“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
semmi sértő nem volt benne, legfeljebb azokra nézve sértőakik a mészárszékre küldték a magyar embereket és akik ezeket dicsőitik
szégyen a magyarokra nézve
Addig amíg ilyen jövendöléseid vannak, tényleg érdekessé teszed a topik moderációját!
2 éve megy ez a topik, most kell rádöbbenned, hogy nem ezt akartad? Most kell megvádolnod, hogy kirekesztő?Most kell megvádolnod, hogy zaklató?
Attól, hogy ilyennek akarod láttatni még abszolút nem lesz igazad!
Maga a trianoni diktátum is kirekesztő, zaklató, fájdalmat okozó magyarok millióinak számára.
(Egyébként a topik több mint két éve megy, épp' te írtad a hatszázadik hozzászólást.)
Pali! Miért kellene neked külön kifejtenem, mit eddig leírtam? Azt kívánnád, hogy mindenkinek külön-külön ugynazt fogalmazzam meg? Ha az értetlenkedőkkel szimpatizálsz, azoknak bőven válaszoltam. Nincs mit titkolnom!
"Ki mondta, hogy nem magyarok?"
Akkor mi a különbség a "magyarok" és a "csak magyar állampolgárok" között?
"Te mondtad!!!!!"
Ha nem tudod megmutatni hogy hol írtam ilyet, akkor nem csak egy buta troll vagy, hanem rágalmazol is.
Igen, sértegeted a magyarokat. Azokat a magyarokat, akik nem az általad vallott politikai iranyzatot követed. De még jobban sértegeted a magyarokat, mikor magyar írónk-költőnk nevét használod fel az ideológiád terjesztéséhez. Neked nem számít semmit sem a magyarság, neked csak a Párt számít.
Ezt nem tudom a segítséged nélkül értelmezni:
"Pali! Te otthon vagy történelemből, politikából! Légy szíves világosítsd meg őket, mert ezek nem akarnak hinni nekem! Ugye megérted?"
És ez nyilván okot ad arra, hogy magyarokat nevezz csak állampolgárnak, akik nem értenek veled egyet a kérdésben, és mindezt ráadásul te is Karinthy mögé bújva. És akkor még van képed neked felháborodni, hogy mások s3rtőt írnak a te nyíltan uszító, kirekesztő álláspontodra.
"Igen, sértegeted a magyarokat."
Ha nem tudsz egy példát mutatni, akkor buta, rágalmazó troll vagy !!!!
"De még jobban sértegeted a magyarokat, mikor magyar írónk-költőnk nevét használod fel az ideológiád terjesztéséhez."
Már biztos hogy szenilis vagy. Én írtam be hamis idézetet vagy Te? Én csak belinkeltem neked az eredeti művet.
Én osztottam a két csoportra az embereket, "magyarokra" és "csak magyar állampolgárokra" vagy TE?
"magyarokat nevezz csak állampolgárnak"
Ha ezt állítod, akkor nyilván be is tudod linkelni azt a hsz-t, ahol én ezt írtam volna.
Ha volt ilyen, bocsánatot fogok kérni.
Ha nem linkeled be, akkor pedig visszavonod az állításodat és te kérsz bocsánatot, mint magyarhoz illik.
Némileg váratlan, hogy elismered a totyik kirekesztö és zaklató voltát. Viszont így különösen álságos, provokációdat követöen a moderálgatásod. Elsöként magadat kellett volna kihajítanod ezek szerint. Amúgy e kérdésben teljesen irreleváns, hogy mióta van a topik, bár kicsit vicces, hogy egészen a 3. hszig kellett várnod, hogy jelezzék neked, majd a provokációdnak megfelelöen kitörjön a balhé. De te cinikusan moderálgatsz...
Csúsztatások.
"Némileg váratlan, hogy elismered a totyik kirekesztö és zaklató voltát" - nem helytálló.
"moderálgatásod"
"cinikusan moderálgatsz."
- korábbi kérést követően 1 azaz egy hsz-t töröltem, aki beírta, azt nem, utána is írt többször is, olvashattad.
