szivacs szivacs
4
5
1
2015. június 03. | 00:43
#1

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés
Hozzászólások oldalanként
2015. június 04. | 11:27
előzmény: #159  bigyula
#160
Ez az elcsatoláskor sem számított.
2015. június 04. | 11:20
előzmény: törölt hozzászólás
#159
Értem. Az nem zavar, hogy ezen területek lakosság-összetétele esetleg megváltozott az elmúlt 70 évben?
2015. június 04. | 11:04
Törölt hozzászólás!
#158
2015. június 04. | 10:55
előzmény: törölt hozzászólás
#157
Azt viccből írtam. :) De amit írtál, abból az következik, hogy szerinted elsősorban gazdasági érdek főződne a revízióhoz. (bányajáradék)
2015. június 04. | 10:50
Törölt hozzászólás!
#156
2015. június 04. | 10:42
#155
Június 4-e, nemzeti gyásznap: a trianoni békediktátum aláírásának 95. évfordulója

"A diktátum megszületése

Még 1919 elején a béketanács semleges bizottságokat jelölt ki az etnikai határok megállapítására. Ez a Felvidéken például így zajlott: a semlegesnek nevezett delegáció két tagja cseh születésű amerikai állampolgár volt (Jan Karmezin és Robert Kamev). Ők Kassán a Schalkház szállodában hamisított jegyzőkönyveket vettek fel, amelyek később a tárgyalásokon döntő érvként szerepeltek az elcsatolás mellett. Ugyanakkor a Teleki-féle térképeket nem vették figyelembe.[24]

A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal, akinek itt került elő híres, a Kárpát-medence etnikai viszonyait ábrázoló térképe, amelyen piros színnel jelölte a magyarságot. Innen az elnevezés: „a vörös térkép”. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott házi őrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárása után – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres „védőbeszédét”.

"Igen tisztelt Elnök úr, Uraim!

Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. …

…Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben? Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.…"

Ezután átvették a szerződést tartalmazó dokumentumot, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket – aláírták.
Az új határokat elvileg a Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek, például az összes, az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból).[27] Például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti út és vasút, a Csallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja). Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (például a Csallóköz, Székelyföld, az egykori Partium és Bácska egyes részei), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia alapvetően Magyarország területi integritásának megőrzését szerette volna elérni. Érveik az ország történelmi, földrajzi és gazdasági egységét igyekeztek alátámasztani. Emellett a magyar delegáció kérte a népszavazás lehetőségét is, a szövetségesek által sokat hangoztatott önrendelkezés és nemzetiségi elvre hivatkozva.[28] Apponyi beszéde sokakban nagy hatást keltett, mivel azonban a békeszerződést illetően a döntés már megszületett, érveit nem vették figyelembe.[29]

A diktátum aláírása

A konferencia legfelső szervei a magyar felvetéseket meghallgatták, azonban végül érdemi változtatások nélkül hagyták jóvá az év eleji tervezetet. 1920. március végén a magyar tárgyalódelegáció, gróf Apponyi Albert vezetésével végleg elhagyta a békekonferencia helyszínét Versaillest és hazautazott Budapestre. A békekonferencia során ílymódon megszerkesztett és a győztes hatalmak parancsaként megfogalmazott békeszerződés az Északamerikai Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország és Japán, mint a szerződés szövetséges és társult főhatalmai, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nikaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország, mint a főhatalmakkal együtt a szövetséges és társult Hatalmak és Magyarország között jött létre.

A békediktátum 14 részből állt.
Első része a Nemzetek Szövetségének alapokmányát tartalmazta, a második rész Magyarország határait rögzítette, a harmadik Magyarországnak a szomszéd- és a többi országgal szembeni kötelezettségeit, az ötödik a katonai megkötéseket, a hatodik a hadifoglyokkal, a hetedik a háborús bűntettekkel, a nyolcadik és kilencedik a jóvátétellel foglalkozott. Az elkészült végleges szöveget a delegáció átvette, majd Apponyi és a magyar delegáció tagjai hazautaztak. A küldöttség jelentést készített a tárgyalásokról, de Apponyi nem volt hajlandó a szerződést aláírni, mert a népszavazásra tett előterjesztését nem fogadták el. Apponyi bízott a Millerand-féle kísérőlevélben, az abban megfogalmazott hivatalos francia ígéretben. Millerand azonban a szerződés aláírása után kijelentette, hogy a nagyhatalmak nevében vállalt hivatalos kötelezettségek érvénytelenek. A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágost, keresztényszocialista népjóléti miniszter írták alá 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor."
2015. június 04. | 10:35
előzmény: #147  _pampa
#154
Ha maradunk Monarchia- a térség egyik igen erős gazdasága lennénk, franciák, németek...estébé riválisai. Szerintem ezért is cseszték szét az egészet. (már az osztrák-magyar szövetséget) Én nem hiszek a népekszabadsága' lózungokban, csak a gazdasági érdekekben. Ilyen a világ, ebben kell élni.+hogy moccit idézzem a Jelenben. Aki a múltban ragad - nem halad. A következtetéseket le köll vonni, és haladni előre. Ellenségeskedés, személyeskedés- nem teremt jó karmát (by moccarella) :))

