszonyok miatt (a fél világ fölött regnáló antant sokkal erősebb volt) jó sansszal a kimenetele se lett volna különböző...
Ferenc Ferdinánd különben állítólag határozottan ellenezte az Orosz Birodalommal való konfrontálódást, a föderatív elképzelései mellett valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1914 nyarán merénylet áldozata lett
igazi "kulturált", "européer" tárgyalópartnerek... közük se volt ezeknek a terrorizmushoz... hisz a saját politikai ellenfeleikkel is "européer" módon bántak...
"1903. június 11-én éjszaka Belgrádban kegyetlenül meggyilkolták
Obrenovic I. Sándor szerb királyt, s feleségét, Draga Masint. Jellemző a
szerb kegyetlenségre, hogy a királyt 19 pisztolylövéssel és ugyanannyi
kardcsapással, a királynét pedig 36 pisztolylövéssel és több mint 40
kardcsapással ölték meg, s a gyilkosság után meztelen holttestüket az
emeletről kidobták a "Konak" (királyi palota) kertjébe.
Másnap a meggyilkolt királyhoz hű minisztereket és katonatiszteket
ugyancsak megölték, s Karagyorgyevic I. Petárt kiáltották ki királlyá, a
miniszterelnök pedig Pasic lett. "
link
Ferenc Ferdinánddal kb. ugyanez a banda végzett
esély sem volt arra, hogy fellépjenek ellenük Szerbiában, hisz még az 1903-as brutális királygyilkosságot is megúszták, kb. ezért indított a monarchia büntetőexpedíciót Szerbia ellen
Persze, csak hát a győztesnek nem kell hosszasan magyarázkodnia mert lazán odaveti a kérdést, "no és ki is nyert?". Nekünk meg focis hasonlattal élve arra kell szorítkoznunk, hogy újra és újra megmagyarázzuk, az ellenfélnek már akkor stoplis cipője volt, a bíró meg csalt...
Nyilvánvalóan lenne mit javítani a helyzetértékelésünkön, ráadásul többet érne mint a sértődött vagdalkozás.
nemcsoda hogy rendet akartak vágni a szerb oldalon...
Egy királygyilkosság történetének dél-magyarországi vonatkozásai
Az Obrenović dinasztia utolsó sarja, Sándor király és felesége 1903-ban katonai puccs áldozatává vált.link
ez kb. terrorizmus révén hatalomra került terroristákat támogató/pártoló rendszer volt
és arról se feledkezzünk el, hogy kik ellen indult ez a büntetőexpedíció...
Historical Notes: Brutal murder in Serbia: 1903link
Szerbiában nagy hagyománya volt a politikai merényleteknek 1903-ban pl. a saját királyukat és királynéjüket is miszlikbe aprították a merénylők
az 1914-ben regnáló politikai garnitúra ezzel a - finoman fogalmazva - "formabontó" megoldással került hatalomra...
kedvenc részem a filmből
link
az európai mészárszékre igyekvő agymosott főhősök összefutnak a sivatagban a nép romlatlan fiával aki - valószínűleg a közoktatás elkerülése és a közmédiumok negligálása folytán - egyszerűen nem érti a "német veszély" című lózungot...
kb. azon a véleményen van hogy felőle ez a sivatag akár még a fritzeké is lehet különben is le van az egész s..rva...
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára