“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Most akkor idézőjelbe teszem Karinthy Frigyes örökbecsű szavait nem csak neked, hanem a tudatlanoknak is, hogy ne velem padlózzanak!! A hülyeség meg ragadós, ha zsigerből teszik!
"Magyar az akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár!"
Bocs, de én a Fideszest is magyarnak tartom, de azt a hozzáállást, amikor megmondod, hogy ki a magyar, igenis hazaárulásnak tartom. Pontosan azért, mert újradefiniáljátok a magyar szó jelentését, egy sokkal szűkebb halmazra. Ez bizony nyílt hazaárulás.
Idézet Karinthy Frigyestől::" Magyar az akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár."
A további megjegyzéseidet Karinthy Frigyesnek címkézzed! A csőlátásoddal emberileg lenullázódtál!
Nem, a megjegyzésemet annak címzem, aki az idézetet abba a kontextusba tette, amibe, ez meg te voltál. Az már csak extra gusztustalan, hogy Karinthyval takarózól.
Nem is a magyarok tették tönkre az egészségügyet, meg az oktatást is!Nézz utána, meglepődsz!
Mégis a magyaroknak kellene már megoldani, de még mindig a tönkretevők nem engedik!
Na végre:: "a fehérek közt egy európai"!
Tudod neked minden olyan egyszerű: Hát fejtsed tovább a vásznadat! Én tudom a választ nem kell a Wikipédia hozzá! Fél perc gondolkodási időt kapsz!
"Ezt a gondolatot valójában Karinthy Frigyes a Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című írásában vetette papírra."
Pontosan ez a probléma. Ugyanis a műben nem szerepel a mondat:
link
Szóval most igenis kérj bocsánatot. Azért is, amiért hazaáruló módon meg akartad mondani, hogy ki a magyar, azért is, mert egy kiváló magyar írónk tollába hazudtál valamit, amit sosem írt le. Ha van benned minimális kirrektség és hazaszeretet, most bocsánatot kérsz. Ha nem, akkor ne csodálkozz, hogy hazaárulónak nevezlek, tudod a PC korszak véget ért, most már báfki nevén nevezheti a dolgokat, akkor is, ha nektek kényelmesebb lenne, ha csak ti tehetnétek meg.
Ki nem engedi? Ha a magyarok alatt megint a hazaáruló Fideszt érted, akkor igenis meg van a lehetőségük az egészségügy rendbetételére. Csak ugye az nemzeti érdek lenne, az meg "fáj" nekik.
Ne tévelyegj!Értelmezd újra!
Segítség::" Haggyá békén Vászja"! idézetet eltévesztetted! Erre kaptál fél percet!
Mosdassátok magatokat!Benne vagytok nyakig a slamasztikátokban, Karinthyval és a Vászjával is!Kellett ez nektek?::"Magyar az akinek fáj Trianon , a többi csak állampolgár."
Állampolgárnak is leszerepeltetek! Hagyjátok, mert csak rosszabbul jöttök ki a vermetekből, amit ástatok magatoknak!
Egyébként azért is vicces, mert ezt az idézetet már tulajdonították egy csomó más írónak, költőnek is, valamint többféle változatban terjedt, pl. van olyan verzió is, hogy "Magyar az, akinek legalább fáj Trianon", az állampolgáros rész nélkül.
Egyébként ahogy nagy magyar költők és írók szájába adnak saját szájíz szerinti idézeteket a nemzetellenes oldal hívei, az is nagyon jól mutatja, hogy mennyire nem tisztelik a magyarságot, magyar kultúrát. Ugyanez volt, az Ember Tragédiájának Alföldi féle vitatott jelenetével, a nagy népinemzeti hazaárulók hőbörögtek, miközben kiderült, hogy soha nem olvasták Madách művét.
Majd bocsánatot kérek, ha bizonyítani tudod, hogy az idézet tényleg Karinthytól származik, és nem csak a nemzetellenes oldal adta a szájába. Addig viszont te tartozol bocsánatkéréssel, és nem csak nekem, hanem az összes magyarnak, akit itt leállampolgároztál.
De, rád tartozik. Igenis, ha valóban magyar hazafi vagy, akkor most egyenesen bocsánatot kérsz a hazugságod miatt, és amiatt is, mert magyarokat sértegettél.
"Nem is a magyarok tették tönkre az egészségügyet, meg az oktatást is!Nézz utána, meglepődsz!"
Már megint más a hibás? Vicces hozzáállás. A felesleges stadion építésért ki a hibás? :)))
Beír egy állítást, majd később idézőjelek közé teszi, hogy nem az ővé, de nem tud forrást megjelölni. Majd előadja, hogy az egészhez semmi köze. Röhely. :)
Hárman maradtatok!
Beszéljétek meg egymás között mit nem tudtok! Széchenyi Könyvtár a Várban, a Szabó Ervin Könyvtár a Kálvin térnél, fiókkönyvtárak minden kerületben! Aztán linkeljétek magatoktól, amit ott találtatok információt!