2015. június 04. | 10:32
előzmény: #150  _pampa
#153
igen, ilyen az, amikor a szlovák külügyi köcsögség összecsap a magyarral

erre is gondoltam, amikor azt írtam, hogy nem lenne-e több értelme sikeresebb külüggyel kedvezni a kinti magyaroknak

mert amíg turulbanszületett szent viktor intézi, addig szopni fognak, dafke
2015. június 04. | 10:31
előzmény: törölt hozzászólás
#152
"És az Erdélyi ércbányák hová adóznak?
Mert ez nem lényegtelen kérdés."

Most akkor döntsük már el, hogy elsősorban "népnemzeti" kérdés a revizió, vagy gazdasági. Mert ez utóbbit nem nagyon hallom a szónoklatokban:

"Fizessen minden felvidéki/erdélyi/vajdasági adót a budapesti kúrmánynak!"

Valamikor egy rövid időre megszállta Mályás és a Fekete Sereg Bécs városát is. Azt miért nem kérjük vissza? Természetesen csatolt részeivel együtt (egész Ausztria)...
2015. június 04. | 10:19
előzmény: #148  Törölt felhasználó
#151
Akkor maradjunk simán a FIDESZ-es ...JOBBIK-os jelzőknél.

Azokat írtad a másikra pedig utaltál.
2015. június 04. | 10:17
előzmény: #149  Bekre_Pal
#150
Szlovákia elveszi a szlovák állampolgárságot azoktól akik felveszik más ország állampolgárságát.

Amennyiben az ország érdeke mást követel meg akkor "egyedi" elbírálással lehet mentesülni a szlovák állampolgárság elvesztésétől.
2015. június 04. | 09:54
előzmény: #147  _pampa
#149
kettős vagyok és senki nem büntet, hogy érted, lehet, hogy lemaradtam valamiről
Törölt felhasználó
2015. június 04. | 09:50
előzmény: #138  pampa
#148
"Ahogyan én is egyszer JOBBIK-os...egyszer MSZP-s...egyszer pedig FIDESZ-es vagyok....
mindig az ami az akkori álláspontodat igazolja...."

Hazudsz. Sose írtam, hogy MSZP-s lennél. Az egész Gyurcsányos szavazásod is valószínűleg tök kamu.
2015. június 04. | 09:49
előzmény: #146  Bekre_Pal
#147
Hogyne...EU....

Büntet egyes EU ország azért ha valaki csak "simán" lesz kettős állampolgár....amennyiben ez "nemzeti" érdek akkor lehet büntetlenül...

EU 2015.
NO COMMENT!
2015. június 04. | 09:38
előzmény: #145  pampa
#146
te figyu, ne felejtsd el, hogy eu és schengen van, az nagyon nem mindegy
2015. június 04. | 09:30
előzmény: #144  Bekre_Pal
#145
"az újraegyesítés napján úgy jöttek dolgozni, hogy ez a nemzeti gyász napja meg a megbánás napja "

100-150 év múlva már teljesen más lesz az akkori lakosság véleménye.

Hősként fogják ünnepelni azokat akik az újraegyesítést lebonyolították. (szvsz)

Természetesen járna életszínvonal visszaeséssel idehaza is egy ilyen történelmi jelentőségű döntés.

Ennek ellenére tartozunk azon honfitársainknak akiktől egy politikai döntéssel elvették "magyarságukat".

Mindig elszomorodom olyan hozzászóláson ami arról szól, hogy sokba kerülne így ne csináljuk!

Minden pénzbe kerül, az ő iskoláztatásuk is!

Még is kifizette a többség! Nem mérlegelte, hogy megéri e?

szvsz
2015. június 04. | 09:19
előzmény: #143  pampa
#144
utánanéztem, úgy néz ki, hogy nem

amúgy német cégnél dolgoztam az elmúlt években, és láttam, mennyire tele is van a faszuk az egésszel

az újraegyesítés napján úgy jöttek dolgozni, hogy ez a nemzeti gyász napja meg a megbánás napja

(észak-rajna-vesztfáliai cégről van szó)

szép példa, ami előtted lebeghet
2015. június 04. | 09:12
előzmény: #139  Bekre_Pal
#143
Az NSZK lakosságát megkérdezték?

???
2015. június 04. | 09:11
előzmény: #140  exmnbs1
#142
hú, pedig ők jönnének, sőt, velence is volt, hogy ide adózott, szerintem ők is hagynák már az olasz hanyatlást, ha a felcsúti koronát szolgálhatnák
2015. június 04. | 09:08
előzmény: #124  bigyula
#141
Azért nem egészen lényegtelen, költségvetés még nem egységesen készül az EU-ban.

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók

friss hírek

AZ OLDAL TETEJÉRE