Helytelenül használt "gyakorító ige:
olyan ige, mely a cselekvésnek gyakori ismétlését, vagy
folytonosságát, vagy pedig elaprózását fejezi ki"
Egyébként "álságos, provokáció"-ként éppenséggel a te egyes beírásaid véleményezhetők, ha szigorúan vesszük.
Kívülről úgy fest, mintha szándékosan tennéd - csak szóltam.
Egyébként miért lenne helytelenül használva, a cselekvés folytonosságát kifejezö gyakorító ige? Ha már nyelvtannáci akarsz lenni, tedd rendesen, és tanulj meg magyarul :)
Baromságokra nincs időm!
Te pedig folyamatosan szállítod! Értelmes emberekkel szeretnék vitatkozni és nem baromságokat fogalmazó szövegkörnyezetből kiemelt saját gondolataiddal! Még tényeknek sem mennek el, vitát nyitni értelmetlen összebarmolt szófoszlányokkal felesleges!
Nekem azért fáj, mert a szülőhelyével együtt rengeteg honfitársam más államok hatalma alá került, ahol is azonnal elkezdték betelepíteni közéjük a más nyelvet beszélő embereket. Holott állítólag pont ezért tették, hogy ezt megszüntessék. Tehát egy jó nagy hazugság úgy ahogy van.
Egyébként Karinthy valóban nem írta abban a levélben ezt a mondatot, viszont, ha valaki elolvassa, akkor rájön, hogy nem is kellett volna ezt tennie. Süt belőle a fájdalom.
Csak azért lehet törölgetni, mert megjelent ugyanaz a törölgetésre érdemes, értetlenkedő liberális egoisták díszpéldányait bemutató stílusban okoskodóhülyeség!
Amit ugye el kellene fogadni, mert ti akkor emberi mivoltotokban személyeskedésnek vagytok kitéve! Ezt pedig alapnak veszitek és ezzel másokat maceráltok!
A filozófia genderség és szóhasználat egyedi mintapéldáit adjátok!
Nincs elismerve a totyikod kirekesztő és zaklató módja, mert nem a totyik, hanem konkrétan Trianonról emlékezett ezekkel a szavakkal. Úgy hogy te is mehetsz túlórázni _pny kortársaddal, egy gyékényen árulni!
Te nyitottad a topikot a sokat emlegetett idézettel. Te tulajdonítottad ismét Karinthynak, miután ki lett vesézve, hogy soha nem írt semmi ilyet. Ha most azzal jössz, hogy te az állampolgáros részt nem tetted bele, akkor közlöm veled, hogy ne csúsztass már sokadszorra, bőven elég az első mondatrész is, az is egy kirekesztő magyarság határozó.
Ezt állítottad: "magyarokat nevezz csak állampolgárnak"
Ha ezt állítod, akkor nyilván be is tudod linkelni azt a hsz-t, ahol én ezt írtam volna.
Nem linkelted be, mert nem írtam ilyet. Elismerted tehát, hogy nem igaz, amit állítottál.
Nos, akkor belátod a tévedésedet, visszavonod az állításodat és bocsánatot kérsz az alaptalan rágalmazásodért és személyeskedésért vagy sem?