Aha, szóval akkor elsunnyogod. Nem is néztem ki belőled gerincet, a nemzetellenes oldalon ez sosem volt jellemző. Te idézted, neked kellene alátámasztanod, hogy tényleg Karinthy írta. Amíg nem bizonyítod, akkor annyit ér, mint ha azt mondanám, hogy Vazsmegyei az őriszentpéteri bucsuban lovat lopott.
Amúgy az a poén, hogy van egy rakás hasonló urban legend a nemzetellenes oldalon, amit evidenciaként fogadnak el, közben meg kitaláció. Ilyenek pl. a Talmudos idézeteik, amik a Horthy rendszerben íródott Magyar Talmud című könyvből vannak, és közük nincs a Talmudhoz, ez pedig ma már könnyen bizonyítható, mivel a hiteles angol fordítása online elérhető, én vettem a fáradságot egy ilyen vita során, és kikeresve megtaláltam, hogy nem hogy ugyanaz, de hasonló sincs az idézett bekezdésekben. Sehol nincs olyasmi, hogy a zsidók verjék át a keresztényeket, ehhez képest mégis mindig ezzel jönnek a lelkes antiszemiták.
"Ne tévelyegj!Értelmezd újra!
Segítség::" Haggyá békén Vászja"! idézetet eltévesztetted! Erre kaptál fél percet!
Mosdassátok magatokat!"
Nálad tényleg nagyon komoly bajok vannak:((
"Haggyá békén Vászja" nem is nekem írtad hanem bigyulának.
A Karinthy művet pedig belinkeltem neked. Ha tudsz olvasni meg tudod nézni szerepel-e benne az idézet.
Persze az agymosottaknak másodlagosak még az ilyen egyszerűen ellenőrizhető tények is.
Nekik ezt mondták és kész.
Látod itt a tévedésed! Ez a topic címe. A téma az, amiről írunk. :)
Egyébként, ha már Szivacs a topicindító/topicgazda, csak tudja, hogy honnak idéz? (ha már Te nem tudod)
Miért másoljam be? Én nem állítottam semmit sem Kövérről. Az elvtársad viszont egy konkrét Karinthy műre hivatkozott, hogy onnan van az idézete, a levélben viszont nem szerepel. Azóta pedig csak sunnyog, személyeskedik.
Trianonról nincs mit vitatkozni, lévén történelmi tény. Maximum emlékezni lehet rá, de a megváltoztatásáról álmodozni... (inkább nem írom ki, mert még kitiltanak)
A kép maradhat, de a nicket észhez kell téríteni! Gorlicéről nem beszél!
Megsértetted a Magyarországért életüket áldozó magyar anyák szülte fiatal katonák emlékét! Nem érted áldozták rövid életüket! Húzz el a gyűlöleteddel együtt!
vitatkozni történelmi tényről is lehet, pl. számomra felettébb érdekes volt, hogy a Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Fe3rdinándól is kb. azt kaptuk volna amit a győztesektől (már ha keresztül tudta volna vinni ezt... nem véletlenül utálták ferdinándot akkoriban a magyarok...)
Nagy-ausztriai Egyesült Államoklink
+amivel még lehetne foglalkozni a Trianoni békeszerződés rendelkezéseivel __ellentétesen__ lenyúlt magyar, német stb. vagyon...
pl. a nagyságos EU ennek kapcsán is szabad utat adhatna a kárpótlásnak, ill. azokat a németeket is illene kárpótolni, akiknek a helyére a felvidékről elűzöttek gyüttek...
b@sszátok meg
meg a don-kanyart
szégyen(NagyBarnaMacika)
Ezt NBM nevü nick volt, aki kimondta!Ezzel is 1,5 millió magyar emlékét gyaláztad. Az a szégyen, meg a gyűlölet ami sugárban folyik belőled a a háborúkban elesett magyar katonák emléke iránt!
A családi tragédiád sem jogosít fel erre a megjegyzésre!
Szégyelld magad! Maradj tudatlanságban ,ha nem tudsz történelmet hamisítani.
Sohasem sértegettem a magyarokat. Mindig a magyarokról és a magyarokért írtam! Ha ezt nem tudod értelmezni, jobb lesz ha beiratkozol egy olyan iskolába, ahol megtanítanak olvasni és értelmezni magyarul!
Provokálni azt tudsz, de ahhoz keress magadnak játszótársat!
Te írtál másokat sértő, ezért megengedhetetlen stílusban.
"A hozzászólásod (valamint a neved és az avatarod) nem lehet gyűlöletkeltő, másokat sértő, zaklató tartalmú."
ezért #571 törölve.
Legközelebb jobban figyelj a szabályokra és mások emberi érzéseire! Köszönöm!
A beírt trágár szöveged volt sértő.
Ne tetézd még csúsztatással is!
Továbbra is ajánlom figyelmedbe a fórum szabályait.
"A döntésekről nem vitázunk, és azokat nem vizsgáljuk felül.
A moderáció minden törekvés mellett is elkerülhetetlenül
szubjektív, ezért lehetnek olyan döntések, amiket igazságtalannak érzel.
Ezt fogadd el, vagy keress olyan fórumot, ahol nincs moderáció."
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára