szivacs szivacs
4
5
1
2015. június 03. | 00:43
#1

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés
Hozzászólások oldalanként
2015. június 04. | 09:08
előzmény: #128  Bekre_Pal
#140
kifelejtetted Triesztet Olaszországból))))
2015. június 04. | 09:05
előzmény: #137  pampa
#139
akkor már csak azt kell megnézni, hogy a többség költene-e erre a hobbyra hozzád hasonlóan, vagy megpróbálná inkább befoltozni a seggén lyukas gatyáját
2015. június 04. | 09:05
előzmény: #136  Törölt felhasználó
#138
Mert te így "értelmezed".

Ahogyan én is egyszer JOBBIK-os...egyszer MSZP-s...egyszer pedig FIDESZ-es vagyok....
mindig az ami az akkori álláspontodat igazolja....
2015. június 04. | 09:03
előzmény: #133  Bekre_Pal
#137
"foglalkozz a feltett kérdésemmel inkább. szóval szeretnéd hülyére adózni magad, hogy oláh cigányostól idecsatold erdélyi testvéreidet, akik amúgy külön törzsként csatlakoztak az onogur törzsszövetséghez és ma is szarnak a magyar fejedre?"

IGEN!
Amennyiben ez lenne az ára, hogy visszakerüljenek az anyaországhoz az elcsatolt magyarlakta települések.

szvsz
Törölt felhasználó
2015. június 04. | 09:02
előzmény: #132  pampa
#136
Tévedés. A dolog egyszerűen a jobbos önellentmondásokról szól. Van még jópár...
2015. június 04. | 09:02
előzmény: törölt hozzászólás
#135
nézd meg, az internet hatalmas

én megyek dolgomra lassan
2015. június 04. | 08:59
Törölt hozzászólás!
#134
2015. június 04. | 08:57
előzmény: #130  pampa
#133
te szivacs vagy, vagy mit másoltatsz itt velem?

tudod azt mondta valaki hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni. igen, elcsatolták, és nem kérdezte meg senki, illetve a tanácsköztársasággal ékesített magyar külügyi impotencia már akkor is jobbanteljesített, na meg akkor is pont akkora kockázatot jelentett a bugris szovjetikus viselkedésünk európára, mint ma, jó, hogy meg lettünk szopatva, ezen lépjünk túl. aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák.

foglalkozz a feltett kérdésemmel inkább. szóval szeretnéd hülyére adózni magad, hogy oláh cigányostól idecsatold erdélyi testvéreidet, akik amúgy külön törzsként csatlakoztak az onogur törzsszövetséghez és ma is szarnak a magyar fejedre?
2015. június 04. | 08:53
előzmény: #127  Törölt felhasználó
#132
Ezt az idézetet egy szövegkörnyezetből emelted ki. Egyértelmű volt a hozzászólások menetében,hogy "ironikus éllel" íródott.

Folyamatosan ezt csinálod,hidd el ezzel nem fogsz "sikert" elérni.

szvsz
2015. június 04. | 08:50
előzmény: #129  Bekre_Pal
#131
És ki építette meg pl. az erdélyi út,vasút hálózatot?
2015. június 04. | 08:49
előzmény: #128  Bekre_Pal
#130
"nem ártana őket is megkérdezni. nem biztos, hogy mindenki turulbanszületett felcsúti viktorunk alatt akar élni."

Az elcsatoláskor megkérdezték?

Esetleg a német egyesítésről tartott népszavazásnak bemásolnád az eredményét?
2015. június 04. | 08:45
előzmény: törölt hozzászólás
#129
oda, ahonnak működtetik az erdélyi infrastruktúrát, ha jók a sejtéseim
2015. június 04. | 08:44
előzmény: #123  pampa
#128
meséld már el pampa, mit szólnál, amikor az új területek integrálásának költségeire akasztanának le rólad még akkora adókat, hogy belekékülnél, és még a mostani szarabbulteljesítés is galyra menne? nem nagyobb értelme volna akkor már jó külpolitikával támogatni a határon túli magyarok kultúrájának megőrzését? arról nem is szólva, hogy pl. a burgenlandi magyarok valószínűleg köszönik, maradnának, de a szlovákokban se vagyok manapság nagyon biztos és a romániai magyarok is lassan lenyomják a tiszántúli életkörülményeket, köszönik szépen. szlovének dettó, kik is maradtak, ja a horvátok, na igen, meg a szerbek, onnan talán jönnének, ukrajna, nem kérdés, mert az szar hely. hát szóval nem ártana őket is megkérdezni. nem biztos, hogy mindenki turulbanszületett felcsúti viktorunk alatt akar élni.
Törölt felhasználó
2015. június 04. | 08:43
előzmény: törölt hozzászólás
#127
Nem volt kérdőjel, így írtad.

"(#262) Re: megpiszkálták a magyar maffiát - így hirtelen agresszorok lettek :)
Értékelés: +2
előzmény (#259: stock33) | válasz erre | vasárnap, 12:16
Erdély azért Románia része, mert a többség románul beszél.
A Krim meg azért Oroszország része, mert a többség ukránul beszél.

Vagy tévedek talán?
Svedacel"
2015. június 04. | 08:40
Törölt hozzászólás!
#126
2015. június 04. | 08:39
előzmény: #124  bigyula
#125
hát igen

kb annyi a jelentősége, mint pl. hogy topeka missourihoz csatolódjon, vagy maradjon ezentúl is kansasben

még mindig kevesen értik az eu-t
2015. június 04. | 08:33
előzmény: #123  pampa
#124
"Az EU tagállamaihoz csatolt magyar területeket vissza lehet adni, hiszen mivel már EU vagyunk így nincsen jelentősége az egésznek."

Szerintem meg Te nem érted! Fogd fel úgy, hogy az EU egy ország - amihez önként csatlakoztunk -, és ezért a belső határoknak nincs jelentőségük. Tehát értelmetlen lenne visszaadni az elcsatolt területeket, mert most is a miénk. Lényegtelen, hogy a terület "papíron" hova tartozik.
2015. június 04. | 08:15
előzmény: #113  Andreas61
#123
"Teljesen értelmetlen erről irkálni!Hála az EU-nak átjárhatók a határok és szinte mindegy ki ,melyik országban él!"

Látom érted a lényeget! :(

Akkor itt van a soha vissza nem térő nagy történelmi lehetőség a nagyhatalmak részéről.
Az EU tagállamaihoz csatolt magyar területeket vissza lehet adni, hiszen mivel már EU vagyunk így nincsen jelentősége az egésznek.
Így lényegtelen lenne ha a szlovákok,románok Magyarországon élnének és nem Szlovákiában,Romániában.

szvsz
2015. június 04. | 08:08
előzmény: #1  szivacs
#122

"Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom! "

Dsida Jenő

2015. június 04. | 08:03
Törölt hozzászólás!
#121

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók

friss hírek

AZ OLDAL TETEJÉRE