Magyar az, akinek fáj Trianon”E gondolatot, mely a két világháború között született, legtöbben Illyés Gyulának tulajdonítják, de van, aki Karinthy Frigyesnek, ami viszont biztos, hogy Patrubány Miklós dobta be újra a köztudatba az ezredfordulón. Nem véletlen, hogy az aforizmaerősségű önmeghatározás szárnyra kapott, hiszen kevesen sűrítettek be néhány szóba ennyi keservet, tanúbizonyságot, lényeglátást és igazságot.Fotó: ittHON.ma
2015. december 1. kedd, 18:09 perc
E gondolatot, mely a két világháború között született, legtöbben Illyés Gyulának tulajdonítják, de van, aki Karinthy Frigyesnek, ami viszont biztos, hogy Patrubány Miklós dobta be újra a köztudatba az ezredfordulón. Nem véletlen, hogy az aforizmaerősségű önmeghatározás szárnyra kapott, hiszen kevesen sűrítettek be néhány szóba ennyi keservet, tanúbizonyságot, lényeglátást és igazságot.Azt talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy aki számára egy nemzet legnagyobb tragédiája, mely egyben világraszóló igazságtalanság is, közömbös, az érzelmileg nem tartozik ahhoz a nemzethez. A nemzet kulturális, történelmi, politikai és érzelmi közösség, ezutóbbit még a józanabb liberálisok sem tagadják. Aki pedig saját magát kívül rekeszti ezen az érzelmi közösségen, az aligha lehet annak tagja. Teljesen mindegy, hogy eme önkirekesztés milyen formát ölt, hogy az illető mániákusan ismételgeti, hogy bizony Trianon igazságos volt (lásd Bauer Tamást), hogy a nemzet közel egy harmada ellen uszít, amikor kiállhatna a nemzet egysége mellett (lásd a 2004. december 5.-i népszavazást megelőző álbaloldali hangulatkeltést), vagy hogy kiáll a kamerák elé és magyar származású létére azt nyilatkozza, hogy ha ő magyar és Romániában él, akkor voltaképpen román.
Azért a pofátlanságnak nincs határa nálad.
De rendben, bocsánatot kérek, hogy az idézet második részét a szádba adtam, mert azt valóban nem írtad le.
Akkor most jön a te részed, kérj bocsánatot az első felérért, és hogy te is Karinthy szájába adtad. Ha egyenességet vársz el, akkor legyél te is egyenes.
Törölt felhasználó2017. 06. 06. 21:29
#636
1 / Képzeld, a nagyszüleimet 46-ban telepítették ki a felvidékről.Az apám 5 éves volt akkor.
2 / Ne is mondjad, messzire jutottál!
ezek közül melyik is magyar?
1?2?
Akkor én vállalom azt a mondatot, ha senkinek nem tulajdonítható, de mégis létezik! Remélem beírtam magamat a történelemkönyvekbe, mint egy magyar akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár!
Akkor végre beismerted, hogy Karinthynak csak tulajdonítják, de semki nem támasztja alá, hogy valaha mondta volna. Akkor most jöhet a bocsánatkérés a magyaroktól!
Akkor én meg azt mondom, hogy te nem vagy magyar. Mert nem magyar az, aki szerint magyarok milliói nem magyarok, csak mert nem úgy gondolkodnak, mint ő.
Észveszejtő gondolattársítás! Vedd észre, hogy én ilyent a nap folyamán egyetlen szóval sem írtam!
Az hogy te mit magyarázol bele abba az egy mondatba azért neked kell vállalni a felelősséget! Te írtad, te mondtad! Ne másra mutogass, ha egyszer leírtad!
Pl. a magyaroktól. Mert nem tartod tiszteletben a kultúránkat, a mi nagy írónk és költönk tollába adtál egy olyan mondatot, amit sosem írt le, és emellett ittm indenkit lehülyéztél, aki kiállt ezen tény védelmében. Plusz a magyaroktól azért, mert a magyarok feléről úgy vélekedtél, hogy csak állampolgárok.
Én nem magyarázok semmit a mondatodba. Szerinted akinek nem fáj Trianon, az csak állampolgár, de nem magyar. Mégis hogy veszed a bátorságot, hogy te mond meg, ki a magyar?
Nincs miért bocsánatot kérnem! Karinthyt viszont megkövetem, hogy csak gondolhatott ilyenre, de lenem írta szó szerint!"De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs.
Magyarként írtam a magyarokról, nincs miért bocsánatot kérni a magyaroktól. Főképp nem azoktól, akik azt hiszik, ha Magyarországon élnek, akkor magyarok is!
Magyar az, akinek fáj a vörös terror. Magyar az, akinek fáj a fehérterror. Magyar az, akinek fáj a Don kanyar. Magyar az, akinek fáj a magyarországi Holokauszt. Magyar az, akinek fáj a német megszállás, a nyilas hatalomátvétel, a szovjet megszállás, majd a Rákosi rendszer. Magyar az, akinek fáj 56 leverése. Magyar az, akinek fájnak rendszerváltás után poltikusaink hazudozásai is, lopásai, ostobaságai is. Magyar az, akinek egyaránt fájtak Gyurcsány hazudozásai, ahogy Orbánék országrablása is. Magyar az, akinek fáj a nemzet megosztása.
Biztos nem csak Trianont hagytam ki...
Már megint olyan szavakat akarsz nekem tulajdonítani, ami tőled származik!
//Topik téma:: Magyar az akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár.//
Ezt írtam le többször is! Egyszer hivatkoztam egy linkben Karinthyra, Illyés Gyulára meg külön!
Semmit nem vonok vissza, amit ezeken kívül nekem tulajdonítottak, tulajdonítanának továbbra is. Azt hogy milyen agymenésekkel jöttetek, nem az én szavaim!
Te voltál aki folyamatosan kérted, hogy linkeljem az eredeti be Karinthytől! Karinthyt megkövettem!
Az hogy megosztottad a magyarokat többször, azt én nem írtam egyszer sem!
Kihagytad szándékosan kihagytad, bármilyen igaz történelmi eseményekre hivatkoztál!
Tanulmányozd át mégegyszer! A Hivatkozásod kezdete1919! A te fájdalmad nem a magyarság fájdalma, a te fájdalmad! a magyarságért 1919-ben kezdődik szándékosan kihagyva Trianont.
Szándékosan kihagyva 1848, szándékosan kihagyva a siculucidium, szándékosan kihagyva a török megszállás, szándékosan kihagyva a tatár pusztítás, szándékosan kihagyva a két pozsonyi csata, szándékosan kihagyva az Árpád dinasztia, szándékosan kihagyva a magyarok megjelenése, szándékosan kihagyva, hogy a német-római császárság, hányszor okozott fájdalmat a területi terjeszkedésével, szándékosan kihagytad a dinasztikus európai uralkodócsaládok igényét a Magyar Királyságra, szándékosan kihagytad a végvári magyarok példáját, szándékosan kihagytad a Kuruc szabadságharcot, szándékosan kihagytad a kalapos király okozta megpróbáltatást, szándékosan kihagytad a nádorok szerepét, szándékosan kihagytad a magyar jakobinus mozgalmat, a Wesselényi féle elszakadást a Habsburg birodalom szorításából és ami a legfontosabb szándékosan kihagyod a magyar nyelvet , mint ami a magyarokat megkülönbözteti más népek nyelvétől és identitást biztosít a ma már csak 93 ezer négyzetkilométeren!
A te fájdalmad nem fájdalom, hanem politikai nyilatkozat!
Először is: nem volt mit érteni rajta.
Másodszor: nem bocsánatot kértem, hanem a jómodorú társalgás alapszabályainak eleget téve fogalmaztam meg, hogy úgy kellett járnod, mint minden olyan segítségre szorulónak, aki képtelen kinyújtani a kezét a segítő kéz felé.
Harmadszor: ma a szokásosnál is kínosabb kört mentél. Fröcsögve nyitottad a napot és rommá égve zártad. Szivacs meg kénytelen lesz megint felköpni és aláállni ha nem jut ugyanerre a következtetésre. A sztori full nyilvánvaló.
Csakhogy ezt a sztorit egész nap kihagytad, úgyhogy a te segítséget nyújtó kezedet, ma otthon hagytad! Ami neked fröcsögésnek tűnik, azt magadnak köszönheted! Nem tudok segítő kezet adni hozzá!
Az Antant nagyon nagy hibát követett el, hogy ezt a vazsmegyét nem csatolta mondjuk Kambodzsához. Egy szarkeverő álmagyarral biztosan kevesebb volna a portfolión.
Bocs, de amikor te Trianonnan jöttél, te is kihagytad az összes többi nemzeti tragédiát. Szóval most tökéletesen rámutattál, hogy a magyar, akinek fáj Trianon, politikai nyilatkozat.
De ha esetleg azt gondolod, hogy Trianon volt a legnagyobb tragédia, nos az is vitatható. Legtöbb emberéletet a II. világháborúban veszétettünk, arányaiban meg a Tatárjáráskor. A mostani határokat pedig a párizsi békeszerződés rögzíti. Akkor?
A mostani határokat pedig a párizsi békeszerződés rögzíti. "
Most is a szerződésben megrajzolt határvonal az érvényes? Esetleg módosították Magyarország beleegyezése nélkül? ( egyoldalú szerződésszegés)
Amennyiben igen akkor érvényes még a trianoni szerződés?
Egy kis területen módosult, de egyébként a trianoni határokat állította vissza a párizsi békeszerződés. A trianoni békeszerződés nem érvényes, a párizsi érvényes.
kirekesztésben az un. "felvilágosult", "progresszív" baloldal is legalább annyira otthon van, mint a "maradi" jobboldal
csak ők mivel még a KDNP-nél is álszentebbek nem vallják ezt be...
sőt ütik verik a mellüket, hogy ők milyen "befogadók" és "szociálisan érzékenyek" (egészen addig amíg azok jó távol vannak tőlük és az ezzel kapcsolatos költségeket másra tudják áthárítani... esetleg még teremtenek is maguknak eközben néhány közpénzből finanszírozott stabil és viszonylag kellemes állást... )
inkább egy értelmetlen lózung a ki tudja milyen nagyhatalmi instrukciók mentén összegründolt Trianoni rendezés olyan nagyságrendű katasztrófa volt amely jócskán túlmutatott a magyar nemzet által leszenvedett tragédián
nem véletlenül tekintenek nosztalgiával vissza az 1914 előtti boldog békeidőkre az egykori monarchia területén mindenütt ....
jav.
sőt ütik verik a mellüket, hogy ők milyen "befogadók" és "szociálisan
érzékenyek" (egészen addig amíg __a nem kívánt "kirekesztettek"__ (pl. szegények, bevándorlók, stb.) jó távol vannak tőlük és az ezzel
kapcsolatos költségeket másra tudják áthárítani...
a II. világháború felé az I világháborút lezáró seg@ghülye rendezés vezetett...
(persze az is lehet, hogy a győztesek szándékosan vetették el a kibékíthetetlen ellentétek magvát, de ez már annyira negatív irányba visz, hogy inkább nem is gondolom tovább...)
bocsi de ez a komment katasztrofális volt...
hisz teljesen egyértelmű, hogy a nemzeti oldalról nézve a történelmi magyar állam szétverése a legnagyobb tragédia
megjegyzem az utána kialakított rendezés olyan szinten volt katasztrofális, hogy még csak "nép nemzeti" platform se kell ahhoz, hogy az utóbbi 1000 év egyik legtragikusabb fejleményét lássuk bele ebbe (mondjuk a Kárpát-medence vonatkozásában)
azt kellene látni, hogy az már csak következmény volt. első körben a tatárok romboltak egy nagyot, előtte jött a kun betelepülés, azután pedig számos nemzetiség irányított és spontán betelepülése, amivel kialakult egy etnikailag kevert lakosság. a török jelenlét következtében ez tovább erősödött. aztán a habsburgokkal voltunk koalícióban, ahol párszor sikerült a nemzetiségi kérdést félrekezelni (az osztrákok ki is használták a feszültséget pl. 1849-ben), utána bele is vágtunk az oldalukon az 1.vh-ba, ahonnan szopóágon jöttünk ki, hozzácsaptunk egy proletárdiktatúrát amitől mint precedenstől mindenki fosott, aztán kaptuk azt, amit. ez nem úgy volt, hogy hirtelen ötlettől vezérelve bontógolyóval támadtak a nemzetre. szerintem mindettől függetlenül nagyon nagy eredmény, hogy a magyarság itt van, ezt értékelnünk kell. de azt gondolom, hogy annyival mindenki tartozik a saját nemzeti hovatartozásának, hogy utánanéz a történelemnek és igyekszik a tágabb összefüggéseket meglátni. trianon nem a derült égből jött. amúgy valóban elképesztő geciség volt, de így teljesebb a kép.
Diszkrét aktualitást ad a topicnak, hogy Nagy Imre és mártírtársainak kivégzésére emlékezve az évfordulón utcabált rendez Thürmer Gyula pártja. Itt a facebook eseménymeghívó, lehet elképedni:
link
Attól függ honnan közelítjük meg. Ha a nemzet fogalmát elsősorban az abba tartozó emberek felől közelítkük meg, akkor a II. vilagháború embervesztesége nagyobb veszteség volt, mint a területi veszteség az I. vilagháború után.
Masrészt még egyszer hangsúlyozom, nem volt 1918 előtt független magyar állam. Ha lett volna, akkor nem visznek bele minket egy olyan háborúba, ami nem szolgálta az érdekeinket.
Érdekes dolog az is, hogy míg a magyar történetírás majdnem kizárólag a betelepítéseknek tulajdonítja a nemzetiségek jelenlétét, addig a szomszéd országok történetírása mind-mind a saját Honfoglalás előtti jelenlétükről ír. Persze lehet mondani, hogy a szlovákok, románok történelmet hamisítanak, mi meg a színtiszta igazat írjuk, de azért erős gyanúm, hogy az igazság valahol a kettő között lehet.
Az nyilvánvaló, hogy amikor a magyarok megérkeztek, nem egy friss parcellázás volt, hanem itt laktak komplett népek, a Dunántúlon ott volt az egész római infrastruktúra, települések, úthálózat stb. Nagyjából egy komoly migránskatasztrófa zajlott le. Valószínűleg tényleg laktak itt népek, fura lenne másképp elképzelni.
"Ha lett volna, akkor nem visznek bele minket egy olyan háborúba, ami nem szolgálta az érdekeinket."
Ne hamisítsunk történelmet:
link
És 1914-ben még nagyon kevesek látták így a háborút: link
a II vh az I vh-t lezáró gyalázatos békediktátum miatt lényegében a szerves folytatása volt az elsőnek
egyébként ez a nézet már a mainstream történészektől sem idegen...
Niall Ferguson's War of the World
link
a becslesek 1/3 - 2/3 kozott szorodnak az 'oshonos' szlav nepek aranyara a kozvetlen honfoglalas utani idoszakban..no persze, az altalanosan elfogadott 'tenyadat' szerint 20 ezer magyar lovas indult neki Etelkozbol (amit lehet sokfelekeppen ertelmezni demografiailag), de a lenyeg hogy alapvetoen igen kis nepessegszamokrol beszelhetunk akkoribol.
Jó, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy ezeknek a népeknek mennyire leszármazottja a mai szlovák, román, sváb, stb., stb. nép, és mennyi az, aki később települt be. Hiszen elég sokan asszimilálódtak a magyarságba.
az I világháború kapcsán szerintem a nagyhatalmi politika a lényeg, ennek keretében:
1. az Egyesült Királyság által - a parlament teljes megkerülésével és mellőzésével - kialakított informális megállapodások rendszere (entente cordiale - szívélyes egyetértés) kulcsszerepet játszott a háború kirobbantásában, ill.
2. a monarchia szétverése szervesen illeszkedett a Németország elszigetelését preferáló brit egyensúly politikába
önmagában a multi-etnikus jelleg még nem kérdőjelezi meg egy egyébként sok szempontból sikeres állam létét
pl. Afrikában még manapság is tucatjával vannak olyan - minden szempontból megbukott "államok" - amelyek pusztán csak azért maradnak egyben mert a nagyhatalmi érdekek így kívánják...
Africa: Seven Nations Named in Top Ten 'Failed States' - allAfrica.com
link
megjegyzem a Ferenc Ferdinánd körül csoportosuló föderációs tábor igen erős volt 1914-ben...
Nagy-ausztriai Egyesült Államoklink
valószínűleg ez is szerepet játszott Ferdinánd vesztében...
az Osztrák Császárság esetében konföderációs elképzelés egyáltalán nem volt irreális opció 1914-ben
a magyar résszel persze már lettek volna problémák
az ország népe azonban nem a világháborút várta izgalommal, hanem a trónörökös meggyilkolása miatt megszervezett büntetőexpedíciót...
megjegyzem a világháború se Ferdinánd meggyilkolása vagy a délszláv kérdés mentén robbant ki az mindössze csak jó ürügy volt ehhez...
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára